Február Itáliában. A szerelem, a farsang, a fritelle-k hónapja. Amikor a ködös téli napok között, szikrázó napsütés tör előre, színek, ízek, korabeli jelmezek, illatos kávé és koccanó poharak táncolnak a konfettikben fürdő városi tereken. Egy időszak, amikor már éled a természet, a virágillattal…
... La scatola rossa. Az a bizonyos piros doboz. Mindig is alig vártam, hogy egyszer belenézhessek, mit is rejt, s hogy megcsodálhassam a benne lévő alkotásokat. Apró részletek, csodásan ívelt, csatok, kapcsok, kézzel varrt szegletek, alaposan megtervezett, hosszadalmas, míves munkák eredményeként,…
Mindig a szenvedélyem vezetett. Az életem minden pillanatában a belső hang oly erősen diktálta az ütemet, hogy kövessem "Őt", hisz abból baj nem lehet. Ez a blog oldal is úgy született, hogy a szívemre hallgattam és éreztem, meg kell osztanom azt, amit kapok az élettől, mert ezzel csak jót tehetek.…
2 éve fél éve volt, mikor első, kihívásokkal teli "udinei" olasz randimra készültem. Mosolyogva emlékszem vissza, hogy hosszas "ÖN"győzködés előzte meg azt a tényt, hogy én a világutazó, éppen Udine-ben találkozzam kedvesemmel. Nem felejtem el azt a telefonbeszélgetést sem, amikor az olaszos búgó…
Számomra a tenger, a hullámok, a homokban való önfeledt és kitárulkozó séták, a sirályok éneke valahogy mindig olyan pozitív töltet, amire nincs magyarázat. Azt gondolom, a legjobb dolgok néha azok, amelyekre nincs magyarázat. Például az, hogy miként kerültem ebbe a mesés térségbe és lettem olasz…
Hazai finomságokkal teli autóval érkeztünk vissza a napos Udine-be, ahol első látásra az embernek inkább nyári vakáció feeling-je van, majd hirtelen rájöttünk, hogy már a karácsonyi nagy készülődés közepén járunk. Anyukám is velünk tartott, mivel karácsony előtti csajos napokat iktattunk be, mert…
Alföldi lány vagyok, a síkságok végtelen látványához szoktam már gyerekként. Kislányként mindig is szerettem nagypapámmal kimenni a mezőre, mezítláb rálépni a friss illatos fűre, keresgélni a négylevelű lóherét, elmaradhatatlan virágkoszorúval a fejemen....A hegyek, a sziklák, valahogy mindig is…
Holnap a kék tányér történetét fogom elmesélni. Miként volt tanúja első randevúmnak itt Észak Olaszországban, egy olyan régióban ahová elsőként nem is nagyon volt kedvem jönni, mert persze Róma, a Toszkán dombok, meg a Comói-tó, Milánó -mind mind ezek jártak a fejemben az első olasz randevú…
A vízöntő jegyében születtem, a víz közelsége mindig is létfontosságú volt számomra, így mindig is imádtam a tengert... Szerettem szaladni a forró homokban, a lábam alatt érezni a tenger apró kavicsait, s a naplemente sugaraiban fürdőzni. A sirályok mellett rohanni, s éles hangjukkal vetekedve…
