Egy Kis Itália

Végtelennek tűnő napok délutánja volt, az olasz karácsonyi hangulat sürgő forgó színes, illatos kavalkádjának kellős közepén, amikor egy hirtelen jött ötlet alapján úgy döntöttünk, hogy nekünk most el kell ugornunk Nonna-hoz. Mert Őt látni, az jó energiákat jelent. Mosolya varázserővel bír, s amikor úgy érezzük, hogy már kicsit elég volt úgy mindenből, legjobban esik egy kis Nonna terápia. Mert egy olasz nagyiból, sosem elég. 

Nonna nekünk egy kis kemence, akinek melege mellé lekuporodunk és élvezzük duruzsoló szavait és simogató fényét. A mosolya olyan energiákkal tölt el, mint minden ünnep együttesen szikrázó pillanata, s valami olyan különleges energiái vannak, mely teljesen elfeledteti velünk, hogy hány éves is Ő valójában. A szeme csakúgy szikrázik a lelkének tisztaságától, mozdulatai tele vannak vitalitással, a gondolatai frissek és útmutatók mindannyiunknak. A jó isten valahogy, egy olyan igazi követendő példaként teremtette meg Őt nekünk, akivel egyszerűen annyira jó csakúgy lenni, akit annyira jó szeretni .... Így az irodából boldogan kanyarodtunk felé, egy nagy Baci -ra..... s itt kezdődik az én ünnepi színes kis történetem ....

Nem tudom, hogy csinálja, hogy mindig fess, nyugodt, s olyan végtelen elegáns minden mozdulata, pedig ezer a dolga még így 92 évesen is. Minden szavával tanít, jó dolgokra motivál és noszogat. Elmaradhatatlan eleganciával fogad mindenkit, pihe puha arcán, az évek számából adódó lenyomatokból szinte semmi sem látszik, s mosolya olyan bájos, tiszta, őszinte és kellemes, hogy ölelésének azonnal engedünk, mert egyszerűen Őt receptre kell felírni - Mindenkinek.

Nonna egy földre szállt angyal. Mellette másodállásban konyhatündér, divatdiktátor, családterapeuta, s szerintem még szervezetfejlesztési menedzser is, mert ahhoz is remek érzéke van, mivel céges ügyekben is néha olyan tanácsokat ad, hogy csak nézünk kerek szemekkel. Sokszor kellemes hangja helyett, már a szemei is beszélnek: "Gyerekek Ti nagyon fáradtak vagytok, nemcsak annak tűntök, így üljetek le, meséljetek" - s közben meg is terített színes kis dél olasz kerámia tányérjaival, miközben a friss narancshéj darabokat felvagdosta, s citrommal meglocsolva a fűtőtestre tette. Egy pillanat alatt varázsolt üdítő wellness hangulatot, tökéletes színharmóniákkal. 

Aztán meséltünk, ettünk-ittunk, közben jöttek a nagynénik, előkerültek az ünnepi finomságok, mogyoró és mandula, szicíliai szárított gyümölcsök, füge, s mindenféle csudijó finomság. Koccantak a színes poharak, főtt a fekete kávé, gőzölgve ontotta illatát, nyíltak a torrone szeletkék zörgős papírjai. S míg elmerültem az édes "dolce far niente"-ben végre, - Nonná-n virágos kis otthoni ruciját szemléltem így december elején, - magától tudta mit kell mondania, kérdések nélkül: "Drágám Neked most akkor mesélek egy kicsit a színkeről, hidd el jobban leszel tőle".

A férjemnek rohannia kellett vissza az irodába, de én szabadságoltam magam egy "én órára", mert tudtam, hogy a lelki feltöltésre most nagyon nagy szükségem van. S egyszer csak, mintha egy varázspálcával intett volna, a kis kockás sarki fotelben ülve, szemüvegét lehelyezve a régi rádió mellé, elindultak belőle a történetek. Mint egy nagy piros vörös szőnyeg, ünnepi eleganciával, szinte dalokba szőtte a gondolatait. Színes mesékbe, melyek mellé az én szemem előtt megjelentek a vibráló képek, érzések, s úgy mindenféle, így is készült ez a mostani írás, hogy összefűztem Nektek a jó tanácsait, gondolatait az én kedvenc ünnepi fényképeimmel. 

A karácsony hangulata az olaszok életében sokszínűen és megannyi szempontból meghatározó. Nemcsak a mély vallásos mivoltunk, de a családot összekovácsoló erők, harmóniák összhangja miatt is. Bár Nonna mindig azt mondja, hogy mindennap ünnep, mivel élünk, szeretünk, alkothatunk, mosolygunk, új embereket ismerhetünk meg és csakúgy zakatol a szívünk, de a karácsonynak van valami különleges bája, bűvös és varászlatos mivolta, ami miatt külön tiszteljük. s ehhez pedig elmaradhatatlan ünnepi kellékek a színek. 

A csillogó színek ilyenkor mindenhol előtérbe kerülnek, mert bár lehet e december havas, ködös, szürke, latyakos és akár még szép napos is, vidáman éneklő napsugarakkal, nálunk ilyenkor az ezüst és az arany mindenhol ott van. A lényeg, hogy szikrázzon, csillogjon, s fényük borítsa be az éjszakát, a nappalt, az estét és az éjjelt. Legyen benne a díszekben, az asztalokon, a rúzsaink fényében, a poharak csillogásában, a karácsonyra készülő "brodo" azaz alaplé sárgás - aranyos íz és illat harmóniáiban, melyben majd az ünnepi tortellini-k úszkálnak az karácsonyi asztalon aranyló gyertyafény dallama mellett. Arany és ezüst nélkül nincs ünnep. 

S hogy milyen jól is megy a meleg fényekhez a puha pasztell színek összhangja - mondja, s mesélt arról, hogy mikor fiatal lány volt, mennyi finom világos gyapjúsálat hordott így télen, mert milyen jól is megy az az ünnep és a tél nemességéhez, s nemcsak minket melegít fel, de egy élénk rúzzsal az arcunk puhaságát is remekül keretezi. "Főként ha sötét a hajunk" - tette hozzá, s rám mosolygott.

"De a lényeg drágám, hogy télen is tudni kell viselni a színeket, a világosakat, az élénkeket, mert nincs az az időjárás és évszak mely elvegye tőlünk azt az örömet, hogy változatos finomságok és vidámságok közepette élvezzük, a magunkkal töltött azon perceket, mikor ruhát, kiegészítőket válogatunk magunkat. Mert ez fontos" - mondta. Az apróságokban vannak a szépségek, s egy nő finomsága pontosan azokban a dolgokban van elrejtve, amire kevésbé figyel, vagy amitől általában fél. Az apró dolgok összehangolásában. A rózsaszín és a piros összhangjában, a kékek és a zöldek energetizáló és lelket megtiszító mivoltában, a narancsok életre keltő energiáiban, s mindennek közepén ott vagyunk mi magunk. "Legyen az egy topánka, melyről azt gondolnád, ezt lenézik majd a lábadról - na pontosan azt kell felvenni. de legyen az a legvidámabb színek egyvelege, ha úgy érzed az kell a lelkednek, ne habozz Tündérem, csak dobd magadra, érezni fogod, mitől lüktet vagy sem a lelked." Hagyjuk, hogy a színek beszéljenek helyettünk. Mások is jobban megértenek majd. S minél jobban elkezdesz ezekre figyelni, Te is egyre jobban érzed majd fenséges árnyalataik között a megnyugtató, feldobó, harmónikus energiákat. 

Aztán azzal folytatta, hogy sokan azért félnek a színektől, mert nem tudják mi áll nekik jól, pedig véleménye szerint az emberben ott van az érzék és ha erre figyelünk már kicsiny kortól, akkor a színekkel való összhangunk egyre inkább összeölelkezik a lelkünkkel, s ahogy fejlődik ez a barátság, az olasz nők, úgy érnek meg és értik meg az egyéniségükhöz illeszkedő színek összhangját, azok hangját, segítő kifejező jelentésüket.

Nonna-ék is sokan voltak lánytestvérek és neki is 3 lánya van, - majd legyint egy nagyot és hangosan kacag, - "Drágám ha én csak egy olasz feleség és háziasszony lettem volna, ki napközben a földeken vigyázza a salátákat, akkor is pöttyös kis kendőben, frissen csavart hajjal és szépen rúzsozva mentem volna nap mint nap két keréken a földek között, élvezve a narancsos naplementét, mert mindez jót tesz a léleknek. De a jó isten 3 lánnyal áldott meg, így nem is volt kérdés, hogy a mindennapi teendők között, folyamatosan figyeljek rájuk. A lelkük szépségére, a bőrük puhaságára, a hajuk fényére, s a kezük barátságos kézfogására. Ehhez pedig csinos megjelenés, friss, nett, élre vasalt mindennapi elegancia kell. Az pedig jó alapanyagok és színek nélkül nem létezik drágám. A szépérzek és a sikk tanulható, s a szülő elkötelezett feladata mindennek fejlesztése, mert ez hozzájárul a magabiztosság erősítéséhez. S nem volt ez anno sem máshogyan. Megjelenni tudni kell, ha azt akarjuk, hogy a kapuk kinyíljanak és miután besétálunk rajta ne tudjanak kidobni bennünket." - úgy éreztem magam mint ha az egyetemi padok között ültem volna és egy fantasztikus előadást hallgattam. Nonna-t tanitani kellene, mert számos generációs problémát oldanának meg szeretettel és tiszta érzésekkel teli gondolatai, melyek mint egy szépen díszített csodákkal teli kirakat, még a legsötétebb éjszakában is fénnyel töltik meg a pillanatokat. 

Ittam a szavait, s az agyam rejtekeibe jegyzeteltem meghitt gondolatait, ahogy a lányokról beszélt és hogy mennyi színes anyaggal játszottak annak idején és hogy miként tanította meg nekik, hogy melyik gyapjú a legjobb minőség, s hogy miért fontos egy textil tapintása, s hogy a sötét hajhoz milyen fantasztikusak az élénk, szépen keretező színek, s hogy a világosbőrűeknek mennyire jól állnak a fények, a pasztell kékek és rózsaszínek és, hogy milyen fontos a fényes cipő, a jól szabott nadrág, s az egyszínű pulóverek, mert sokszor az egyféle szín sokkal jobban öltöztet és tesz elegánssá, mint a túl sok minta. DE! mutatott a kezével, majd mondta:  "A minták, s színek, és a harmónikus elegáns alakzatok egybekapcsolódása pedig remek formába tud rántani minket :) "......imádtam, ahogy szavai között egyszer színtanácsadó volt, majd átment stílus és divatdiktátorba. S a kalap, mondja.... - annak mindig megvan a maga reneszánsza. A sikkes színes, púderpuha kalapok, melyek a nagy loknikon is olyan jól állnak. Kedvencem, az orgonalila .... Rögtön tudtam hogy képben ide mi tartozik, mert nekem is van egy nagy kedvencem e téren. S ahogyan a színek és minták összhangjáról is beszélt, a szezon másik kedvence is ott lebegett előttem. 

Aztán elkezdett nevetni, mikor arról beszéltünk, hogy télen sokan a feketét hogy szeretik. Dinamikusan legyintett. Az volt a válasza: "Nem vagyunk mi drágám szénnel bélelt boszorkányok vagy micsoda:)" .... Szakadtam a nevetéstől a kis konyhaszéken. Majd megnyugtatott. Persze a fekete az elegancia alapja, koktélruhának, bálba rohangálni ide oda jó lehet, és kell, hogy legyenek fekete darabjaink, de csakis színekkel kiegészítve, vagy egy tollal, vagy fodorral, vagy különleges vonalakkal, mert az szebben és változatosabban öltöztet. Akár egy fényes fekete lakk cipővel és nagy masnival is már kezdhetünk valamit, vagy egy lakktáskával, kalappal, olyanok leszünk mint Sophia Loren fénykorában, figyelmet követelünk majd mindenkitől ki mellettünk ül le. A fekete diktál, elvár és komolyságot követel, feldobva pirossal, fuksziával, naranccsal pedig átvált játékos eleganciába. Egy szó mint száz, a fekete egy fontos része a női kelléktárnak, de színtársakkal, formákkal együtt sokkal olaszosabb. 

Mesélés közben beszaladt a szobájába és hamarosan diadalittasan megjelent a kis rúzsos - púderes szütyőjével, s természetesen egy kis pirosat kent csicsergő szájára, egy fiatal tinédzsert is megszégyenítő lazasággal, tükör nélkül, ahogy kell, mert a vérében van az elegancia. "Oh, il rosso" ...a piros szín Nonna szerint maga a "dolcevita". S mondja is, hogy "Még jó, hogy ehhez az érzéshez megalkotta az élet ezt a színt ami lüktet, körbeölel, áramlik bennünk, mint ősi energia, szerelmessé tesz, bűvős energiákkal ruház fel, beszéltet, s oh mi mindenre képes".

Csak merjük használni, mert ahogy magunkra öltjük, az élet energiáit adjuk fel magunkra, s a lelkünk is virágba borul, s valami megfoghatatlan energiákat kapunk. Így lett a piros és fekete, a végtelen ősi elegancia és a lüktető életigenlés klasszikus egyvelege. "Legyőzhetetlen" - mondja, olyan szép szó olaszul is: "Imbattibile" - azaz verhetetlen. Maga a szó is lüktet, imádom. Nevet hangosan és rávágja - "Oh és főleg cipőben, mennyire sikkes! Egy piros kiscipő csodákra képes." Nem véletlen, hogy a minap látott kis Dior azonnal bekattant, kis kockás masnins ünnepi kivitelben - meg is mutattam neki, mire rávágta, "na Drágám ez az, erről beszélek!"

Természetesen beszéltünk az élénk rúzsok ünnepi hangulatáról is, s hogy miként tesz egy fáradtabb napot is vidámabbá egy piros rúzs, s tényleg..... Így aztán visszaperegtek a pillanatok, hogy milyen igaza van, mert amikor az ember egy kicsit is odafigyel magára, mennyivel jobb érzés utána minden. 

Természetesen nem maradtak el a férfiakról és Nonno emlékéről szőtt mesék sem, akit sajnos én már személyesen nem ismerhettem, de a történeteken keresztül beírta magát a szívembe. Nonno imádta a színes öltönyzsebkendőket, s mindig fess zakóban, frissen vasalt ingben, mandzsettában ment dolgozni, mert igazi olasz úriember volt világéletében. Aztán a történetek közepén ott voltak a nyakkendők, a propellerek és a mindig fényes cipő meséje is, melyről az igényes férfit azonnal fel lehet ismerni, s én pedig azt hiszem még hetekig hallgattam volna színes történeteit, de közben bizony öreg lett az este, s hívott még az iroda és az ünnepek előtti kötelezettségek.

Mielőtt útnak indultam, még megigazgatta a hajam, fújt egy kis lakkot a tartás miatt, a kezembenyomott egy tonhalas tramezzini-t becsomagolva, melyet miközben beszélgettünk, nem is tudom mikor készített. Tetőtöl talpig felmért, a fülbevalóm csillogását előtérbe helyezte a hajfürtök helyett, a szürkés kabátom mellé adott egy lazas színű pihe puha gyapjúkesztyűt, s utamra engedett....s miközben a lépcsőn robogtam a házon függő téli ezüstös és aranyfények mellett, utánam szólt: - "Drágám nézd egy kis pirosas - narancsos szájfény - ezt kerestem, meglett, a tramezzini után elkel majd Neked."

Színekkel, érzésekkel együtt ünnepi hangulatban sétáltam az irodánk felé, s a kisköveken kopogó fényes cipellőmben repülve arra gondoltam tényleg mennyivel jobb így gondolkodni, a rohanó napokban. Mennyire jó időt hagyni és adni magunknak, sokszor egy-egy pillanatra, amikor belenézhetünk a saját tükrünkbe, hogy miként is érezzük ott legbelül magunkat. A sokszorosan terhelt napok után, én kifejezetten jobban voltam. Nonnan tanító és vidám szavai, folyamatosan ott zakatoltak és csak vittek előre az utamon. 

S éreztem ott legbelül is, hogy nem kell ahhoz sok, hogy mindig így tudjunk gondolkodni, csak néhány meghitt perc és pillanat, pár kedves mondat és szó, egy közösen kortyolt kávé a fagyöngy és a fények alatt, szigorúan piros rúzzsal pótolva a porcelán kis csészén maradt lenyomatot. Egy mosoly, egy köszönés, beszélgetés, koccintás, közös főzés, amitől nemcsak a karácsony, de mindennap ünnep lehet. Mert egyszerűen megérdemeljük. Együtt, egymástól, egymásért. A színeket, a fényeket, az illatokat és mindent mi ilyenkor karácsonykor és máskor is körbevesz. 

Így aztán másnap reggel, színes gondolatokkal együtt pattantam ki az ágyból, ünnepi reggelit készítve az én szép kékszemű uramnak, s Maggie-t is körbevettem még több színnel, vidámsággal - Őnagysága nagy megelégedésére. Legyen csodás színes ünnep Nálatok is, arany ezüst fényben úszva, pirosan szép és szeretettel teli gondolatokkal, érzésekkel együtt. Nagyon boldog Ünnepeket kívánok, érkezem még tengerparti ls tortellini beszámolóval is, most már végre úgy tűnik, a szaladó színes percek között egy kicsit több időm jut írni.