Egy Kis Itália

December 24-én, itt a mi csöppnyi Friuli régiónkban, Udine mesebeli utcái között, hatalmas, hangos AUGURI di BUON NATALE kívánságoktól megtelve, nyüzsgő életképek váltogatják egymást minden "normális" évben. Ezen a napon, még az utolsó beszereznivalók, s teendők közepette, ünnepi hangulatban koccintunk a kis utcák, Piazza-k csengő-bongó fényei alatt, - ölelkezve barátokkal, ismerősökkel. A december 25. már az a dátum Itáliában, ami teljeskörűen a családé. A nagy, roskadozó asztaloké, a habzó boroké, a Panettone csábító illatáé, a Pandoro-k, torrone-k édes világáé, a Gubana "felvonulásé", és a tradícionális, Nonna recepteké. Mert ilyenkor mindent megfőzünk, amit a családi emlékek őriznek, s aminek története van. S a Nonna-k az asztalfőn ülve, elegáns kis mozdulatokkal bírálják mosolyogva a családi, ünnepi menüt. 

Ez az év most más. Csendesebb, lassabb. Sokminden van most távolabb, de az érzések által mégis közel. S bár annyi mindent el akart venni tőlünk 2020, s hozott megannyi borút és felhőt felénk, de nem adtuk fel. Nem engedtük, hogy felül kerekedjen rajtunk. Sokmindenre megtanított ez az év, de leginkább rájöttünk arra, hogy lassabban is lehet élni. Jobban odafigyelve magunkra, egymásra. Rájöttünk, hogy mennyit jelent egy igazi, erős ölelés, egy nyílt, őszinte mosoly. Annak gondolata is még mélyebb lett bennünk, hogy legyünk hálásak azért, amit az élet ad. Nap mint nap. MINDENNAP!

2020 megtanított még inkább örülni a kis dolgoknak. A közös "beszélgetős" kávé illatának is, hogy örülünk most, ami előtte szinte észrevétlen természetes dolog volt, ahogyan a maszkos új élet is elhozta a végtelen testbeszéd, a szemünk mosolyának idejét. A veszteségek felnyitották a szemünket, az élet, igazi, apró szépségeire, melyek mellett eddig, sokszor az ünnepi készülődésben is csak fejvesztve elrohantunk. 2020-ban rájöttünk, hogy sérülékenyek vagyunk, s arra is megtanított az élet hogy micsoda érték az egészség, és a szeretet. A sok szomorú pillanat és érzés mellett, ez az év bőven adott sok mást is. Így az ünnepre készülődve, ezekből a pillanatokból hoztam Nektek. Apró szépségeket. Fogadjátok szeretettel karácsonyi képeslap helyett, színes, lelket töltő kis bonbonként, olaszországi, - FRIULI ünnepi boldogágmorzsáim. 

... Miközben Udine-ben, a gyönyörű éjszakai fények mellett az elmúlt napokban még mozgalmasabban zajlódhatott az élet (amiért olyan hálásak vagyunk), imádtam figyelni a városka apró, játékos rezdüléseit. A sziporkázó karácsonyi izzók önzetlen játékát, az emberek szemének mosolyát, s az éjszaka szikrázó fényét, a megannyi dísz, ünnepi világítás "érzelem" labirintusában. Ahogy a tereken létrejöhettek a várva várt találkozók, ahogy egy "punch", kávé, Aperol mellett elhangozhattak  a karácsonyi jókívánságok, melyeket pisztáciás, mandulás édességek apró falatkái egészítettek ki. Annyi érzés, szeretet, gondoskodás "szaladgált" az utcák között, s jó volt érezni, az élet visszafogottabb, távolságtartóbb, de lüktető morajlásait is. Jó volt látni és érezni, hogy minden, a közvetlen környezetünkben hogyan öltözött át ünneplőbe, vette fel alkalmi - karácsonyi legszebb ruháit, s ragyogta be ez a hangulat, a sokszor néptelen, néma utcákat is. Mégis megtöltve fénnyel, utat mutatva, megbújva a mediterrán pálmák közt, vezetve minket, kezünket fogva, s sokszor suttogva: "Ne felejtsük el, érkezik Karácsony, s az Ünnep, az Ünnep".... 

A nagy adventi vásárok hangulata helyett, most a kis üzletek szépségében s mesés kirakataikban merültünk el oly sokszor. Ebben az ünnepi időszakban azt éreztem, s azt beszéltük kedves ismerősökkel is, hogy mintha, mindenki sokkal többet szeretne adni a másiknak. Az apró kis boltok, a kávézók, a városok tere, s úgy az emberek is. Mindenki annyira kitett azért, hogy a mostani Ünnepi hangulat még több, színesebb, bensőségesebb legyen, hiszen annyi mindent kellett kárpótólnia ennek az időszaknak. Hosszabban, tovább díszítettünk, több fényt raktunk az ablakokba, s alig vártuk, hogy december 8-án megérkezzen a karácsonyfa fénye az otthonokba is. Esténként sokszor sétáltunk a városban a csendes utcákon, hagyva, hogy a piciny kis üzletek fénye, az apró helyi kézművesek csecsebecséi, a fantasztikus olasz divat, textíliák, bőráruk, megannyi csoda táska és cipellő látványa, s azokat átölelő mesés kirakatok léte karácsonyi mesét szőjjenek nekünk, az esti csillagok és a hold világító fénye alatt. 

S miközben ránk mosolygott az esthajnalcsillag és a Hold párosa, az aprócska köves utcák között, s az ünnepi díszben lévő kerékpárokat leparkolták a kedves "Signora-k", végtelen öröm volt felhörpinteni egy forró csokit, vagy habos kávét, s a szépséges történelmi árkádok alatt átsuhanó, mosolygó "Natale"-val úton útfélen találkozni a városban. Folyton - folyvást beszélgetésbe elegyedtünk azokkal is, kik mellett eddig elmentünk. Elkezdtünk együtt kutyákat sétáltatni a szomszlóédokkal beszélgetve, s azon kaptam magam, hogy bár ez az év megannyi mindenkit akart elválasztani egymástól, mennyi mindent kapcsolt össze, ahogy csak lehet.

Ismeretlenekből lettek, új ismerősök, születtek virtuális és hála istennek személyes térben is új barátságok. S azt gondolom, mindannyian egy kicsit jobban elkezdtünk figyelni a környezetünkben élőkre, az idősekre, s azokra, akiknek segítségre volt szüksége a nem könnyű napokban is. Miközben távoli családtagjainkért és barátainkért aggódtunk, s folyamatosan kerestük a pillanatot s perceket, hogy tőlük újságot és jó híreket kapjunk. Aztán egyik napról a másikra, - mert ez az év időtlen idők keretei között telt, megérkezett az Ünnep, az év legszebb napjainak meghitt hangulata. Natale. Karácsony. Megteltek az utcák Betlehemekkel, illatokkal, fényekkel, s olyan energiákkal, melyekre most, sokkal jobban figyelve lélegzünk - létezünk. Együtt. 

Az emberek színes maszkokban, az idős urak kockás kék kalapokban, az emberek is sokkal több színes öltözékben sétáltak és szelték az utcákat, s a négylábú kedvencek is, színes, mókás karácsonyi kutyaruhában ballagtak az ünnepi fénnyel díszített babakocsik mellett, amelyben Babbo Natale sapkákban mosolyogtak szabadon, a kis cuki olasz bambino-k. Minden kis szegletben hallani az ünnepi zenét, a csilingelő harangokat, s a karácsonyi virágárus is mindenkinek ad egy egy szál, hófedte szépséget. A boltokban december 23-án megannyi helyen kis dobozokban Panettone-kat, Pandoro ajándékokat osztottak, s az éttermek, akik betáraztak sokmindennel a karácsonyra, de nem lesz mégsem lehetőségük kinyitni, hosszú asztalokon sokaknak kínálták a hideg utcákon, a forró levest, sült fricco-t, meleg kenyeret és isteni olívaolaj kombót.

Amíg a tereken a melegítők fénye alatt gőzölgött a kávé és az ünnepi színes kavalkádban most egy kicsit mindenki valahogy lassabban és jobban odafigyelt, megannyi történet szállt a levegőben, az oly régóta várt ízes, együttes beszélgetések keretében. Mindennapra jutott egy ebéd, egy kávé, egy délutáni csevej, s olyan örömmel töltött el mindez, hogy végre visszakaptunk egy kicsit a régi életünkből, s sokakkal megvitattuk, hogy addig amíg egészségünk van, addig bizony MINDENÜNK MEGVAN. Mindenünk. Mert ez a legfontosabb....

S míg a Karácsony minden apró pici kis résbe bebújt a régi épületek tégla vájatai, a repedések és a csodás szobrok rezzenéstelen arcainak kődomborulatai közé, Udine-et átöltelte a csend, a nyugalom, s a lassú, zavartalan csendes készülődés. A megannyi finomság közös alkotásának öröme, a sütés és főzés meghitt pillanatainak ajándéka, s karácsonyfaégők gondtalan játéka. S mindegy, hogy most mi van a fa alatt, az számít, hogy mi van a szívünkben - lelkünkben, hiszen ebben az évben átértékelődött sokminden. S az, hogy mi is az igazi érték, annak mértékegységei bizony, pillanatok alatt átrendeződtek.

A szeretteink, a családunk, barátaink, a közös emlékek, felejthetetlen élmények, melyek ebben az évben oly sokat segítettek nekünk, most az ünnepek alatt is így vagy úgy, de itt vannak velünk. S akik pedig nem lehetnek itt, Őket a szeretet határtalan kötelékeivel láncoljuk magunkhoz, vagy a decemberi eget kémlelve, mosolyukat az égen világító csillagok fénye között keressük. De ott vannak Ők is, itt vannak velünk. Vigyáznak ránk, hála istennek. Meghitt, boldog, határtalan szeretettel teli szép Karácsonyt kívánunk Nektek, Udine angyalkáival, s a "mi templomunk" mesés fájával karöltve. 2021-ben teljesítsék minden karácsonyi Álmunk. Szeretettel küldjük Őket Nektek. Vigyázzák és óvják a lépteinket, töltsék meg a mindennapokat szeretettel, egészséggel és hozzák el a valóra váltott álmokat, szép reményeket. 2021 legyen az igazi ölelések Éve. 

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga. A képek továbbközlése nem engedélyezett, csak és kizárólag a jelen linken elérhető - teljes tartalom forrásának megosztásával, vagy a szerző írásos engedélyével. 

Az Egy kis Itália Facebook oldalon olaszos életképek, életérzések, mindennapi történetek érkeznek, javarészt Friuli régióból. Az Egy kis Itália YouTube csatornán kedvenc olasz családi receptek, s vidékek mutatkoznak be. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségei, nevezetességei tölthetnek Benneteket, míg Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzolja a kedves régi, visszatérő és majd új vendégeinket. Akik pedig szeretik a szép fotókat, s felvételeket, szeretettel ajánlom Instagram oldalam is, melyet itt a linken, Egy kis Itália név alatt értek el. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban a Facebook-on pedig megannyi olaszországi információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat, napi inspirációkat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, amely csoportba, 3 kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett. 

Szeretettel várunk Benneteket megannyi felületünkön.