Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Egy Kis Itália


La Subida - egy mesebeli olasz családi fészek

... ahol a Sirk család, tündöklő női energiák, Friuli ízek, a dombok kedvessége, s a Ribolla Gialla illata ölel át

2020. július 13. - BellaItalia

A kellemesen lankás dombok mindenféle zöld árnyalatai között, egy kis sárga Vespa-n közeledett Alessandro, a La Subida Michelin csillagos étterem séfje, mögötte pedig mosolyogva Josko Sirk ült, ennek a csodahelynek a megálmodója, a Subida jól ismert, jókedvű "házigazdája". Régi családi barátaink Ők, akikhez megannyiszor, mikor visszatérünk, különleges érzések kerítenek hatalmukba. Sokmindenben egyre rezdülünk, a táj és a természet szeretetünk is nagyon egyforma. A főztjük pedig olyan, amiben elmerülni jó, ahogy a családi birtok csodái közé megérkezve is mindig azt érezzük "otthon vagyunk". A La Subida egy igazi "Alíz Csodaország" akikkel különös szövetség a miénk, a Friuli dombok között, s ahol a mostani írásomban, a család hölgy tagjaival ültünk le az eperfák alá, s a habos tejes kávé mellett, melyhez mindig friss virágok is érkeznek, beszélgettünk az elmúlt időszak érzéseiről. De előtte, míg a gondolataikat tolmácsolom, egy kis virtuális sétára viszlek itt Benneteket, ezen a csodabirtokon. 

vespa_fiuk.jpg

harom_gracia.jpg

subida_kave.jpg

A puhán bársonyos, harsogó zöld domboldalak csendben figyeltek, míg a birtok lovai önfeledten szaladgáltak a karámban, s a családi ház földszintjén, ahol a természet találkozik a frenetikus helyi olasz gasztronómiával, a Subida "első látásra szerelem" étterme van. Éppen rézedényben, halkan ropogott az illatos tűz felett a polenta, régi receptkönyvek figyeltek a polcokon, miközben a frenetikus vidéki reggeli illata csábított egyre beljebb. Frissen vágott mezei virágok sokszínű illata keltette életre a belső terek meghitt olasz otthon érzetét, s az élre vasalt fehér abroszokon mosolygó kerámia vázák ölelték át a hely szellemét... Különös, ősi olasz családi energiák találkoznak itt, ahol annyi a múltbéli történet és a jövőbeni terv. Nekünk a hely, ahová mindig jó visszatérni. A hely, ahol mindig azt érezzük, hogy hazaértünk. A hely, ahol annyi családi esemény, megannyi nevetés, sok tanulás, gasztronómiai élmény, közös nagy főzések, csodaprogramok valósultak már meg, mely ott legbelül boldog nagybetűkkel írják be szívünkbe az örök emléküket. 

collio_videke.jpg

a_termeszet_az_etteremeben.jpg

reggeli.jpg

la_subida_asztal.jpg

A La Subida-ban a vidéki "vintage", autentikus, bájos csecsebecséit, - gondos figyelem és fegyelem kíséri, s valahogy azt érezni, hogy minden a helyén van, pontosan olyan érzetek között, ahogy az a nagykönyvben is szerepel. A kulináris élvezetek, a szemünket elkápráztató apró szépségelemek, itt minden apró részletben megtalálható, egymásra ható energiák között. A Sirk család egy igazi többgenerációs, az életet sok ízében szerető "grande famiglia", akik története nemcsak izgalmas sorsokkal van tele, de a szívük is olyan nagyon a helyén van. Olyan igazán Friuli módon, csordultig tele a szőlőszemek mosolyával, a birtok virágjainak illatával, s mindez olyan természetesen, ahogy a kis családi birtokot szegélyező, kellemesen hullámzó teraszos dombok átszövik a tájat a Via Subida körül, itt Cormons-ban. 

birtok_hangulat.jpg

belso_etterem.jpg

vintage_chic.jpg

falatok.jpg

Ahogy megismertük őket, barátok lettünk, hiszen régóta jóban voltak már a családjaink is. Az én apósom Edi Sommariva és Josko Sirk is igazi elvetemült olasz "gasztro forradalmárok", akik az ízekért, a helyi alapanyagokért, a tradíciókért, s ezek megőrzéséért, mindent, amit csak lehet megtesznek, elkövetnek, helyi, regionális és olasz nemzeti szinteken is. Közös a célunk, hogy ezek az igazi értékek, sok generációnak láthatóak, érezhetőek, és átélhetőek legyenek még. Az olasz családok mesés múltjából fakadó tradíciók, a régi olasz élet és a vidéket idéző ízek, a zamatos vendégszeretet, amelyet a vér örökít és a szellemiség, a La Subida falai között ott honolnak. A birtok minden egyes szegletében minden jegyében, színében, illatában és ízében száz százalékosan vannak jelen, s még talán egy kicsivel többet is. 

sirk_family.jpg

splendida-famiglia-centrata_1.png

A Subida élmény ugyanis örök. Felejthetetlen. S olyan energiákat ötvöz, amiért oda és vissza leszünk, mert ezen a helyen egy a legfontosabb: MI magunk és az igazi "Dolce far niente". Mert itt valahogy tényleg azt érezzük, hogy a természet, a helyi ízek, a szálláshely kedvessége, valami különösen ölel át minket. Miközben a fák között megbújó erdei lakokból, reggel a dombok között ébredünk, az erdő óriás páfrányai között antik kádakban fürödhetünk, s a frenetikus ízek mellett, a térség szőlőjéből készült ecet - ACETO is egy új utat nyit meg a gasztroélvezetek labirintusában. Ugyanis teljesen új aromákat, ízpárosításokat fedezhetünk fel, a ház Michelin csillagos konyhájának jóvoltából is. Arról nem is beszélve, hogy remek, exkluzív programokon is részt vehetünk, mint a családi ecetüzem megtekintése, romantikus piknik a dombok között, s egyedi igény szerint még közös főzésekre is van lehetőség az étterem séfjeivel. Így gondolom nem árulok el titkot, s nem véletlen, hogy a La Subida is az Egy kis Itália Kártya partnerség - exkluzív, kiemelt partnere lett. Nagy örömünkre, óriási büszkeség velük együtt is, hogy csodás és egyedi dolgokat alkotunk bizony Nektek. 


hatso_kis_haz.jpg

etelek_etterem.jpg

kadban_furdunk.jpg

piknik_kosar.jpg

A Subida történetek mostani első részében, arról beszélgettem a ház asszonyaival, hogy miként is telt családjuk életében az elmúlt időszak. Hogyan élték meg Ők, kiknek születésük óta, több generáción át, a saját házuk falai között az igazi családias vendéglátás az életük, s a zsigereikben is oly erőkkel dübörög a tenni akarás, hogy azt nemcsak jó látni, de érezni is nagyszerű. Kíváncsi voltam arra is, hogy mit is jelent Tanja-nak például a La Subida, mint hely, mint szellemiség, melyről Josko Sirk lánya, így nyilatkozott: 

"A Subida nekem a családi fészek, a hely ahol születtünk, ahonnan eredünk. Az otthon, melyet imádunk és szeretünk, s melynek érzéseit osztjuk meg a vendégeinkkel is, kik betérnek hozzánk. A La Subida egyszóval: a NAGYBETŰS életünk, a családi generációink útját kísérő karizmatikus hely, amiért a mi szívünk folyamatosan dobog, s amelynek védelmét, óvó energiáit és biztonságát mindig is érezzük - éreztük. A hely, ahol minden apró részletben, melyet a vendégeink elé is tárunk, benne van a szívünk - lelkünk. Ahol a tűz körül együtt ülünk, együtt főzünk, a ahol a Polenta minden apró kis részelemében is benne van a családi történetünk." 

hortenzia.jpg

13873109_1312095585482462_8784744844874893640_n.png

 

polenta_1.jpg

Amikor az érzésekre tértünk rá, hogy milyen gondolatok kavarogtak bennük, mialatt egy olyan időszak jött az életünkbe, mellyel eddig senki sem számolt, Tanja és édesanyja Loredana, finom bodzaszörpöt kanalaztak friss citrom szeletekkel, a fák lombjai alatt a kertben, s így folytatták: "Azt gondoljuk, hogy egy ponton olyan időszakot éltünk - élünk most meg, amely bekerül a történelem könyvekbe. Valami véget ért, mellyel egy új út épül, a maga problémáival, ugyanakkor lehetőségeivel is együtt. Mi mindig előre tekintünk - a múlt erőiből építkezünk - mindig vannak terveink. Ez a mostani időszak sokminden próbája volt, hogy miként lehet egy izolált környezetben úgy élni, - hogy abból mégis megoldásokkal, újszerű dolgokkal lépjünk ki, egy új világba. Bár nekünk ezen időszak alatt is itt volt a Subida, s nagyon sokmindent kaptunk a helytől. Nekünk sokmindenben reményt is adott ez az időszak, mert rájöttünk, mennyi új dologra, kihívásra is alkalmasak vagyunk, így együtt családilag. Vannak bozony dolgok, amit ez a helyzet sem tudott elvenni. A bennünk rejlő energiákat, a családunk összetartását, a munka szeretetét, s a csapatunk lelkesedését az iránt, amit csinálunk. Legyen bármilyen új körülmény. Amikor vannak célok, azok felé haladunk s nem is nézünk másfelé."

michelin_csapat.jpg

"Az idő is sokmindenben segített. Rengeteget beszélgettünk, s látjuk, hogy ezzel a helyzettel együtt kell alakulnunk nekünk is. Új igények alakultak ki, új értékek lesznek, még értékesebbek. Ezekkel együtt pedig új prioritások kerülnek az asztalra. A biztonság, a kevésbé zsúfolt helyek, a tágas terek, a tisztaság, az odafigyelés, a természet adta végtelen zöld helyszínek, - mind olyan értékek lesznek a jövőben, melyek megerősödnek.

Szerencsések vagyunk, mert Friuli régió, s a mi kis "fészkünk", ezeket a dolgokat tartotta mindig is szem előtt. Az új célokhoz, új "utakat építünk", melyeken csak is kizárólag meghatározott koncepcióval és céllal lehet elindulni. Különben sokmindent veszíthetünk. Az "átalakulás" egyik különleges folyamata volt, amikor Michelin csillagos étteremként, berendezkedtünk arra, - teljesen új típusú tevékenységként, hogy az elegáns, de mégis, helyi "Subidás"  ízeket például húsvétkor is házhozszállítottuk, ami végül nagy sikert aratott. Így egy kisebb menüválasztékkal, a "bezárt" időszakban is a megérkeztek a kedvenc ízek vendégeink asztalára."

hazhozszallitas.jpg

gitini.jpg

"Az, hogy a gasztronómia hogyan fog kinézni a jövőben és milyen változásokon megyünk keresztül, ahhoz előbb meg kell értenünk a magunk emberi transzformációit is ebben az új helyzetben. Az éttermek üzemeltetése, a vendéglátás, az éttermi világ folyamatai sokrétű BIZALMON alapulnak. Akik leülnek nálunk az asztalainkhoz, azok megbíznak minket nagyon sok dologgal. Ránk bízzák részben az egészségüket, az étkezésüket, ránk szentelik az idejüket, figyelmüket. A vendéglátás egy különleges érzékekkel megáldott terület, melyen belül, a dolgok mérhetőségét a jövőben, egyre inkább befolyásolja majd megannyi apró részlet, amelyekre még jobban oda kell figyelnünk, a fogadtatástól, a terek, atmoszféra kialakításán át sokmindenre."

Miközben a konyhában a rézedények között néztük az új szezonális finomságok előkészületeit, s a "csillagos" menü részleteiben merültünk el, a vázákba éppen friss virágok érkeztek a ház mögötti mezőkről, a tűzhelyen pedig ropogós farönkok készültek arra, hogy igazi polenta készülhessen a kis füstös nyári melegben. Anyák, asszonyok, gyerekes családanyák Ők mindketten, egy csodás generációt képviselnek. Hirtelen pattant ki a kérdés belőlem, hogy nőként, anyaként, - családi vállalkozást és a La Subida csapatát vezetve, milyen kihívásokat tartogat most nekik az élet? Loredana, Josko Sirk feleségének mosolygós szeme felcsillant, s így válaszolt ...

la_subida_finomsagok.jpg

"Drága Kingám, egy Nő, aki népes családot menedzsel, sokmindenre képes. Olyan energiákat kapunk, amikkel ha megtanulunk bánni - sokat kaphatunk az élettől. A vállalkozásban is úgy dolgozunk, mint ahogy otthon. Olyan ez mint a takaró, amely mindig rövidebb, mint ameddig szeretnénk nyújtózkodni, - közben nagyot nevet, - hiszen munka mindig van - s lesz is, csak kérdés melyik végét és hogy fogjuk meg ... Azt gondolom ugyanakkor, hogy nagyon eljött az ideje, hogy kicsit úgy megváltozzon a világ, s mi emberek is máshogy éljünk. Csendesebben, békésebben, jobban figyelve magunkra, a belső hangokra, másokra. Friuli-ban ehhez remek adottságot kapunk a környezettől is hála istennek. Boldog vagyok, hogy mi itt élünk, mert ez a vidék csoda ... sok ponton a maga nemében. Igazi tágas, nyugalom szigete. Ezt az érzést adjuk át, ahogy csak tudjuk a vendégeinknek. Valahol ez  nemcsak munka, de óriási szenvedély is nekünk."

uj_haziko.jpg

kis_erdei_haziko.jpg

Amikor felsétáltunk velük a családi dombok közé, ahol az út másik felén, egy nagyon kellemes kis útszéli OSTERIA is várja a betérőket, majd mögötte egy csodavilág tárul fel. Hortenziák, levendulák, harsogó zöldek közötti meseházak, melyek különböző stílusban "kényeztetik" a vendégeket. Üvegfalú házak náznek büszkén a természet és az erdő felé, nagy franciágyak mellett beépített kádak kényeztető látványa fogad minket. A kényelmes családi rezidenciákkal együtt - piciny, vidéki, vintage stílusú házak, végtelen összhangban terülnek el a tájba kapaszkodva, medencével egybekötve, igazi buja, Friuli növényzettel betakarva. Varázslatos zöldekkel, teret hagyva mindenre, de legfőképpen a táj belélegzésére, ami itt mélyen behatol a zsigereinkbe. 

bosco_haziko.jpg

medence.jpg

country_hazacska.jpg

nonna_haza.jpg

subida_hazak.jpg

Annyi csoda nőtt ki itt a földből az elmúlt évek alatt, a megannyi munka gyümölcseként, pedig mi is gyakorta visszajáró vendégek vagyunk - mindig csodálkozunk azon, hogy mennyi, de mennyi energia van bennük. Így nem várhatott tovább a kérdés, hogy a jelen időszak, hogyan érintette a fejlesztéseket, a folyamatos álmokból szőtt újabb és újabb beruházásokat, terveket, ötleteket. A kérdésemre Tanja válaszolt, aki a Subida kreatív motorja is, s az elképzelések összefogója. "Most, hogy több új házunk lett, elkezdtünk dolgozni a zöld felületek, a parkosítás még szebbé tételén, hogy vendégeink olyan környezetben tudjanak pihenni, ahol a természet lágy ölén - még inkább tágas terek keretei között, otthon érezhetik magukat. Ahogy mi is szeretjük. Nekünk a zöld - a tér - s a természet, egy különös építőelemünk, ez minden házban és az épített környezetben is visszaköszön. Emellett pedig egy olyan kis üzletet is elkezdtünk létrehozni, ahol a saját termékeink is megvásárolhatóak lesznek majd, de ezt a beruházást most leállítottuk, mert van egy sokkal fontosabb dolog most ennél. Az új igények és a vendégeink."

vendegek.jpg

(Archív fotó: @VisionandMissionItaly)

szeretet.jpg

"Most rájuk kell leginkább figyelnünk és azokra az igényekre, melyek új dolgok kialakítását eredményezték. Az új időszak egyedi igényeit kell most még jobban kiszolgálnunk. Változtatnunk kellett. Sokmindenen. Olyan szolgáltatásokat teremtettünk, mellyel minden kedves vendégünk, - nagyobb biztonságban érezheti magát. Csodás reggeli szelekciónk, kis kosarakba készítve, a házakhoz kiszállításra is kerül - amennyiben valaki nem szeretne a nagy családi házban kialakított, jelenpillanatban felszolgált reggelin résztvenni. Csakúgy privát piknik csomagokat készítettünk, melyekkel fantasztikus ebéd élmény valósítható meg a dombjaink között, elegánsan megterítve, privát kilátással. Sandro a séfünk, aki a férjem - nevet fel hangosan Tanja. - "Te tudod Kinga, mi egy igazi nagy olasz család vagyunk, s így is dolgozunk együtt. Igény esetén csodás privát főzéseket is tart a vendégeknek. Emellett a wellness házaink, az erdei fürdő és a könyvtár is, most mind mind úgy került kialakításra, hogy megfelelő teret, makulátlan tisztaságot, folyamatosan felügylet biztonságot és ugyanakkor szabadságot is adjon a vendégeknek, itt a természet lágy ölén, nálunk Friuli-ban. Úgy érezzük, hogy ezek most olyan új értékek, mely által a  pihenés új, talán végre "igazibb" értéket kap, s közelebb is hozza egy kicsit az emberekhez, a természet energiáit."

termeszetes_piknik.jpg

bosci_haziko_2.jpg

piknik_a_szabadban.jpg

Akármerre nézünk ezen a helyen, megannyi stílus, szépségelem találkozik, különleges s egyedi bútorok, a természet energiái, fa alapanyagok, kövek, kézzel horgolt ősi textíliák, bőrök, s remek vásznak, mediterrán színek, tágas terek vesznek körbe minket. Ki dönti el, hogy mindez hogyan és miként nézzen ki? Külön felel valaki a külső és belső hangulatokért a design-ért, interiorért - kérdeztem őket, a kertben sétálva. Loredana fordult felém, a kezében egy csokor virággal, jelezve, hogy szeretne Ő válaszolni a kérdésre: "Nekünk ez a hely az otthonunk. Úgy rendeztük be, ahogy mi is élünk. Beleszőttük a természet minden szépségét. A famunkákat a férjem Josko tervezi és koordinálja, helyi mesterekel dolgozunk, ez nekünk fontos. Ez a vidék nekünk annyi jót adott már, így mi is visszaadunk neki. Annak idején - a mi asztalunk volt a vendégek asztala, még egy privát konyhánk sem volt, mikor elkezdtünk dolgozni a koncepción, hogy mi leszünk a környék családi "vendéglátóhelye". Így amink van, azt most is megosztjuk a vendégekkel. Az apró részleteket pedig mi nők "teremtjük". Mindennap friss virág kerül mindenhová, ahogy az ódon családi csipketerítőknek is megvan a helye. Így pontosan azt tudjuk adni a vendégeknek is, ahogy mi is élünk itt. A vidék és a családi otthon őszinte tiszta szeretetét, szépségét." 

asztalok_1.jpg

countra_feeling.jpg

A záró kérdés nem lehetett más, minthogy nekik milyen ételek a kedvenceik, mi az amitől számukra, kik egy Michelin csillagos éttermet is vezetnek, "elégedettséget kiáltanak" az ízlelőbimbók? Együtt, végtelen összhangban válaszoltak, annyira édesek voltak: "Olyat szeretünk főzni is, amit mi is szeretünk. Egyszerű, tiszta vidéki ízeket kínálunk, leginkább helyi alapanyagokból, mert imádjuk azt enni, amit ez a föld ad. Annyit dolgoztunk érte, folyamatosan tápláljuk, s fedezünk fel mindig új különlegességeket. Nagyon fontos az, hogy olyat együnk, ami tele van érzelmekkel, aminek története van, ami kötődik a "földjeink" értékeihez, s amiről tudunk mesélni a vendégeinknek. Szem előtt tartjuk, hogy a modern világ gasztronómiai elvárásai úgy találkozhassanak nálunk a tradíciókkal, hogy a hely szellemét, és az autentikus ízeket is egybefonhassuk az asztalokon. Nálunk az evés is élmény, méghozzá nagyon fontos tapasztalás, íz-utazás a vidékünk harmóniái között. Nem véletlen, hogy francia pezsgő sincs nálunk, csak a vidék borai - azok illenek ugyanis a helyi ízekhez. Szeretjük a régió dinamikus energiáit, melyek harmóniát teremtenek. A jó, egyszerű dolgokban hiszünk, s abban, hogy az értékek amelyeket örökültünk, s melyek körbevesznek minket, azt osszuk meg, a legőszíntébb módon, a családi fészkünkbe betérő, s minket megtisztelő vendégekkel. Boldogok vagyunk itt, s örülünk, ha ezt az életérzést adhatjuk tovább." 

subida_etelek.jpg

finomsagok.jpg

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga & a LA SUBIDA saját fotói, melyeket a szerző a LA SUBIDA engedélyével és jóváhagyásával használ. A képek továbbközlése nem engedélyezett, csak és kizárólag a jelen linken elérhető - teljes tartalom forrásának megosztásával. 

A cikk a LA SUBIDA családi birtok és az EGY KIS ITÁLIA koncepcióhoz tartozó exkluzív EGY KIS ITÁLIA KÁRTYA közös együttműködésében jött létre. A kártyáról bővebb információ az egykisitalia@gmail.com email címen kérhető. 

A LA SUBIDA magyarországi baráti és partner étterme a KISTÜCSÖK ÉTTEREM mely szintén, az Egy kis Itália magyarországi stratégiai és együttműködő partnere, ahol a jövőben olaszos élményekkel is készülünk a kedves vendégeknek. 

Az Egy kis Itália Facebook oldalon olaszos életképek, életérzések érkeznek, javarészt Friuli régióból. Az Egy kis Itália YouTube csatornán kedvenc olasz családi receptek, csodás tájak kíséretében. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségei, nevezetességei érkeznek. Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzol most Benneteket, - virtuálisan. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, olasz s ahová minden kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett. 

 

 

 

 

 

Téli fagyi, Nyári hó - Dolomitok és Holle Anyó

.... avagy hogyan lett egy nap alatt tél így augusztusban Olaszország egyik legszebb hegyvidékén

Éjjel történt, egy hosszú, fekete felhőkkel teli éjjel, mikor a Durán Hágó felett összegyűltek a morcos égi habcsókok és lecsapott a rendületlen világvége. Özönvízszerű eső hullott a mi völgyünkre, s a hegyi patak hangja már már óceáni viharhanggal vetekedett, miközben én téli hőmérséklethez is tökéletesen illeszkedő hálózsákban , kezemben a fotómasinámmal a teraszon lestem a cikázó, játszadozó villámokat. Aztán persze azt gondolták magukról, hogy túl járnak majd az eszemen és nem sikerül elkapni őket, de bizony akkor is mefogtam a pillanatot. A lesújtó sistergő égi mérget, mely pillanatok alatt közel 20 fokos lehülést hozott így egy éjszaka, s tombolása kitartóan tudatta, nem tágít, itt marad és egész éjjel feszegeti égi erejét. Olyan felhők vettek körül, hogy azt hittem egy pillanatra az északi boszorkány is megérkezett, s elhozta a tényleges világvégét. Majd pedig, mivel a villámok csóvája egyre közelebb ereszkedett, s alattunk megrémült őzek robogtak erdei rejtekük felé, én is beljebb húztam magam a teraszon. A vihar szelei közben már olyan kegyetlen sikítással csapkodták az terasz minden apró zeg zugát, hogy eljött az ideje - a teraszról védettebb helyre menni. De a villám meglett, nem menekült, elkaptam, s íme a fotó is, ami az egyik kedvencem erről az éjről, mely gyökerestől megváltoztatta a másnapot.

villam.JPG

Zakatoló szívvel keltem fel hajnalban, mert tudtam, az éj hangjai, a vihar színei és úgy minden nem maradhatott nyom nélkül, s szinte már magam előtt láttam a kidőlt fákat, a mellettünk lezúduló kis utcában a hordalékot az erdők mélyéről, s a vihar utáni csend képét, s mikor a fa spalettákat kinyitva a szemközti hegytetőről, valami szinte hihetetlen mesebeli fehérség csillogott, az éppenhogy pislákóló, s minden erejével ébredező nap fényében, a szívem és a szám is kinyílt és nem tudtam betelni a látvánnyal! WOW! A vihar olyan szélsebes erőkkel ereszkedett alá, hogy bizony már a télre készülő Holle Anyó párnáiból is idefújta a pihe puha hócsillámokat, melyek végtelen nyugalomban terítették be az előttem, szinte festményként elterülő hegyek nyugodt reggeli pilledő hangulatát. 

reggeli_ho.jpeg

A szívem majd kiugrott a helyéről, Maggie szinte őzikeként ugrott ki a teraszra, s a fülei is azt mondták "aztaaaa", az éjjel sokat dolgozott kamera pedig azonnal töltőre téve, s én pedig piros fehér pöttyös téli zokniban robogtam a férjem felé és harsányan ébresztettem, hogy "BUONGIORNO" - most és azonnal mennünk kell fotózni, hegyet mászni, magunkba szívni a nyári tél momentumait, s belelépni a friss hóba, a hóba, mely nekem valahol mélyen mindig is nagy szerelem maradt. S melyet bár az időjárás kissé bohókás mivolta űzött ide most így augusztus végén a Dolomitokba, mely jelen annak is, hogy a földanya valahol mélyen mérgesen háborog, hisz ha ilyenre képes a természet így nyár végén, akkor mindannyian tudjuk, ott valami nincs helyén, s földanya, mindig figyelmeztet...., ugyanakkor azt is tudtam, hogy nekem erről most fotóriportot kell készítenem. Mert ez valami "irtózatosan" különleges, nyári  - téli csoda. 

coldai_szinek.jpeg

uton_a_havas_hegyek_kozott.jpeg

A kis csapat az autóba dobva magát gyorsan a hideg levegővételek által beszívott mély, oxigéndús lökettel együtt, elindultunk a mesés Monte Civetta és a Monte Pelmo felé, ahol a szikrázóan mesés szinte túlzottan is tökéletes éggel együtt, valami félelmetes szépség tárult elénk. A levegő kékje olyan színekben pompázott, hogy elvakította az embert, miközben a sziklák csúcsain, méla nyugalommal a reggel pihent még rezzüléstelen arcával, csak a didergő havas csúcsok integettek csendesen. A finom kristályos hó pedig, csak délcegen szemlélte a csúcsokról, hajnali szuszogással karöltve az ébredező völgyben lévő házak színes kis alakzatait.

Már akkor elhatároztuk a férjemmel, hogy nekünk ma másznunk kell, nincs mese, ha csúszik, ha havas, ha jeges, nincs ami visszatartson minket és már akkor tudtuk, talán ez lesz a nyári szezon egyik legszebb lehetősége, az amúgy is megannyi hegyi csoda között. 

cimlapkep_szerintem.jpeg

Völgyről - völgyre, tüneményes kisvárosok között vitt az utunk, mert egy pillanat alatt akartam látni mindent. Igen....én ilyenkor telhetetlen vagyok. Az összes csúcsot, az összes kis fagerendás ház mosolyát meg akartam örökíteni ezen a reggelen. Egy reggelen, amikor mindent újrafestettek a hegyi tündérek, mert a színek csakúgy vakítottak a völgyben. A házak kicsiny faablakai csakúgy pislogtak a vakító napsugár felé, miközben az égről minden felhő elúszott, s kitárult a lég, a természet maga önzetlen szépségében engedte meg, hogy egy kicsit így lássuk. Friss, zöld mezőkkel együtt, harsogó, harapós és süppedős zöld színekkel, zord sziklákkal és a havas csúcsokkal, valami olyan csoda tárult elénk, melyet szavakban lefesteni még most is nagyon nehéz. 

karacsonyi_hangulat.jpeg

Minden egyes kis útszakaszon meg akartam állni, mert egyik csoda után jött a másik, s az egy pillanat alatt kialakult karácsonyi hangulat keretei között, még az útszéli fenyvesek is mosolyogtak és szinte lehetett látni rajtuk, ahogy selymes zöld palástjukat gyors, friss mozdulatokkal készítették elő a hirtelen jött ünnepi napokra.

Ahogy egy kis templom tövében megálltunk mert gyönyörű kilátás nyílt egy csodás völgyre, ahogy kattogott a fényképezőgépem, egy fiatal, zöldillatú fenyő apró érintése zavarta meg az egyik pillanatot. Aztán ahogy megfordultam, hogy kicsit arrébb rendezzem selymes tüskéit, tudtam, csak szólni akart bájosan, a természet nyelvén, megérintve a hátam....hogy forduljak meg, mert egy igazi csodát, így az ölelésében láthatok majd. A kis fiatal fenyő tüskéi között, a UNESCO örökséggel büszkélkedő csodás Monte Pelmo díszelgett téli köntösében, éppen a felhőkkel kávézott, kezében a habos latte macchiato-jával felém kacsintott, én pedig szinte könnyesen boldog szemekkel lőttem a pillanatokat, a kamerám lelkének mélyére. A férjem csak átkarölt és tudatta, ez ma az én napom, így csak hajrá :) ami belefér, azt fotózzam nyugodtan. Ott és akkor is tudatosult bennem, boldog ember vagyok, hálás és szeretettel telt azért, amit az élettől azokban a percekben is kaptam. 

havas_taj_es_napozo_szekek.jpeg

A télen mesés kis síszállók udvarának kellemes retro hangulata között, az augusztusi napsütés finom érintését magukon viselő nyugágyak dideregtek, s a havas csúcsok alatt arra vártak, hogy valaki gyorsan betakarja őket. Egy nap alatt lett ugyanis 25 fokból 5, így én is gyors ütemben ugrottam ki és be az autónkból, a tervezett photo - stop-ok helyszínén. Maggie kutyánk az autó melegét élvezve, az utazó dobozában a takarók között kucorgott, ugyanakkor rendkívül módon érdekelte, s így gyors mozdulatokkal szaglászta az ablakon beosonó hideg "illatot". A hegyeken egyre inkább fel-felszálló felhők pedig tudatták, hamarosan itt az idő, hogy még így délelőtt mászhassunk, de addig is még a kamerával a nyakamban gyalogoltam előre a megszokott kis fotóhelyekre, hogy minél több havas pillanatot Veletek is megoszthassak. 

Smink nélkül, csakúgy ahogy felketünk, egy gyorsan összekapott hajnal pillanatai között indultunk el fotózni, még a reggelek kora hajnalán, s így kócos hajamat is csak gyorsan összekötve szinte hunyorogva álltam, a hegyek és a felhők közül feltörő nap - első nagyon erős sugarai alatt. Miközben a háttérben a morcos öreg sziklák fagyoskodtak, addig a szemem előtt már a legtöbb hegycsúcson sziporkázó napsütés landolt, a szirti sasok legnagyobb örömére, hiszen így már az őszre készülő dús tollas szárnyaikat a sziklák felett elegáns csapásokkal melegíthették, a magasban mosolygó nap örömére. 

hegyek_szines.jpeg

Nem telt el pár pillanat és meg is érkeztünk oda, ahová mindig is szerettünk megérkezni, a Civetta hegyvonulat tövébe, a Palafavera sípályáihoz, ahonnan mesebeli túrák indulnak. Arról nem is beszélve, hogy "frenetico" a helyi kávé is és ahogyan a virágok nyári vidámsága harsogó színeivel törte meg, az egy nap alatt megérkező téli csoda csendjét, ez még inkább arra ösztönzött, hogy gyerünk és másszuk meg mihamarabb a háttérben lévő vonulatot, mert onnan a kilátás biztosan lenyűgöző lesz. Gyorsan cipőt cseréltünk, hiszen a reggeli rohanásban csakúgy beleugrottam egy nyári valamibe és így legalább azt is be tudom mutatni, hogy milyen is volt zokni nélkül az 5 fokban havat taposni, most 2018. augusztus végén. Igen, abszolút priceless, miközben a hegyi bocik pedig egyértelmű hangon adták a tudtomra a közelünkben lévő "Malga" istállóiból, hogy bizony, az elmúlt napokhoz képest, Ők most jobban vannak odabent, mert kicsit fáznak :) Én az izgalomtól és az örömömben csak ugráltam a hóban, mint egy kisgyerek :) 

hoban.jpeg

Percek alatt átöltöztünk, felkerültek a spéci hegymászó bakancsok, közben a didergő négylábút hazavittük, aki se perc alatt kucorodott be anyósom mellé, a frissen pattogó tűz jóleső melegével átölelkezve. Anyósom Maggie részére azonnal elkészített pár finom falatot, egy kis prosciutto-t hegyi sajttal, majd  mind eközben éppen babot pucolt egy finom délutáni leveshez. Ahhhh, micsoda bájos meleg volt bent a mi kis hegyi házunk konyhájában, s a frissen felvágott fa illata, még most is itt van az orromban. Magunkhoz kaptunk egy kis kenyeret, meg mortadellát, meg hegyi "formaggio"-t, s már el is indultunk vissza, a szikláink tövébe, hogy lássuk azt, amit látni kell. 

monte_pelmo_havasan.jpeg

Az ózondús levegő jóleső súlya, mintegy nagy csomag fészkelte be magát a tüdőnk belsejébe. A Palafavera felvonóval felérve a hegyi túránk kiindulási pontjához megálltunk egy pillanatra, mert a háttér, bár olyan volt mint egy poszter, de egy #nofilter fotó kapcsán mindenképpen megörökítettük a háttérben lévő tejszínes fagylaltként díszelgő hegycsúcsot, hiszen jö öreg Pelmo havas szikla teraszai félelmetesen gyönyörűek voltak. A környező kis csúcsok csak szemlesütve nézték a nagy öreget, aki tekintélyes szikla oszlopaival a környék egyik legrégibb darabja. Így havasan pedig, valami félelmetes erővel ragadta magához a figyelmet.

A sziklákkal tűzdelt úton haladva, a mezők virágai dermedten mosolyogtak, ahogyan a Rifugio Coldai felé vettük az irányt, ahová minden évben ilyenkor augusztusban többször felmászunk, mert a színek, a kilátás és a testedzés élménye ezen a helyen valahogy felejthetetlen emlék marad - minden egyes alkalommal. Arról nem is beszélve, hogy útközben csakúgy, ahogyan sokan a pisai ferdetornyot, mi itt nyaranta a Pelmo több mint 3000 méteres kis szikláit simogatjuk :) - a távolból, mint a hegyek felett szálló madarak :) 

monte_pelmo_csucs.jpeg

hegyek_zoldek.jpeg

A zöld, a kék és a lég találkozása olyan energiákat mozgattak meg ezen a napon, ami azt hiszem az elkövetkező egy évre feltöltöttek, s nincs az a dolog, ami ezután megállítson a rögös úton. A hegyek ereje félelmetes, szinte érezni itt az őserők tobzódását, a természet erejének ölelését és azt a sok sok pozitív energiát, amit a növények, a kövek, a fenyvesek ontanak felénk. Férjem gyermekkora óta végtelen tisztelője és része ennek a vidéknek, én pedig immárom 4. éve járom velük így nyaranta ezt a mesevidéket.

A Dolomitok ezen része egy különleges kis világ, ahol összeér a föld és az ég, miközben a sziklák hullámos kis játéka festi tüneményesre az eget, mutatva, hogy ki itt bármerre nézel, vedd tudomásul, hogy a végtelen üveghegyek akár így, vagy úgy örökre a lelkükbe zártak. Útközben a sziklaszirtekre kiülve a mormoták csipogása mellett, a sasok, ölyvök lengedező légi tánca kápráztatja el az embert, s ha éppen szerencsénk van, a sziklákon mászó zergéket is szemlélhetünk csendben, lélegzetvételünket visszatartva. Mert ez itt tényleg egy csodavilág. Itt nincs tömeg, nincs zsúfoltság, itt a természet van maga, ki elvárja tőlünk a felé irányuló tisztelet minden lépcsőfokát, s ha ezt vállaljuk, akkor a legszebb arcát mutatja meg nekünk.

hegymaszos_kingus.jpeg

A Rifugio Coldai egy mesés hegyorom, amelynek tetején egy kedves kis menedékhelyen sok finomságot is kóstolhatunk és nem elég hogy felértünk a csúcsra, egy plussz kihívás még eg döntés alapján vár mindenkit. A menedékhely feletti szurdok között egy gyönyörű "tengerszemet" közelíthetünk meg, melynek mindig más színe egy különleges csoda és körbevéve a védelmező sziklafalak erődítményszerű mivoltával, ez a hely olyan, mint egy nagy templom a felhők felett. Igaz, hogy az utolsó szakasz a menedékhelyre edzett hegymászó erőnlétet igényel és az út a tengerszemhez sem a legegyszerűbb túra, de ha az ember egyszer felér ide, akkor minden erőfeszítés eltűnik, a lélek megnyugszik és a szívünk pedig szabadon és végtelen örömmel dobog e helyen. 

Ahol csend van, áldás és nyugalom. Ahol zakatol a szív, mert oly közel vagyunk az éghez, s ahol szinte megfoghatjuk a felhők habos gallérját, mert egyszerre minden ami csoda - az így itt ezen a helyen, elérhető. Itt csak leül az ember, vagy áll az augusztusi hóban, s mereng a természet erején, de az biztos, hogy az érzések sokszínűsége, még a hidegben is mélyen zakatol majd ott legbelül. S egy ilyen helyen aztán azonnal ráébredünk, hogy mennyire kis porszemek vagyunk, a természet méltóságteljes energiái és erejéhez képest. Mennyire apró piciny kis részecskéi vagyunk az univerzumnak, s hogy mindennap hogyan kellene leemelnünk a kalapunk a természet tiszta, őszinte erői előtt, s megköszönni azt, hogy mindennek közepén, egyáltalán létezhetünk...aztán miközben gondolkodtam és a férjem pedig edzett lépteivel leindult a mi tavunk szépséges sziluettjéhez, egyszercsak a nagy sziklafalak között úgy éreztem, a lehető legjobb helyen vagyok. 

Majd csak néztem magam elé, a hegyi "yetim" minden biztos lépését követve, figyeltem a zöld tó mozdulatlan tükrét, a messzeség kékségét, s felnéztem oda, ahonnan Holle anyó mosolygott le rám, s csendben, alázatosan megköszöntem azt is, hogy így és itt lehetünk, így - együtt, tanulva és látva a természet csodáit és tisztelve a hegyek által adott, sohasem elmúló - örökérvényű energiákat. Grazie Mille Dolomiti! <3 

hoban_maszva.jpeg

lago_di_coldai.jpeg

coldai_szep.jpg

sziklak_kozott.jpeg

coldai_kingus.jpg

teto.jpg

(Photocredit & Copyright: A szöveg és a képek az Egy kis Itália blog szerzőjének: Semperger Sommariva Kingának szerzői jogtulajdonába tartoznak. Az oldalon saját fotók és a szerző képei találhatóak. A kép/képek és a szöveg további felhasználása csak és kizárólag a szerző engedélyével, beleegyezésével, vagy a jelen forrás hivatalos megjelölése mellett, teljes tartalomként osztható meg, közölhető tovább. Köszönjük a szerzői jogok tiszteletben tartását! )

 

süti beállítások módosítása