Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Interjú az Apósommal: Gondolatok az olasz gasztronómia jövőjéről

2020. május 31. - BellaItalia

Edi Sommariva, az apósom, egy különleges ember. Meghatározó név az olasz gasztronómiában, vendéglátásban, ahol világraszóló dolgokat alkotott, s hoz létre folyamatosan megannyi értéket. Ő egy olyan igazi csupa szív, csupa mosoly, stílusos olasz férfi, családapa és szakember, kinek minden rezdülésében ott van az élet szeretete, az olasz ízek iránti tisztelet, hatalmas tudás, s nem utolsósorban pedig a "dolcevita" összetevők minden rezgése. Az apósom egy csodaember, akire nagyon sok szempontból feltekintek, s végtelen büszke vagyok. Főként a mostani időszakban is, látva, hogy éjt nappalá téve dolgozik egy milliók számára fontos, történelmi örökségekkel s hagyományokkal teli szektorért, az olasz gasztronómiáért, s annak jövőjéért. Gondolataiból és érzéseiből sokat tanulhatunk. Ezeket hoztam el most Nektek.  

edi_es_mi.jpg

A mi nagy olasz "famiglia-nk" szerteágazó családfája bizony, egy külön könyvet érdemelne. Minél jobban kutatunk ugyanis a talján őseink nyomában, annál több színes történetet találunk a múlt bugyraiban. S ahogy az szinte "kötelező elem" minden olasz családban, így nálunk is bőven akad jóízű, olyan igazán bájos, elegáns történet. Nonna receptes könyvei közé beszúrt elsárgult fényképek, fiókok rejtekéből visszaköszönő régi jegyzetek, családi kecses porcelánok, kézzel hímzett kis zsebkendők, kávéscsészék, melyeken bizony ott mosolyog a vidám Sommariva név. A név, melyet anno egy bizonyos Eu-s projektcsoportban bizony én is kiszúrtam magamnak, hogy milyen szép, milyen vidám, s aztán lett is belőle igazi olaszos hadd el hadd. :) Nagy szerelem, egy új élet, sokszínű történetek és mint  ahogyan az olasz filmekben, lett egy hangos, olyan mind ízében igazán szerethető nagy olasz családom, ahol a név pedig kötelez, s sokat jelent. 

csalad.jpg

Büszkén viselem az olasz családi nevet, mert mögötte csodás energiákkal teli generációk, emberek állnak. Történetek a háborúkból, nagy zöld teraszos mezőkről, a Sommariva farmer generációkról, az alapanyagok archaikus szeretetéről, s többek között az olasz Dolomitokból világhódító útjára induló gelato-ról. Ugyanis - az én olasz családom apai ága, bizony történelmi része az olasz fagylaltkészítésnek és az ehhez kötődő családi hagyományoknak. Erről is írok majd Nektek, egy másik történetben, hogy miként is indultak meg a finom olasz fagylaltkelyhek Itáliából, Európába, majd világhódító útjukra. Egy szó mint száz, a mi családunk apraja - nagyja, mély, ősi energiákkal kötődik az olasz ételekhez, ízekhez, s az olasz konyha megannyi szépségéhez. Így a mai napon erről írok Nektek, középpontban egy olyan emberrel, akire kezdetek - kezdete óta nagyon felnézek. Akinek energiáit, képességeit, bizony az én férjem is megörökölte, így nagyon hálás vagyok azért, hogy mi így hárman egy családi vállalkozásban dolgozva tesszük a dolgunk az olasz turizmus, a vendéglátás és a gasztronómia jövőjéért. 

edi_felirattal.jpg

Amikor arra gondolok, hogyan tudnám pár gondolatban jellemezni Őt - mindig a mosolya jelenik meg először. Majd az energikus aurája, mindenkori makulátlan eleganciája, kemény szavai, remek kiállása, csodálatos, lendületes, dinamikus beszédei. Ő egy olyan igazi olasz úriember. Tetőtől - talpig, telis tele életigenléssel, tettvággyal. Irígylésre méltó, ahogy felfogja és teremti az életet. Nemcsak azért, mert 70 felett is olyan energiái vannak, mintha egy 20 éves maratoni futó lenne, aki reggel 5-kor már a teniszütőkkel robog a pályára, hanem azért is, mert statisztikus  - elemző tanulmányai után, a Padovai Egyetemen, a későbbi professzor, bizony különleges nagy karrier vonallal keretezte a családi történeteket.

Mindig is nagy tisztelője és elemzője volt az olasz gasztronómiának, a trendeknek, a régióknak. Szakmai tevékenysége alapján, 1988 – tól 2011ig pedig, több, mint 20 éven át, Ő fogta össze nemzeti  vállalkozói érdekképviseleti szinten az olasz gasztronómiát. S napjainkban bár már aktív nyugdíjas, de munkaszeretete és lelkesedése, szakmai hozzáértése mit sem hagyott alább. Mind a mai napig is aktív szakértője több regionális érdekképviseletnek,  a Confcommercio országos hálózatának. Itáliát átszelő giga projekteket vezet, s számos olyan értéket teremt, melyek Őt is pontosan egy olyan igazi „kortalan” energikus olasszá teszik. A mosolyával együtt pedig abszolút letagadhatja, hogy 73 éves.

edi_es_az_olasz_zaszlo.jpg

A FIPE (Federazione Italiana Pubblici Esercizi) igazgatójának lenni, azt jelentette, hogy több, mint 200.000 vállalkozás érdekeit képviselte több évtizeden át. Az olasz vendéglátás, gasztronómia, élelmiszeripar szolgáltói szektorához tartozók apraja - nagyját. Ez a 200.000 vállalkozás alkotja ugyanis, az olasz gasztronómia lelkét. Séfek, receptek, családi éttermek, bárok, kávézók, melyek mind mind Itália lelke. Arra a kérdésemre válaszolva pedig, hogy mi volt a legizgalmasabb része a munkájának a FIPE vezető igazgatójaként, azt mondta: „A munkám során megannyi politikai, lobby tevékenységet folytattam a szakma érdekében, annak szabályozásait, törvényi megoldásait segítve az olasz gasztronómia értékeinek fennmaradása, fenntartása jegyében.

A legbüszkébb arra vagyok, hogy ezen évek alatt, az olasz gasztronómia az tudott maradni, ami ezt a csodás szakterületet stílusosan fémjelzi a világban. Támaszkodva a helyi értékekre, tradíciókra, a helyi beszállítókra, meg tudtuk őrizni azt a különleges és egyedi mivoltát ennek a szegmensnek, amely alapján Olaszország az egyik "minta modellje" az autentikus gasztronómiának. Fenntarthatóvá tettük azt az állapotot, hogy a legkevesebb úgynevezett „étterem – láncolat”, fast – food hálózat legyen jellemző Itáliára. Én erre különösen büszke vagyok, mert azt gondolom, hogy az olasz gasztronómia igazi szíve – lelke, az e területen dolgozó családi vállalkozásokban, az Ő generációjuk által őrzött, felelevenített, tányérokra varázsolt értékekben rejlik.” S miközben nagy gesztikulációkkal mesélt, s kevergettük együtt a feketét a konyhájukban, szó esett még az olasz konyha igényes és tiszta alapanyagairól, a régiók leginkább híres és különleges finomságairól, a megannyi barátról és ismerősről, kik az olasz gasztronómiában mind a mai napig, tudom, - hogy oly nagyon kedvelik Őt. 

edi_es_az_olvaolaj.jpg

Az elmúlt időszakban többszor merült fel a téma szintén közöttünk, hogy miként látja az olasz gasztronómia jövőjét és hogy érzékeli, milyen körülmények mentén és hogyan élik meg a vendéglátósok, a kis családi éttermek, a csodás kis Osteria-k, ezt a mostani időszakot, a jelenlegi "sokkot", melyre a történelem során eddig még nem volt példa. Éppen egy olasz gasztronómiai lexikont lapoztunk együtt és mentünk végig régiónként kedvenc éttermein, s mutatta be ezáltal azokat az étterem tulajdonosokat, csodás kis családi farmokat, olívaolaj termelő barátokat, akik mind személyes jó barátai, s kikkel ezekben a „bezárt” napokban is éjjel nappal beszélgettek, öntötték egymásba a lelket és ezerrel szervezkedtek, megannyi közös együttműködés érdekében. "Mert az ágazatnak talpra kell állnia" - mondta. 

kerekasztal.jpg

edi_es_hiressegek.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

Az éttermi és vendéglátóipari szektor számos képviselője Szardíniától kezdve, Nápolyon és Rómán keresztül, valamint Milánón át is mind úgy szólítják, - hogy a mi "legkedvesebb" Edi-nk. Tanácsaiért ma is sokan keresik. Aki a megannyi szakmában töltött év után sem vonult vissza, sőt, most aktívabb mint volt. Aki most is azt hirdeti, hogy összefogással együtt mehet csak előre az olasz gasztronómia is, s tudja, hogy mindez nem lesz "könnyű menet". Közben feltettem neki a kérdést, hogy mi érez, mit lát és vall arról, hogyan fog változni az olasz gasztronómia? Mit hozhat ennek a szektornak ez az egész új „Covid-19” világhelyzet?

Majd hosszasan maga elé nézett és ezt mondta: „Az olasz vendéglátás mikrovállalkozásokra épül. A michelin csillagos éttermek 5%-ban, az éttermi láncolatok (mint pld. McDonalds és társai) maximum 10 %-ban vannak jelen, a fennmaradó 85% pedig egy nagyon színes, megannyi karakterrel rendelkező, régiónként is más és más kultúrával megáldott rendkívül érdekes, színes "piac". Telis-tele számos gyönyörű gasztronómiai hagyománnyal és tradícióval. Olaszország birtokolja ugyanis a világon, az egyik legrégebbi, s legnagyobb (receptekben és alapanyagok terén) lévő történelmi - étkezési hagyományokat. A gasztronómia emellett nemcsak az ízek, a történelem és a hagyományok színes összhangja. De egy óriási kapocs is, az emberek, a térségek, a jelen és a múlt között, s ezenbelül, Olaszországban a gasztronómia, egyedi élmény, ízutazás, olyan életérzés, melynek számos saját brand-je, megannyi "storytelling háttere" s csodás karakterei, kiváló képviselője van.” Sokat mesélt a napokban például egyik kedves barátjáról is, Cipriani úrról, aki Velencében a világhíres Harry's Bár tulajdonosa, amely hely egy igazi történelmi értéke Olaszországnak.  Kivel megannyi gondolatot váltottak az elmúlt időszakban, a hogyan továbbról és hogy ki mit érez a jelen helyzetben. 

cipriani.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

edi_confcommercio.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva & Confcommercio)

Aztán éppen anyósom is megérkezett és hozott egy finom kis olívaolajat, meg friss forró kenyeret a sarki péktől, s miközben a konyhapulton lévő megannyi só felhozatal közötti szakmai különbséget vitattuk, hogy melyik és milyen szemű sót hogyan érdemes és mivel használni, mindig lenyűgöz a sokoldalú, lexikális tudása, miközben újabb és újabb kérdések törtek fel belőlem.

„Mi lesz az olasz gasztronómiával? Hogyan fogja a vendéglátóipari szektor átvészelni ezt az egész mostani időszakot? Lesz mentőöv?” - törtek fel belőlem a további kérdések, anyósom pedig hirtelen ránézett apósomra. Ő egy minden rezdülést érző igazi olasz asszony, aki tudja, hogy ez a mostani időszak, bizony sokaknak nem lesz egyszerű ebben az ágazatban. Apósom pedig, aki mindig szenvedélyesen beszél a munkájáról, most egy kicsit szigorúbb arccal, megfontoltan de előretekintve válaszolt. „Nehéz helyzetben vagyunk és a kérdés is nehéz, így mély érzelmek törnek fel belőlem, ha belegondolok – mondta. A vendéglátók, a catering piac, a vendéglátóhelyek ebbe az egészbe akár bele is roppanhatnak. Nem mindenki, de sokan, igen.

Az eddigi legnagyobb előnye és értéke ennek a különleges ágazatnak itt Olaszországban az, hogy megannyi kis, mikro és családi vállalkozásból áll. Ez most pontosan sajnos a lehető legnegatívabb hatásokat is prezentálhatja. Sok helyen nincs "multinacionális" rutinokra támaszkodó menedzsment háttér, nincsenek pénzügyi modellezések, számítások, prognózisok, negyedévente megújított üzleti és reorganizációs tervek. Tapasztalat van. Hagyományok és történelem, ami annyi erőt ad. Szokások, remek alapanyagok, tudás és szenvedély, összetartás és végtelen munkabírás és akarás. Ez pedig nagyon sokat fog segíteni, ez természetes. Pont ettől is szerethető és oly értékes ez a szektor. De ugyanez jelenthet veszélyt is most."

apetiser_1.jpg

Majd folytatta: "Egy családi mikrovállalkozásnak, a méretéből adódóan, s tradícióihoz is alkalmazkodva, nehéz is lehet a változás, az alkalmazkodás az új élethelyzethez. Ez sokakat térdre kényszeríthet. Arról nem is beszélve, hogy az olasz kormányzati intézkedések első hulláma, leggyorsabban újabb kedvezményes hitelek felvételét tette lehetővé, amely az adósság olló növekedését még inkább előidézheti ezen a területen. Nagyon sok étterem, vendéglátóhely már eleve rendelkezett külső forrásokkal, hiszen a fejlesztések javarészét Olaszországban megannyi kedvezményes hitel segítette. Az is látható, hála istennek, - hogy a régiók, főként akik autonóm jogosultságúak, gyors intézkedéseket hoztak, hogy mihamarabb direkt támogatást is nyújtsanak a szektornak. Adókedvezmények, vissza nem térítendő támogatások már megjelentek több helyen. De ne felejtsük el, hogy a „kijárási tilalom” életbelépése után az éttermek például nem bocsátották el a kollégáikat, (nem is tehették volna), emellett sokan a bérleti díjaik alól sem mindenhol mentesültek, vagy kaptak kedvezményt, támogatást. Mint ahogy sokan pedig hála istennek a városoktól, régiók segítsége által részesültek ebben.

A "cassa integrazione" rendszer (mely kormányzati kezdeményezésként vállalta át az alkalmazottak fizetésének egy részét) volt ahol jól és gyorsan, s volt ahol bizony kevésbé működött rugalmasan. Azt látom, hogy a kormány direkt támogatása, s annak sokirányú lépése nélkül, a szektor 30-40%-a, bizony komoly gondok elé nézhet ezen nyári szezon végén. Ezért nagyon sok a teendőnk. De ez nem baj." ... S ahogy ültünk a konyhában, persze előkerült egy kellemes üveg bor, egy kis sajt, majd egy sajttorta is, mely kellemesen pikáns verzióban készült, anyósom receptje alapján. Apósom mindig kóstol valamit, mindig véleményez, elemez, ízeket hasonlít, gyűjt egybe és közben csendes intelligenciával. megannyi információt tárol az ételekről, ízekről. 

edi_konyha.jpg

isteni_sajtok_1.jpg

"Nem borúlátó szeretnék lenni, csak reális, tette hozzá. Nem véletlen, hogy jómagam is nagyon sok olyan program keretei között dolgozom éppen, mely ezen szektor „megmentésére” szakosodott, sokakat fog majd össze és segíti a családi vállalkozások, az olasz gasztronómia fontos szereplőinek "megmentését" - mondta kedvesen és büszkén mosolyogva, az olívás kenyér falatok között.

Aztán kitért arra is, hogy milyen szerencsés, hogy a mi Nonna-nk, aki bizony 93 éves múlt, mennyi hagyományt és tradíciót őriz a mi családunkban is és hogy milyen fontos mindez. Majd visszaemlékezett arra, mikor Nonna egyszerre, nap mint 16 emberre főzött, s ahogy tűpontosan az asztalokon volt az ebéd minden délben 12.00kor, mindenki kedvencét tálalva és Nonna sosem volt fáradt. Imádja a munkát még ma is, mindig boldogan főzött anno is, családnak, betérő vendégnek, a széles nagy világnak. "Ez az életszeretet és ez a fajta vendéglátás, mely tele van szeretettel, bájjal és finomsággal, Olaszország egyik legnagyobb kincse, ami fontos, hogy még sokáig fennmaradjon" - mesélte közben Apósom. 

edi_es_nonna.jpg

Majd a férjem is belépett a konyhába, megérkeztek az isteni hétvégi pasta „challenge-hez” is az alapanyagok. Megannyi mosollygós paradicsom is kikandikált a bio barna zöldsédes zacskókból, miközben apósom a kis kotyogósba feltett egy igazi, méregerős feketét. Miközben mi elmerülve folytattuk a beszélgetést, a kérdések és szakmai tények között, az én férjem és tüneményes anyósom, bizony hatalmas nagy főzésbe lendültek. Anyósom éppen elővett egy pár kesztyűt, hiszen Ő világ életében mindig is vigyázott a konyhai higiéniára, apósom jó „módszertanai” is késztették erre, a mostani időszak pedig még inkább, így a következő gondolatokkal folytatta: 

„Itt vannak például az új éttermi, higiéniai előírások ... Megannyi új szabályozás, elvárások, plussz befektetés és rengeteg olyan kötelező követelmény, mely természetesen befolyásolja majd a "pénzáramot", s a cégeket bizony újabb adósságokba is sorolhatja. Amikor megláttam elsőként a kis éttermi asztalokra "esetlegesen" betervezett plexi üveges elválasztás ötletét, a hajam kicsit égnek állt mondja – hiszen a kellő távolságtartást ennél "emberibb" módon is meg lehet oldani.  Hála istennek, nagyon sok szakmai egyeztetés után, a plexi üveges elválasztásból végül nem lett semmi, viszont most az emberek közötti egy méteres távolság lett az egyik legfontosabb szabály.

Ezt nagyon sok helyen a városok úgy segítik, hogy nagyobb szabadteret, rugalmasan növelhető teraszokat és kerthelységeket adnak át az éttermeknek, így a szabad ég alatt vannak az asztalok, nagy napernyőkkel, sok helyen gyönyörű zöldekkel elválasztva, kényelmesen, kellemesen megoldva. Olyan olaszosan. Természetesen így is van nagyon sok családi kis étterem, az igazi kis "pár négyzetméteres" Osteria-k, akiknek nagyon nagy nehézséget okoz az asztalok közötti nagyobb távolság kialakítása. Ők például nagy erőfeszítést tesznek, designos  és higiénikus megoldásokkal most a házhoz szállítás érdekében, melyre növekvő az igény, csakúgy, ahogy  és az elviteles étkezést is sokan kérik. Mindez a vendégek megtartása kapcsán is fontos." - mondta.

kisbolt_kepe.jpg

"A másik elvárás például most ugye az érintésmentes menük, bevezetése. Amely több új formációban jelent meg. Van ahol QR kódos elérhetőséggel, van ahol műanyag – minden egyes alkalommal fertőtlenített verzióban jelenik meg, de van ahol a falra kiírva találjuk csak meg. Most a fontos, hogy ne legyenek érintések, azaz a „social distancing” a távolságtartás megannyi apró, piciny momentuma valósul meg. Vendégek között most 1 m. Amely így is nehéz pontja az érzelemgazdag olasz konyhának és életnek, hiszen végtelen sok ponton olyan határokat követel meg tőlünk, mely a kultúránkkal is kicsit "szembe megy". De azért, hogy az értékek megmaradjanak, tudom, hogy az olaszok mindent el fognak követni. ....

Most például a büfé reggeli, s az "all you can eat" típusú étkeztetés is megszűnik (ezutóbbi nem igazán jellemző hála istennek Olaszországban - fogalmaz), hiszen jelen időszakban kevésbé lesz "divatos" egymás elől lehalászni a büféasztalról, s egymás után megfogdosni a finomságokat. Majd nevet egyet és mondja, hogy Ő azt mindig is nagyon szerette itt Friuli-ban, hogy a piacon is, a zöldségkereskedőben is megbízva,  itt mi kivárjuk, hogy az eladók rakják nekünk össze a finomságokat, s nálunk valahogy sosem volt az például divat például a piacokon sem, hogy összefogdossuk az árukészletet."

qr_kod_menu.jpg

Aztán apósom folytatta, hogy szakmai véleménye szerint, mi jelenthet hatékony segítséget a jelen helyzetben?: "Az alkalmazottak nemcsak rövidebb, a tavaszi időre szóló állami, kormányzati támogatása, de a későbbiekben is erre irányuló állami források megnyitása. Emellett a 2020-as év adócsökkentései és több adótípus eltörlése, melyekért most nagy lépésekben küzd és lobbizik a szakma. Egy legalább 10.000 Euro összegű vissza nem térítendő támogatás, természetesen a 2019-es árbevételekhez mérten, mely likviditást ad, s nemcsak hagyja, hogy a hitelekben merüljenek el a cégek. Az áfa csökkentése, a jelenlegi 10 %os vendéglátásban használatos áfa mellett 4%-ra. S természetesen azt is hozzátette, hogy azt jó látni és tudni, hogy több ilyen kezdeményezés már elindult, s nagyon sok régió jelentetett meg direkt forrásokat is, a vállalkozások támogatására. A helyzet természetesen sehol sem lesz könnyű és egyszerű." - mondta.

subida_kert.jpg

Aztán sokat beszélgettünk még a számokról, a mikro és makro ökonómiai hatásokról, mert mivel vérbeli statisztikus, így az egész járványt végig modellezte és megjegyzem fej- fej mellett haladt az Ő görbéje a szakmai és egészségügyi szervezetek görbéjével, mert azonnal átlátta, már az elejétől kezdve ezt a helyzetet és értelmezte a statisztika sokszínű nyelvén. Még azt is elmondta, hogy szakmai véleménye szerint, most pontosan azt a szektort kell védeni és segíteni, amely Olaszország gasztronómiájának a lelkét adja. 

Ezek a családi kis éttermek. Amelyekben megbújik a hagyományok és a tradíciók íze. Szakmai véleménye szerint, Ő most Olaszországban 3 évig nem adna ki olyan engedélyt, mely az olcsó, "ipari" alapanyagot használó, láncolatok, "fast-food" éttermek nyitását tenné lehetővé. Mindezt a tradícionális olasz gasztronómia megőrzésének jegyében és védelmében, - vallja. Az igazi értékeket kell most megvédeni, s támogatni őket. Most az olasz családi gasztronómiai hagyományok megőrzése a feladat, azon történelmi értékekkel együtt, mely ehhez a területhez oly sok ponton kötődik. Nagyon egyet értek vele ebben is, s örömmel és nyitott szívvel hallgattam mindazt, ami a hitvallása. 

zoldseges_articsoka_krem_1.jpg

Közben anyósom eltűnt a konyhából, majd az is kiderült miért, régi újságokat hozott, fényképeket, amelyekben, mind - mind apósom szerepelt a címoldalon, cikkekben, mint az olasz gasztronómia élharcosa. Nagyon sokan tanultak tőle, s nagyon sokmindent tett le az asztalra. S az egyik legszebb és félve őrzött fotója pedig, az amelyen éppen, a szakma és szervezetük nevében, a Pápá-nak „szolgált fel ételt”, reprezentálva ezzel az olasz vendéglátóipari szektort, még a Vatikánban is.

Nem volt rajtam kalap, amit megemelhettem volna előtte, de átöleltem és megköszöntem neki a gondolatokat. Legbelül pedig főként azt éreztem, atyaég, micsoda ember, telis tele alázattal, miközben oly sokakért vállvetve küzd és küzdött mindig is. Majd elmondtam mennyire hálás vagyok azért, hogy beavatott a gondolataiba. S azt is elmondtam neki, hogy Ő nekem nemcsak az apósom, de a példaképem is. Komoly inspirációt ad a szenvedélye ... Na jó arról nem is beszélve, hogy mindketten vízöntő jegyben születtünk. Így vagy nagyon egyetértünk dolgokban, vagy remekül szoktunk vitázni is sokmindenben. De csak építő jelleggel, természetesen. 

edi_es_a_papa.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

edi_ujsagban.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

Szakmai véleménye szerint, melyet én magam is nagyon osztok, az olasz gasztronómiai kultúra, történelem és hagyományok értékei olyan fontos részelemeket tartalmaznak, melyeket nagyon fontos lépések mentén, de „konzerválni” kell, hiszen ezek kvázi „múzeális” és felbecsülhetetlen értékű adottságai ennek a csodás országnak. A középszerűség pedig már így is nagyon sok turista „paradicsomban” felütötte a fejét, mely behozta magával a nem minőségi és nem helyi alapanyagok részben otromba terjedését. Ezt le kell szorítani, amennyire csak lehet., s előtérbe kell mindenhol helyezni a helyi értékeket.

"Ez itt nálunk - mondja Friuli-ban zseniálisan működik, melyről mindig nagyon szívesen beszélünk, mert a régiónk gasztronómiai, helyi élelmiszer és zéró km modelljei remekül zakatolnak". Jó ezt látni, jó ennek a közepén élni. S igazán felemelő ilyen projektekben vele, s a férjemmel is családilag együtt dolgozni, hiszen az alapanyagokat felkutató láncolataink, a helyi történelmi receptekért szóló mozgalmak, a megannyi gasztronómiai eseménysorozatunk, a felfedező gasztrotúráink, a Grado lagúna vidékét körbehálózó frenetikus és különleges kapcsolódó projektek, mind nagyon különleges kezdeményezések. Nem beszélve a Velence és Jesolo feletti lagúnák ízvilágához kapcsolódó együttműködésekről is - melyek csodás projektekben, olyan nagyon szívesen dolgozunk együtt. 

eat_jesolo_projekt.jpg

Közben anyósom antik kis családi tésztafőző lábasai is előkerültek, és míg a két vízöntő nagy szakmai diskurzust folytatott, addig a két "oroszlán" ( mert a férjem és anyósom pedig ebben a csillagjegyben születtek) bizony az egyik legfinomabb és gyors, epresso módon elkészíthető "pasta con pomodoro" alapanyagait készítették elő, melyek vigyázba is álltak ott a konyhapulton.

Apósom mosolyogva félrenézett: „Pontosan erről beszélek - mondta. A családias, hagyományokat őrző konyháról, annak az ízei ugyanis felbecsülhetetlenek. S ezek olyan értékek, melyeket igaz nagyon sok színtéren is tanítunk Olaszországban, de még több és több téren kell. Át kell vészelnünk most ezt a helyzetet, persze valahogy átfogjuk, hiszen olyan még nem volt, hogy Olaszország ne állna fel egy - egy ilyen katasztrófából, bár amit ez az időszak hozott, azt gondolom, olyat még nem nagyon látott a világ. S mindennek ára lesz. S igen. Alkalmazkodni kell, mert most apró kis lépésekkel, de életben kell maradnunk most így kell fejlődnünk, innoválnunk, és ahogy Michelin csillagos éttermek is átálltak zseniális módon és stílusosan például a házhozszállításra, bizony tüneményes megoldásokkal tarkítva és színesítve az emberek négy fal közötti életét, úgy azt gondolom, hogy 2023 –ra talán, az olasz gasztronómia is egyensúlyba kerülhet, visszarázódhat régi önmagába. Sok családi és összekapcsolódó energia kell hozzá, de meg fogjuk csinálni." - mondta. Koccintsunk most erre, javasolta és rám mosolygott. "HIszen egyszer élünk, nem?" 

cin_cin.jpg

S persze a beszélgetésünkből, nem maradhatott ki, hogy melyik az Ő kedvenc étele és kedvenc éttermei, melyek olyan nagyon közel állnak amúgy az egész családunk szívéhez. Hiszen itt a Friuli dombok közepén, több igazi kis csodahely van, ahol a családi tűzhely mellett együtt kevergethetjük a szakácsokkal a ropogó fák felett a rézüstöt, melyben a polenta fő, s ahol reggelente bizony a kávé mellé friss virágokat szolgálnak fel. Nos, de hogy melyek a mi kedvenc családi éttermeink és milyen finomságokat szeretünk itt Friuli-ban, s Itália más tájain így családilag, az legyen egy következő írás témája. Csakúgy, ahogy arról a megannyi gasztronómiai különleges élményről és projektről is nagyon szívesen írok majd, melynek akár Ti is a részesei lehettek, igazi "családi tematikák" által. itt nálunk. Addig is, apósom javaslatára viszont elhoztam Nektek a mi beszélgetésünk alatt készült isteni nagy kedvencünk, mely anyósom egyperces "pasta con pomodoro"-ja, amit mi bizony nagybetűkkel imádunk. Jó étvágyat Nektek! Buon Apetito! 

 

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga ( valamint a szerző saját Instagram oldalának a Littlebit_of_Italy-nak képei, s egyéb megjelölt képek is)

Az Egy kis Itália Facebook oldalon mindennapi olaszos életképek, életérzések érkeznek. Az Egy kis Itália YouTube csatornán családunk kedvenc olasz receptjei és megannyi finomság található, folyamatosan töltjük - csodás tájak kíséretében. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségeiről találtok fotókat, képeket, ahogyan Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzol most Benneteket, virtuálisan. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, olasz s ahová minden kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett. 

 

#RIAPRIAMO - így nyitott ki ma az élet Fruli régióban

Olaszország Észak - Keleti mesés régiója a miénk, a gyönyörű Friuli - Venezia Giulia, mely az első térség, amikor  például Szlovénián keresztül Itália napsütötte földjére érkezünk. Köszönhetően a régiónk speciális besorolásának, amely a "regione a statuto speciale" kategória, mi már az egész "vírusügy" kezdetén korán és koordináltan léptünk, hogy amit csak lehet, megelőzzünk. Az egész kijárási tilalom folyamata alatt is fegyelmezetten viselkedve vártuk ki a napokat a négy fal között, melyek meghozták az eredményt. Azon szerencsés régiók egyike vagyunk, ahol hála istennek a vírus kevésbé tudott "nyomot" hagyni, így most azon dolgozik mindenki, szervezetten, régiós szinten felülről is remekül vezetett olaszos energiák közepette, hogy az újranyitás, s annak minden fázisa, minél rugalmasabban és nagy ütemben, gyors léptekkel induljon el. 

udine_eletre_kelt.jpg

Friuli-ban a városok és a térség is eléggé komoly lépéseket tettek és tesznek azért, hogy a helyi vállalkozókat segítsék, így például Udine városában elindult a "Maxi Piazza" projekt, amely a belváros utcáit és tereit növelte meg a kávézók, éttermek és bárok számára, hogy ha kell, akkor akár a szabad ég, s a csillagokkal tarkított nyári esték alatt, minél többen, minél nagyobb területen, a szabadban élvezhessük majd, a koccanó poharak sorát, az olaszos beszélgetések végtelen mivoltát. A város a területfoglalási koncessziók rugalmassá tételével, hatalmas segítséget nyújtott a kis bároknak, éttermeknek, mely ma már sok helyen és láthatóan remek eredményt hozott. A belvárosunk mesés terein még több virág és elkerített rész jelent meg, ahová a piciny Osteria-k, apró színes és hangulatos bárok a kerthelységeiket, teraszaikat növelhették meg, miközben a virágok a forgalom lezárását, s az emberek biztonságát segítik majd. Emellett a régió az üzlethelységek és a bérelt ingatlanok kapcsán is elindított  egy támogatást, ahogyan a kötelező tisztítőszerek, fertőtlenítőszerek, maszkok és kesztyűk beszerzésére is lehet kérni támogatást. Friuli régió elég komoly gazdasági csomagot is kidolgozott a vállalkozások megsegítésére.
kisebb_meretuuuu.jpg

Ma, május 18-án mikor reggel megérkeztünk a "centro storico" csodás hangulatú történelmi épületei közé, ahová valami különös energiákkal sütött be ma reggel a nap, azt hiszem az egész város egy csupa, nagy mosoly volt, még a maszkok mögött is. Elegáns signora-k kerekeztek kék kosztümben és körömcipőben, megannyian ültek a tereken laptoppal dolgozva a napernyők alatt beszélgetve, s végre újra elöntötte a friss kávé illata, az utcák Piazza-k sokaságát. A friss "cornetto" édes aromája csakúgy szállt, a napsütötte ég alatt, miközben szorgos kezek dolgoztak a kis üzletekben, bárokban, óvatosan felügyelve minden előírásra, amire csak lehet és kell. A kis fekete, végre elegáns porcelán csészében mutogatta magát oly büszkén a téren körbe-körbe, miközben a virágárus néninél is állt a sor a templom mellett, s az emberek pedig csakúgy, meg-megálltak és egyre többen és többen lettek. Beszélgettek, mindenki üdvözölte a másikat, s olyan jó volt látni, hogy az élet hagyja, hogy éljük át végre minden ütemes momentumát és pillanatát. Úgy, ahogy kell, olyan igazán olaszos lüktetéssel együtt. Sokan ma még csak rendezgették a portájukat, örömmel fogadva a kitágult vendéglátó tereket, de van ahol ma már teljes erővel indult be az élet. 

utcak_levalasztva.jpg

ter_latvanya.jpg

A csodás kis boltok is hála istennek, már szaporán készülődtek, s bár ma hétfő volt, így sokan ilyenkor még nem nyitottak meg, de pucolták az üvegeket, s frenetikus új kollekciók töltötték meg a vitrineket. Igaz, egy szezont szinte átugrottunk, de biztos vagyok benne, hogy most sok szépséges darabhoz nagyon kedvezően juthatunk majd hozzá. Ahogy sétáltam a gyönyörű kirakatok előtt, úgy éreztem, mint amikor a mézesmadzagot húzzák az ember lánya előtt, mert ez a nyár, olyan könnyed és olyan lágy színeket és formákat hoz az életünkbe az olasz márkák frontján, amelyről majd külön tudósítanom kell nektek. Udine-ben pedig az is jó, hogy nálunk nem igazán vannak nagy "multinacionális" üzletek, mert nálunk nagyon is tiszteljük és szeretjük az olasz márkákat, melyek csodás kis elegáns üzletekbe érhetőek el a városunk szívében. (Természetesen remek outletek és áruházak bővített knálata is vár sokakat a városon kívül is). Mi itt Friuli-ban nagyon tiszteljük a helyi kisgyárak, kis designerek kollekcióit, csakúgy, ahogy a frenetikus nagy márkákat is, így inkább kevesebbet vásárolunk, de előtérbe helyezzük a minőséget. S megjegyzem nálunk eddig is sok boltban, például próba után azonnal újragőzölték a szépséges kollekciókat, így a kicsi üzletek mindig is figyeltek az igényes és kellemes környezetre, tisztaságra, ami ezután sem lesz nálunk gond és probléma.

prada_szett.jpg

etro_taska.jpg

etro_szett.jpg

Több ismerőssel és étterem tulajdonossal beszélgettünk ma, miközben utunk a szép kora nyári időben vezetett az irodába, hiszen Udine egy olyan város, ahol szeret mindenki tudni mindenkiről mindent és eléggé erős is a helyi közösség, mely most nagyon sokat segít, a jelen helyzeten. Hála istennek az éttermekben, az asztalokra helyezendő plexi üveg "csodák" előzetes ötlete, mely a médiában, mint elrettentő tény jelent meg, nos az nincsen, mert nem szükséges, csakúgy ahogy nálunk itt a régióban az asztalok és emberek közötti 1 méteres távolság kialakítás is sokkal kedvezőbb helyzetet ad az éttermeknek. Minden felszolgáló maszkban és kesztyűben várja a finom falatokra betérő vendégeket, s el kell azt is mondani, hogy nem véletlen, de minden szuper kis családi helynek egyértelmű, hogy megvan a családi logós maszkja, a különleges és ötletes kötények, stb. Az emberek pedig annyira édesek, ahogy szintén figyelnek egymásra. 

oregek_a_teren.jpg

A cél most, hogy a lehető legkevesebb legyen az olyan érintkezés, mellyel megelőzhető sokminden, így a boltokban is mindenhol kesztyűt kapunk, ahol bevásárlókocsi van, azt folyamatosan fertőtlenítik, ahogyan a kézfertőtlenítő gél sem hiányozhat sehonnan sem. A kasszás lányoknak pedig sokhelyen mosolygós maszkja van. A nagyobb üzletekben a pénztárnál több helyen láttam plexi üveget, de a kisebb helyeken, kis üzletekben ezt azzal helyettesítik, hogy egyszerre a hely nagyságtól függően, csak adott számú személy léphet be, mely nálunk eddig amúgy is jellemző volt, mert a pici üzletekben eleve tolongani nem is kifejezetten lehet. 

A maszk és a kesztyű most ennek az új időszaknak a divatja lett. Nem csinálunk belőle gondot, inkább úgy kezeljük, hogy most ezzel élünk együtt, ahogy kell, s ahogy csak lehet. Mert így lesz - lehet jobb. S persze amikor az ember azért a kávét szürcsöli a téren, vagy éppen egy isteni kis panino-t eszik, akkor a maszkok azért lekerülnek, s reméljük, hogy a javuló tendenciát még inkább elősegíti majd az, hogy igyekszünk a helyzetet nyugalommal és elfogadva kezelni, hiszen most sokminden függ a számoktól, amely alapján haladunk előre, így előbb - utóbb remélhetőleg, majd a maszk is eltűnhet. Minket amúgy nem zavar, sőt, én imádtam elmerülni ma is az iroda teraszáról a sikkes olasz nőcik leleményes mivoltában, akik olyan divatot csináltak egy pillanat alatt a műtős maszkokból, hogy csak na. Előjöttek a kék szettek, vagy éppen a Gucci, Valentino, Fendi sálak, melyek csodás kiegészítői lettek most az arcunk eltakarásának. Én az egyik nap a kék maszkom mellé bizony a kék zakóm választottam, mert így jobban érzem magam, mivel most ezen helyzetben, Nonna tanácsára is jó érzés megteremteni a szín - harmónikus dolgokat. 

elso_kave.jpg

kek_szett.jpg

Igyekszünk nem gondként kezelni ezt a helyzetet, hanem a megengedett megoldások, lehetőségek keretei között együttélünk vele és elfogadjuk, mert tudjuk, ha most is fegyelmezetten viseltetünk a jelen időszak iránt, akkor júniusban valószínű még jobb időszak jöhet. Előre lépdelni nap mint nap, pedig csak így lehet. Egymást segítve, elfogadva, előrtekintve és tervezve, hiszen annyi, de annyi dolgunk van. Ezt pedig csak szervezetten és jól vezetve, koordináltan lehet kezelni. Ebben Friuli azt gondolom, hogy remek példát mutat. 

S miközben álltam a téren és éppen elmerültem a galambok szabadrepülésében, a nápolyi fiúk füttyentettek egyet nekünk, hogy isteni lesz ma a mortadellás, pisztáciás pizza, mely mellé szeretnének nekünk finomságokkal s kedveskedni, igaz náluk ma még csak elvitelre lehetett bármit is kérni, mert éppen nyitás előtti tesztüzemben vannak, fertőtlenítés és mindennemű előírt folyamatok kapcsán, de mivel jelentős mértékben gyűrűzött be az illatos, kelt tészta illat az orrunkba, naná, hogy nem mondhattunk nemet. Örömmel és nevetve fogadtuk el az invitálást, ismét beírva ott legbelül a lelkünk mélyébe, hogy milyen kedves emberek vesznek minket körül. 
pizza.jpg

Aztán gyorsan eltelt a a munkanap, délután a teraszos dombok között robogtunk egyet munka miatt, ahol olyan gyönyörű és harsogó zöld volt minden a rendezett szőlőtőkék mentén, hogy szinte csakúgy jó volt gyönyörködni a Friuli táj szépségében. A nyugalom, a biztonságosan átölelő lankák, a mesés villák, színes mediterrán házak, cédrus sorok vonulata, szinte jólesően égett bele a retinánkba. Közben pedig egyre inkább azt éreztem, hogy  ez a csodás vidék egy új korszak elé néz. Hiszen megannyi minden változik majd meg a világban, ahogyan utazási szokásaink is. Mert a felgyorsult tömegturizmus helyett, most azt gondolom, a "slow" turizmus életérzése fog hódítani. Így az érintetlen, eldugott, vadregényes helyekkel teli vidékek kerülnek előtérbe, ahol van hely lélegezni, élni és megélni a "dolcevita" , s mindeféle színes pillanatokat. Ahol a tengerpartok, a hegyek, a történelem, valami különleges nyugodt harmóniája találkozik velünk, hogy megmutassa csodás, bájos, sokak elől rejtegetett arcát, melyet érdemes lesz majd látni. Friuli-ban pontosan az a jó, hogy olyan igazi "lassú" desztináció a mi régiónk. Itt, ahol a pillanatok, hosszasan elnyújtott megélése mellett, az illatok, az ízek és a táj egybefonódásával egy pillanat alatt teremtődik meg az életérzés, amiért oly nagyon szeretjük Olaszországot. A Friuli emberek kedvessége, közelsége, tradícióink, hagyományaik tisztelete, s a Magyarországhoz kapcsolódó megannyi történeti összefonódásunk pedig, megannyi új értékeket teremt majd a jövőre való tekintettel. 

Már alig várom, hogy a héten a mesés lagúna vidékünkről és a tengerpartokról is bejelentkezhessek, hogy miként is készülődik az "olasz nyár", a csodás "estate", például Gradoban. Érkezem még újabb és újabb színes hírekkel. 

friuli_taj.jpg

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga ( valamint a szerző saját Instagram oldalának a Littlebit_of_Italy-nak képei, s egyéb megjelölt képek is)

Az Egy kis Itália Facebook oldalon mindennapi életképek érkeznek. Az Egy kis Itália YouTube csatornán családunk kedvenc olasz receptjei és megannyi finomság található, folyamatosan töltjük - csodás tájak kíséretében. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségeiről találtok fotókat, képeket, ahogyan Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzol most Benneteket, virtuálisan. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, olasz s ahová minden kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett.