Egy Kis Itália

Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Utazás, a négy fal körül ...

Az életünk sok szempontból egy igazi nagy utazás. Emberi, érzelmi, fizikai tapasztalások megannyi sokasága gyűlik össze a sokszor filmként pergő pillanatok alatt. Helyszínek, kontinensek, illatok, ismeretségek, érzések, új barátok, kultúrák és élmények gyűlnek a lelkünkben, szívünkben, eszünkben, - mely mind megannyi emléket adnak. Világéletemben életigenlő ember voltam, annak minden „up & down”-jával, hiszen az életünk nagy útján, - akár tetszik, akár nem, bizony vannak hullámvölgyek.

ÉLNI pedig, - akár fent szárnyalunk, vagy éppen "lejtmenet" vagyunk, - csak nagybetűkkel szabad. Átérezni a jót, szeretni és szeretve lenni, élvezni a végtelen adta lehetőségeket, csakúgy elfogadni a fájdalmat, megélni a képtelent. Csodálni az emberiséget, megőrizni a kultúra, a művészet, s hagyományok adta kincseket, a generációktól kapott emberi értékeket, s vigyázni a bolygónk, és a természet adta szépségeket. Érezni a lüktetést, az adrenalint, az új megismerését, s mindazokat a pillanatokat mely az életünk színesen vibráló, vagy akár szürke köddel körbefestett emlékkönyvébe beírják magukat. De sose feledjük, legyen bármi, az égen mindig ott van valahol a nap....

cimlap_jo.jpg

2020. március 12e van, mikor e sorokat írom, s a nappaliból nézve az utcák most kihaltabbak, mint bármely afrikai sivatag. A szemközti házból minden reggel integet a piros pulóveres lány, most így kávézunk mi, az ablakon keresztül, s közben szívet küldünk egymásnak. Emberek vagyunk érzésekkel és érzelmekkel, még akkor is, ha a négy fal között éljük most a mindennapokat, most így támogatjuk egymást. Összetartunk most így, és szavakban és az online világ megannyi frontján, s miközben szeretteinkkel és barátainkkal beszélünk, érezzük és tudjuk, a világ él, van, s ha mindez elmúlik, nagyon vár majd ránk.

De most otthon vagyunk. Ezt is kérték tőlünk, mi magunk ezzel segítünk most leginkább, hogy mihamarabb lecsenghessen az, ami van. Így most #iorestoacasa (azaz „otthon vagyunk” – „maradj otthon”, a kampány és a rendelet neve, mely már külön a social médiában is szárnyaló nevet is kapott.) S mindez egy állapot mely most szétválaszt, de mégis oly erővel tart és köt össze minket, mely újszerű érzéseket hoz elő mindannyiunkból. Most a szívünkben és a lelkünkben utazunk, s az emlékeink megannyi szépsége között tallózva tervezünk, gondolatainkkal, érzéseinkkel is segítjük egymást a sokaknak nehéz pillanatokban. 

mi_ketten.jpg

A sarkon lévő magnólia fa határok nélkül bontogatja puha, púderszínű rózsaszín szirmait, s a pár nappal ezelőtti bimbók, már maroknyi virággá értek. Az illata az ablakon keresztül gyűrűzik be a dolgozószobám napsütötte sarkaiba és így tölti most meg a falak közötti élet minden percét, a lüktető olasz tavasz maga. A teraszokon olasz zászlók, gyerekek által festett üzenetek, melyek szinte mindenhol láthatóak "tuttoandrábene" üzenetekkel - azaz, hogy "minden rendben lesz" …. S ahogy reggelente kinézek az ablakon egyre több szemközti házban színes zászlók lobognak. A képet, egy gyors, Maggie-s egészségügyi séta alkalmával készítettem, mert most csakúgy nem sétálgatunk sehol sem.... 

magnolia.jpg

Ahogyan felgyorsultak az események, úgy lassul az életünk. A napok, melyeket most otthon töltünk új érzéseket indukálnak, többet beszélgetünk, s többet gondolkodunk mindazon, melyekre a „normál” hétköznapokban sokszor hetekig sincs időnk. Átértékelünk sokmindent, - s ugyanakkor legbelül az élet valami különleges új energiákkal lüktet, a lelkünk is érzi a tavaszt. Dolgozunk, mert sokminden nem állhat és kihasználjuk azt, hogy most több mindenre van szervezetten is időnk, így ezeket az erőket csoportosítjuk partnereinkkel is, készülve egy új korszakra. S miközben a világ helyzete kapcsán percenként érkeznek a hírek és egyik pillanatban vészesen, aztán reményt csillogtatva kopogtatnak az ajtón és ablakon a szalagcímek, egy dolog dübörög itt leginkább. - legbelül. Az Élet. Mely ugyanúgy körülvesz most minket, így az Ő hívószavait juttatjuk el most oda, ahová csak lehet.

capri_ajtok.jpg

Az élet, mely él, és élni akar, élnie kell, s bár megannyi akadályt támaszt most elé ez az állapot, de ahol remény, türelem és összefogás van, ott nem múlhatnak el örökre a dolgok, ott az élet újra kihajt. S miközben éppen az illatos szicíliai citromlevet facsartam a konyhában, a távolból mesés Friuli régiónk - Júlia Alpok csúcsai integettek vissza szépséges domborulataikkal, s belegondoltam, hogy már biztosan micsoda eszeveszett zöld erdőillat van ott fent a völgyek rejtekén, az üveghegyek között, s most milyen megnyugtató lenne hallani a házunk melletti kis patak csobogását, ahol áll a kedvenc fenyőm, melyet mindennap megölelek, ha nyaranta éppen "hegylakók" vagyunk. 

hegyek_friuli.jpg

Nem... ez most nem börtön, ez most egy új élet kezdete. Pontosan az az idő, amikor sok mindent átgondolhatunk, újratervezhetünk, amikor egymásra és másokra is időt szánhatunk, amikor a megannyi bennünk tobzódó emlék között kényünkre – kedvünkre „turkálhatunk”, s vehetjük elő a legszebb régi fotókat, történeteket, pillanatokat, rendbe téve a laptopon-on e megannyi dolgunkat, esküvő és nászút emlékeket, családi kirándulások csilingelő színes emlékeit. Amikor esténként kiülünk az ablakba, vagy kiállunk a teraszra és hallgatjuk egymás dalát, együtt énekelünk, zenélünk és várjuk az újabb és újabb bejegyzéseket, hogy kit bátoríthatunk, az egészségügyben dolgozóink híreit, akiknek hálánk kifejezhetjük, s várjuk mindenki jelzését az ország minden tájáról, mert most egymásra is sokkal jobban odafigyelünk. Mint a virágok a kertben, a növények és a természet, amikor egymásba kapaszkodnak, mi most ezt virtuálisan tesszük, minden erőnkkel. 

viragok.jpg

Az időszak, amikor egy kicsit végre rendbe tehetjük magunkat. Gondolatainkat, s sok mindent. Az életigenlő élményeinkből, építhetünk új energiákat, új terveket, útvonalakat, melyre lelkünk leginkább vágyik most a szívünk, s mely most még nem, de egyszer biztosan megvalósulhat. S miért is ne lenne így? Miért félünk hinni a jóban? A jó belőlünk indulhat, ha ezt indukáljuk. Az elfogadás és a türelem lehet most hű társunk, melyek sokat segíthetnek. S ebben a mostani helyzetben, mérhetetlen szükség lesz rá. Együtt, egymásért, még akkor is, ha most nem foghatjuk meg egymás kezét és nem veregethetjük meg egymás vállát a reggeli kávé közben, mert most magunk mellett, mindannyiunkra gondolni kell. … S közben a kis szűk utcákra, ahol a legkedvesebb helyeink rejtőznek, a falakon futó mediterrán zöldek árnyékában, ahol a kávé olyan, mint egy mese, s miközben készülünk az aznapi munkára, jól esik a baristával beszélgetni, mert mindannyian emberek vagyunk. S szeretünk azok lenni. Gondoljunk, most erre.

kave_1.jpg

S ahogy írtam a sorokat, a napsütés boldogan húzta végig aranyló fényét a laptop felszínén, miközben jó érzéssel olvastam a híreket, hogy Kínából egy speciális orvos csapat érkezett Olaszországba, 1000 lélegeztetőgéppel együtt, valamit 100.000 maszkkal, 20.000 védőruhával és 50.000 teszttel. Majd pedig a jótékonysági híreket tallóztam, hogy ki mivel segít a kórházi kapacitásoknak, s jó érzés volt látni, hogy Giorgio Armani micsoda erőforrásokat mozgatva, 1.25 millió eurót adományozott, s az én kedvenc kacsintós flitteres cipő tervezője Chiara Ferragni rapper férjével, Fedez-el együtt pedig  egy nap alatt 3 millió eurót gyűjtöttek össze útjára indított kampányukkal. Most nem az számít, hogy ki milyen nemzetiségű, az számít hogy egy Földön élünk és ahol tudunk, segítsünk egymásnak. Emlékeztek Nonna szavaira? "Ne diszkriminálj, mert a vírus egyszer elmegy ... a diszkrimináció megmarad" !!! Segítsük most egymást! 

S aztán valahogy eszembe jutott a nyár, biztos a cipő és a szandál gondolatok miatt, hogy valószínű, most a gardrób teljes átszortírozására is eljött az idő, s gondolatban közben a selymes zöld mezőkön jártam. A virágokat cirógattam, s a pipacsok között ültünk a teraszos domboldalban, csilingelgő madárfütty közepette. A közelben egy piciny falucska egyetlen kis Osteria-jának tágas terasza várt minket az ebéddel, miközben éppen Toszkána vidékeit szeltük keresztbe - kasul, felfedezve kedves ismerősök, eldugott kastélyait. Még most is itt van az orromban az illat … Még most is pontosan emlékszem minden pillanatra, a toszkán kenyér sótlan finomságára, a borok poharakban csilingelő pirosas mosolyára. Tudom, egyszer ott fogunk még ülni azon a teraszon, s nézzük ahogy a naplemente álomba simogatja a mezők végtelen nyugalmát. 

asztal.jpg

Aztán hirtelen a tenger illatát éreztem, mert éppen a tv-ben egy sorozat ment a világok óceánjairól, s eszembe jutottak az Amalfi part városkái felett a széllel táncoló bouganville-k piciny magenta virágai, s a kis szálló, ahonnan a tengert néztük esténként, s ahogyan a kék függönyökön szinte áthatolt a tenger "blu"-ja, s micsoda naplementét varázsoltak elénk az Istenek. A szűk utcák pedig, ahol reggelente a buszok és az autósok is kiabáltak, s cikáztak a nevető Vespa-sok, s miközben a kis utcai zöldségesnél éppen friss gyümölcsöket mostak nekünk, a szomszéd kávézóból kiszólt Marco, hogy "caffe per tutti" …. így ünnepeltük a dél Olasz reggelt.

Azt a lüktetést, s azt az érzést, melyet Olaszország ad, mely az országból mindenhol árad, senki sem veheti el. Azt az erőt, s életszeretetet, bájt és kedvességet mely itt megannyi emberben ott van, nem tudja elmosni semmi sem. A tenger ereje pedig különleges energiákat mozgat minden mediterrán országban, s a hullámok harmóniája, a nagy kékség magához hívó apró jelei pedig különös érzést adnak. Akik tenger mellett élnek biztos tudják mi is az a szavakba oly nehezen is önthető vágyódás, amely folyamatosan késztet minket arra, hogy akár csak kuporodjunk e a parton egy könyvvel, vagy játsszunk a sirályokkal, de hagyjuk, hogy ápolja a lelkünk "il mare", mert már ezzel is "gazdagabbak" lesz a szívünk. 

amalfi.jpg

capri_1.jpg

Majd miközben a konyhából hallgattam a tengerekről és óceánokról szóló dokumentumfilmet, Maggie kucorodott be a konyhaasztal alá, valószínű érezte, hogy éppen sonka és sajt falatkákat készítek elő, egy pohár Friulano-val , mert most így délutánonként, ha már leállt az online munka, ami nálunk most a turisztikai szektort segítő dolgok miatt eléggé sokrétű, akkor bizony ellátogatunk online egy-egy fantasztikus múzeumba, vagy megnézünk egy különleges kiállítást, kollekciót, melyhez itt találtok egy fantasztikus linket. Itt a világ 10 olyan múzeumait járhatjátok be, akár a gyűjtemények áttekintésével, akár virtuális sétával, ami szerintem fantasztikus dolog és közben kortyolgatunk egy pohár bort, megvitatjuk a történelmi korokat és a művészettörténet nézeteltéréseit, s anyósom, aki e téren olyan mint egy kétlábon járó enciklopédia, telefonon nyújt segítséget, ha elakadok egy egy művész inspirációinak elemzésével. 

Mert nemcsak Itália, de a világ múzeumai lenyűgözőek és most hogy nem láthatjuk élőben, miért ne néznénk bennül szét virtuálisan. S miközben éppen egy cikk alapján modern művészeti galériák linkjeit is kerestem, eszembe jutott az egyik kedvenc lakberendezési boltom Treviso-ban, amely mindig "marha színes", mindig különös utazásra visz a gyönyörű murano-i üvegek, s térségi üvegművészek szépségei közé, s általában órákat szoktunk ott böngészni, egyedi konyhai dolgok, asztali díszek és tányérok között. Remélem hamarosan visszatérhetünk hozzájuk is. ( a városban lévő legjobb kis sarki éttermebe is, ahol olyan finom a "mozzarella in carrozza", hogy mmmmmmmm. 

treviso_marha_szines.jpg

Reggelente mikor felébredünk, én most tudatosan figyelek arra, hogy hálás gondolatokkal nyissam a napot, köszöntsem a napsütést, s örüljünk, hogy már látjuk kint a zöldet, a tavasz apró mozzanatait. Örülök a tapintásnak, mellyel átölel a kedvesünk, élvezzük az ízeket, melyek most csak és kizárólag házilag készülnek, s hallgatjuk a szívünk, mely minden pillanatban határozottan dobog valakiért, valakikért, akikkel most sokkal többet beszélgethetünk.

Mert a szeretet, ugye mint tudjuk határtalan, a reggeli kávé mellé pedig mindig jólesik egy családi, vagy baráti szó és hang, s mégha most nem is merülhetünk el a bárok és kávézók között, "dolcevita" hangulatban, a mindennapokról beszélgetve, beszéljünk, chateljünk, Skype-oljunk most minél többet szeretteinkkel. Biztassuk egymást, segítsük azokat, kik félnek és bizonytalanok, adjunk láthatatlan de erős kezet akinek csak tudunk, mert így lehet legyőzni minden olyat, mi ismeretlen és bizonytalanságot ad. Úgy, ahogy Arany János is mondta: "Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben, Ember lenni mindig, minden körülményben."

mi_ketten_2_1.jpg

Most megvárjuk egymást, ezen már nem múlik. Most az emlékek élnek és a vágyak adják az új energiákat. Most nap mint nap a városunk Facebook csoportjában köszöntjük egymást reggel, s érdeklődünk ki hogy van, reggel, délben és este Udineben, ahol egy közel 30.000es csapat várja most egymást folyamatosan. Akik dolgoznak most értünk, nekik végtelen hálásak vagyunk. Együtt főzünk, online Aperitivo-kat tartunk, recepteket cserélünk, beszélgetünk és a városunk, régiónk mesés fotóit osztjuk meg egymással, mert Friuli-ra bizony mindannyian nagyon büszkék vagyunk. Igen, apró dolgok ezek, de most nagyon sokat jelentenek. S közben megannyi remek ötletet kapunk, ki mit olvas, milyen filmet néz, milyen társasjátékokkal játszanak a gyerekek, vagy éppen milyen egyéb kulturális és művészeti felületeken kapcsolódik ki. 

sonka.jpg

Emellett van már Nonna telefonvonal is, ahol a gyerekek, ha tárcsáznak, olasz Nagyik mesélnek történeteket, olyan igazi édes, olasz Nagyi stílusban. S ha éppen házhoz rendelünk élelmiszert, vagy pizzát, bizony mindenhol lesz egy elbújtatott, odarajzolt üzenet, egy kedves szó, mely most személyesen kevésbé lehet. Mindenki igyekszik betartani a legalább 1 méter távolságot, de inkább többet, ami most így nagyon furcsának hangzik, s ezzel együtt sokkal nagyobbat mosolygunk, integetünk, vagy kacsintunk egymásra. Ugye emlékeztek még az Egy kis Itália oldalamon Nonna tanácsaira. 

pizza_andra_tutto_bene.jpg

Reggelente, mikor felkelek, Nonna tanácsára is, mi télen nagyon sok frissen facsart citromelevet iszunk, sokszor ezzel indul a nap, s rá kellett jönnöm, hogy én aki a munka miatt örökkön örökké éjszakai bagoly voltam, minő csoda most valahogy úgy sokkal többet és jót alszom végre. A reggeli citrom kúra pedig mindig elrepít mesés tájakra, s miközben a friss héjat illatozom és kifacsarom a lédús sárga gyümölcsöt, bizony egy pillanat alatt Dél Olaszországban termek.

A gyönyörű azúrkék nápolyi öbölben, ahol a teraszunkról láttuk a selymes tenger hullámai mellett a citrom ültetvényeket, miközben a hajnal hosszasan elnyújtott ásítását kedvesen úszó felhők takarták el az édesen ébredező Vezúv homolkáról. Amikor a szállodánk melletti ódon, külvilágtól zárt villákat látogattuk meg együtt a színes rokonsággal, kikkel esténként a tengerparton ülve, lábat lógatva ettük az igazi nápolyi pizza szeleteket, s átölt minket Olaszország szerethető, rendetlen déli bája.

citrom_1.jpg

napoly.jpg

Majd eszembe jutottak a napsütéstől fakóra kopott kisvárosok színes, lepergett falai, amiket, hogy szerettem fotózni, s mégha egy darab négyzet milliméter sem volt épen a 44es számú ház előtt Siena-ban, tudom el sem akartam jönni onnan. Bentről isteni illat jött és felettem pedig egy igazi fejkendős, olasz néni teregette a az olasz csizmát ábrázoló konyharuhákat, s régi rádióból szóltak a nosztalgikus "canzone-k". A szemközti trattoria teraszán büszke olajbogyók püffeszkedtek egy színes kis tányérkán, s mellé friss olívaolaj terült el egy kis kék porcelántányérkán. Olaszországban bármerre is járunk, mindenhol az élet kísér minket. A színekben, az illatokban, a tájak festői szépségében, s az emberek lelkében is, ezt csak olyan könnyen elpusztítani nem lehet. 

siena.jpg

S persze, a színes kis kőházak is nagyon hiányoznak most az én tengerparti Grado-m városkájából, a lagúnák mellől, ami tőlünk ugye csak 35 perc, de mivel most se ki se be, maradnak az emlékképek, a delfines fotók a homokfövenyeken, a narancs minden árnyalatát felsorakoztató naplementék emlékei, a nyári zsongás a halászok utcájában a színes kis hajók között, s amikor végre kiszabadulunk a tengerre, s ahogy végig hasítjuk Maggie-vel együtt a lagúnák világát a kis csónakon. A mikor meg-megállunk a kis Casoni-k között, ahol a halászok élnek, és betérünk egy isteni spaghetti-re, fekete kagylóval körítve és a szalmafedeles, halászhálókkal teli kis házikókban fő a kávé, a távolban pedig Barbana mesés úszó szigetén, éppen harangoznak. De eljönnek még ezek a napok, eljönnek hát persze! 

grado.jpg

Minden ilyen időszak mögött nagyon sok emberi tulajdonság formálódik. A türelem, a bizalom, a szeretet, az elfogadás, az önértékelés, az óvatosság és az odafigyelés, mind olyan érzékeink, melyek fejlődni fognak. Merüljünk, most el ezek fejlesztésében, s terjesszük ki a szeretetet amerre csak lehet, mert az embereknek irtózatosan nagy szüksége van rá, hogy érezzék, összetartoznak, vannak segítőik, szeretik őket, számíthatnak valakire, s hogy értékes, megbecsült részei, egy egésznek.

Mi itt Olaszországban igyekszünk így gondolkodni, éreztetni azokkal, akik egyedül vannak, hogy nincsenek egyedül. Akik félnek, velük most online beszélgetünk és eloszlatjuk a kételyeket és délutánonként pedig online kiülünk egymás kis kertjébe és teraszára, s Aperitivo-zunk egyet, az otthon készített Aperol Spriz-el.... s persze mindenközben nap mint nap elmondunk ez imát - mindannyiunkért, szeretteinkért, s azokért is, akik nem lehetnek már velünk. De közben legbelül ott dübörög az élet, s tudjuk, egy nap majd együtt, kézen fogva rohangálunk a nagy zöld fűben, együtt szedjük a kagylókat a parton, s grillezünk a hegyi ház kiskertjében, ahogy együtt szedjük majd a mesés citromokat is lent délen, a régen látott rokonok kertjében, nagy ölelések közepette. Eljönnek, visszatérnek ezek az idők.  

feny_a_kertben.jpg

S most így ma este, mikor éppen az otthoniakra gondolok, s persze nap mint nap beszélünk, hívjuk őket, jóleső és megnyugtató tudni, hogy akiket szeretünk, velük is minden rendben. Töltsük meg most ezeket a napokat a szeretettel. Nyissuk ki a szívünk, s nyugodjunk bele ebbe a mostani helyzetbe és legyünk türelemmel az élet iránt, Ő is olyan sokszor megvárt, bevárt és meglepett már minket. Tegyünk fel egy citromfű teát, merüljünk el régi családi könyvek és fotóalbumok édes emlékeiben és rejtelmeiben, Nonna kézzel írt receptjei legyenek most gyógyír a lelkünknek, ahogyan a konyhánk fő attrakciói is, miközben új finomságokkal kísérletezünk és alkotunk a család örömére.

Tegyük a dolgunk minden olyan téren, ahol tennünk kell. Mert ha elmúlik ez az időszak, a munkának, a gazdaságnak is óriási löket kell majd ahhoz, hogy helyrehozható legyen mindaz, ami most helyrehozhatatlannak tűnik. Óriási kapacitásokkal lesz szükség mindenkire, amikor újra elindulhat a "nagybetűs" élet, s erre fel is kell készítsünk magunk és a lelkünket. Most pedig tudjuk elengedni a félelmeket, tudjunk hátradőlni a színes, puha párnák között és adjunk hálát hogy egészségesek vagyunk. S egy dolgot sose felejtsünk, mindennap egy kicsit nevetni, kiengedni a gőzt, s megbeszélni azt a sokmindent, amire eddig lehet valamiért nem jutott idő. Rendezzük be a lelkünkben a "dolce far niente-t", mert az édes kis semmittevés néha nagyon jól jön. 

pihenos.jpg

A vágyaink, a szenvedélyünk a megannyi emlékünk, képzeletünk most úgy szárnyalhat, ahogy csak szeretnénk. Üljünk fel erre a repülőszőnyegre, s közben ne felejtsük el, hogy az egyik legfontosabb emberi érzésünk, pedig határtalan dolgokra képes. Legyetek fény ebben a helyzetben, segítsünk egymásnak most, mert ez a helyzet sokaknak nem egyszerű. Vagy így, vagy úgy, de együtt, mindig sokkal többre vagyunk képesek.

Engedjük be a fényt, a négy fal közé, mert az ablakot csak mi nyithatjuk ki, s a függönyök elegánsan nehéz brokátjait is csak mi húzhatjuk szét. Vigyázzatok magatokra, maradjatok most otthon, s várjuk ki türelmesen ezt az állapotot, mert utána mindannyiunkra nagyon sok munka, élmény, utazás és találkozás vár, hogy bepótoljunk mindent. S sose felejtsétek, az élet szép. Legyetek benne Ti is elfogadó, türelmes, segítő "szeretetfény".

feny_a_hegyek_felett.jpg

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga

Az Egy kis Itália Facebook oldalon mindennapi életképek érkeznek.

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt, csodás képeket, utazási élményeket,  recepteket, igazi virtuális kis Olaszországot videókat osztunk meg. ( Hamarosan érkezik a weboldal is )

Köszönöm, hogy itt vagytok a blogon, amennyiben szeretitek Olaszország mesés tájait, akkor ezeket az oldalakat is szeretni fogjátok: Come to Grado - Come to Friuli - Grado in Rete Várlak itt is Benneteket szeretettel! 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mentula 2020.03.14. 21:33:24

Imádom az olaszokat, sokat járunk oda, pont azért a fílingért amit Te is átadsz. Andrà tutto bene!

Egy Kis Itália

Fergeteges olasz hétköznapok - egy magyar lány tollából. Mindennapi történetek Pizzaországból. Utazási élmények, felfedezések, titkos városok, reneszánsz történelem, pasta & pizza minden mennyiségben. Mesék tele szeretettel, melyet az olaszok vitalitása, életvidámság ihlet, egy lánytól - aki nyakig belecseppent a dolce vita pillanataiba. Egy blog, ahol mindig süt a nap, ahol olaszos jókedv vár. Egy oldal, ahol kötelező lassítani és elnyújtózni :) ahol az Aperol Spritz mindennapi kellék, a pizza kimondottan ajánlott és fontos eleme életünknek, s ahol a pasta elengedhetetlen boldogságelem. Egy kis Itália, ahol a déli nap serkentette ráncok, csakis a mosolytól erednek. Bouna Lettura :) <3

Friss topikok

Top 5

  1. GRADO, olasz életérzés, tengerpart - 6 órányira Budapestről
    GRADO, olasz életérzés, tengerpart - 6 órányira Budapestről 2019. március 05. 15:22GRADO, ......első látásra "AMORE"  Amikor az embernek van egy szívszereleme, arról mindig jó mesélni. Főleg ha ez kölcsönös. Ebben az évben és a jövő évben is Grado mesés kisvárosának vezetése és az...
  2. Vannak azok a napok...
    Vannak azok a napok... 2017. február 18. 09:29Számomra a tenger, a hullámok, a homokban való önfeledt és kitárulkozó séták, a sirályok éneke valahogy mindig olyan pozitív töltet, amire nincs magyarázat. Azt gondolom, a legjobb dolgok néha azok,...
  3. DolceVita, Grado, Olaszország  - 6 tipp útravalóként
    DolceVita, Grado, Olaszország - 6 tipp útravalóként 2022. április 14. 08:33Grado, a Nap Szigete. Egy csöppnyi homoksziget, ahol a természet, a tenger és a történelem valami különös módon varázsolja el az embert. Igazán olaszos módon, megadva a Dolce Vita számos pillantát. A...
  4. Gondolatok és Gondolák a Ferde Torony tövében
    Gondolatok és Gondolák a Ferde Torony tövében 2017. július 09. 08:51A kacifántos olasz hétköznapoknak megvan az az előnye, ha éppen fel is szeretne robbanni a ember fia a napi stressztől, és a munka adta "gyönyöröktől", elég csak kimenni az utcára, nagy levegőt venni,...
  5. Lélekemelő kávészünet - Grado csodái
    Lélekemelő kávészünet - Grado csodái 2020. április 25. 14:52Létezik egy kis paradicsomi sziget, az Észak Olasz tengerparton, Friuli régióban, Trieszt után, a Júlia Alpok hegyeinek ölelésében, a lagúnák vidékén, ahová most a képzelet repülőszőnyegén repítelek...
süti beállítások módosítása