Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Pordenone antik, ódon bája

2020. február 08. - BellaItalia

Friuli Venezia Giulia egy tüneményes régió. S a legszebb, hogy bájait és igazi szépségét szereti véka alá rejteni, így már azzal örömet szerez nekem, hogy ezeket az apró csodákat felfedezhetem. A régiónk ugyanis telis-tele van olyan városkákkal, természeti csodákkal, történelemmel, melyeket azt hiszem sokan keresünk, hiszen pontosan az ilyen érintetlen, felfedezetlen helyek repítenek el minket egy olyan Olaszországba, ahol pontosan azt érezhetjük, hogy úgy éljük át a perceket, ahogyan az ott élők. S azt gondolom a vágy egyre inkább az hogy így utazzunk. Lassan, elengedve a kötelező köröket, a sorbanállós turistahelyeket, az előre megváltható belépőkért vívott harc helyett pedig csak úgy legyünk, szívjuk be a hely szellemét és adjuk át magunknak annak, ami körbevesz minket, mindenféle kötöttség nélkül. Mi így szeretünk lenni, utazni, s írni is úgy szeretek Nektek, ha a hely, az érzések, az illatok, az ízek, mind találkoznak a sorok között, mert úgy érzem máshogy nem is érdemes. 

kep_15.jpg

Mióta ebben a térségben élek, nap mint nap rá kell jönnöm, hogy Friuli Venezia Giulia egy főnyeremény régió, mert megannyi szempontból ideális, kikapcsolódásként, hegyi túrázásra, UNESCO városkák felkutatására, tengerben való pancsolásra, s a teraszos dombok közötti borozgatós estékben való elnyújtózásra, a "kötelező" kőházas tájképben. Minden megtalálható nálunk, amit Olaszországban szeretünk és nem utolsósorban, Szlovénia után mi vagyunk az első régió, így autós útként, frenetikus célpont vagyunk. Emellett Friuli nagyon barátságos, rendezett, tiszta és biztonságos térség, melyről nap mint nap mint egy-egy boldogságmorzsáimat az Egy kis Itália oldalamon is olvashattok, fotókkal, színekkel, pillanatokkal édestíve a mindennapokat innen tőlünk, Olaszországból. De most jöjjön valami különleges, valami ismeretlen, kedves kis város, ami nekem ugyanúgy felírta magát az " első látásra szerelem listára". 

kep_10.jpg

kep_22.jpg

kep_9.jpg

 Egy újabb rejtett kis csodát, egy kellemes hangulatú kis városkát mutatok be Nektek, amelynek öreg kis falai között, megannyi báj lakozik és csodásan ölelik körbe a városfalakat szépséges víziutak, buja zöld parkok,  templomtornyok és kellemes árkádok sokasága. Pordenone már a rómaik korában is kellemes mezőgazdasági farmokkal és csodás villákkal díszítette a régió további történelmi városkáinak sokaságát, s bája mind a mai napig fennmaradt. Remek tortellinit és tésztákat árusító kis üzleteiről nem is beszélve, melyeket mind a mai napig történelmi családok üzemeltetnek, így a város gasztronómialilag is mondhatni, "kihagyhatatlan".

kep_21.jpg

kep_19.jpg

A városka 1278-ban Habsburg családi felügyelet alá került, míg a 14. században a városkát körülvevő vízi utak keretei között, bőséges kereskedelmi opcióval és kapacitással rendelkezve, virágozva csak nőtt és nőtt. A városkát körülvevő csodaszép mélyzöld folyó neve: Noncello, mely egyben a városka kikötőit magában foglaló Portus Naoinis névből származva kapta a nevét is későbbiekben. A Noncello-n kis hidakon lehet átkelni, számos park és mesés flóra és fauna vesz majd körbe minket, ahol karikát kergető gyerekek, kerekező fiatalok és a padokon csacsogó kisöregek fogadnak majd minket. Igazi nyugalom szigete és piknikezni is csodahely. 

kep_2.jpg

kep_3.jpg

Színes téglasorok, sziporkázó robogók, történelmi freskók, csodaszép faberakások kísérnek minket, a múlt antik hangulatával aláfestve, miközben a kifejezetten kellemes elrendezésrű és térben is egyértelműen kereskedelmi központú főutcán sétálunk, melynek árkádjai alatt, ma is mesés kis üzletek találhatóak. Az igazi régi kis olasz üzletek, amelyek hangulata teljesen olyan érzést keltett, mintha Hagriddal sétáltunk volna a Diagon Alley-n, ahol az ici pici csupa csoda boltokban, megannyi varázslatos dolog kacsint ránk vissza. Kézzel készült gyönyörű szőttesek, mesés ékszerek, gyermekjátékok, fakockák hangulata, tortabolt és tésztaüzlet, s a megannyi könyvesbolt és kávézó tényleg igazi Harry Potter hangulatban repít vissza minket a múltba, a nyugalom kíséretében, olaszos sítlussal karöltve. Pordenone főutcáján sétálni egyszerre, sikkesen kedves, ugyanakkor szemgyönyörködtető és valami végtelen nyugaloba billenti ez a városka az embert. Erről részben biztosan a mediterrán színek harmóniája is tehet, mert a hely szellemének bája remek ecsettel festette meg ezeket az apró utcákat, épületeket. 

kep_32.jpg

kep_17.jpg
kep_20.jpg

A városkában megannyi remek étterem, Osteria található, ahol Pordenone-ban kötelező valamilyen pasta-t enni, hiszen megannyi család szíve lelke, kötődíik itt a friss Pasta történetéhez, melynek monumentumait a városban jáva kelve is megcsodálhatjuk. 1843-ban bizony eebben a kedves kis városban, Angelo Tomadini az első aki friss tésztából, szárított Pasta-t hoz forgalomba, mellyel megalapozza a helyi kis tésztaüzletek forgalmát. A család kedves és több generációs történetét a városban sok helyen olvashatjuk, mint egy kis helyi legendát. A tészták pedig ..... mennyeiek, haza is hoztunk belőle a helyi kis üzletek kínálata között válgoatva és természetesen ott helyben is fogyasztottunk nem keveset. 

p_31.jpg

De mivel Apósom az igazi gasztronómiai kapcsolat a mi családunkban - ha éppen az éppen aktuális környék "legjobb éttermeiről van szó", így ne legyen a nevünk Sommariva család, ha nem ütöttünk volna egy legyet két csapásra és egy nap ne látogattunk volna meg két Osteriát, amelyeket Nektek is szívből javasolok, ha Pordenone-ban jártok. A szavak helyett meséljenek a képek, a kedves kis színes szűk utcákban pedig engedjük el a hétköznapokat és adjuk át magunkat a kiszűrődő autentikus olasz illatoknak. Mert Pordenone-ban bizony isteni illatok vannak. A hely, ahol a fő ebédünket töltöttük el, egy igazi mesés kis történelmi épületben van, természetesen helyi család által üzemeltetett igazi kis olasz "kifőzde" , kellemes menüvel, csodás tésztákkal, s remek borokat kínálva. A borlapon a család csücsül, imádtam, beleolvasgatni náluk minden anyagba, mert olyan szeretettel és felkészülten szóltak a vendégeknek. Az étterem az Al Cenacolo, amelyet szerintem Pordenone-ban nem szabad kihagyni, márcsak az atmoszférája miatt sem, a friss burrata-val készült capribogyós és olivás tésztáról már nem is beszélve. 

kep_8.jpg

kep_7.jpg

kep_23.jpg

S csak hogy ne érjen véget a tündérmese, s az ízek és illatok vonulata, tovább sétáltunk a mesés színes kis utcák kellemes, lassú hangulatában, amit én Friuli-ban külön szeretek, mert itt nálunk sosincs tömeg, mindenra van idő és hála istennek a mi régiónk az abszolút TOP szerintem az "Off Track" típusú olasz régiók közül, s nálunk egy dolog abszolút nincs - TÖMEGTURIZMUS. Ez az egyik legnagyobb előnyünk és boldogságunk is, mert így tényleg otthon érzi magát az ember, nincsenek esernyős turista tömegek és hála istennek a nagyobb buszok is sok helyre hozzánk, egyszerűen nem férnek be. Így aztán gyermek örömmel a vállunkon, miközben élveztük a hűs kis utcákat ballagtunk tovább, míg az egyik apósom által is javasolt helyre érkeztünk, ahol egy kis desszert és kávé várt minket a teraszon és cuki kis olasz családok, akik kellemes, nyugodtan hangnemben a gyerekeikkel játszottak, kártyáztak és várták a bambit és a gubana-t. 

Egy jó tanács, hogy ha szépséges történelmi városkákban éttermet és Osteria-t kerestek, érdemes olyan helyekre menni, amelyek LOCALE STORICO fémjelzéssel hívogatják a vendégeket. Ezek ugyanis általában híres, neves szépséges történelmi épületben lévő kis helyek lesznek, ahol a régi ódon receptek köszönnek majd vissza ránk és az alapanyagok is tradícionális, helyi termelőktől vannak leginkább, s mivel ez egy "Certifikáció" alapvetően mutatja nekünk, hogy valószínű, itt olyan nagyon rosszat nem ehetünk. Egy másik ilyen szuper hely Pordenone-ban az öreg kis Osteria del Moro, amelynek amilyen béna a kis weboldala, s amilyen öreg az épülete, annál ízletesebb finomságokat tesznek az asztalra. 

kep_26.jpg

 kep_25.jpg

Ebéd után mindenképpen érdemes kimenni a főutcára, ahol mesés villák festett bája fogad majd minket, csoda elegáns házakkal. S egy fontos dolgot ki ne hagyjunk ha Pordenone-ban járunk, mert ahogy sok olasz városkának, itt is van ám "ferdetorony" s egy igazi cuki városháza, méghozzá nem is akármilyen, melynek a tövében friss, illatos pörkölt kávéból készülő igazi remek espresso-k várnak minket. Gyertek, kövessetek, ezt is megmutatom Nektek, nyári színekben, igazi mediterrán falak mellett haladva, mert ha már egyszer itt vagyunk, a pici utcák szívdobbanását követve, Pordenone-ban is remek dolog csakúgy elveszni az olasz dolcevita feelingben. A nyugalomban, a kellemes mediterrán színekben, a susmusoló régió rádiók házakból kiszűrődő "quando, quando" slágerének ütemében, miközben a szívünk jelez - irány egy jó kis espresso a templom és a városháza tövében. 
kep_13.jpg

Ez a tüneményes kisváros, épületeinek elegáns báját és történelmi meséinek hagyományát, az 1270-es évek elejétől őrzi, mikoris a folyó köré telepedve megalapították ódon báját elődeink, - Habsburg család által fémjelzett ősökkel. A folyók adta logisztikai előnyök és lehetőségek által a városka nagyon szépen fejlődött és kereskedelmi központtá alakult, szolgált a velencei hadjárat, majd látta Napoleon seregeit is, 1855-től pedig egyik kiemelkedő vasúti logisztikai központjává is vált a régiónak. A II. világháború után a híres Zanussi márka indult innen világhódító útjára. A városka ezután virágzó, stabil jövőt alapozott meg a régióban, megőrízve, a történelem és a hagyományok régivágású, elegáns, sikkes olasz mivoltát, mely a vároháza, az azt körbeölelő templom és az annak tövében, magányosan az eget kémlelő 79 méteres "Campanile" -t is. A Szt. Márk Dómban ( templomban ) mely magához öleli a szép harangtornyot, csakúgy halkan jegyzem meg, hogy egy csodaszép Tintoretto festmény is megtalálható. Nem szabad kihagyni, hogy megnézzétek, ha arra járok, a kellemes, puha hűvösről nem is beszélve, mely a templomban fogad, melynek nyitott ajtaján a közeli hűs folyók finom lehellete is átjárja a szent és áldott teret. 

kep_27.jpg

kep_28.jpg

kep_29.jpg

kep_4.jpg

kep_30.jpg

S hogy mi tetszett nekem olyan nagyon nagyon ebben az igazi olasz kisvárosban? Az, hogy Pordenone belvárosa, egy igazi kis ékszerdoboz, jó elveszni az árkádok és a színes falak között, érdemes csak úgy be-bemenni a főutcáról nyíló kicsiny szűk sikátorok közé, melyek általában egy - egy folyóparti kis házikó, villa, vagy csodás parkok közé vezetnek, ahol buja zöld szigetek várnak. Mi véletlenül pont egy restaurátorokat tömörítő helyi kis villa épülethez sikerült bejutnunk, ahol igazi Csodaország hangulat volt. Régi antik kerékpárok vártak a sorukra pihe puha hangulatban, csodás csillárok csüngtek az udvaron és mivel éppen ebédidő volt, szinte pókhálókon megcsillanó nap kellemes kis kacaját is lehetett hallani. A növényeken pedig egyértelműen látszott, remek helyük van, vigyáznak rájuk s valaki mindennap locsolja az ablakokban csücsülő hortenziákat és egyéb mediterrán csodákat. Jó érzés volt tudni azt, hogy ahogy Friuli régióban is mindenhol, Pordenone-ban is bizony minden úgy a helyén van. Bájosan, ódon hangulatban, színekkel körbevéve, szeretettel és gondozva. Mert Friuli régió ilyen, egy igazi kis csoda. ( A városka Udine-től 45 percre van. Grado-ból pedig 1 óra 15 perc alatt lehettek ott )

kep_14.jpg

kep_1.jpg

kep_16.jpg

kep_12.jpg

(FONTOS: A szöveg és a képek a szerző - Semperger Sommariva Kinga & Egy kis Itália oldal saját szerzői jogtulajdonába tartoznak. A tartalom csak és kizárólag egyben osztható meg, a hivatalos blog forrás megjelölésével, a képek és a szöveg részben fel nem használható. Minden egyéb további felhasználás a szerző írásos engedélyéhez kötött.)

 

 

 

 

 

A Bruschetta titka

Vannak napok, amikor nincs kedvem túl nagy dolgokat főzni, de mégis szeretnénk olaszosan élvezni a színeket és az ízeket az asztalon. Szeretem, amikor a friss alapanyagok illata lengi körbe a "cucina" falait otthon, de közben tényleg nem kell hadba vonulnom az olasz főzőtudomány színterén, csak gyorsan szeretnék alkotni valamit.

Nos pontosan ezekre a napokra az egyik legtökéletesebb megoldás a Bruschetta. Nem kell hozzá komplex olasz főzőtudomány, (bár hála istennek, az olasz ételek javarésze abszolút nem bonyolult, a titok a remek és friss alapanyag), nem kell hozzá Pasta szűrő és nagy fakanál sem. Ez a finomság, pontosan olyan, mint az olaszok, - mosolygós, vidám és olyan igazi kellemes atmoszférát teremt már a színeivel is, s ha ránézek, úgy érzem, minden egyes paradicsom és bazsalikom mosolyog rám és azt mondja: MANGIARE! Azaz egyél meg. 

bruschetta_perfetta.jpg

A Bruschetta-ban valahol ott van Olaszország szívem színe, lelke, a zöld és a piros mint az élet és a vitalitás színe, a régiók életenergiája és az emberek mosolya. S ennek a könnyed ételnek, oly sok verziója van, s annyira jó is elkészíteni, nemcsak az egyszerű recept miatt, hanem mert közben csodás mennyei mediterrán illatok keringenek majd körülöttünk. Hiszen velünk lesz a paradicsom, a bazsalikom, egy kis friss könnyebb extraszűz olívaolaj, pár szelet kellemes, lehetőleg savanykás, kovászos kenyérszelet, s egy kis dél olasz fokhagyma! Ezt sose felejtsétek. A fokhagyma olyan pikáns ízkeretet ad majd az egésznek, amitől még inkább Bruschetta rajongóvá válik az ember. S ugye nem véletlen, hogy ilyenkor eszünkbe jut a téli pirítós kenyér és a fokhagyma verziója, s hogy milyen is jó az. Nos a Bruschetta ennek egy olaszos verziója, jókedvet és mediterrán ízeket csomagolva az illatos kenyér felszínére. 

paradicsom.jpg

bazsalikom.jpg

Ennek a roppanós mediterrán ínycsiklandozó finomságnak a neve egy római dialektusból származik, a "bruscare" szóból, melynek jelentése, a pirítani, antik jelentése szerint "szénen sütni". Hiszen egy igazán jó Bruschetta alapja, egy kellemesen, de rendesen pirított jó kovászos kenyérszelet, melyet sütőben, vagy tűz felett egy arra megfelelő serpenyőben pirítunk meg. Nagyon fontos, hogy egy kellemes roppanós felszínt adjunk a kenyérnek és ne pirítsuk túl. Az etruszkok, - kiknek korába vezethető vissza ennek a finomságnak az eredete, annak idején kövön "sütötték", s fontos szabály volt, hogy sosem friss kenyérből, hanem inkább "egynapos" kenyérből csinálták. Amikor megpirult a kenyérszelet fokhagymával kenegették át, és olíva olajat csepegtettek az illatos kenyérillat köré. Mmmm.....belegondolok, most miközben írok Nektek, ismét újra el akarom készíteni ezt a finomságot. 

bruschetta_kenyeren.jpg

Azóta persze, hogy az etruszkok után teret hódított ez a finomság Itáliában, megannyi verziója lett, ahogy a régiók Bruschetta lázban kezdtek égni, mindenhol meglett a sajátos verziója. Így a fokhagymás alap az legtöbbször megmaradt, de van ahol csak a pirítós kenyér és olivás alap a standard. Ugyanakkor a régiók gasztronómiája még erre is rátett, hiszen van ahol prosciutto crudo, van ahol csirkemáj paté, cukkinikrém, vagy például gomba - porcini krém, vagy akár padlizsán, s megannyi féle sajt verzió is kerül a melegen illatozó megpirult kenyérre. Itt nálunk Friuliban mi imádjuk sajttal, prosciutto-val, sokszor például friss stracchino sajt kerül a pirítós kenyér fokhagymás ölelésére és arra érkezik a paradicsom és bazsalikom frissessége. 

A Bruschetta klasszikus sima olívaolajos verziója, Róma mellől származik, mert itt a hagyomány szerint az olíva termesztőknek ez szolgálta a kóstoláshoz az alapot. A friss olajat, mindig pirított kenyérre csepegtették és így ennek megannyi szokása lett, mikor az új olaj kóstolását megkezdték az olívaszüret után a gazdák. 

Toszkánában például azt mondják a helyiek, hogy a friss olajhoz, a legjobb az egynapos kenyérből készült bruschetta, melyhez egy kellemes pohár bor is dukál. Így született az a mondás is, hogy a legjobb az "egynapos kenyér, egy hónapos olaj és egyéves bor" mely a Bruschetta helyi rituáléja lett. A lényeg, hogy Bruschetta így vagy úgy, bármilyen verzióban is, - egy olyan könnyed finomság, amelytől biztosan mosolygós lesz a nap, s ráadásul a konyhánkban sem kell utána nagytakarítást tartani, mert könnyed módon elkészíthető. S jöjjön akkor a recept, ahogy mi szeretjük igazán :) 

bruschetta_nagy_piros_paradicsom.jpg

A Bruschetta mosolygós olasz asztali étek egyik legfontosabb titka a friss alapanyagok. A minél illatosabb bazsalikom, a kellemes aromájú fokhagyma, s a mosolygós friss paradicsom, melyből a legjobb, ha olyat használtok mely kevésbé vizesebb, inkább édesebb, szaftosabb. Én egy nagyobb fogadó tálhoz 3-4 nagyobb paradicsomot szoktam használni, de lehet több kisebb is, van aki kifejezetten "cherry" paradicsomból szereti, a lényeg, hogy ízes paradicsomot használjuk. Fontos lesz egy pici só és bors is, de nem kell sok, mert fontos a paradicsom, a fokhagyma és a bazsalikom tiszta ízének harmóniája. Én nagyon szeretem a nagylevelű bazsalikomot, abból mindig egyrészt 4-5 levelet apróra darabolok és kisebb leveleket pedig majd díszítésnek használok. 4-5 gerezd apróbb fokhagymát használok - fontos, hogy inkább kellemes aromájú legyen a fokhagyma, mintsem erős illatú, mert az el fogja vinni az egyéb zamatokat, de amúgy meg nagyon fontos alkotóelem.

Az anyósom sokszor előre csinál egy kis olíva olajban apróra összenyomott fokhagymával egy kis bazsalikomos alapot és a paradicsomokat ebben "marinálja" így is isteni lehet. 

Nagyon fontos, hogy rendkívül jó minőségű extra szűz olivaolajat használjunk, mert az teszi majd fel a koronát erre a finomságra, amit akár mindennap könnyedén megcsinálhatunk különböző verziókban. 

S amit még érdemes szem előtt tartnai, hogy ha nagyobb a paradicsom, érdemes őket felszeletelni kisebb darabokra, a kisebb "cherry" paradicsomokat én pedig maximum félbe szoktam vágni. Tegyük őket egy tálba ahol a paradicsom leve jól átjárhatja a héjat is, meg is lehet egy kicsit őket nyomkodni, s ebbe a kis paradicsomos tálkába teszem a borsot, és a sót, s az apróra darabolt bazsalikom levelet - s mindig hagyom ezt az egyveleget egy kicsit állni, hogy jól összeérjen. Van aki cseppent bele egy csepp (nagyon picike) citromot is, van aki ebbe tesz még egy kis szétnyomkodott fokhagymát, ezt már ízlés szerint látni fogjátok. Én is mindig máshogy csinálom, de eddig még mindig jól sikerült, valahogy nem lehet elrontani. 

A kenyeret én mindig előmelegítem sütőben, s aztán egy pár pillanat alatt serpenyőben pirítom meg, így lesz szuper kis kérge, és a belseje megmarad finom puhának, általában mindig 1-2 napos kenyeret (kovászos) használok. Mert úgy lesz isteni finom.

Kívánok Nektek így januárban is könnyed olaszos és mediterrán perceket otthon s ha van egy kis időtök, ezekkel az egyszerű kis étkekkel, hiszen amúgy az olasz konyhának pont ez a titka, hogy jó alapanyag és könnyen elkészíthető a finomságok javarésze - teremtsetek Egy Kis Itáliát, a családi asztal köré. 

Jó étvágyat kívánok, szeretettel, Kinga

paradicsom_sozva.jpg