Régóta elkezdtem írni egy hosszú anyagot a varázslatos dél - Olaszország meséjéről, a sorrentói öbölben töltött pillanatokról, Nápoly utcáiról, s az igazi pizza Akadémiáról Vico Equense-ben...aztán egyszer csak minden erejével beköszöntött a tavasz itt Udine-ben és azt kell mondjam elvarázsolt. S aztán nyitottam egy új word lapot, egy új fejezetet az Udine-i tavasznak. Nem tudtam ellenállni a kora reggeli harmatos sétáknak, amikor a friss reggeli párától nedves fűszőnyeg és a mediterrán fenyőfák védelmező ölelésében, megjelennek az első sárga, és kis fehér virágok, s kinyílnak az első magnóliák a sarkon, igazi tavaszi illattal és színzsongással megtöltve az utcákat, s a sok-sok harsogó zöld ékköveként fémjelezve, hogy megérkeztek a tavasz királynői. 

(Fotó & copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Nem tudtam ellenállni, a napsütés szikrázó erejének, mely ilyenkor tavasszal, elsőként úgy igazán a csontokig hatol és feléleszti bennünk az új éledő energiákat, melyek csakúgy várják a fényt, a tavaszi szellőt és a kellemes napsütést. A tavasz első napsugarai, amikor megcsillannak az arcunkon és mikor otthon mosolyogva állunk a tükör előtt, észrevételezve az első szeplőket. Szeretem ezt az időszakot. Az olasz tavasz megannyi apró pillanata már az első napon körbevett, amikor is végre zokni és harisnya nélkül robogtam le reggel a kutyánkkal, hogy együtt kiülhessünk a gyepre, megünnepelve, hogy "vége a harisnya időszaknak" s amíg Ő a feketerigókat kergette, addig én az eget bámulhattam, és csokrot készíthettem a házbéli gyerekekkel a gyermekláncfűből. Ezek a pillanatok azok, amikor nem szégyellem de én is újra gyereknek érzem magam. Négylevelű lóherét keresünk a fűben, a költöző madarak fészekrakó táncát nézzük a fákon és hosszas, de lassú dörzsölésekkel veszem a kezembe a magnólia fák első csodás és lehullajtott szirmait, melyeket az arcomhoz közel emelve, hirtelen az agyam apró piciny részében is feléled minden és egyszerre minden apró porcikámban tavasz lesz. Eközben a mediterrán akác, szerelmes, tavaszi ölelésekbe fojtva találja meg méltó helyét a fenyők friss hajtásai között, mivel a parkunkban olyan összenőve járják a tavasz táncát évek óta, hogy a fenyő töve és az akác töve, "szerelmükben" már teljesen összefort. Maggie, aki mostanra már igazi olasz kutya lett, "ámuldozásaim" közepette kecses léptekkel haladt előre a friss, harsogó zöld füvön és stílusos mozgással igyekezett bekebelezni a zöld gyep adta, teret, a frissességet és a megannyi tavasz illatot. Mondanom sem kell, kérés nélkül állt és ült modellt, a kamerának :) 

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Az év ezen időszaka az, mikor újra és újra ellátogatok abba a kis utcába, ahol a kedvenc udinei kisház áll. Ez az utca lesz ilyenkor a szirmok utcája. Ilyenkor eltűnik a járda, a kockakő, csak maradnak az élénk színű házak, a festői szépségű cseresznyefák hosszan benyúló ágai és a megannyi rózsaszín, pink és lila virág. A napfényben a házak erős színtónusa, és a kék ég alatt, a cseresznyefa virágai olyan mesés színkompozíciót alkotnak, melyet muszáj Nektek megmutatnom, mert az ember beleborzong a jó érzéstől, mikor ezt láthatja. Ez az egyik kedvenc utcám Udine-ben, nemcsak a kisház miatt, de a meseszép történelmi épületek, a hangulatos nagyszemű köves utca és a szépséges ablakok, és teraszok miatt is. Az egész utcának olyan jó a kisugárzása, itt igazán megelevenednek a tavasz jó energiái. Semmi más nem kell tenni, csak rálépni a szirmok útjára és hagyni, hogy a fák ágai egyre előrébb és előrébb kísérjenek minket az úton.

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

Nem is beszélve az egyik legvidámabb dologról, a szomszédságunkban lévő virágzó patakról, amely egyszer csak fogta magát és úgy döntött, hogy így áprilisban kivirágzik. Nem kellet hát más a környező villák udvarán lévő futónövényeknek, bokroknak és kerámia edényeiben lévő növényeknek sem, az egészséges versenyszellem jegyében, elkezdték ontani a rügyeket és a fenséges virágillatot. A vörös téglák és színes falak repedéseiből is kis zöld virágcsodák jelentek meg, ahogyan a legtöbb ház és villa udvara is vadregényes, harsogó zöld színekbe borult egy pillanat alatt.

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

A reggeli irodába tartó sétáink közben a város számos új arca friss tavaszi képet fest, s Udine, mint a tavasz minden mozzanatára reagálva, egy filmként pereg a szemünk előtt. 

Újra megjelentek a nap első sugaraival...a kedvenc kis öreg nénik a szomszédos házból, a színes kendőikkel a fejükön, a kis sámlikon csücsülve. Napi újság, kis asztal, de még a meleg téli nagy papucs és feltekert színes zokni. Így ülnek a szomszédos villaépületek udvaraiban, délutánonként pedig az utcán beszélgetnek, unokákról, gyerekekről, a szomszéd pékségben készülő új grissini csodáról, melyhez új típusú szicíliai olajat használ a pék házaspár, s hogy milyen édességekkel készülnek majd az unokáknak húsvétra. Miközben távolról figyelem őket, finom ujjbegyeik összeérintett végével, kézfejük ütemes és dinamikus mozgással fel le mozog, s testbeszédük energikus mivolta egyértelműen tudtomra adja, micsoda félelmetes vitalitással rendelkeznek. S csak mondják és mondják, miközben a kis villa épületek udvarából egy kis sárga robogó hajt ki éppen, melynek hangja teljesen eltörpül Maggie ütemes ugatása mellett, melytől kizökkenek a kedves kis olasz nénik napi történeteiből, mert hát mennünk kell tovább, hiszen nincs más választás, ilyen tavaszi napon egy út van, csak előre a felfedezések újabb útján. 

A kis utcákon ballagva, kerékpárosok robogtak el mellettünk, barna, vastag hajú, szeplős karakteres keretes szemüvegű lányok ültek a kerékpár tartórúdján, az olasz srácok pedig csak tekertek, de nagyon. A kerékpár orránál a kis fonott kosárban kockás pléd , egy üveg bor, grissini-k és sajt. Irány a mező, piknik, nyújtózkodás, a tavasz lágy simogatásaink élvezése. A sarki fagylaltos is kinyitott, és újra ott díszelgett az igazi, tagadhatatlanul szép színű eper fagyi a megannyi finomság között. A szélesre tárt palettás keretek mögött az ablakok fényesre vaxolva, vigyázba állva fogadják a tavaszt, egybegyűjtve a napsugarak szikrázó energiáit. A kis házak között eldugott kis parkok nehéz vasajtajain, újra festett zárak várták a tavaszt és a nehéz fémkapuk újra kitárultak a város lakóinak. 

Ilyenkor kora reggelente, hétvégén Maggie-vel, mindig felfedezünk, s mivel a mai nap különleges volt, a férjem is jött velünk, így csak mentünk az orrunk után, mert tudtuk, hogy ebben a piciny utcában valami vár ránk. Ott lesz jobboldalt, éreztem, hiszen többen kanyarodtak arra. Majd mi is megérkeztünk. Két csodálatos műemlék épület között egyszer csak megpillantottuk. Ott ahol "szétnyíltak" a házak, egy mesebeli kert volt.

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

Egy park, amely mindenkinek nyitva állt. Egy igazi kis "Alice Csodaországban". Valami, amit már régen beépíthettek volna, régen eladhatták volna építési teleknek, vagy nyílhatott volna rajta parkoló is, de nem, megőrizték, itt a város szívében, mégis eldugva a külvilágtól, egy igazi ékszerdobozként, színes házak között, hatalmas nagy macskakövek között, árnyas fák ölelésében. Egy park, ami egy csoda. Olyan érzés volt belépni, amit szavakba önteni nehéz, még Maggie is megtorpant, a férjem pedig ilyenkor mindig olyan édesen mosolyog, hogy na mizujs világjáró nagylány - ugye Neked is lehet mutatni olyat, amitől még ámulsz-bámulsz?! Hát lehetett.Mert én csak ott álltam és néztem ki a fejemből, hogy ez itt hogy? Bal oldalt kézzel faragott sakkbábuk pihentek, kis tábla írta le, hogy milyen művész és ki készítette a bábukat remek nagy szabadtéri sakkhoz készülődtek éppen a fiatalok, kezükben sonkás panini és Chinotto, narancsos és mentás is. Szemben kellemes szökőkűt hintette körbe a párát, mely a nagy forróságban jól is esett, s körülötte a szépen festett padokon kortalan olaszok ültek, kezükben keményfedeles könyvek, olvastak, beszélgettek. Egy hölgy a nap forduló szögei miatt, kalapját félrebillentette, hogy ezzel vessen árnyékot elegáns, nagylencséjű Sophia Loren szemüvegére. Ahogy beljebb sétáltunk, jobbra egy kis tó állt, árnyas árkádokkal és kőpadokkal, a tövében friss füves gyep, telis tele a tavasz minden virágával. Az árkádok alatt éppen két helyes mosolyú lányka leselkedett a bejáratnál sakkozó fiúkra. Tüneményesek voltak, ahogy összemosolyogtak a lányok és addig addig kuncogtak, és dobálták vastag copfjaikat, míg a kiszemelt fiú, odanézett. Mi közben már a gyepen ültünk és a parkot körbevevő antik tégla és kőfalban gyönyörködtünk. Egyértelmű, hogy valamilyen történelmi időszak meseszép mementójaként maradt itt, mert itt ott még láthatóak voltak rajta a kézzel festett képek, míves téglafaragások. 

A kis parkot lakások, házak veszik körbe, melyeknek ablakából néha zene szűrődött ki, majd egy kis teraszon fehér gézruhában egy szépbőrű hölgy teregette a frissen mosott ruhákat egy másik épülettel arrébb pedig a tükörablak egy lopott csók reflekcióinak adott helyet, mert a szobában éppen egy pár csókolózott. Még én is beleborzongtam, annyira romantikus volt és hirtelen zavaromban el is kaptam a fejem, a rácsodálkozás közepette pedig férjem füttyentett éppen Maggie-nek, aki nagy élvezettel robogott közte és a kedves idős emberek között kiknek a táskájában minő meglepetés Udine-ben mindig akad valamilyen finom kutyafalat....Még jó, hogy ez a város mennyire kutyabarát, a mi hiperaktív Jack Russellünk pedig ezt annyira tudja....de annyira.

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

A nap a szemembe sütött, mikor a férjem integetésére lettem figyelmes, s hogy nagyon mutogat nekem, az olajfák és kellemes ringású mediterrán fenyők mögül. Felkeltem hát a fűről, derekamra tekertem pulóverem, azt hiszem ez volt az első pillanat, amikor a tavaszi nap megpillantotta karomat, mivel rövidujjúban lehettem végre.

A park másik felében egy meseszép árkádos emlékmű állt, ami első ránézésre szép volt, de úgy semmi különös, majd a férjem csalogató szemeinek engedve, beálltam a boltív alá. Aham, igen....tudnom kellett volna, Udine kis csodái mindenhol léteznek. Az árkádok felett meseszépen restaurált freskók táncoltak a tavaszi napsütéssel karöltve, s én csak a nyakamat nyújtogatva merültem el a régi írások, képek és színek mesés útvesztőjében. Majd egy nedves kutyaorr bökdösésére lettem figyelmes, mivel a férjem is éppen közben leállt egy ismerőssel csevegni, a park bejáratánál.

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Igazi mese volt itt lenni, de az idő telt és nekünk még sok sok dolgunk volt, így a friss forrásvízes kútból én is és Maggie is ittunk egy nagyot, s lábunkat szedve elindultunk a férjem után, aki tipikus olasz módra észre sem vette, hogy a nagy hévvel gesztikulált mozdulatai, a beszélgetés közben konkrétan akkora lendületbe tették, hogy csakúgy ment előre és a szavai pedig vitték szépen előre. Imádom :) Így a két pasas ment előttünk, mondták a magukét, politikáról, projektekről és új lehetőségekről a régióról, mi pedig a lógó nyelvű kutyámmal csak baktattunk szépen tovább.

Majd városközpont felé érve, férjem jelzett is, hogy akkor Ő robog tovább az irodába . mert ugye az olaszok szombat délelőtt is dolgoznak, ha éppen úgy alakul (újabb lehetőség üzletfelekkel is meginni egy jó Aperolt a város főterén :) Én közben jeleztem is férjemnek, hogy még bemennék az egyetemi könyvtárba, mert kerestem pár olyan régi olasz nyelvkönyvet, melyet szeretnék áttanulmányozni, így elindultam a város szívében lévő, örök nyüzsgő, szépséges épület felé, a megannyi kis szűk, szépséges utcán keresztül, - melynek épületei mint a könyvek a polcon, olyan szépen álltak egymás mellett - hogy beleszippantsak a poros és kemény fedeles irományok, színes, szépséges világába. Útközben diáksereg zakatolt mellettem, színes táskáikkal és a lányok hajában a tavasz színeit szimbolizáló szalagokkal, piros pozsgás arcú fiúk nézték, a kis szoknyában, pörgő lányokat, akik szégyenlős tekintetükkel először egymást, majd az utcára festett ugrálós játék krétaporos szürkeségéből néha szendén fel felnézve a fiúkkal szemeztek.  Tüneményesek voltak.

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Suhanó lépteim mellett egy kőfalon is megjelent mellettem a tavasz. Kitörő, zöld, harsány színével - tüntetőleg törtetett elő a kis növény a téglafalak unalmából, jelezve, hogy Ő is megérkezett és akár akarják, akár nem, márpedig Ő ezt az elhagyatott téglaépületet fogja birtokolni. 

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

Gyorsan és elégedetten elintézett könyvtári teendőim után, boldogan nyugtáztam,hogy imádok ide járni, mert nincs is annál szebb érzés, mikor cuki idősek, nyugdíjasok régi ponyván íródott, gyűrött borítós olasz romantikus kisregényekkel a hónuk alatt kiruccannak kávézni a könyvtár melletti reneszánsz árkádok alá, ahol a friss espresso gőzében várják a suliból kijövő unokákat. 

Közben a könyvekkel megpakolt táskámmal és Maggie-vel battyogtam tovább, aki felettébb érdeklődik minden iránt ami olasz, ami finom, ami színes, ami ízletes és ami ehető. Így természetesen elengedhetetlen volt, hogy a könyvtárral szemben lévő kis sarki élelmiszerboltot ne ejtsük útba. Mert az én kutyám tudja, így úgyis mindig lepottyan egy falat, vagy kettő. S az a fej, amit ilyenkor produkál, hogy mennyire szereti magát kelletni, hogy hahahaha, látod gazda, én ide csak bejövök és mindig kapok valamit. S ez így is van. Most éppen egy kis mortadella darab landolt Maggie előtt, míg én egy Americano-t kértem magamnak és kiültünk a kis zajos kanyarba, ahol előttünk az iskolabusz, a sok kerékpáros robogott, csakúgy átérezni a tavasz minden pillanatát és lüktetését a mi kisvárosunkban. Eközben elvarázsolva figyeltem a kisüzlet vásárlóit, a sétapálcás bácsit, kockás zakóban, frissen pucolt meseszép bőrcipőben, a piros rúzsos vörös hajú idős hölgyet, aki az unokáknak vásárolt 2 szendvicset friss sajttal és szalámival, s miközben a gyerekek az ing ujjaikba törölték a szájuk, mint igazi elégedett olasz gyerekek, addig a nagyi a kis kígyóbőr ridikülből elővette a frissen vasalt, hímzett, családi monogramos zsebkendőt és eltorzult fejjel nyújtotta a gyerekek felé, hogy hát "fiaim" ne az ingujjba töröljétek már a szátok....a fiúk ezalatt már az utcán voltak, s mire a néni szépen visszahajtogatta a valószínűleg családi örökség egy textil darabkáját, a srácok a könyvtár előtt már a bőrt rúgták a többiekkel. 

Szeretem nézni őket, ahogy élnek, ahogy éreznek, ahogy élik a pillanatokat, minden máz nélkül, természetesen.

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Mivel otthon még munka várt a gép előtt, és a házi teendők is, így elindultunk hazafelé Maggie-vel, de nem hagyhattuk ki, hogy ne kukkantsunk be kedves barátaink birodalmába, az Angyalok Kertjébe. Ez a hely szintén első szerelem volt számomra, nemcsak emberileg, mert a két tulajdonos tüneményes és végtelen remek érzékük van ahhoz, hogy egy virágbolt, mitől lesz olyan kisebb mesebirodalom, ahonnan nem akarsz hazajönni. Csak szeretnéd magad bevenni egy sarokba, beleszipptani Alice csodaországának e földi változatába, s találkozni Mucca-val és Ombra-val, azaz "kistehénnel" és "árnyékkal", akkor a kis folyóparton lévő meseországot nem hagyhatod ki.

Mucca, mint a kis főnök általában az üzlet bejáratánál napozva fogadja a betérő vendégeket, míg Ombra a bolt körül és a környékbeli kávézókba "udvarolva" és hát vakarászásért sorba állva várja a "hódolókat". Két tüneményes kutyus, akik télen például a bársony fotelben mint két szobor várják az üzletbe látogató vendégeket, s mint remek vendég csalogató is egyben, mindenki kedvükre simogathatja őket.

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Az Angyalok Kertje egy mesés oázis, egy olyan sziget, ahol a friss virágok, kerti szépségek és apróbb lakberendezési kis tárgyak találhatóak meg, tündérmese környezetben. Mivel a tulajdonos fiúk nemcsak kreativitásban de kedvességben is külön szintet ütnek meg, s mióta megismertem Őket nagyon jóban vagyunk, így sokszor csak betérek, ha erre járok, vagy éppen mint a Mesés virág és dekorációs bolt alatt húzódó Spa vendégeként is. Mert remek szauna, jacuzzi és masszázs kezelések várják, a fáradt testet és szellemet. Ugyanakkor nekem sokszor 10 perc elég már a feltöltődéshez, amikor a friss frézia, tulipán és bazsarózsa illatába beleszagolhatok, vagy éppen láthatom az új virágtrendek alakulását, miközben a közeledő esküvőkre és eseményekre készülő virágcsodák kapcsán is remek diskurzust nyitunk. Mindig megkínálnak valami finomsággal, mindig tárt karokkal várnak én pedig mindig nagyon szeretek eljönni erre feléjük :) mert Ők is mindig mosolyognak...

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

( Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

Ahogy telt a nap és a vidám tavaszi percek, s az esti levegőben egyre nehezebben érződött a mediterrán akác illata, a szívem is már egyre jobban húzott hazafelé, a kutyámról nem is beszélve, aki közben majdnem már halakat is fogott az Angyalok Kertje előtt lévő kis patakban, mert a kacsák ugye már túl unalmasok.

Ahogy elindultunk hazafelé, az egyik kedvenc villa épület felé mentünk. Éreztem, tudtam, hogy már ott is roskadoznak a lila kacskaringós ágak, a mennyei illatos fürtöktől. A repedt falakat, ölelve fogták át az ágak, melyek délcegen ontották a lila eleganciát és a tavasz parfümillatát az arra járóknak. Mielőtt nagy rohanásban elindultunk volna hazafelé, csak egy kicsit megálltam, megfürdőztem a selymes kis virágok illatában, kezembe vettem egy fürt szirmait, a kezembe dörzsöltem és elképzeltem, hogy én is éppen tündérországban járok, ahol zsong a tavasz, minden apró és mesés pillanata,majd elindultam tovább hazafelé, a szirmok útját követve. <3 

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália)

(Fotó & Copyright: Semperger Sommariva Kinga - Egy kis Itália )

( A tartalom és a képek a szerző jogtulajdonát képezik, azok továbbközlése csak és kizárólag a blog szerzőjének engedélyével történhet, vagy az oldal hivatalos forrásmegjelölésének megosztásával. A fotókat az Egy kis Itália Blog szerzője: Semperger Sommariva Kinga készítette)