Egy Kis Itália

Az olasz konyha csodái több száz éves hagyományokra tekinthet vissza. A pizza, a pasta elengedhetetlen része az igazi dolce vita-nak. Tény, az olaszok tudnak élni, jól enni és mindehhez finomat inni, s ha megnézzük az átlagéletkort, mindehhez igen magas mutatók társulnak. Mióta olasz lány lettem, hihetetlen érdeklődéssel követem étkezési és gasztronómiai szokásaikat, melyben az egyik legnagyobb segítségem anyósom, akivel az elmúlt időszakban igazán mély- gasztronómiai kötelékbe is kerültünk. Az ő konyhája számomra olyan, mint a titkok kertje. 

Egy konyha ami mindamellett, hogy nagyon nőcis, igazi felkészült csatatere a családi "nagy zabálásoknak", startolva minimum 3-4 fogással, szépen építkezve, minden esetben megalkotott koncepcióval. Az olaszok zsenik abban, hogy még egy sima családi vacsi is miként került megkomponálásra. Nem ám csak úgy megkenünk egy kis vajas kenyeret. Nem nem....Szép vajtartó, kis ezüst vajkanál, családi feliratos kis tál, színes kerámiatálak Szicíliából, és mindig szövettel terített asztal, melyhez csodaszép színes szövet szalvéták társulnak. Az étkezés az olaszoknál, egy műalkotás, a maga külcsíny és beltartalom elemeit tekintve. Innentől kezdve már mindegy, hogy az asztal mellett éppen "paprikás" munkamegbeszélés zajlik, vagy csak családi csacsogás, hiszen az "ambiente" adott mindenhez. 

Anyósom olyan kis igazi úriasszony, aki azonban sosem vetette meg a konyhában és a ház körüli teendőket, s Számára teljesen normális, hogy az ember lánya kis kötényben, de gyöngysorral a nyakában főzzön, s mivel az olaszok azt vallják, hogy a bennünket körülvevő dolgokat használni kell, így a családi ezüst például a hétköznapokon is előkerül, hiszen mennyivel maradandóbb így minden evés, együttlét. Nos és persze ünnepélyes is.... Mert nálunk az evés, ünnep. Együtt töltött idő, beszélgetés, ízlelgetés, kóstolgatás, megannyi finomsággal tűzdelve. 

Az olaszok alapétkezési szokásaiban, elsőként az előételek azok, amelyekre kiemelt figyelem irányul. A finom kis apróságok, melyekből már önmagában jól lakhat az ember. Én eleinte mohóságommal mindent szerettem volna egyszerre megkóstolni, és tudom sokszor már el sem jutottam a következő fogásig, mert jól laktam. A "finger food", olaszosan Antipasti (előétel) kategóriában befutó versenyző lehet például a frissen sült ropogós kenyér, az olívaolaj, amibe isteni dolog "tunkolni" a friss kenyeret. De csakúgy az olívabogyó, a grissini, a sonkák és szalámik különböző fajtái és az olaj alatt érlelt zöldségek, halkrémek, ricotta sajt, valamint a stracchino s az elmaradhatatlan és igazi "mozzarella" is mesés "antipasti", ami kötelező módon Dél Olaszországból érkezik, frissen, zacskózva, s konkrétan alig várod, hogy megkóstold, mert hogy ez a mozzarella kérem szépen "A" Mozzarella. Ezek azok a kis alapdarabok, melyek általában a maguk természetességével, szinte mindig kikerülnek az asztalra. 

Az "antipastik" másik jelentős köre a halak, a kis üvegben lévő "Orata", fehér húsával ellenállhatatlan, de a Triesztben készülő füstölt lazac szeleteknek sem lehet nemet mondani. Mindehhez társulhat a "Baccalá Mantecato" a halakból készült krém, vagy egyéb más finomságok finom kenyérrel. Az "Acciughe" családunk hőn szeretett finom falatkái szintén sokszor szerepelnek előételként, mely enyhén sózott vajjal kerül az asztalra:)

Nálunk a családban azt figyeltem meg, hogy nem "spájzolnak". Nincsenek felhalmozott alapanyag hegyek, mindenből általában firss van, s ha kell mindennap. Kivétel ezalól a PASTA, mert abból minden konyhában külön ruhásszekrény nagyságú kis konyharész áll rendelkezésre. A mindennap megvásárolt friss alapanyag nagyon fontos, s inkább mindennap megvesszük a zöldséget, húst, halat, sajtot, mintsem hatalmas nagy hűtőkben tárolnánk, vagy esetlegesen fagyasztanánk azt. Anyósomnak például nincs fagyasztója. Ő azt vallja, hogy a fagyasztott ételek lelke is megkövül....Már sosem lesz olyan mint a friss.... A legtöbb olasz háztartásban én nem nagyon láttam mikrohullámú sütőt sem, - nálunk kifejezetten ősellenség :). Ugyanakkor mélyhűtőből is leginkább azt figyeltem meg, hogy azért tartanak egy két kisebb ládát a pincében, hogy nyáron használják az italok gyors lehűtésére, de húst, és egyéb friss élelmiszereket nem kifejezetten fagyasztanak. Tény, a mi régiónk eléggé sok hagyománnyal tűzdelt és nem a "rohanó" világszemléletéről híres, hanem a hagyományok őrzéséről, így mi kicsit egy olyan igazi autentikus kis "elzárt" olasz régió vagyunk, aki ugyanakkor kapuja is Olaszországnak, pontosan ebbe, az igazán családbarát, kellemes tradíciókkal teli olasz vendéglátásba. 

Az ételek minősége, frissessége kifejezett szempont nálunk, mert ahogyan családom tagjai is, azt vallják, hogy az vagy, amit megeszel. Az én családom "gasztro-fanatik", szóval ez még pluszban rátesz egy lapáttal a napi főzési, élelmiszer vásárlási szokásokra. Az északi térségekben is sokan, de még inkább a déliek - a napi friss élelmiszerek vásárlása kapcsán nem kifejezetten preferálják a nagy multikat. Pedig még a bevásárló központokban lévő élelmiszerüzletekben is számos jó minőségű, frissen sült, kisgazdaságok által kínált és elérhető áron lévő áru van, de a piac hangulata, a családokhoz érkező kis beszállítóknál természetesen semmi sem tud frissebb és jobb minőséget kínálni. Az észak olaszok számára a főzéshez való bevásárlás egy komplex program. Kávézással, finomságokkal egybekötve, végigjárva a történelmi belvárosok kis utcájában lévő kis üzleteket, boltokat, a hentest, a sajtost, a húsost, ahol szépen mindent végigkóstolva döntik el, hogy mi is lesz az aznapi menü. S igen....a Nők emellett dolgoznak:) Nálunk a régióban eléggé korán kelnek, bevásárolnak a piacon, majd részben előkészülnek, a Nonna-k alapvetően egésznep főznek szinte, míg azok akik munkát, családot látnak el, este sokszor a gyerekekkel együtt főznek, kóstolnak akár 2-3 napra szóló nagyobb adagot is. Sokan előre elkészítenek szószokat, melyek a hűtőben elállnak 3-4 napig is, de a Pasta pld mindig frissen fő. 

Én különösen nagyon imádom a szépséges papírokba ízlésesen becsomagolt sajtot, prosciutto-t nézegetni és bontogatni, anyósom pedig mindig különös érzékkel válogatja ki a jót, és a legjobbat. Érzéke a finom dolgokhoz igazi konyhatündérré tette az elmúlt években, mialatt nemcsak a konyhának élt, hanem ugyanúgy napi szinten dolgozott, s mégis minden belefért az idejébe. Pontosan ez az a tény, amiről rengeteget faggattam. Hogy csinálja? Két gyermek mellett, egy elfoglalt férjjel, csodálatos háztartást és konyhát vezet. Hoooooooogy????? Az olasz családi "multitasking" szerepkör egy külön téma, de a konyhai logisztikai és szervezés ennek az egyik kiindulópontja, melynek egy lényegi csúcspontja van.... Nagyink 4-6 emberre főzött nap mint nap, s még a kenyeret is otthon sütötte, vidáman kelt minden kora reggel a nappal és bőséges terülj terült asztallal várta haza a férinépet és a család többi hölgy tagját. S mindehhez mindig mosolygott. Mind a mai napig, amikor bár már 92 éves, de a jó isten megadta neki azt, hogy még most is résztvesz a nagy családi főzésekben, tésztagyúrásban, s a keze szorgosságából mit sem veszített. 

Nekem szinte elképzelhetetlen volt az, hogy anyósom mindenből megveszi a legjobb alapanyagot és pillanatok alatt főz. Gyorsat, könnyen és remek alapreceptekkel. Az ő konyhája zöldség, tészta és rizs alapú leginkább. A "PASTA" történetéről, és a nagy családi "PASTA" gardrób szerepéről, az "Al Dente" feeling jelentéséről is további írások jönnek, mert most csak gyorsan at alapokat szeretném Nektek bemutatni. Egy szó mint száz, anyósom konyhája egyáltalán nem vegán, nem bio mániás, nem paleo, csupán hihetetlen mértékben TERMÉSZETES! Ő nálunk az igazi konyhafőnök, aki mindig megnézni, hogy melyik alapanyag hol a legjobb, honnan érkezik, miközben leteszteli, megkóstolja és a családjának mindezek után mindenből a legjobbat vásárolja. Tény, hogy apósóm is szakmabeli így nálunk alapjaiban csak jót lehet enni. Minden egyes étkezésnél kötelező alap a friss zöldség, melyet sokszor például gyógynövényekkel együtt párol anyósom, mert így még egészségesebb, valamint a záróakkord a friss gyümölcs, nagyon sokszor ananász. Ezek sosem maradhatnak el. Arról nem beszélve, hogy a zöldségek és gyümölcsök remek szín kavalkádot is visznek az étkezések pillanataiba.

Az ételek mindig színes tálakban, színes terítőkön érzeknek, egy egy történettel fűszerezve. Zamatosan, egy-egy tájat közben csevegve bemutatva, ahonnan éppen az alapanyag érkezett. Így télen a narancsok, az édes és mag nélküli mandarin, s a többi finomság. Természetesen vacsora után jön a kőkemény ristretto is, de a kávékról majd később, főleg már csak azért is, mert a mi Nagyink hihetetlen nagy kávé ivó és Ő rengeteget mesélt nekem arról, hogy miért éppen akkor, miért éppen úgy ahogy és eleve miért éppen 5-6 kis feketét iszik Ő naponta, rengeteg cukorral.... :) 

További finomságok és titkok érkeznek hamarosan sok recepttel karöltve, nemcsak anyósom, de az én konyhámból is. :) Csodaszép estét nektek Egy Kis Itáliából....