Egy Kis Itália

Olaszország Észak - Keleti mesés régiója a miénk, a gyönyörű Friuli - Venezia Giulia, mely az első térség, amikor  például Szlovénián keresztül Itália napsütötte földjére érkezünk. Köszönhetően a régiónk speciális besorolásának, amely a "regione a statuto speciale" kategória, mi már az egész "vírusügy" kezdetén korán és koordináltan léptünk, hogy amit csak lehet, megelőzzünk. Az egész kijárási tilalom folyamata alatt is fegyelmezetten viselkedve vártuk ki a napokat a négy fal között, melyek meghozták az eredményt. Azon szerencsés régiók egyike vagyunk, ahol hála istennek a vírus kevésbé tudott "nyomot" hagyni, így most azon dolgozik mindenki, szervezetten, régiós szinten felülről is remekül vezetett olaszos energiák közepette, hogy az újranyitás, s annak minden fázisa, minél rugalmasabban és nagy ütemben, gyors léptekkel induljon el. 

Friuli-ban a városok és a térség is eléggé komoly lépéseket tettek és tesznek azért, hogy a helyi vállalkozókat segítsék, így például Udine városában elindult a "Maxi Piazza" projekt, amely a belváros utcáit és tereit növelte meg a kávézók, éttermek és bárok számára, hogy ha kell, akkor akár a szabad ég, s a csillagokkal tarkított nyári esték alatt, minél többen, minél nagyobb területen, a szabadban élvezhessük majd, a koccanó poharak sorát, az olaszos beszélgetések végtelen mivoltát. A város a területfoglalási koncessziók rugalmassá tételével, hatalmas segítséget nyújtott a kis bároknak, éttermeknek, mely ma már sok helyen és láthatóan remek eredményt hozott. A belvárosunk mesés terein még több virág és elkerített rész jelent meg, ahová a piciny Osteria-k, apró színes és hangulatos bárok a kerthelységeiket, teraszaikat növelhették meg, miközben a virágok a forgalom lezárását, s az emberek biztonságát segítik majd. Emellett a régió az üzlethelységek és a bérelt ingatlanok kapcsán is elindított  egy támogatást, ahogyan a kötelező tisztítőszerek, fertőtlenítőszerek, maszkok és kesztyűk beszerzésére is lehet kérni támogatást. Friuli régió elég komoly gazdasági csomagot is kidolgozott a vállalkozások megsegítésére.

Ma, május 18-án mikor reggel megérkeztünk a "centro storico" csodás hangulatú történelmi épületei közé, ahová valami különös energiákkal sütött be ma reggel a nap, azt hiszem az egész város egy csupa, nagy mosoly volt, még a maszkok mögött is. Elegáns signora-k kerekeztek kék kosztümben és körömcipőben, megannyian ültek a tereken laptoppal dolgozva a napernyők alatt beszélgetve, s végre újra elöntötte a friss kávé illata, az utcák Piazza-k sokaságát. A friss "cornetto" édes aromája csakúgy szállt, a napsütötte ég alatt, miközben szorgos kezek dolgoztak a kis üzletekben, bárokban, óvatosan felügyelve minden előírásra, amire csak lehet és kell. A kis fekete, végre elegáns porcelán csészében mutogatta magát oly büszkén a téren körbe-körbe, miközben a virágárus néninél is állt a sor a templom mellett, s az emberek pedig csakúgy, meg-megálltak és egyre többen és többen lettek. Beszélgettek, mindenki üdvözölte a másikat, s olyan jó volt látni, hogy az élet hagyja, hogy éljük át végre minden ütemes momentumát és pillanatát. Úgy, ahogy kell, olyan igazán olaszos lüktetéssel együtt. Sokan ma még csak rendezgették a portájukat, örömmel fogadva a kitágult vendéglátó tereket, de van ahol ma már teljes erővel indult be az élet. 

A csodás kis boltok is hála istennek, már szaporán készülődtek, s bár ma hétfő volt, így sokan ilyenkor még nem nyitottak meg, de pucolták az üvegeket, s frenetikus új kollekciók töltötték meg a vitrineket. Igaz, egy szezont szinte átugrottunk, de biztos vagyok benne, hogy most sok szépséges darabhoz nagyon kedvezően juthatunk majd hozzá. Ahogy sétáltam a gyönyörű kirakatok előtt, úgy éreztem, mint amikor a mézesmadzagot húzzák az ember lánya előtt, mert ez a nyár, olyan könnyed és olyan lágy színeket és formákat hoz az életünkbe az olasz márkák frontján, amelyről majd külön tudósítanom kell nektek. Udine-ben pedig az is jó, hogy nálunk nem igazán vannak nagy "multinacionális" üzletek, mert nálunk nagyon is tiszteljük és szeretjük az olasz márkákat, melyek csodás kis elegáns üzletekbe érhetőek el a városunk szívében. (Természetesen remek outletek és áruházak bővített knálata is vár sokakat a városon kívül is). Mi itt Friuli-ban nagyon tiszteljük a helyi kisgyárak, kis designerek kollekcióit, csakúgy, ahogy a frenetikus nagy márkákat is, így inkább kevesebbet vásárolunk, de előtérbe helyezzük a minőséget. S megjegyzem nálunk eddig is sok boltban, például próba után azonnal újragőzölték a szépséges kollekciókat, így a kicsi üzletek mindig is figyeltek az igényes és kellemes környezetre, tisztaságra, ami ezután sem lesz nálunk gond és probléma.

Több ismerőssel és étterem tulajdonossal beszélgettünk ma, miközben utunk a szép kora nyári időben vezetett az irodába, hiszen Udine egy olyan város, ahol szeret mindenki tudni mindenkiről mindent és eléggé erős is a helyi közösség, mely most nagyon sokat segít, a jelen helyzeten. Hála istennek az éttermekben, az asztalokra helyezendő plexi üveg "csodák" előzetes ötlete, mely a médiában, mint elrettentő tény jelent meg, nos az nincsen, mert nem szükséges, csakúgy ahogy nálunk itt a régióban az asztalok és emberek közötti 1 méteres távolság kialakítás is sokkal kedvezőbb helyzetet ad az éttermeknek. Minden felszolgáló maszkban és kesztyűben várja a finom falatokra betérő vendégeket, s el kell azt is mondani, hogy nem véletlen, de minden szuper kis családi helynek egyértelmű, hogy megvan a családi logós maszkja, a különleges és ötletes kötények, stb. Az emberek pedig annyira édesek, ahogy szintén figyelnek egymásra. 

A cél most, hogy a lehető legkevesebb legyen az olyan érintkezés, mellyel megelőzhető sokminden, így a boltokban is mindenhol kesztyűt kapunk, ahol bevásárlókocsi van, azt folyamatosan fertőtlenítik, ahogyan a kézfertőtlenítő gél sem hiányozhat sehonnan sem. A kasszás lányoknak pedig sokhelyen mosolygós maszkja van. A nagyobb üzletekben a pénztárnál több helyen láttam plexi üveget, de a kisebb helyeken, kis üzletekben ezt azzal helyettesítik, hogy egyszerre a hely nagyságtól függően, csak adott számú személy léphet be, mely nálunk eddig amúgy is jellemző volt, mert a pici üzletekben eleve tolongani nem is kifejezetten lehet. 

A maszk és a kesztyű most ennek az új időszaknak a divatja lett. Nem csinálunk belőle gondot, inkább úgy kezeljük, hogy most ezzel élünk együtt, ahogy kell, s ahogy csak lehet. Mert így lesz - lehet jobb. S persze amikor az ember azért a kávét szürcsöli a téren, vagy éppen egy isteni kis panino-t eszik, akkor a maszkok azért lekerülnek, s reméljük, hogy a javuló tendenciát még inkább elősegíti majd az, hogy igyekszünk a helyzetet nyugalommal és elfogadva kezelni, hiszen most sokminden függ a számoktól, amely alapján haladunk előre, így előbb - utóbb remélhetőleg, majd a maszk is eltűnhet. Minket amúgy nem zavar, sőt, én imádtam elmerülni ma is az iroda teraszáról a sikkes olasz nőcik leleményes mivoltában, akik olyan divatot csináltak egy pillanat alatt a műtős maszkokból, hogy csak na. Előjöttek a kék szettek, vagy éppen a Gucci, Valentino, Fendi sálak, melyek csodás kiegészítői lettek most az arcunk eltakarásának. Én az egyik nap a kék maszkom mellé bizony a kék zakóm választottam, mert így jobban érzem magam, mivel most ezen helyzetben, Nonna tanácsára is jó érzés megteremteni a szín - harmónikus dolgokat. 

Igyekszünk nem gondként kezelni ezt a helyzetet, hanem a megengedett megoldások, lehetőségek keretei között együttélünk vele és elfogadjuk, mert tudjuk, ha most is fegyelmezetten viseltetünk a jelen időszak iránt, akkor júniusban valószínű még jobb időszak jöhet. Előre lépdelni nap mint nap, pedig csak így lehet. Egymást segítve, elfogadva, előrtekintve és tervezve, hiszen annyi, de annyi dolgunk van. Ezt pedig csak szervezetten és jól vezetve, koordináltan lehet kezelni. Ebben Friuli azt gondolom, hogy remek példát mutat. 

S miközben álltam a téren és éppen elmerültem a galambok szabadrepülésében, a nápolyi fiúk füttyentettek egyet nekünk, hogy isteni lesz ma a mortadellás, pisztáciás pizza, mely mellé szeretnének nekünk finomságokkal s kedveskedni, igaz náluk ma még csak elvitelre lehetett bármit is kérni, mert éppen nyitás előtti tesztüzemben vannak, fertőtlenítés és mindennemű előírt folyamatok kapcsán, de mivel jelentős mértékben gyűrűzött be az illatos, kelt tészta illat az orrunkba, naná, hogy nem mondhattunk nemet. Örömmel és nevetve fogadtuk el az invitálást, ismét beírva ott legbelül a lelkünk mélyébe, hogy milyen kedves emberek vesznek minket körül. 

Aztán gyorsan eltelt a a munkanap, délután a teraszos dombok között robogtunk egyet munka miatt, ahol olyan gyönyörű és harsogó zöld volt minden a rendezett szőlőtőkék mentén, hogy szinte csakúgy jó volt gyönyörködni a Friuli táj szépségében. A nyugalom, a biztonságosan átölelő lankák, a mesés villák, színes mediterrán házak, cédrus sorok vonulata, szinte jólesően égett bele a retinánkba. Közben pedig egyre inkább azt éreztem, hogy  ez a csodás vidék egy új korszak elé néz. Hiszen megannyi minden változik majd meg a világban, ahogyan utazási szokásaink is. Mert a felgyorsult tömegturizmus helyett, most azt gondolom, a "slow" turizmus életérzése fog hódítani. Így az érintetlen, eldugott, vadregényes helyekkel teli vidékek kerülnek előtérbe, ahol van hely lélegezni, élni és megélni a "dolcevita" , s mindeféle színes pillanatokat. Ahol a tengerpartok, a hegyek, a történelem, valami különleges nyugodt harmóniája találkozik velünk, hogy megmutassa csodás, bájos, sokak elől rejtegetett arcát, melyet érdemes lesz majd látni. Friuli-ban pontosan az a jó, hogy olyan igazi "lassú" desztináció a mi régiónk. Itt, ahol a pillanatok, hosszasan elnyújtott megélése mellett, az illatok, az ízek és a táj egybefonódásával egy pillanat alatt teremtődik meg az életérzés, amiért oly nagyon szeretjük Olaszországot. A Friuli emberek kedvessége, közelsége, tradícióink, hagyományaik tisztelete, s a Magyarországhoz kapcsolódó megannyi történeti összefonódásunk pedig, megannyi új értékeket teremt majd a jövőre való tekintettel. 

Már alig várom, hogy a héten a mesés lagúna vidékünkről és a tengerpartokról is bejelentkezhessek, hogy miként is készülődik az "olasz nyár", a csodás "estate", például Gradoban. Érkezem még újabb és újabb színes hírekkel. 

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga ( valamint a szerző saját Instagram oldalának a Littlebit_of_Italy-nak képei, s egyéb megjelölt képek is)

Az Egy kis Itália Facebook oldalon mindennapi életképek érkeznek. Az Egy kis Itália YouTube csatornán családunk kedvenc olasz receptjei és megannyi finomság található, folyamatosan töltjük - csodás tájak kíséretében. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségeiről találtok fotókat, képeket, ahogyan Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzol most Benneteket, virtuálisan. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, olasz s ahová minden kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett.