Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Az a bizonyos "Molto Difficile" Panettone

2019. december 23. - BellaItalia

Megannyi csodás karácsonyi finomság kerül Olaszországban az ünnepi asztalra, de kijelenthetjük, hogy Panettone nélkül nincs ünnep Itáliában. Így mivel a közös készülődésnél nincs is szebb, mi is most vágunk bele még az apróságok készítésébe. Nekünk viszont van még egy extra napunk :)  a holnap. Így utolsó pillanatos ütemben - elhoztam Nektek a tradícionális Panettone receptet, mely alapján mi is belevetjük magunkat, az egyik legfinomabb, de ugyanakkor eléggé komplikáltan elkészíthető finomság rejtelmeibe. S mivel mi úgy tartjuk, hogy mindennap ünnep, így egyszer érdemes nekiveselkedni a hosszútávú többnapos Panettone készítés rejtelmeinek, mert a végén tényleg egy csodát kapunk majd. Nálunk ugyanis nem csak karácsonykor készül, hanem amikor ránkjön akkor elkészítjük. Szigorúan hosszas előkészületek után. De látni fogjátok, hogy vannak fázisok, alapanyagrészek amelyek kapcsán lehet és tudtok is majd egyszerűsíteni az elkészítésében. Két ünnep között is remek finomság. A kandírozott gyümülcsök hangulata pedig így télen varázslatos. Mi nagyon szeretjük - az egész téli szezonban. Jöjjön hát Őnagysága az olasz Panettone, egy fúziós családi, tradícionális és hivatalos recept egyvelege alapján, ahogy mi készítjük:) 

19_a_mi_kis_kavezonk_hausbrandt.jpg

Ugyanis megannyi Panettone recept létezik, de az igazihoz sok türelem, sokféle alapanyag és megannyi konyhai módszertan és trükk kell. Így jöjjön hát a mi receptünk, mely folyamatosan alakul és fejlődik és minden évben hozzáteszünk és elveszünk belőle. De azt gondolom a főzésben és a sütésben is éppen ez a jó, hogy kedvünk, ízlésünk szerint is sokminden alakítható. A Panettone pedig mivel a téli időszak és a karácsony ünnepének finomsága, mi azt mondjuk, azért nagy, mert sok a szeretet benne. De készítjük kis muffin verziókban is, hogy még a szomszédoknak is jusson belőle. Egy a lényeg, hogy hosszas megtervezett folyamat az elkészítése, és érdemes bevonni a családot. Nálunk ugyanúgy, ahogyan a tortellini készítés is egy különleges klassz program, a Panettone pedig az igazi olasz konyhai stressz teljes futama, mert sok ponton lehet elszúrni, de ha sikerül, és ott mosolyog kerekdeden az ünnepi asztal közepén, az valami külön öröm és csoda. 

Az itt összeírt tanácsok és finomságok részben jönnek Nonna-tól, részben anyósom tapasztalatai és részben pedig az én kedves Giallo Zafferano online szakácskönyvem darabjai, mert én szeretem mindenhonnan a legjobb dolgokat így egybegyúrni, hogy abból még több finomság készülhessen. 


panettone_2.jpg

Egy fontos dolog, hogy minden olyan recept, mely azt írja, hogy oh ez egy "kétperces", vagy "espresso" karácsonyi finomság, azzal kevésbé értek egyet, lehet, hogy úgyis meg lehet csinálni, de egy igazi Panettone, az szerintünk fejedelmi étek, így meg kell neki adni az időt és teret, hogy szép, kecses tésztája megfelelően érjen meg, hogy utána kellemesen süthető legyen és csodás alakját is megőrízze szépen. 

S hogy miként is készüljünk a Panettone "challengre", nos úgy, hogy legalább 60-80 perc az alapok összeállítása, a kelesztési időket most nem is számítom bele, mert azzal együtt még marathonibbnak tűnne. Plussz 50 perc kb, míg ez a kis pufi karácsonyi finomság a sütőben is megemelkedik és kisül. De egy dolgot ne felejtsünk el, hogy annál finomabb és lazább lesz a tésztája, ha a "lievito madre" azaz a házilag készített kovászos élesztővel késztjük, ami külön egy herce-hurca tudom, de attól az igazi és a legjobb, amit ugye elkészítés után legalább egy 22-24 órán át érlelünk és utána egy éjszakán át pihentetünk is. Természetesen rendes élesztővel is lehet csinálni, nah, csak az nem a tradícionális. ( Amennyiben szeretnétek a házolag készülő "lievito madre" receptet - írjatok nekem és akkor arról is lesz egy írásom hamarosan - nagy örömmel és szeretettel !)

6_panettone.jpg

Az egyik legfontosabb tényező a mi Panettone-nk kapcsán, hogy 2 fázisból készül. (Plussz a házilag készített "lievito di madre" sejtelmes de remek folyamata.)

Elsőként egy tészta alap készül, majd pedig a töltelékeket is magába foglaló massza, amit aztán újra összedolgozunk. 

Az elős fázisú tészta alaphoz, mely nagyságrendileg 1200-1300 gramm lesz a következők kellenek: 250 g liszt ( Manitoba típusú a legjobb, mely általában egy "0" - ás kategóriájú ),125 g víz, 65-70 g cukor (ízléstől függ - fontos, hogy sima cukrot érdemes használni, barnacukrot sem igazán javaslom...), 50 g tojássárgája, 70 g puha vaj, 2 g őrölt maláta, s a csodás lievito madre / élesztő 65 g (melyből a legjobb a házilag készített kovászolt élesztő - ha kíváncsiak vagytok hogy ez hogyan készül, szívesen írok erről is később). 

buci.jpg

PANETTONE TÉSZTA ALAP: 

Öntsünk egy tálba a malátát, a cukrot, és a szobahőmérsékletű vizet. Majd ezek után a legjobb ha kézi habverőt használunk és összekeverjük, amíg a cukor tökéletesen fel nem oldódik. Ezek után konyhai turmixgépbe, vagy a tésztakeverőgép illesztékei alá öntjük az alapot és lebegő habverős illesztékkel együtt, szépen lassan keverő programra beállítva, elindítjuk a lassú kavarást. A folyamat keretei között szépen elkezdjük hozzá adagolni a lisztet és kezdjük a gép segítségével gyúrni, dagasztani a tésztát. 

Mindezt kb. 5 percig hagyjuk, amíg a tészta állaga már sokkal kedvezőbb lesz. Majd ezek után jön hozzá az élesztő, (amennyiben a kovászos "lievito di madre"-val dolgozunk, akkor azt célszerű a sütés - főzés előtt a napközben 2-3 alkalommal felfrissíteni. Az élesztős tészta öntetet továbbgyúrjuk. (Amennyiben sima élesztőt használunk, azt célszerű kevés langyos vízben felfuttatni és úgy hozzá adagolni).

Fontos, hogy mindig mérsékelt sebességgel gyúrjuk a tésztát, sosem nagyon magas sebességgel. 

Miközben ez halad, készítsük el a vaj és a tojássárgájának egyvelegét. Fontos, hogy amikor én vajjal dolgozom, mindig csak a kezem használom. Valahogy sokkal jobb lesz a tészta. 70 g lágy vajat beletesszük egy kistálba, és egy kicsit kézzel mindig átgyúrom, de persze utána már gyúrható kézi habverővel is, amíg krémes állagot nem kap. Ehhez kellemes kis darabonként adjuk hozzá a tojássárgájának is egy kisebb mennyiség (egyharmadát) és elkeverjük, majd ahogy egyöntetű elegy lesz, utána hozzáadunk megint egy kis vajat és tojássárgáját, s azt is először kézi habverővel gyúrjuk össze, majd amikor szép állagú lesz a tészta, a keverőgéppel is átgyúrjuk egy kicsit. Amikor már csak egy harmad vaj és tojássárgája marad, akkor a tésztát először egy kenőlappal tegyük ki egy szilikonos tálkára, és a megmaradó egyharmad vaj és egyharmad tojássárgájával szintén készítsük el az elegyet. Hagyjukm hogy a más kész kis tésztahalom száradjon egy kicsit, és amikor az harmadik negyed elegy készen áll, akkor a megszikkadt tésztahalommal - mintha vajaznánk - kézzel összegyúrjuk újra. Majd aztán géppel is. 

Ezekután jön az, hogy a tésztát gömb alakúvá formázzuk, és beletesszük egy üvegtálba, amit lefedünk műanyagfóliával. és kb. 12 órán át hagyjuk kelni (ez lenne a tradícionális módszer, de én sokszor éjjel leteszem pihenni a tésztát és kora reggel nekilátok 6-8 óra után is, s általában jól szokott sikerülni). Fontos, hogy kellemes 24-26 fokos szobahőmérsékleten keljen a tészta. 

A PANETTONE TÖLTELÉK / 2. ALAPTÉSZTA:

Ennek alapanyag igénye: 62 g liszt (Manitoba, 0-ás), 40 g puha , kézzel gyúrható vaj, 100-120 g mazsola, vagy asztalt muskotályos szőlőszem - ízlés szerint, 1 vanília rúd, 30 g kandírozott citromhéj, ha igazán különlegeset szeretnétek, akkor a "cédrus citrom" héjja a legjobb, 50 g cukor, 50 g tojássárgája, 2 g finom tengeri só, 16 g akácméz, 70 g kandírozott narancs darabok

12_edessegek_1.jpg

Emellett pedig szükségünk lesz még, narancs, mandarin és és citrom krémekre (Pasta di...) - (szinte 100%os gyümölcsalapú lekvárok is jó!) melyek inkább "chutney" állagúak, mintsem vízesebb alapú lekvárok. Én citromból szoktam beletenni a legkevesebbet kb. 15-20 g körül, mandarinból 30 grammot, narancsból pedig 60-70 gramm is lehet nyugodtan. ( Nálunk ilyen krémeket akkor is szoktunk főzni , amikor lekvár készül ezekből a finomságokból )

A panettone második tésztájához egy műanyag kenőlap segítségével kiszedük az első (kovászolt - kelesztett) tésztát az üvegtálból, és betesszük a keverőbe, igyekezzünk a levegős keverőket alkalmazni, melyek még inkább levegősebbé tudják gyúrni a tésztát.  Majd az első tészta alaphoz, hozzáadunk 65 g Manitoba lisztet addig kevergetjük a keverőgépben, amíg kellemes konzisztenciát nem alkot.  Ezután adjuk hozzá az aromás finomságokat, azaz a narancspasztát, a mandarinpasztát és a citrompasztát;  majd adunk hozzá mézet és a vaníliarúd belsejét is szépen. Én sokszor kiveszem a keverőtálból és kézzel gyúrom át, mert sokkal jobban lehet majd érezni a tészta állagát. 

Majd külön elkészítem a 40 g vajjal és az 50 g tojássárgájával a keveréket. Ezt félreteszem, s miközben már a tésztánk egyvelege is remek kombót alkot, a tésztához még hozzárakom az 50g cukrot, és egy csiptenyi sót is. Majd szépen lassan, inkább kézzel rásegítve, két adagban teszem hozzá a vajas - tojásos emulziót, s lassan géppel dagasztom tovább, amíg minden össze nem érik a keverőtálban. A mazsolát közben beáztatom egy kicsit lanygos vízbe, kb 15-30 percre, majd közben felszeletelem a kandírozott gyümölcsöket és a cédrus citromot is apró darabokra, s ha leázott a mazsola, akkor hozzáadom a gyümölcskeveréket. 

Majd nagyon fontos, hogy a teljes tészta, töltelék, gyümölcs és mindenféle egyveleget még egy kicsit lassú programon továbbgyúrom a tésztakeverő géppel hogy kellemesen puha, szép állagú legyen, szinte selymes lesz már a tészta ekkora, s mivel sokat dolgozott a tálban, megérdemli hogy pihenjen úgy kb. egy félórás nyugalmat adjunk neki. Takarjuk le száraz vászonkendővel, az alatt szeret a legjobban pihenni. 

Majd ha megpihent, akkor a tésztát óvatosan lekerekítve érdemes 1 kg-os papírformába tenni ( ennek kb. 20-22 cm lesz az átmérője és 8 cm a magassága, s így készül majd egy később könnyen szeletelhető és vágható nagyon szép családi Panettone. A maradék tésztából pedig kis muffin tálak segítségével érdemes kisebb Panettone-kat csinálni, ezeket anno a Giallo Zafferano.tól lestem és szerintem zseniális ötlet, az egész család imádni fogja. Amikor pedig beletesszük a papírformákba a tésztát, hagyjuk megint egy kicsit pihenni, egy másik 30 percet kb. amikor is olyan hártya alakul majd ki a tészta tetején. Ilyenkor van egy trükk, hogy érdemes a tetején kivágni egy kis keresztet, ahová egy pici vajat helyezzünk el, s 175 fokra melegített sütőben süssük kb. 50 percig. Hosszú sütőpálcikával tudjuk majd ellenőrizni hogyan is sül a szépséges finomság. 

A kisebb panettone-kat én mindig másnap csinálom meg, nyugodtan maradhatak hűtőben a tészta muffinkák, amikor már megkeltek. Sőt a nagy Panettone sütése után, Nonnan mindig azt mondja, hogy még egy napig hagyjuk hülni, mert igazán úgy szép kiszedni a papírból - hogy egy nap után meghül és elfoglalja kellő formáját.  

panettone_3.jpg

Tökéletes és szerintem mindenkori nyertese a karácsonynak és minden más ünnepnek, mert mi nemcsak karácsonykor készítjük el, hanem amikor éppen úgy alakul, mert isteni finom puha foszlós tésztájának senki sem tud ellenállni. Nálunk nemcsak a tortellini az, amitől ünnepi hangulat lesz, de maga a Panettone is mindig slágerlistát, mert ha bár irdatlan hosszú folyamat lehet a megalkotása, egy igazi csoda utána azt együtt élvezni a családi asztal körül. Mi előszeretettel imádjuk amúgy akár kézzel is tépni a finom tésztát, reggel settenkedve, karácsonyi szarvasos papucsban a konyhából az előszobán át, nincs is sokszor ennél nagyobb öröm. A Panettone meg amúgy is a maga kis ducoi formájával olyan kedves és mindenkit asztal mellé parancsol. Hatalmas a szeretet - ereje:)

 S jöjjön még egy kis karácsonyi ráadás is, elárulom azt is Nektek, hogy miként érdemes narancsból, citromból és mandarinból, úgynevezett "PASTA"-t, krémet készíteni. 

citromok.jpg

A TITKOS CITRUS PASTA-K RECEPTJE:

Nekem a mandarinos és a citromos az egyik kedvencem. S ennek most abszolút szezonja is van! Fontos, hogy olyan mandarint vegyetek ami esetleg nem volt kezelve vegyszerrel és a héja is ehető, felhasználható. Mossuk meg, majd vegyük le a végeket, s aztán hámozás nélkül vágjuk félbe a mandarinokat, megmentve a kifolyó finom mandarin levet is közben. S ahogy csak tudjuk szeleteljük fel ( ugyanez a művelet zajlik a naranccsal is). Amikor ez megvan, akkor egy tálba tesszük őket, és cukrot adunk hozzá, s kb 15-20 percig csak hagyjuk, hogy a gyümölcs és annak leve és minden egybe érjen, s a cukor is felszívódik. Majd lassú tűzre tesszük, s nagyon alacsony hőfokon 35-40 percig főzzük, majd hagyjuk kellemesen kihülni, amit én ha már kihült mindig kézzel még meggyúrok és addig szoktam nyomkodni, amíg esetlegesen a felesleges lé is ki nem folyik, vagy amit nem vett fel a cukor, azt leöntöm róla. Az ilyen citrus pasta-k akkor a legjobbak, ha hagyjuk őket meghülni, megdermedeni egy kicsit és kellemes krém állagúak lesznek. 

Csodás Panettone és citros illatú pillanatokat kívánok Nektek, s megannyi boldog ünnepi percet együtt a családdal! Legyen nagyon szép a karácsonyotok! Élvezkedjetek, nyújtozzatok és legyetek együtt amennyit csak lehet. 

S amit még ne feledjetek, ha ez az isteni finom dolog nem fogyna el első este, utána a szeletkéket kis zacskókban tudjátok majd tárolni még pár napig, de mint minden ilyen ez is frissen a legjobb és legelbűvölőbb. 

BUON NATALE ! Baci & Abbracci: Kinga

 panettone_1.jpg

 

(Photocredit & Copyright: A szöveg és a képek - kivéve melyek külön jelölve vannak - az Egy kis Itália blog szerzőjének: Semperger Sommariva Kingának szerzői jogtulajdonába tartoznak. Az oldalon saját fotók és a szerző képei találhatóak. A kép/képek és a szöveg további felhasználása csak és kizárólag a szerző engedélyével, beleegyezésével, vagy a jelen forrás hivatalos megjelölése mellett, teljes tartalomként osztható meg, közölhető tovább. Köszönjük a szerzői jogok tiszteletben tartását! A recept egyes elemei a Giallo Zafferano receptekből kerültek merítésre, annak családilag átdolgozott verziója, ahogy mi szeretjük :) 

 

 

 

Nonna színes, ünnepi meséi ...

Végtelennek tűnő napok délutánja volt, az olasz karácsonyi hangulat sürgő forgó színes, illatos kavalkádjának kellős közepén, amikor egy hirtelen jött ötlet alapján úgy döntöttünk, hogy nekünk most el kell ugornunk Nonna-hoz. Mert Őt látni, az jó energiákat jelent. Mosolya varázserővel bír, s amikor úgy érezzük, hogy már kicsit elég volt úgy mindenből, legjobban esik egy kis Nonna terápia. Mert egy olasz nagyiból, sosem elég. 

Nonna nekünk egy kis kemence, akinek melege mellé lekuporodunk és élvezzük duruzsoló szavait és simogató fényét. A mosolya olyan energiákkal tölt el, mint minden ünnep együttesen szikrázó pillanata, s valami olyan különleges energiái vannak, mely teljesen elfeledteti velünk, hogy hány éves is Ő valójában. A szeme csakúgy szikrázik a lelkének tisztaságától, mozdulatai tele vannak vitalitással, a gondolatai frissek és útmutatók mindannyiunknak. A jó isten valahogy, egy olyan igazi követendő példaként teremtette meg Őt nekünk, akivel egyszerűen annyira jó csakúgy lenni, akit annyira jó szeretni .... Így az irodából boldogan kanyarodtunk felé, egy nagy Baci -ra..... s itt kezdődik az én ünnepi színes kis történetem ....

fenyek_piazza_san_giacomo.jpg

Nem tudom, hogy csinálja, hogy mindig fess, nyugodt, s olyan végtelen elegáns minden mozdulata, pedig ezer a dolga még így 92 évesen is. Minden szavával tanít, jó dolgokra motivál és noszogat. Elmaradhatatlan eleganciával fogad mindenkit, pihe puha arcán, az évek számából adódó lenyomatokból szinte semmi sem látszik, s mosolya olyan bájos, tiszta, őszinte és kellemes, hogy ölelésének azonnal engedünk, mert egyszerűen Őt receptre kell felírni - Mindenkinek.

Nonna egy földre szállt angyal. Mellette másodállásban konyhatündér, divatdiktátor, családterapeuta, s szerintem még szervezetfejlesztési menedzser is, mert ahhoz is remek érzéke van, mivel céges ügyekben is néha olyan tanácsokat ad, hogy csak nézünk kerek szemekkel. Sokszor kellemes hangja helyett, már a szemei is beszélnek: "Gyerekek Ti nagyon fáradtak vagytok, nemcsak annak tűntök, így üljetek le, meséljetek" - s közben meg is terített színes kis dél olasz kerámia tányérjaival, miközben a friss narancshéj darabokat felvagdosta, s citrommal meglocsolva a fűtőtestre tette. Egy pillanat alatt varázsolt üdítő wellness hangulatot, tökéletes színharmóniákkal. 

gyumi.jpg

Aztán meséltünk, ettünk-ittunk, közben jöttek a nagynénik, előkerültek az ünnepi finomságok, mogyoró és mandula, szicíliai szárított gyümölcsök, füge, s mindenféle csudijó finomság. Koccantak a színes poharak, főtt a fekete kávé, gőzölgve ontotta illatát, nyíltak a torrone szeletkék zörgős papírjai. S míg elmerültem az édes "dolce far niente"-ben végre, - Nonná-n virágos kis otthoni ruciját szemléltem így december elején, - magától tudta mit kell mondania, kérdések nélkül: "Drágám Neked most akkor mesélek egy kicsit a színkeről, hidd el jobban leszel tőle".

A férjemnek rohannia kellett vissza az irodába, de én szabadságoltam magam egy "én órára", mert tudtam, hogy a lelki feltöltésre most nagyon nagy szükségem van. S egyszer csak, mintha egy varázspálcával intett volna, a kis kockás sarki fotelben ülve, szemüvegét lehelyezve a régi rádió mellé, elindultak belőle a történetek. Mint egy nagy piros vörös szőnyeg, ünnepi eleganciával, szinte dalokba szőtte a gondolatait. Színes mesékbe, melyek mellé az én szemem előtt megjelentek a vibráló képek, érzések, s úgy mindenféle, így is készült ez a mostani írás, hogy összefűztem Nektek a jó tanácsait, gondolatait az én kedvenc ünnepi fényképeimmel. 

piros_szoyeg_iroda_alatt_kisebb.jpg

A karácsony hangulata az olaszok életében sokszínűen és megannyi szempontból meghatározó. Nemcsak a mély vallásos mivoltunk, de a családot összekovácsoló erők, harmóniák összhangja miatt is. Bár Nonna mindig azt mondja, hogy mindennap ünnep, mivel élünk, szeretünk, alkothatunk, mosolygunk, új embereket ismerhetünk meg és csakúgy zakatol a szívünk, de a karácsonynak van valami különleges bája, bűvös és varászlatos mivolta, ami miatt külön tiszteljük. s ehhez pedig elmaradhatatlan ünnepi kellékek a színek. 

A csillogó színek ilyenkor mindenhol előtérbe kerülnek, mert bár lehet e december havas, ködös, szürke, latyakos és akár még szép napos is, vidáman éneklő napsugarakkal, nálunk ilyenkor az ezüst és az arany mindenhol ott van. A lényeg, hogy szikrázzon, csillogjon, s fényük borítsa be az éjszakát, a nappalt, az estét és az éjjelt. Legyen benne a díszekben, az asztalokon, a rúzsaink fényében, a poharak csillogásában, a karácsonyra készülő "brodo" azaz alaplé sárgás - aranyos íz és illat harmóniáiban, melyben majd az ünnepi tortellini-k úszkálnak az karácsonyi asztalon aranyló gyertyafény dallama mellett. Arany és ezüst nélkül nincs ünnep. 

vattolo_kirakat_kicsi.jpg

karacsonyfaval.jpg

puderkekek_kicsi.jpg

S hogy milyen jól is megy a meleg fényekhez a puha pasztell színek összhangja - mondja, s mesélt arról, hogy mikor fiatal lány volt, mennyi finom világos gyapjúsálat hordott így télen, mert milyen jól is megy az az ünnep és a tél nemességéhez, s nemcsak minket melegít fel, de egy élénk rúzzsal az arcunk puhaságát is remekül keretezi. "Főként ha sötét a hajunk" - tette hozzá, s rám mosolygott.

"De a lényeg drágám, hogy télen is tudni kell viselni a színeket, a világosakat, az élénkeket, mert nincs az az időjárás és évszak mely elvegye tőlünk azt az örömet, hogy változatos finomságok és vidámságok közepette élvezzük, a magunkkal töltött azon perceket, mikor ruhát, kiegészítőket válogatunk magunkat. Mert ez fontos" - mondta. Az apróságokban vannak a szépségek, s egy nő finomsága pontosan azokban a dolgokban van elrejtve, amire kevésbé figyel, vagy amitől általában fél. Az apró dolgok összehangolásában. A rózsaszín és a piros összhangjában, a kékek és a zöldek energetizáló és lelket megtiszító mivoltában, a narancsok életre keltő energiáiban, s mindennek közepén ott vagyunk mi magunk. "Legyen az egy topánka, melyről azt gondolnád, ezt lenézik majd a lábadról - na pontosan azt kell felvenni. de legyen az a legvidámabb színek egyvelege, ha úgy érzed az kell a lelkednek, ne habozz Tündérem, csak dobd magadra, érezni fogod, mitől lüktet vagy sem a lelked." Hagyjuk, hogy a színek beszéljenek helyettünk. Mások is jobban megértenek majd. S minél jobban elkezdesz ezekre figyelni, Te is egyre jobban érzed majd fenséges árnyalataik között a megnyugtató, feldobó, harmónikus energiákat. 

narancs_es_lila.jpg

szines_topankak.jpg

Aztán azzal folytatta, hogy sokan azért félnek a színektől, mert nem tudják mi áll nekik jól, pedig véleménye szerint az emberben ott van az érzék és ha erre figyelünk már kicsiny kortól, akkor a színekkel való összhangunk egyre inkább összeölelkezik a lelkünkkel, s ahogy fejlődik ez a barátság, az olasz nők, úgy érnek meg és értik meg az egyéniségükhöz illeszkedő színek összhangját, azok hangját, segítő kifejező jelentésüket.

Nonna-ék is sokan voltak lánytestvérek és neki is 3 lánya van, - majd legyint egy nagyot és hangosan kacag, - "Drágám ha én csak egy olasz feleség és háziasszony lettem volna, ki napközben a földeken vigyázza a salátákat, akkor is pöttyös kis kendőben, frissen csavart hajjal és szépen rúzsozva mentem volna nap mint nap két keréken a földek között, élvezve a narancsos naplementét, mert mindez jót tesz a léleknek. De a jó isten 3 lánnyal áldott meg, így nem is volt kérdés, hogy a mindennapi teendők között, folyamatosan figyeljek rájuk. A lelkük szépségére, a bőrük puhaságára, a hajuk fényére, s a kezük barátságos kézfogására. Ehhez pedig csinos megjelenés, friss, nett, élre vasalt mindennapi elegancia kell. Az pedig jó alapanyagok és színek nélkül nem létezik drágám. A szépérzek és a sikk tanulható, s a szülő elkötelezett feladata mindennek fejlesztése, mert ez hozzájárul a magabiztosság erősítéséhez. S nem volt ez anno sem máshogyan. Megjelenni tudni kell, ha azt akarjuk, hogy a kapuk kinyíljanak és miután besétálunk rajta ne tudjanak kidobni bennünket." - úgy éreztem magam mint ha az egyetemi padok között ültem volna és egy fantasztikus előadást hallgattam. Nonna-t tanitani kellene, mert számos generációs problémát oldanának meg szeretettel és tiszta érzésekkel teli gondolatai, melyek mint egy szépen díszített csodákkal teli kirakat, még a legsötétebb éjszakában is fénnyel töltik meg a pillanatokat. 

kirakat_gombok_kicsi.jpg

Ittam a szavait, s az agyam rejtekeibe jegyzeteltem meghitt gondolatait, ahogy a lányokról beszélt és hogy mennyi színes anyaggal játszottak annak idején és hogy miként tanította meg nekik, hogy melyik gyapjú a legjobb minőség, s hogy miért fontos egy textil tapintása, s hogy a sötét hajhoz milyen fantasztikusak az élénk, szépen keretező színek, s hogy a világosbőrűeknek mennyire jól állnak a fények, a pasztell kékek és rózsaszínek és, hogy milyen fontos a fényes cipő, a jól szabott nadrág, s az egyszínű pulóverek, mert sokszor az egyféle szín sokkal jobban öltöztet és tesz elegánssá, mint a túl sok minta. DE! mutatott a kezével, majd mondta:  "A minták, s színek, és a harmónikus elegáns alakzatok egybekapcsolódása pedig remek formába tud rántani minket :) "......imádtam, ahogy szavai között egyszer színtanácsadó volt, majd átment stílus és divatdiktátorba. S a kalap, mondja.... - annak mindig megvan a maga reneszánsza. A sikkes színes, púderpuha kalapok, melyek a nagy loknikon is olyan jól állnak. Kedvencem, az orgonalila .... Rögtön tudtam hogy képben ide mi tartozik, mert nekem is van egy nagy kedvencem e téren. S ahogyan a színek és minták összhangjáról is beszélt, a szezon másik kedvence is ott lebegett előttem. 

valentino_kalap.jpg

pink_kabat.jpg

Aztán elkezdett nevetni, mikor arról beszéltünk, hogy télen sokan a feketét hogy szeretik. Dinamikusan legyintett. Az volt a válasza: "Nem vagyunk mi drágám szénnel bélelt boszorkányok vagy micsoda:)" .... Szakadtam a nevetéstől a kis konyhaszéken. Majd megnyugtatott. Persze a fekete az elegancia alapja, koktélruhának, bálba rohangálni ide oda jó lehet, és kell, hogy legyenek fekete darabjaink, de csakis színekkel kiegészítve, vagy egy tollal, vagy fodorral, vagy különleges vonalakkal, mert az szebben és változatosabban öltöztet. Akár egy fényes fekete lakk cipővel és nagy masnival is már kezdhetünk valamit, vagy egy lakktáskával, kalappal, olyanok leszünk mint Sophia Loren fénykorában, figyelmet követelünk majd mindenkitől ki mellettünk ül le. A fekete diktál, elvár és komolyságot követel, feldobva pirossal, fuksziával, naranccsal pedig átvált játékos eleganciába. Egy szó mint száz, a fekete egy fontos része a női kelléktárnak, de színtársakkal, formákkal együtt sokkal olaszosabb. 

sisley_kirakat_kicsi.jpg

Mesélés közben beszaladt a szobájába és hamarosan diadalittasan megjelent a kis rúzsos - púderes szütyőjével, s természetesen egy kis pirosat kent csicsergő szájára, egy fiatal tinédzsert is megszégyenítő lazasággal, tükör nélkül, ahogy kell, mert a vérében van az elegancia. "Oh, il rosso" ...a piros szín Nonna szerint maga a "dolcevita". S mondja is, hogy "Még jó, hogy ehhez az érzéshez megalkotta az élet ezt a színt ami lüktet, körbeölel, áramlik bennünk, mint ősi energia, szerelmessé tesz, bűvős energiákkal ruház fel, beszéltet, s oh mi mindenre képes".

Csak merjük használni, mert ahogy magunkra öltjük, az élet energiáit adjuk fel magunkra, s a lelkünk is virágba borul, s valami megfoghatatlan energiákat kapunk. Így lett a piros és fekete, a végtelen ősi elegancia és a lüktető életigenlés klasszikus egyvelege. "Legyőzhetetlen" - mondja, olyan szép szó olaszul is: "Imbattibile" - azaz verhetetlen. Maga a szó is lüktet, imádom. Nevet hangosan és rávágja - "Oh és főleg cipőben, mennyire sikkes! Egy piros kiscipő csodákra képes." Nem véletlen, hogy a minap látott kis Dior azonnal bekattant, kis kockás masnins ünnepi kivitelben - meg is mutattam neki, mire rávágta, "na Drágám ez az, erről beszélek!"

Természetesen beszéltünk az élénk rúzsok ünnepi hangulatáról is, s hogy miként tesz egy fáradtabb napot is vidámabbá egy piros rúzs, s tényleg..... Így aztán visszaperegtek a pillanatok, hogy milyen igaza van, mert amikor az ember egy kicsit is odafigyel magára, mennyivel jobb érzés utána minden. 

dior_cipello_kicsi.jpg

piros_szonyegen.jpg

 

valentino_taska.jpg

etro_piros_kabat_kicsi.jpg

Természetesen nem maradtak el a férfiakról és Nonno emlékéről szőtt mesék sem, akit sajnos én már személyesen nem ismerhettem, de a történeteken keresztül beírta magát a szívembe. Nonno imádta a színes öltönyzsebkendőket, s mindig fess zakóban, frissen vasalt ingben, mandzsettában ment dolgozni, mert igazi olasz úriember volt világéletében. Aztán a történetek közepén ott voltak a nyakkendők, a propellerek és a mindig fényes cipő meséje is, melyről az igényes férfit azonnal fel lehet ismerni, s én pedig azt hiszem még hetekig hallgattam volna színes történeteit, de közben bizony öreg lett az este, s hívott még az iroda és az ünnepek előtti kötelezettségek.

ferfi_dolgok_kicsi.jpg

Mielőtt útnak indultam, még megigazgatta a hajam, fújt egy kis lakkot a tartás miatt, a kezembenyomott egy tonhalas tramezzini-t becsomagolva, melyet miközben beszélgettünk, nem is tudom mikor készített. Tetőtöl talpig felmért, a fülbevalóm csillogását előtérbe helyezte a hajfürtök helyett, a szürkés kabátom mellé adott egy lazas színű pihe puha gyapjúkesztyűt, s utamra engedett....s miközben a lépcsőn robogtam a házon függő téli ezüstös és aranyfények mellett, utánam szólt: - "Drágám nézd egy kis pirosas - narancsos szájfény - ezt kerestem, meglett, a tramezzini után elkel majd Neked."

kinga_piros_uj_hajjal_1.jpg

Színekkel, érzésekkel együtt ünnepi hangulatban sétáltam az irodánk felé, s a kisköveken kopogó fényes cipellőmben repülve arra gondoltam tényleg mennyivel jobb így gondolkodni, a rohanó napokban. Mennyire jó időt hagyni és adni magunknak, sokszor egy-egy pillanatra, amikor belenézhetünk a saját tükrünkbe, hogy miként is érezzük ott legbelül magunkat. A sokszorosan terhelt napok után, én kifejezetten jobban voltam. Nonnan tanító és vidám szavai, folyamatosan ott zakatoltak és csak vittek előre az utamon. 

S éreztem ott legbelül is, hogy nem kell ahhoz sok, hogy mindig így tudjunk gondolkodni, csak néhány meghitt perc és pillanat, pár kedves mondat és szó, egy közösen kortyolt kávé a fagyöngy és a fények alatt, szigorúan piros rúzzsal pótolva a porcelán kis csészén maradt lenyomatot. Egy mosoly, egy köszönés, beszélgetés, koccintás, közös főzés, amitől nemcsak a karácsony, de mindennap ünnep lehet. Mert egyszerűen megérdemeljük. Együtt, egymástól, egymásért. A színeket, a fényeket, az illatokat és mindent mi ilyenkor karácsonykor és máskor is körbevesz. 

unnepi_puncs.jpg

Így aztán másnap reggel, színes gondolatokkal együtt pattantam ki az ágyból, ünnepi reggelit készítve az én szép kékszemű uramnak, s Maggie-t is körbevettem még több színnel, vidámsággal - Őnagysága nagy megelégedésére. Legyen csodás színes ünnep Nálatok is, arany ezüst fényben úszva, pirosan szép és szeretettel teli gondolatokkal, érzésekkel együtt. Nagyon boldog Ünnepeket kívánok, érkezem még tengerparti ls tortellini beszámolóval is, most már végre úgy tűnik, a szaladó színes percek között egy kicsit több időm jut írni. 

maggie_szinesben_kicsi.jpg