Ősz van.. Már rezesek a levelek, hajnalban szürke párából sző borongós eget a harmat. A kémények füstcsíkja halvány elegáns vonalakat fest az égre. A természet roppanós új színekbe öltözik, elegáns földszínek lesznek úrrá a vidék megannyi hullámzó dombján. A ciprusok elegánsan táncolnak a csípős késő délutáni őszi szél zenéjére. Az olívafák levelein megcsillan a pára. A kis fapadon ültem és a dombtetőről néztem a tájat, magamba szívtam a levegőt és belegondoltam, hogy pár évvel ezelőtt, pontosan ilyenkor újra kezdtem az életem...Mert sosem késő, a megújulás lehetősége bennünk rejlik, a többi más hihetetlen erővel együtt. A naplemente sugarai végigsimították az arcom, újabb energiákat adva. Miközben a szerelmem kezét éreztem meg a vállamon. A szemének mosolya, a tavasz, az ősz, a nyár, és a tél minden erejét magában rejti. Egy olyan új utat mutatott nekem, melynek mindennapja egy új történet. Erről az útról mesélek Nektek itt, ameddig csak lehet <3
(A szöveg és a képek a szerző saját jogtulajdonába tartoznak. A képek csak és kizárólag a szerző írásos engedélyével használhatóak fel a továbbiakban. A szöveg és a blogbejegyzés természetesen megosztható, amit nagyon köszönünk is - a hiteles és eredeti forrás megjelölésével )
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
