Egy Kis Itália

Az elmúlt időszakban, sokszor a kandeláberekkel világított macskaköves utcákon a kirakatok fénye volt az, mely az üres tereket, sétálóutcákat, különleges melegséggel töltötték meg. A narancszónában például ezek a csöppnyi kis üzletek, nap mint nap adtak valamit a lelkünknek, hiszen még a bezárt…

A kellemesen lankás dombok mindenféle zöld árnyalatai között, egy kis sárga Vespa-n közeledett Alessandro, a La Subida Michelin csillagos étterem séfje, mögötte pedig mosolyogva Josko Sirk ült, ennek a csodahelynek a megálmodója, a Subida jól ismert, jókedvű "házigazdája". Régi családi barátaink Ők,…

Tudjátok, hogy szeretem a színeket. magyar lányként, olasz feleségként, és szenvedélyes Olaszország szerelmeseként, mindig is fontos nekem, hogy az élet minden pillanatában érezzük annak apró rezdülését, - melyhez a színek oly fontos kellékeink. Büszke vagyok a piros fehér zöld magyarságomra, s…

A csíkos napernyők lágy szellővel karöltve lengedeznek a parton, az olasz nap minden erejével kitesz azért, hogy az igazi "estate" minden ízével és illatával beleírja magát emlékeink könyvébe. Az olasz nyár káprázatos, kötelező élmény és elmaradhatatlan. Szívünkhöz nőtt, gyerekkorunktól kezdve és a…

Mielőtt a sors úgy hozta, hogy Olaszországban találtam meg a másik felem, s egy hirtelen nagy csapásra lett egy új életem, nem sokat tudtam Friuli Venezia Giulia vidékéről, régiójáról. Természetesen Trieszt és a Miramare kastély, s a Szlovéniához való közelsége, valamint a bájos Sissi kalandjairól…

Az "Olasz Nő" - ahogyan én látom - egy fogalom. Kortalan arcuk, vidám mosolyuk napsütötte energiákkal "ég bele" sokszor a szívembe, ahogy elnézem őket magam körül. Stílusuk, csacsogásuk utánozhatatlan, nagy csillogó barna szemükben ott csücsül az otthon melege ... no és ahogyan a kávét a kezükben…

Van egy város Olaszországban, amit mindenki ismer, s ahová valamiért mindannyian szívesen térünk vissza. Akár hidegben, akár pallókon közlekedve, akár a sirályok zajától menekülve, a szűk sikátorok hideg ölelésében gyalogolva, vagy nyaranta a turisták tömeges rohamával együtt, a Grand Canale…

A Dolomitokban töltött nyári időszak, minden évben tartogat valami különleges, fantasztikus élményt. Most, hogy alföldi lányként már a sokadik nyaram töltöm itt, nagyhangú és mosolygós olasz családommal és teljes rokonságunkkal, azt hiszem én is egy picit átalakultam. Az eddig "assolutamente"…

Mindig a szenvedélyem vezetett. Az életem minden pillanatában a belső hang oly erősen diktálta az ütemet, hogy kövessem "Őt", hisz abból baj nem lehet. Ez a blog oldal is úgy született, hogy a szívemre hallgattam és éreztem, meg kell osztanom azt, amit kapok az élettől, mert ezzel csak jót tehetek.…

Sokat főzünk együtt Nagyival, mert imádom nézni, ahogy ráncos kis kezeivel milyen mély beleéléssel gyúrja, akrobatikus mozdulatokkal a remek pasta alapanyagot. Közben Friuli tájszólással, kicsit kacifántos olasz nyelven beszél és csak mondja és mondja....komolyan, annyira természetesen "ennivaló"…