Egy Kis Itália

Van egy mesebeli tengerparti kisváros, itt Friuli-Venezia Giulia régió észak-keleti csücskében, amely arcával reggelente az Adria hullámaiban fürdőzve mosolyog a napra, míg háta mögött apró szigetekkel tűzdelt lagúnás vidéke felett, a Friuli Alpok hósipkás hegyei vigyáznak e tündéri vidékre. Grado egy igazi kis ékszerdoboz, nyaranta csodás, kellemes, családias üdülőhely, tiszta, rendezett, s olyan igazán Észak-Olasz. Telente pedig kagylókból készült betlehemei és meditettrán légköre bűvöl el. 2000 éves történelmének megannyi nyoma a fotogén óvárosában minden apró kis ház repedéséből meséli nekünk, a színes történeteket. Tavasszal és ősszel is megannyi színben pompázik ez az apró "gyöngyszem", ahol buja zöld növények, leanderfák, hortenziák sokasága csavarja el a fejünket. Utcáin olívafák alatt hűsölhetünk, majd délután pedig a homokos fövenyeken a tenger simogatja a lábunk és a lelkünk, egy olyan helyen, ahol minden pillanatban érezni, hogy a "la vita é bella".

A történelem színes ecsete megannyi históriát hoz vissza az emlékezetünkbe, miközben a kellemes lagúnák menti és vízparti éttermekben csücsülve a belső öbölben, a helyiekkel folytatjuk diskurzsunk egy jó kis habzó "Ribolla Gialla" mellett. A városka halászainak "vízi" utcájában színes bárkák pihennek, s a térség legfrissebb tengeri falatai derítik fel itt lelkünket. Napközben az óvárosban a hűvös kövek között sétálhatunk magunkba szívva a festői olasz kisvárosok hangulatát, vagy éppen sikkes napernyők alatt lógathatjuk a lábunk, a megannyi strandon, Aperollal koccintva, szalmakalapban a parton. De vár minket a lagúnavilág is, ahol a kis szigetek között kalandozva, csodás madárvilágban, flamingókban gyönyörködve nézhetjük a lemenő nap fényét. Grado picike, de olyan igazi szívmelengető hely. Nem több, s nem is kevesebb, mint egy igazgyöngy. Tiszta, őszinte, lélekmegújító kisváros.

Egy kellemes őszi estén arra gondoltam, hogy megvárom a holdfényes, kristálytiszta csillagos "notte"-t, előveszem a kamerám, s miután éppen már a jövő évi turisztikai projekteken dolgozva telt a napunk, kedves Grado-i partnereinkkel, - arra gondoltam, - megörökítem Nektek az őszi, holdfényes Grado-i éjszakát. Itt a Nap szigetén. Elviszlek most Benneteket magammal a bájos kis utcák közé, a tengerpartra, a sétálóutcák most csendes, de nyaranta nyüzsgő lenyomatot hagyó hangulata közé, hogy Grado, egy kicsit most így is itt lehessen Veletek. Hiszen oly sokatok szívébe írta már be magát a Nap Szigetének bája az elmúlt évek alatt. S oly sokan lettetek szerelmesek ebbe a csodás kis helybe. Sokatoknak lett Grado a nyugalom, a családi, baráti nyaralás, a négylábú családtagokkal való pihenés, harmónikus helyszíne. S megannyian már visszajáró vendégek vagytok itt nálunk, Friuli régió északkeleti kis csücskében. Mindössze 6 órányira Budapestrtől. Oly közel Magyarországhoz, s most egy kicsit mégis távol, táruljanak hát fel fotóim által - Grado éjjeli fényei, e kisváros szívünket simogató, halk, kellemes bájos momentumai. 

A kis utcákat járva a fények szinte körbeöleltek, ahogy most a csend védelmező hangja szállta meg a környéket. S bár az utca minden egyes kis szegletében vidáman rajzolódik körbe az élet, s a napsütötte emlékek, ahogy az apró kövek is vidáman idézik fel őket. A hosszú esti, reggeli sétákat, a futást a parton a tengerillattal átölelve, s a vidám hangokat, nagy olaszos nevetéseket, melyek a zeg - zugos bájos szegletekben lévő Osteria-k, Trattoria-k teraszán hirdetik az életet. S míg csak álltam és a holdfényben gyönyörködő alvó kisvároskánkat fotóztam, a  közeli távolból a tenger hangjának játéka nyugtatta a lelkem. "Andrá tutto bene" súgták a falak, én pedig valami különös örömmel, hogy éppen itt és most lehetek, kattogtattam tovább a kamera gombjait, s nem győztem betelni a Grado-i éjszaka mesés fényeivel. 

A falak mellett pihenő kétkerekűek, az Édes Élet pillanatait idézték, mikor nyáron a kikötő mellett elsuhanva, tekerünk a partok felé, kosarunkban a csíkos törülköző és az összehajtott napernyő. Miközben a kis bárból, vagy ajándéküzletből hangos "Ciao"-k szállnak, s mialatt a helyiek őszonte mosolya követi az útvonalunk. A még mindig virágzó hortenziák pedig egy pillanatra a tavaszt is idézték, amikor minden virág megállíthatatlan energiákkal nyílik és a lélek mosolya egyre szabadabban járkál az ódón falak között. A kis ablakokon keresztül csendes beszélgetések, vacsorához készülő mozdulatok, s mennyei halas fogások illata töltötte meg a szívem. Azt érteztem hirtelen, hogy nincs elég képkocka, nincs elég pillanat, amely vissza tudja adni azt a rengeteg szeretetet, melyet Grado ad. S ezek az energiák, most így a csendben pedig még inkább itt tobzódtak, hogy öleljük át őket. Megtettem. Tenyeremmel a falnak támaszkodtam, s éreztem minden rezdülést, ahogy meséltek a kövek.  

A sétám közben megérintettem minden virágot, melyek még a falakon nyújtoztak, s szépséges kőedényekben az esti csendben, s a "holdfényben" napoztak. Visszaemlékeztem az oly sokatokkal egyött átélt édes emlékekre,  a sétákra, a csajos nevetésekre, a baráti összejövetelekre, s a MonaLisa forgatására is. Mennyi de mennyi minden történt az elmúlt évek alatt. Ahogy emlékeztem, leültem egy lépcsőfokra, s csak az eget néztem. Filmként peregtek a pillanatok, amikor itt a kis tereken ettünk - ittunk Veletek, amikor itt koccintottunk, s toltuk magunk előtt a gyerekeket, ölelkeztünk, s annyit nevettünk. Amikor anyuval és a családdal megannyi útvonalon történelmi sétát tettünk....

... Amikor este nagy baráti csapattal,  egy kellemes Aperitivo után, a parton letelepedtünk, s hatamasakat fürödtünk, s a lemenő nap fényében töltődve, szívtuk magunkba a tengeri levegőt. Amikor egy teljes stábbal vonultunk itt a szűk kis utcák között, mert Rúzsa Magdival videoklippet forgattunk, vagy amikor televíziós csatornákat kalauzoltam, mivel  az "acquaalta" problémáiról, s Grado csodás klímájáról, Németh Lajossal együtt számoltunk be innen, a tv nézőknek. Micsoda napok voltak. Visszatérnek.

S ahogyan a könnyeim is együtt csillogtak az égen a csillagokkal, arra gondoltam, hogy sokatokkal szeretnénk még megélni ezeket a boldog "dolcevita" pillanatokat, itt nálunk, Grado-ban, ami tudom, hogy oly sokat adott. Sokunknak. S csücsül minden ilyen emlék simogatva a lelkünket, ott, pontosan ott, a szívünk peremén. Megmosolyogtatva most minket. 

Aztán ahogy bandukoltam és próbáltam a pillanatokat megőrizni, egyszerre csak a kedvenc olajfám alatt találtam magam. A kis rózsaszín ház mellett, ahol az év javarészén frenetikus szépségű óriás hortenziák állnak őrt a kőlépcsők tövében, s ahol a kis ajtó mellett mindig kint ül a kedves idős bácsi, aki csak mesél és mesél, csakúgy. Örömmel. Mert szereti ezt a várost. Érzi minden rezdülését, megsimogatja az olajfák tövét nap mint nap, s büszke arra, ahol él. Szereti a környezetét, ismeri a lagúnák összes halát - madarát, folyamatosan érdeklődik a hogy létünk felől, s miként telik a nap. Mert érdekli az, hogy hogy vagyunk. Őszintén. Hiszen büszke arra, hogy idetartozik. Minden értéket szeret, ápol és képvisel. Gondoskodik. Ápol, véd mindent, amit csak lehet, mert fontos neki, hogy más is lássa mindezt, amit a természet és a történelem áldásként idevarázsolt, az elmúlt évzsázadok alatt. 

S tény. Grado tele van "értékkel". Természeti, történelmi és emberi értékekkel. Védett lagúnáinkban például megannyi értékes halfaj és csodás tengeri étek lapul, melyet itt megkóstolva még az is tengeri étel "szerelmes" lesz, aki eddig kevésbé akart hallani a tengeri herkentyűk felől. A szigetvilágunkban frenetikus eldugott madárleseken falmingókat és megannyi vízimadarat láthatunk, ahogy a naplementében sokszor a vadlovakban is gyönyörködhetünk. Barbana mesés, szent úszó templomának szigetén a levendula illat rabol el, és meghitt csendben Madonnához imádkozhatunk, míg a megannyi templomban csodás történelmi mozaikokban gyönyörködhetünk. A parton az elegáns villák között, Sissi lábnyoma kísér minket, s a Monarchia végtelen elegáns nyugalmának lenyomatai között sétálhatunk. Grado-nak sok ezer története van. Folyamatosan gyűjtöm őket, hogy nyaranta, mikor oly sokan itt vagytok, elmesélhessem majd őket Nektek. ... Majd miközben ezek a gondolatok futottak át a fejemben, a "kézművesek" városrészéhez értem, s felnéztem az égre, ahol bizony a Santa Eufemia templom kecses tornya mosolygott le rám, tetején pedig a vidám Mihály Arkangyal üdvözölt. 

Az égbe nyúló tornyok alatt a 6. század egyedülálló mozaikjai pihennek, felidézve a múltal, s megannyi történelmi emléket. Tornyának stabil vaskos falai alatt, a padlózaton apró repedések futnak, melyek a réges régi apróbb földrengéseket idézik, s bár vonalaik mélyek és vaskosak, a hely szépségéből mit sem veszít. Sőt csak különlegesebbé teszé és újabb történeteket ad, melyekről a falak is mesélni tudnának. Ez a hely Grado-ban az élet, a születés, az öröm, a rizzsel tele szórt házasságok, boldog keresztelők, s emellett az örök nyugalom helye is. Ahol az egész élet pillanatok alatt körbefut. A hely, ahol a történelmi falak alatt ki belép, nyugalomra talál, s az ódon mennyezet alatt ülve, megszűnik a nap mint nap ránk nehezedő ütemes rohanás és az idő nyomása. Grado lelkében nyugalom van. Évezredek óta. Mélységes, kiegyensúlyozott, szép nyugalom. Csak hagyni kell, hogy legyen úrrá rajtunk, a hely maga. S azonnal jön az érzés, ami aztán nem múlik el. S egy kicsit, jólesően el is rabol minket. 

Majd a nyugalmas templom tövéből, a kis téren át, kiléptem a sétálóutca fényei alá, ahol a magnóliafák mosolyogtak vissza rám, s a kandeláberek esti fénye alatt több kis étterem szépen terített asztalainál többen ültek, beszélgettek, falatoztak a helyiek. Rendezetten, távolságot tartva, de mégis együtt, hiszen akkor még lehetett az éttermekben ülni, egy finom Friulano mellett, miközben az isteni "spahetti alle vongole" mosolygott vissza ránk a kerámia tányérok színes bűvöletében. 

Aztán egyszer csak elfordultam jobbra, a "cuki házak" közé, én csak így hívom ezt a részt, mert olyan az egész, mintha Jancsi és Juliska morzsáit követnénk, s így egy pillanat alatt, a "mézeskalács" házikók között találva magunkat, csak ámul és bámul az ember. Tengeri csillagok, óriás kagylók, színes kis ablakok, s mindent befutó ősi növények, melyek alatt ki - ki kandikálnak a sárga téglák, melyek felett kellemes sárgás fényben pislognak a kandeláberek. A házikó, amely alatt decemberben eddig mindig a legszebb Betlehem készült, s melynek mindig a csodájára járunk minden évben. Megannyi színes kis kagylóból készül a jászol, ahol a tenger homokjai képezik a  "júdeai" tájat, s ahol színes kagylótestben érkeznek a picinyke pásztorok, angyalok és Apostolok. Évente megannyi Betlehem készül Grado-ban csodás kezek munkája által, ahol ennek a szokásnak is számos története van, de decemberben erről is beszámolok, s elrepítelek Benneteket ide, hogy mindezt majd láthassátok. 

A csupa virág mézeskalács házikó után pedig, a porcelánfestők háza előtt álltam meg, s ekkorra már Seba is megérkezett, aki látva rajtam a "még mindig nem csináltam meg minden képet, amit szeretnék" mosolyt, a kezembe nyomott egy mini Gubana-t ( friuli édesség ), azzal a gondolattal, hogy márpedig az "alkotónak" is kell némi étek, így egy percre pihenjek már meg. Közben megnéztem a lépésszámlálót, ami ekkor 19500 felett járt, s belegondoltam, atyaég, hányféle, kedves, színes és szövevényes csoda útvonala van a mi csöppnyi Gradonk-nak. S mialatt a kövirózsák falakat átöltelő csokrait fotóztam és a megannyi színes kerámiát, különös érzés kerített hatalmába. Olyan volt az egész, mint amikor a "dejavu" pillanat elrabol, s szinte láttam magam itt rohangálni ezeken a kicsiny utcákon kislányként, majd nagy kalapban sok év múlva. Valahol azt éreztem, én egy kicsit idetartozom. 

Seba még rohant tovább, mert megbeszélései voltak, s bennem pedig ott volt még egy hiányérzet, amit ki nem hagyhatok, ha itt járok a holdfényes "Nap szigetén", a hely, ahol mindig üzenek oda fentre, és mindazoknak, kik bár oly közel vannak, de mégsem lehetnek most itt velem. Így aztán szapora léptekkel, megfejelve a 19500 lépést, a kis utcák narancsos, sárgás fénye alatt, elindultam. A helyre, mely nem maradhatott ki ma sem, s sosem. A szűk utcácskákban fentről a holdfény kísért, s halkan dúdoltam egy nyári dallamot, így vettem az irányt Grado egyik legrégebbi háza felé. 

Az ajándékboltot megvilágító kandeláberek fényében, a sirályos kis hűtőmágnesek mosolyogtak vissza a kirakat vaskos üvege mögül, s egy kirakodó vásáros, színes bicikli pihent az ajtóban, a megannyi csecse-becsét felügyelve az esti párás homályban. Ahogyan a hold egyre magasabbra ért a horizonton, az utcákat a tengeri fuvallatok járták át. 

S mikor itt a kis bolt mellett, az "egyszemélyes" kis szeglet felé fordultam, a kis sikátorban "elveszve" érkeztem meg oda, ahol mindig elidőzök. Megtapintom a kőfalakat, végighőzom a kezem a virágosládák kagylós borításán, s ahol nyatanta csak ülök a lépcsőn egy könyvvel a kezemben, vagy éppen a templom tövében lévő kellemes étteremben ülünk, s "éljük meg a pillanatoka". A kék ablakos ház, mely mögött egy nyitott történelem könyv van, s melynek tövében az aggastyán kistemplom felügyeli a környéket. A hely, ahol meg megállok, nekidőlök a falaknak és imádkozva az eget bámulom. Most is ezt tettem, s kértem sokmindent, áldást, egészséget, békét és nyugalmat. S hogy térjen már vissza mihamarabb az a régi, mozgalmas, harmónikus "édes élet".

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga. A képek továbbközlése nem engedélyezett, csak és kizárólag a jelen linken elérhető - teljes tartalom forrásának megosztásával, vagy a szerző írásos engedélyével. 

Az Egy kis Itália Facebook oldalon olaszos életképek, életérzések, mindennapi történetek érkeznek, javarészt Friuli régióból. Az Egy kis Itália YouTube csatornán kedvenc olasz családi receptek, s vidékek mutatkoznak be. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségei, nevezetességei tölthetnek Benneteket, míg Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzolja a kedves régi, visszatérő és majd új vendégeinket. Akik pedig szeretik a szép fotókat, s felvételeket, szeretettel ajánlom Instagram oldalam is, melyet itt a linken, Egy kis Itália név alatt értek el. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban a Facebook-on pedig megannyi olaszországi információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat, napi inspirációkat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, amely csoportba, 3 kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett. 

Szeretettel várunk Benneteket megannyi felületünkön.