Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Egy Kis Itália


Téli fagyi, Nyári hó - Dolomitok és Holle Anyó

.... avagy hogyan lett egy nap alatt tél így augusztusban Olaszország egyik legszebb hegyvidékén

2018. augusztus 29. - BellaItalia

Éjjel történt, egy hosszú, fekete felhőkkel teli éjjel, mikor a Durán Hágó felett összegyűltek a morcos égi habcsókok és lecsapott a rendületlen világvége. Özönvízszerű eső hullott a mi völgyünkre, s a hegyi patak hangja már már óceáni viharhanggal vetekedett, miközben én téli hőmérséklethez is tökéletesen illeszkedő hálózsákban , kezemben a fotómasinámmal a teraszon lestem a cikázó, játszadozó villámokat. Aztán persze azt gondolták magukról, hogy túl járnak majd az eszemen és nem sikerül elkapni őket, de bizony akkor is mefogtam a pillanatot. A lesújtó sistergő égi mérget, mely pillanatok alatt közel 20 fokos lehülést hozott így egy éjszaka, s tombolása kitartóan tudatta, nem tágít, itt marad és egész éjjel feszegeti égi erejét. Olyan felhők vettek körül, hogy azt hittem egy pillanatra az északi boszorkány is megérkezett, s elhozta a tényleges világvégét. Majd pedig, mivel a villámok csóvája egyre közelebb ereszkedett, s alattunk megrémült őzek robogtak erdei rejtekük felé, én is beljebb húztam magam a teraszon. A vihar szelei közben már olyan kegyetlen sikítással csapkodták az terasz minden apró zeg zugát, hogy eljött az ideje - a teraszról védettebb helyre menni. De a villám meglett, nem menekült, elkaptam, s íme a fotó is, ami az egyik kedvencem erről az éjről, mely gyökerestől megváltoztatta a másnapot.

villam.JPG

Zakatoló szívvel keltem fel hajnalban, mert tudtam, az éj hangjai, a vihar színei és úgy minden nem maradhatott nyom nélkül, s szinte már magam előtt láttam a kidőlt fákat, a mellettünk lezúduló kis utcában a hordalékot az erdők mélyéről, s a vihar utáni csend képét, s mikor a fa spalettákat kinyitva a szemközti hegytetőről, valami szinte hihetetlen mesebeli fehérség csillogott, az éppenhogy pislákóló, s minden erejével ébredező nap fényében, a szívem és a szám is kinyílt és nem tudtam betelni a látvánnyal! WOW! A vihar olyan szélsebes erőkkel ereszkedett alá, hogy bizony már a télre készülő Holle Anyó párnáiból is idefújta a pihe puha hócsillámokat, melyek végtelen nyugalomban terítették be az előttem, szinte festményként elterülő hegyek nyugodt reggeli pilledő hangulatát. 

reggeli_ho.jpeg

A szívem majd kiugrott a helyéről, Maggie szinte őzikeként ugrott ki a teraszra, s a fülei is azt mondták "aztaaaa", az éjjel sokat dolgozott kamera pedig azonnal töltőre téve, s én pedig piros fehér pöttyös téli zokniban robogtam a férjem felé és harsányan ébresztettem, hogy "BUONGIORNO" - most és azonnal mennünk kell fotózni, hegyet mászni, magunkba szívni a nyári tél momentumait, s belelépni a friss hóba, a hóba, mely nekem valahol mélyen mindig is nagy szerelem maradt. S melyet bár az időjárás kissé bohókás mivolta űzött ide most így augusztus végén a Dolomitokba, mely jelen annak is, hogy a földanya valahol mélyen mérgesen háborog, hisz ha ilyenre képes a természet így nyár végén, akkor mindannyian tudjuk, ott valami nincs helyén, s földanya, mindig figyelmeztet...., ugyanakkor azt is tudtam, hogy nekem erről most fotóriportot kell készítenem. Mert ez valami "irtózatosan" különleges, nyári  - téli csoda. 

coldai_szinek.jpeg

uton_a_havas_hegyek_kozott.jpeg

A kis csapat az autóba dobva magát gyorsan a hideg levegővételek által beszívott mély, oxigéndús lökettel együtt, elindultunk a mesés Monte Civetta és a Monte Pelmo felé, ahol a szikrázóan mesés szinte túlzottan is tökéletes éggel együtt, valami félelmetes szépség tárult elénk. A levegő kékje olyan színekben pompázott, hogy elvakította az embert, miközben a sziklák csúcsain, méla nyugalommal a reggel pihent még rezzüléstelen arcával, csak a didergő havas csúcsok integettek csendesen. A finom kristályos hó pedig, csak délcegen szemlélte a csúcsokról, hajnali szuszogással karöltve az ébredező völgyben lévő házak színes kis alakzatait.

Már akkor elhatároztuk a férjemmel, hogy nekünk ma másznunk kell, nincs mese, ha csúszik, ha havas, ha jeges, nincs ami visszatartson minket és már akkor tudtuk, talán ez lesz a nyári szezon egyik legszebb lehetősége, az amúgy is megannyi hegyi csoda között. 

cimlapkep_szerintem.jpeg

Völgyről - völgyre, tüneményes kisvárosok között vitt az utunk, mert egy pillanat alatt akartam látni mindent. Igen....én ilyenkor telhetetlen vagyok. Az összes csúcsot, az összes kis fagerendás ház mosolyát meg akartam örökíteni ezen a reggelen. Egy reggelen, amikor mindent újrafestettek a hegyi tündérek, mert a színek csakúgy vakítottak a völgyben. A házak kicsiny faablakai csakúgy pislogtak a vakító napsugár felé, miközben az égről minden felhő elúszott, s kitárult a lég, a természet maga önzetlen szépségében engedte meg, hogy egy kicsit így lássuk. Friss, zöld mezőkkel együtt, harsogó, harapós és süppedős zöld színekkel, zord sziklákkal és a havas csúcsokkal, valami olyan csoda tárult elénk, melyet szavakban lefesteni még most is nagyon nehéz. 

karacsonyi_hangulat.jpeg

Minden egyes kis útszakaszon meg akartam állni, mert egyik csoda után jött a másik, s az egy pillanat alatt kialakult karácsonyi hangulat keretei között, még az útszéli fenyvesek is mosolyogtak és szinte lehetett látni rajtuk, ahogy selymes zöld palástjukat gyors, friss mozdulatokkal készítették elő a hirtelen jött ünnepi napokra.

Ahogy egy kis templom tövében megálltunk mert gyönyörű kilátás nyílt egy csodás völgyre, ahogy kattogott a fényképezőgépem, egy fiatal, zöldillatú fenyő apró érintése zavarta meg az egyik pillanatot. Aztán ahogy megfordultam, hogy kicsit arrébb rendezzem selymes tüskéit, tudtam, csak szólni akart bájosan, a természet nyelvén, megérintve a hátam....hogy forduljak meg, mert egy igazi csodát, így az ölelésében láthatok majd. A kis fiatal fenyő tüskéi között, a UNESCO örökséggel büszkélkedő csodás Monte Pelmo díszelgett téli köntösében, éppen a felhőkkel kávézott, kezében a habos latte macchiato-jával felém kacsintott, én pedig szinte könnyesen boldog szemekkel lőttem a pillanatokat, a kamerám lelkének mélyére. A férjem csak átkarölt és tudatta, ez ma az én napom, így csak hajrá :) ami belefér, azt fotózzam nyugodtan. Ott és akkor is tudatosult bennem, boldog ember vagyok, hálás és szeretettel telt azért, amit az élettől azokban a percekben is kaptam. 

havas_taj_es_napozo_szekek.jpeg

A télen mesés kis síszállók udvarának kellemes retro hangulata között, az augusztusi napsütés finom érintését magukon viselő nyugágyak dideregtek, s a havas csúcsok alatt arra vártak, hogy valaki gyorsan betakarja őket. Egy nap alatt lett ugyanis 25 fokból 5, így én is gyors ütemben ugrottam ki és be az autónkból, a tervezett photo - stop-ok helyszínén. Maggie kutyánk az autó melegét élvezve, az utazó dobozában a takarók között kucorgott, ugyanakkor rendkívül módon érdekelte, s így gyors mozdulatokkal szaglászta az ablakon beosonó hideg "illatot". A hegyeken egyre inkább fel-felszálló felhők pedig tudatták, hamarosan itt az idő, hogy még így délelőtt mászhassunk, de addig is még a kamerával a nyakamban gyalogoltam előre a megszokott kis fotóhelyekre, hogy minél több havas pillanatot Veletek is megoszthassak. 

Smink nélkül, csakúgy ahogy felketünk, egy gyorsan összekapott hajnal pillanatai között indultunk el fotózni, még a reggelek kora hajnalán, s így kócos hajamat is csak gyorsan összekötve szinte hunyorogva álltam, a hegyek és a felhők közül feltörő nap - első nagyon erős sugarai alatt. Miközben a háttérben a morcos öreg sziklák fagyoskodtak, addig a szemem előtt már a legtöbb hegycsúcson sziporkázó napsütés landolt, a szirti sasok legnagyobb örömére, hiszen így már az őszre készülő dús tollas szárnyaikat a sziklák felett elegáns csapásokkal melegíthették, a magasban mosolygó nap örömére. 

hegyek_szines.jpeg

Nem telt el pár pillanat és meg is érkeztünk oda, ahová mindig is szerettünk megérkezni, a Civetta hegyvonulat tövébe, a Palafavera sípályáihoz, ahonnan mesebeli túrák indulnak. Arról nem is beszélve, hogy "frenetico" a helyi kávé is és ahogyan a virágok nyári vidámsága harsogó színeivel törte meg, az egy nap alatt megérkező téli csoda csendjét, ez még inkább arra ösztönzött, hogy gyerünk és másszuk meg mihamarabb a háttérben lévő vonulatot, mert onnan a kilátás biztosan lenyűgöző lesz. Gyorsan cipőt cseréltünk, hiszen a reggeli rohanásban csakúgy beleugrottam egy nyári valamibe és így legalább azt is be tudom mutatni, hogy milyen is volt zokni nélkül az 5 fokban havat taposni, most 2018. augusztus végén. Igen, abszolút priceless, miközben a hegyi bocik pedig egyértelmű hangon adták a tudtomra a közelünkben lévő "Malga" istállóiból, hogy bizony, az elmúlt napokhoz képest, Ők most jobban vannak odabent, mert kicsit fáznak :) Én az izgalomtól és az örömömben csak ugráltam a hóban, mint egy kisgyerek :) 

hoban.jpeg

Percek alatt átöltöztünk, felkerültek a spéci hegymászó bakancsok, közben a didergő négylábút hazavittük, aki se perc alatt kucorodott be anyósom mellé, a frissen pattogó tűz jóleső melegével átölelkezve. Anyósom Maggie részére azonnal elkészített pár finom falatot, egy kis prosciutto-t hegyi sajttal, majd  mind eközben éppen babot pucolt egy finom délutáni leveshez. Ahhhh, micsoda bájos meleg volt bent a mi kis hegyi házunk konyhájában, s a frissen felvágott fa illata, még most is itt van az orromban. Magunkhoz kaptunk egy kis kenyeret, meg mortadellát, meg hegyi "formaggio"-t, s már el is indultunk vissza, a szikláink tövébe, hogy lássuk azt, amit látni kell. 

monte_pelmo_havasan.jpeg

Az ózondús levegő jóleső súlya, mintegy nagy csomag fészkelte be magát a tüdőnk belsejébe. A Palafavera felvonóval felérve a hegyi túránk kiindulási pontjához megálltunk egy pillanatra, mert a háttér, bár olyan volt mint egy poszter, de egy #nofilter fotó kapcsán mindenképpen megörökítettük a háttérben lévő tejszínes fagylaltként díszelgő hegycsúcsot, hiszen jö öreg Pelmo havas szikla teraszai félelmetesen gyönyörűek voltak. A környező kis csúcsok csak szemlesütve nézték a nagy öreget, aki tekintélyes szikla oszlopaival a környék egyik legrégibb darabja. Így havasan pedig, valami félelmetes erővel ragadta magához a figyelmet.

A sziklákkal tűzdelt úton haladva, a mezők virágai dermedten mosolyogtak, ahogyan a Rifugio Coldai felé vettük az irányt, ahová minden évben ilyenkor augusztusban többször felmászunk, mert a színek, a kilátás és a testedzés élménye ezen a helyen valahogy felejthetetlen emlék marad - minden egyes alkalommal. Arról nem is beszélve, hogy útközben csakúgy, ahogyan sokan a pisai ferdetornyot, mi itt nyaranta a Pelmo több mint 3000 méteres kis szikláit simogatjuk :) - a távolból, mint a hegyek felett szálló madarak :) 

monte_pelmo_csucs.jpeg

hegyek_zoldek.jpeg

A zöld, a kék és a lég találkozása olyan energiákat mozgattak meg ezen a napon, ami azt hiszem az elkövetkező egy évre feltöltöttek, s nincs az a dolog, ami ezután megállítson a rögös úton. A hegyek ereje félelmetes, szinte érezni itt az őserők tobzódását, a természet erejének ölelését és azt a sok sok pozitív energiát, amit a növények, a kövek, a fenyvesek ontanak felénk. Férjem gyermekkora óta végtelen tisztelője és része ennek a vidéknek, én pedig immárom 4. éve járom velük így nyaranta ezt a mesevidéket.

A Dolomitok ezen része egy különleges kis világ, ahol összeér a föld és az ég, miközben a sziklák hullámos kis játéka festi tüneményesre az eget, mutatva, hogy ki itt bármerre nézel, vedd tudomásul, hogy a végtelen üveghegyek akár így, vagy úgy örökre a lelkükbe zártak. Útközben a sziklaszirtekre kiülve a mormoták csipogása mellett, a sasok, ölyvök lengedező légi tánca kápráztatja el az embert, s ha éppen szerencsénk van, a sziklákon mászó zergéket is szemlélhetünk csendben, lélegzetvételünket visszatartva. Mert ez itt tényleg egy csodavilág. Itt nincs tömeg, nincs zsúfoltság, itt a természet van maga, ki elvárja tőlünk a felé irányuló tisztelet minden lépcsőfokát, s ha ezt vállaljuk, akkor a legszebb arcát mutatja meg nekünk.

hegymaszos_kingus.jpeg

A Rifugio Coldai egy mesés hegyorom, amelynek tetején egy kedves kis menedékhelyen sok finomságot is kóstolhatunk és nem elég hogy felértünk a csúcsra, egy plussz kihívás még eg döntés alapján vár mindenkit. A menedékhely feletti szurdok között egy gyönyörű "tengerszemet" közelíthetünk meg, melynek mindig más színe egy különleges csoda és körbevéve a védelmező sziklafalak erődítményszerű mivoltával, ez a hely olyan, mint egy nagy templom a felhők felett. Igaz, hogy az utolsó szakasz a menedékhelyre edzett hegymászó erőnlétet igényel és az út a tengerszemhez sem a legegyszerűbb túra, de ha az ember egyszer felér ide, akkor minden erőfeszítés eltűnik, a lélek megnyugszik és a szívünk pedig szabadon és végtelen örömmel dobog e helyen. 

Ahol csend van, áldás és nyugalom. Ahol zakatol a szív, mert oly közel vagyunk az éghez, s ahol szinte megfoghatjuk a felhők habos gallérját, mert egyszerre minden ami csoda - az így itt ezen a helyen, elérhető. Itt csak leül az ember, vagy áll az augusztusi hóban, s mereng a természet erején, de az biztos, hogy az érzések sokszínűsége, még a hidegben is mélyen zakatol majd ott legbelül. S egy ilyen helyen aztán azonnal ráébredünk, hogy mennyire kis porszemek vagyunk, a természet méltóságteljes energiái és erejéhez képest. Mennyire apró piciny kis részecskéi vagyunk az univerzumnak, s hogy mindennap hogyan kellene leemelnünk a kalapunk a természet tiszta, őszinte erői előtt, s megköszönni azt, hogy mindennek közepén, egyáltalán létezhetünk...aztán miközben gondolkodtam és a férjem pedig edzett lépteivel leindult a mi tavunk szépséges sziluettjéhez, egyszercsak a nagy sziklafalak között úgy éreztem, a lehető legjobb helyen vagyok. 

Majd csak néztem magam elé, a hegyi "yetim" minden biztos lépését követve, figyeltem a zöld tó mozdulatlan tükrét, a messzeség kékségét, s felnéztem oda, ahonnan Holle anyó mosolygott le rám, s csendben, alázatosan megköszöntem azt is, hogy így és itt lehetünk, így - együtt, tanulva és látva a természet csodáit és tisztelve a hegyek által adott, sohasem elmúló - örökérvényű energiákat. Grazie Mille Dolomiti! <3 

hoban_maszva.jpeg

lago_di_coldai.jpeg

coldai_szep.jpg

sziklak_kozott.jpeg

coldai_kingus.jpg

teto.jpg

(Photocredit & Copyright: A szöveg és a képek az Egy kis Itália blog szerzőjének: Semperger Sommariva Kingának szerzői jogtulajdonába tartoznak. Az oldalon saját fotók és a szerző képei találhatóak. A kép/képek és a szöveg további felhasználása csak és kizárólag a szerző engedélyével, beleegyezésével, vagy a jelen forrás hivatalos megjelölése mellett, teljes tartalomként osztható meg, közölhető tovább. Köszönjük a szerzői jogok tiszteletben tartását! )

 

A fagylalt völgy...

Szarvasokkal az őszből a télbe, egy nap alatt az én völgyem mesés vidékén

Alföldi lány vagyok, a síkságok végtelen látványához szoktam már gyerekként. Kislányként mindig is szerettem nagypapámmal kimenni a mezőre, mezítláb rálépni a friss illatos fűre, keresgélni a négylevelű lóherét, elmaradhatatlan virágkoszorúval a fejemen....A hegyek, a sziklák, valahogy mindig is távol álltak tőlem. Sosem volt senki, aki elkalauzolt volna távoli világukba, míg 2 éve egy nyári családi nyaralás keretei között, minden megváltozott. A hegyek zordon vonulatai, a friss patakok, az éles levegő, a sziklaszirtek sasfészkei, a mormoták játéka elvarázsolt. Gyakran járunk vissza ide, a fagylalt völgybe, s a környék meseszerű kis városkáiba, ahonnan annak idején megannyi olasz család indult el, hogy megmutassa Európának, milyen is az igazi olasz hegyekben készült kézműves fagylalt.

szinek_szep.jpg

Ez a vidék megannyi mesét, családi történetet és tradíciókat hordoz, amelyről hetekig tudnék Nektek mesélni és fogok is, de kezdjük az elején. A Dolomitok Nemzeti Park, Észak Olaszország számos tartományán keresztül húzódik, leginkább Veneto területei ismertek, a profi síelők előtt, csakúgy mint Cortina, (Az Olasz "Aspen"), Trentino Alto Adige és társai....Ugyanakkor amennyiben az ember arra vágyik, hogy az igazi hegyi nyugalom ölelje körbe, akkor érdemes eljönni erre a vidékre. Mert ez itt nem más, mint egy ékszerdoboz. Sosem éreztem olyan tiszta fenyőillatot mint ott, ahol a hegyi patak fénysebességgel szeli az útját, miközben a kis domboldalakon pedig mesebeli hobbitszerű házikók állnak, csodaszép fagerendákkal, ódon ablakokkal. 

a_hegyi_patak.jpg

Ez a kis völgy a számos felfedezetlen szépségével, egyszerűen magával ragadó. Reggelente mosolygós, kortalan favágókkal kávézhatunk, a kis helyi bárban, ahová délben számos hegymászó csoport is megfordul, ugyanakkor hegyi motoros utazók is folyamatos betérő vendégei a fagyi völgynek. Sokszor csak ki kell ülni a kis városka főterére és figyelni, hallgatózni. Frenetikus karakterek, gyerekek kutyával, kedves öreg nénik bácsik kézen fogva, hegymászó szerkóban, harmóniában visznek életet ebbe a kis eldugott völgybe. Éjjelente a szarvasok gondoskodnak arról, hogy a mindennapi lüktetés tovább folytatódhasson, ugyanis lépten - nyomon találkozhatunk velük. 

Ez a mikro régió a szarvas családok kedvelt egész éves üdülőhelye is. Ennyi szarvast ugyanis, mint itt, még életemben nem láttam. Olyan szelídek, hogy még a lámpával rájuk világítva is csak állnak végtelen nyugalomban az út közepén, falatoznak, hiszen itt senki de senki nem bántja őket...Sosem felejtem el, mikor nyáron a teraszunk alatt falatoztak minden este, miközben én lesben ülve alig vártam, hogy fotózhassam őket. Ahogy az időjárás hűvösebb lett, most már mindenhol össze vissza császkálnak, hiszen a forgalom is kisebb, sokkal kevesebb ember jár erre. S persze erre hogyan máshogy tudsz itt reagálni, mintsem leállítod az autó motorját, és csodálkozva nézed, hogy mennyire csodás az érintetlen természet, flóra, fauna és a benne élők. 

szarvasok.jpg

Most, hogy a számos nyári hegymászó élmény, remek esti hegyi sonkatál vacsorák emléke oly aktívan itt van a fejemben, hatalmas örömmel töltött el, hogy férjem munkája miatt is egyre többet látogathatunk el ide. A borozgatások fent a kis menedékházakban, a hegyi sajtos gnocchi és a félelmetes szépségű kilátás, és hegytetők eldugott kis zöld tavai, mind beleírták magukat a lelkembe. Nem bírtam volna ki jövő nyárig, hogy ne jöjjünk ide vissza.

Legutóbbi utunk november elején volt, amikor is, Udine-ben még vígan a könnyed őszi dzseki is soknak tűnt, akkor itt a hegyekben már 2-4 fok közötti hőmérsékletben szívhatjuk, az igazán oxigéndús hegyi levegőt. A férjem elmondása szerint, a hegyek ilyenkor olyanok, mint egy festő palettája, mert minden szín megtalálható rajta. Nekem aki jócskán vizuális alkat, ezt nem kellett kétszer sem elmondani, azonnal menni akartam és átölelni az én hegyeimet. kapu_a_hegyekbe.jpg

Az ősz deres, rezes színeit élvezve vezettünk a környék zöld tavát elhagyva azon katlan felé, mely az első nagyobb völgyrész, ami a hegyek felé vezet. Teljesen kihalt volt minden, olyan végtelen csend és nyugalom volt mindenhol, lenyitottam az ablakot és nagyon éles levegő csapott meg. Az útszélén a fák lassan integettek, terelve minket az úton, egyre beljebb és beljebb. Szeretek itt vezetni és autózni a férjemmel. Valahogy mindig olyan hihetetlen nyugalom lesz úrrá rajtam és a sziklák mögül néha előtűnő késő novemberi nap is kisütött a kedvünkért. A rádióban éppen olasz slágerek szóltak, ami bár a maga kis giccses mivoltában, most így pont jól jött, mert szépen elringatóztunk az úton. 

Valahogy bennem volt, hogy olyan jó lenne már látni a havas hegytetőket, meg hátha beletaposhatnék a hóba, de aztán titkon el is hessegettem a gondolataimat, hiszen még csak ŐSZ van, hé hahóóóó, álljunk meg, ne rohanjunk ennyire előre. 

Az ősz megannyi színe fogott körbe minket pár km után, ahogy a völgy deres fáit, zeg zugas kis hegyi patakokkal tarkított régiójába érkeztünk. Úgy éreztem magam mint egy festőecset, azt sem tudtam hirtelen merre kapkodjam a fejem és melyik színben gyönyörködjem, melyikkel fessem még színesebbé a pillanatot. A fák lassú tánca még élőbbé tett ezt a képet, ahol "sokkoló" gyönyör lett úrrá rajtam, hogy a természet így ősszel mennyire gyönyörű tud lenni. 
osz_szinei_fenyvesek.jpg

A patak útját követve jutottunk el a völgybe, ahol ilyenkor novemberben bizony nagy a csend. Mivel a nyári hegymászó szezonnak és hegyi nyaralásnak vége, a téli síszezon pedig december elején indul, ez az az időszak, amikor a fagylaltkészítő családok és generációk, akik innen származnak, hazatérnek Ausztriából, Németországból, begyújtják a régen nem használt kandallót és végre megpihennek.

Férjem családjának is fagylaltkészítői vér csörgedezik az ereiben, így mindig is csodálkozva hallgattam azokat a történeteket, melyeket az unokatesók és nagybácsik mesélnek, akik - az Ő esetükben - Németországban készítik, az igazi hegyi kézműves fagylaltot. Minden évben márciustól - novemberig, megállás nélkül mindennap. Nem véletlen, hogy alig várják, hogy a több hónapos munka után végre visszatérjenek az Ő völgyükbe, ahol érintetlen természet, fenyőillat, nyugalom várja őket. 

Ahogy leparkoltunk, azonnal a kis patakhoz sétáltam, amely az egyik legkedvesebb kis hotel mögötti parkolónál szalad a völgyek vonulatával együtt. A sárga minden árnyalatában ropogtak a levelek a lábam alatt, miközben igazi agyserkentő, tiszta levegőt szippantottam mélyen magamba.

szinek_a_patak_menten.jpg

Amerre a patak vezetett, a levelek mögött hirtelen megpillantottam a porcukros hegycsúcsot. Hó....bizony fehér hó volt minden mennyiségben. Ahhhhh, annyira boldog voltam. Szóval akkor mégis lehet, hogy havat látunk ma, közelebbről, és talán meg is foghatom....Álmodozásomat férjem hangja szakította félbe, mert közben sietnünk kellett egy megbeszélésre, ahol éppen ennek a völgynek a jövő évi projektjeit beszéljük meg az illetékes és együttműködő konzorciummal, partnerekkel.

El nem tudom milyen jó érzés volt azt tudomásul venni, hogy ha egy helyen legalább van 4-5 összetartó, jövőbe látó és együtt gondolkodó vállalkozó, helyi politikus és egyéb partnerek, akkor milyen gyorsan és hatékonyan lehet gondolkodni, együttműködni. Itt az emberek tudják, hogy vannak korlátaik, hibáik, nem szégyellik beismerni hogy igen, ez a völgy kevésbé látogatott, mert....de, jobban lehet látogatott, ha.....és ehhez az kell, hogy.....Ütemterv, mérföldkő, tervek, együttműködés és sok sok mosoly, valamint isteni erdei csipkebogyó tea, erdei mézzel....A megbeszélés hatékony volt, mindenki mosolyogva állt fel az asztaltól, bennem persze már a felfedező vér dübörgött....Havat akartam :) minden mennyiségben. 

Közben ahogy a nap ilyenkor, az ősz / tél derekán már gyorsan bekúszik ágyába, lassan elkezdett szürkület lenni. Mentünk az autónk felé, de persze olaszoktól megbeszélés után elszabadulni, nem olyan egyszerű, mert még mondták és mondták és mondták, és "Va Bene", "Allora"...és minden elhangzott. Majd végre az ülésfűtés melegét érezve, elindultunk. A férjem egy olyan ember, aki általában kitalálja a gondolataim, így mielőtt megszólaltam volna, hirtelen rám mosolygott és mondta: "Tudom, hogy szeretnél havat látni, látom a szemedben. Ahogy a patak parton figyelted a hegycsúcsokat, rögtön tudtam, hogy mi a vágyad."

Elindultunk, a szerpentineken felfelé, a szürkület szárnyán, hogy egy nap alatt lássuk az őszt, a deres fákat, a jéghideg hegyi patak áttörő dinamizmusát, mindent. Mert hiszen egyszer élünk :) Utunk egy kis település előtt vitt el, mely mögött a jégsapkás hegyek köszöntek ránk. Félelmetesen gyönyörű volt. A felvigyázó hatalmas hegyek, jégben és hóban ringatták a völgyben lévő meseszép házakat. A kéményeken friss ropogós fa füstje szállt, felmelegítve a kémények falát.

a_fagylalt_volgy.jpg

A völgyet elhagyva, aztán egyszer csak megpillantottam. A kis piros templomot, a meseszép Pelmo szikla tövében, ahol a templomtoronnyal együtt ott magasodtak előttem a havas hegyek. Nem hittem a szememnek, ahogy megálltunk, a templomban éppen harangozni kezdtek. Összerezzentem, mert azt gondolom ilyen véletlen egybeesések oly ritkán és mégis oly sokszor vannak az életben, csak lehet mindig elrohanunk a pillanat mellett. Itt most megálltam és élveztem minden percet. Én ott az alföldi lány, földbe gyökerezve bámultam a hegyi templom tornyát, hallgattam a harangok zenéjét, földbe gyökerezett lábbal, nem szégyellve azt, hogy az akkor a lelkemben átfutó érzelmeim piciny könnycseppként jelentek meg az arcomon. Igen....Olaszországban felfigyeltem rá, hogy sokkal többször érzékenyülök el, mert valahogy itt még erre is jut idő. Ezeket a pillanatokat pedig meg kell élnünk és át kell éreznünk, mert ettől lesz teljes. 

templom_es_a_hegyek.jpg

Felocsúdva a templomi harangok hangjától, a férjem ölelése volt, amelynek melegét megérezve megfogtam a kezét, Ő pedig halkan a fülembe súgta: "Drágám, nézd csak, fordulj meg".....

Megfordultam....előttem pedig ez kép terült el teljes valójában.....

havas_fenyves.jpg

Végtelen fenyvesek szőnyege, hóval, jéggel borítva, néhol egy pár rezes fenyőcsúccsal díszítve, a maga eleganciájában, beterítve a teljes horizontot azzal amire vágytam, éppen, pont akkor és pont úgy. 

"Látod, igyekszem minden kívánságod teljesíteni" - mondta a férjem, aki olaszos szexis mosolyával, kék szemeivel nézett rám, s persze végtelen büszke volt magára. 

A lábam alatt - akkor vettem észre, hogy jégen állunk, a korláton a felfüggesztett örökzöldek között mindenhol hó volt, és igyekezve felfogni a teljes élményt, elkezdtem körbe körbe nézelődni. Konkrétan Holle Anyó mesebeli téli világában voltunk, mi ketten, ott a Fagyi Völgyben. Egyrészt olyan hihetetlen volt az egész, másrészt pedig valahol oly egyszerű a maga szépségében, mert semmi mást nem tettünk, csak időt szenteltünk a pillanatnak és megéltük azt. Mellettünk egy ősz hajú néni tekert el, kockás sállal, kötött kabátban, és abban a kesztyűben, aminek az ujjai szabadon vannak. Vastag, színes kötött zoknija egy komoly téli bakancsból kandikált ki, a gyapjú nadrág alatt. A mellényén rénszarvas kitűző volt. Ránk mosolygott. Szeretni való volt úgy, ahogyan ez az egész nap. A nap, amikor a szarvasokkal együtt átszeltük a hegyet, völgyet, megcsodáltuk az őszt és Holle Anyó szárnyán megtaláltuk a telet, a havat és az aznapi harmóniát. <3

havas_fenyok_kozelebb.jpg

(A szöveg és a képek a szerző saját jogtulajdonába tartoznak. A képek csak és kizárólag a szerző írásos engedélyével használhatóak fel a továbbiakban. A szöveg és a blogbejegyzés természetesen megosztható, amit nagyon köszönünk is - a hiteles és eredeti forrás megjelölésével )

 

süti beállítások módosítása