Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Egy Kis Itália


Interjú az Apósommal: Gondolatok az olasz gasztronómia jövőjéről

2020. május 31. - BellaItalia

Edi Sommariva, az apósom, egy különleges ember. Meghatározó név az olasz gasztronómiában, vendéglátásban, ahol világraszóló dolgokat alkotott, s hoz létre folyamatosan megannyi értéket. Ő egy olyan igazi csupa szív, csupa mosoly, stílusos olasz férfi, családapa és szakember, kinek minden rezdülésében ott van az élet szeretete, az olasz ízek iránti tisztelet, hatalmas tudás, s nem utolsósorban pedig a "dolcevita" összetevők minden rezgése. Az apósom egy csodaember, akire nagyon sok szempontból feltekintek, s végtelen büszke vagyok. Főként a mostani időszakban is, látva, hogy éjt nappalá téve dolgozik egy milliók számára fontos, történelmi örökségekkel s hagyományokkal teli szektorért, az olasz gasztronómiáért, s annak jövőjéért. Gondolataiból és érzéseiből sokat tanulhatunk. Ezeket hoztam el most Nektek.  

edi_es_mi.jpg

A mi nagy olasz "famiglia-nk" szerteágazó családfája bizony, egy külön könyvet érdemelne. Minél jobban kutatunk ugyanis a talján őseink nyomában, annál több színes történetet találunk a múlt bugyraiban. S ahogy az szinte "kötelező elem" minden olasz családban, így nálunk is bőven akad jóízű, olyan igazán bájos, elegáns történet. Nonna receptes könyvei közé beszúrt elsárgult fényképek, fiókok rejtekéből visszaköszönő régi jegyzetek, családi kecses porcelánok, kézzel hímzett kis zsebkendők, kávéscsészék, melyeken bizony ott mosolyog a vidám Sommariva név. A név, melyet anno egy bizonyos Eu-s projektcsoportban bizony én is kiszúrtam magamnak, hogy milyen szép, milyen vidám, s aztán lett is belőle igazi olaszos hadd el hadd. :) Nagy szerelem, egy új élet, sokszínű történetek és mint  ahogyan az olasz filmekben, lett egy hangos, olyan mind ízében igazán szerethető nagy olasz családom, ahol a név pedig kötelez, s sokat jelent. 

csalad.jpg

Büszkén viselem az olasz családi nevet, mert mögötte csodás energiákkal teli generációk, emberek állnak. Történetek a háborúkból, nagy zöld teraszos mezőkről, a Sommariva farmer generációkról, az alapanyagok archaikus szeretetéről, s többek között az olasz Dolomitokból világhódító útjára induló gelato-ról. Ugyanis - az én olasz családom apai ága, bizony történelmi része az olasz fagylaltkészítésnek és az ehhez kötődő családi hagyományoknak. Erről is írok majd Nektek, egy másik történetben, hogy miként is indultak meg a finom olasz fagylaltkelyhek Itáliából, Európába, majd világhódító útjukra. Egy szó mint száz, a mi családunk apraja - nagyja, mély, ősi energiákkal kötődik az olasz ételekhez, ízekhez, s az olasz konyha megannyi szépségéhez. Így a mai napon erről írok Nektek, középpontban egy olyan emberrel, akire kezdetek - kezdete óta nagyon felnézek. Akinek energiáit, képességeit, bizony az én férjem is megörökölte, így nagyon hálás vagyok azért, hogy mi így hárman egy családi vállalkozásban dolgozva tesszük a dolgunk az olasz turizmus, a vendéglátás és a gasztronómia jövőjéért. 

edi_felirattal.jpg

Amikor arra gondolok, hogyan tudnám pár gondolatban jellemezni Őt - mindig a mosolya jelenik meg először. Majd az energikus aurája, mindenkori makulátlan eleganciája, kemény szavai, remek kiállása, csodálatos, lendületes, dinamikus beszédei. Ő egy olyan igazi olasz úriember. Tetőtől - talpig, telis tele életigenléssel, tettvággyal. Irígylésre méltó, ahogy felfogja és teremti az életet. Nemcsak azért, mert 70 felett is olyan energiái vannak, mintha egy 20 éves maratoni futó lenne, aki reggel 5-kor már a teniszütőkkel robog a pályára, hanem azért is, mert statisztikus  - elemző tanulmányai után, a Padovai Egyetemen, a későbbi professzor, bizony különleges nagy karrier vonallal keretezte a családi történeteket.

Mindig is nagy tisztelője és elemzője volt az olasz gasztronómiának, a trendeknek, a régióknak. Szakmai tevékenysége alapján, 1988 – tól 2011ig pedig, több, mint 20 éven át, Ő fogta össze nemzeti  vállalkozói érdekképviseleti szinten az olasz gasztronómiát. S napjainkban bár már aktív nyugdíjas, de munkaszeretete és lelkesedése, szakmai hozzáértése mit sem hagyott alább. Mind a mai napig is aktív szakértője több regionális érdekképviseletnek,  a Confcommercio országos hálózatának. Itáliát átszelő giga projekteket vezet, s számos olyan értéket teremt, melyek Őt is pontosan egy olyan igazi „kortalan” energikus olasszá teszik. A mosolyával együtt pedig abszolút letagadhatja, hogy 73 éves.

edi_es_az_olasz_zaszlo.jpg

A FIPE (Federazione Italiana Pubblici Esercizi) igazgatójának lenni, azt jelentette, hogy több, mint 200.000 vállalkozás érdekeit képviselte több évtizeden át. Az olasz vendéglátás, gasztronómia, élelmiszeripar szolgáltói szektorához tartozók apraja - nagyját. Ez a 200.000 vállalkozás alkotja ugyanis, az olasz gasztronómia lelkét. Séfek, receptek, családi éttermek, bárok, kávézók, melyek mind mind Itália lelke. Arra a kérdésemre válaszolva pedig, hogy mi volt a legizgalmasabb része a munkájának a FIPE vezető igazgatójaként, azt mondta: „A munkám során megannyi politikai, lobby tevékenységet folytattam a szakma érdekében, annak szabályozásait, törvényi megoldásait segítve az olasz gasztronómia értékeinek fennmaradása, fenntartása jegyében.

A legbüszkébb arra vagyok, hogy ezen évek alatt, az olasz gasztronómia az tudott maradni, ami ezt a csodás szakterületet stílusosan fémjelzi a világban. Támaszkodva a helyi értékekre, tradíciókra, a helyi beszállítókra, meg tudtuk őrizni azt a különleges és egyedi mivoltát ennek a szegmensnek, amely alapján Olaszország az egyik "minta modellje" az autentikus gasztronómiának. Fenntarthatóvá tettük azt az állapotot, hogy a legkevesebb úgynevezett „étterem – láncolat”, fast – food hálózat legyen jellemző Itáliára. Én erre különösen büszke vagyok, mert azt gondolom, hogy az olasz gasztronómia igazi szíve – lelke, az e területen dolgozó családi vállalkozásokban, az Ő generációjuk által őrzött, felelevenített, tányérokra varázsolt értékekben rejlik.” S miközben nagy gesztikulációkkal mesélt, s kevergettük együtt a feketét a konyhájukban, szó esett még az olasz konyha igényes és tiszta alapanyagairól, a régiók leginkább híres és különleges finomságairól, a megannyi barátról és ismerősről, kik az olasz gasztronómiában mind a mai napig, tudom, - hogy oly nagyon kedvelik Őt. 

edi_es_az_olvaolaj.jpg

Az elmúlt időszakban többszor merült fel a téma szintén közöttünk, hogy miként látja az olasz gasztronómia jövőjét és hogy érzékeli, milyen körülmények mentén és hogyan élik meg a vendéglátósok, a kis családi éttermek, a csodás kis Osteria-k, ezt a mostani időszakot, a jelenlegi "sokkot", melyre a történelem során eddig még nem volt példa. Éppen egy olasz gasztronómiai lexikont lapoztunk együtt és mentünk végig régiónként kedvenc éttermein, s mutatta be ezáltal azokat az étterem tulajdonosokat, csodás kis családi farmokat, olívaolaj termelő barátokat, akik mind személyes jó barátai, s kikkel ezekben a „bezárt” napokban is éjjel nappal beszélgettek, öntötték egymásba a lelket és ezerrel szervezkedtek, megannyi közös együttműködés érdekében. "Mert az ágazatnak talpra kell állnia" - mondta. 

kerekasztal.jpg

edi_es_hiressegek.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

Az éttermi és vendéglátóipari szektor számos képviselője Szardíniától kezdve, Nápolyon és Rómán keresztül, valamint Milánón át is mind úgy szólítják, - hogy a mi "legkedvesebb" Edi-nk. Tanácsaiért ma is sokan keresik. Aki a megannyi szakmában töltött év után sem vonult vissza, sőt, most aktívabb mint volt. Aki most is azt hirdeti, hogy összefogással együtt mehet csak előre az olasz gasztronómia is, s tudja, hogy mindez nem lesz "könnyű menet". Közben feltettem neki a kérdést, hogy mi érez, mit lát és vall arról, hogyan fog változni az olasz gasztronómia? Mit hozhat ennek a szektornak ez az egész új „Covid-19” világhelyzet?

Majd hosszasan maga elé nézett és ezt mondta: „Az olasz vendéglátás mikrovállalkozásokra épül. A michelin csillagos éttermek 5%-ban, az éttermi láncolatok (mint pld. McDonalds és társai) maximum 10 %-ban vannak jelen, a fennmaradó 85% pedig egy nagyon színes, megannyi karakterrel rendelkező, régiónként is más és más kultúrával megáldott rendkívül érdekes, színes "piac". Telis-tele számos gyönyörű gasztronómiai hagyománnyal és tradícióval. Olaszország birtokolja ugyanis a világon, az egyik legrégebbi, s legnagyobb (receptekben és alapanyagok terén) lévő történelmi - étkezési hagyományokat. A gasztronómia emellett nemcsak az ízek, a történelem és a hagyományok színes összhangja. De egy óriási kapocs is, az emberek, a térségek, a jelen és a múlt között, s ezenbelül, Olaszországban a gasztronómia, egyedi élmény, ízutazás, olyan életérzés, melynek számos saját brand-je, megannyi "storytelling háttere" s csodás karakterei, kiváló képviselője van.” Sokat mesélt a napokban például egyik kedves barátjáról is, Cipriani úrról, aki Velencében a világhíres Harry's Bár tulajdonosa, amely hely egy igazi történelmi értéke Olaszországnak.  Kivel megannyi gondolatot váltottak az elmúlt időszakban, a hogyan továbbról és hogy ki mit érez a jelen helyzetben. 

cipriani.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

edi_confcommercio.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva & Confcommercio)

Aztán éppen anyósom is megérkezett és hozott egy finom kis olívaolajat, meg friss forró kenyeret a sarki péktől, s miközben a konyhapulton lévő megannyi só felhozatal közötti szakmai különbséget vitattuk, hogy melyik és milyen szemű sót hogyan érdemes és mivel használni, mindig lenyűgöz a sokoldalú, lexikális tudása, miközben újabb és újabb kérdések törtek fel belőlem.

„Mi lesz az olasz gasztronómiával? Hogyan fogja a vendéglátóipari szektor átvészelni ezt az egész mostani időszakot? Lesz mentőöv?” - törtek fel belőlem a további kérdések, anyósom pedig hirtelen ránézett apósomra. Ő egy minden rezdülést érző igazi olasz asszony, aki tudja, hogy ez a mostani időszak, bizony sokaknak nem lesz egyszerű ebben az ágazatban. Apósom pedig, aki mindig szenvedélyesen beszél a munkájáról, most egy kicsit szigorúbb arccal, megfontoltan de előretekintve válaszolt. „Nehéz helyzetben vagyunk és a kérdés is nehéz, így mély érzelmek törnek fel belőlem, ha belegondolok – mondta. A vendéglátók, a catering piac, a vendéglátóhelyek ebbe az egészbe akár bele is roppanhatnak. Nem mindenki, de sokan, igen.

Az eddigi legnagyobb előnye és értéke ennek a különleges ágazatnak itt Olaszországban az, hogy megannyi kis, mikro és családi vállalkozásból áll. Ez most pontosan sajnos a lehető legnegatívabb hatásokat is prezentálhatja. Sok helyen nincs "multinacionális" rutinokra támaszkodó menedzsment háttér, nincsenek pénzügyi modellezések, számítások, prognózisok, negyedévente megújított üzleti és reorganizációs tervek. Tapasztalat van. Hagyományok és történelem, ami annyi erőt ad. Szokások, remek alapanyagok, tudás és szenvedély, összetartás és végtelen munkabírás és akarás. Ez pedig nagyon sokat fog segíteni, ez természetes. Pont ettől is szerethető és oly értékes ez a szektor. De ugyanez jelenthet veszélyt is most."

apetiser_1.jpg

Majd folytatta: "Egy családi mikrovállalkozásnak, a méretéből adódóan, s tradícióihoz is alkalmazkodva, nehéz is lehet a változás, az alkalmazkodás az új élethelyzethez. Ez sokakat térdre kényszeríthet. Arról nem is beszélve, hogy az olasz kormányzati intézkedések első hulláma, leggyorsabban újabb kedvezményes hitelek felvételét tette lehetővé, amely az adósság olló növekedését még inkább előidézheti ezen a területen. Nagyon sok étterem, vendéglátóhely már eleve rendelkezett külső forrásokkal, hiszen a fejlesztések javarészét Olaszországban megannyi kedvezményes hitel segítette. Az is látható, hála istennek, - hogy a régiók, főként akik autonóm jogosultságúak, gyors intézkedéseket hoztak, hogy mihamarabb direkt támogatást is nyújtsanak a szektornak. Adókedvezmények, vissza nem térítendő támogatások már megjelentek több helyen. De ne felejtsük el, hogy a „kijárási tilalom” életbelépése után az éttermek például nem bocsátották el a kollégáikat, (nem is tehették volna), emellett sokan a bérleti díjaik alól sem mindenhol mentesültek, vagy kaptak kedvezményt, támogatást. Mint ahogy sokan pedig hála istennek a városoktól, régiók segítsége által részesültek ebben.

A "cassa integrazione" rendszer (mely kormányzati kezdeményezésként vállalta át az alkalmazottak fizetésének egy részét) volt ahol jól és gyorsan, s volt ahol bizony kevésbé működött rugalmasan. Azt látom, hogy a kormány direkt támogatása, s annak sokirányú lépése nélkül, a szektor 30-40%-a, bizony komoly gondok elé nézhet ezen nyári szezon végén. Ezért nagyon sok a teendőnk. De ez nem baj." ... S ahogy ültünk a konyhában, persze előkerült egy kellemes üveg bor, egy kis sajt, majd egy sajttorta is, mely kellemesen pikáns verzióban készült, anyósom receptje alapján. Apósom mindig kóstol valamit, mindig véleményez, elemez, ízeket hasonlít, gyűjt egybe és közben csendes intelligenciával. megannyi információt tárol az ételekről, ízekről. 

edi_konyha.jpg

isteni_sajtok_1.jpg

"Nem borúlátó szeretnék lenni, csak reális, tette hozzá. Nem véletlen, hogy jómagam is nagyon sok olyan program keretei között dolgozom éppen, mely ezen szektor „megmentésére” szakosodott, sokakat fog majd össze és segíti a családi vállalkozások, az olasz gasztronómia fontos szereplőinek "megmentését" - mondta kedvesen és büszkén mosolyogva, az olívás kenyér falatok között.

Aztán kitért arra is, hogy milyen szerencsés, hogy a mi Nonna-nk, aki bizony 93 éves múlt, mennyi hagyományt és tradíciót őriz a mi családunkban is és hogy milyen fontos mindez. Majd visszaemlékezett arra, mikor Nonna egyszerre, nap mint 16 emberre főzött, s ahogy tűpontosan az asztalokon volt az ebéd minden délben 12.00kor, mindenki kedvencét tálalva és Nonna sosem volt fáradt. Imádja a munkát még ma is, mindig boldogan főzött anno is, családnak, betérő vendégnek, a széles nagy világnak. "Ez az életszeretet és ez a fajta vendéglátás, mely tele van szeretettel, bájjal és finomsággal, Olaszország egyik legnagyobb kincse, ami fontos, hogy még sokáig fennmaradjon" - mesélte közben Apósom. 

edi_es_nonna.jpg

Majd a férjem is belépett a konyhába, megérkeztek az isteni hétvégi pasta „challenge-hez” is az alapanyagok. Megannyi mosollygós paradicsom is kikandikált a bio barna zöldsédes zacskókból, miközben apósom a kis kotyogósba feltett egy igazi, méregerős feketét. Miközben mi elmerülve folytattuk a beszélgetést, a kérdések és szakmai tények között, az én férjem és tüneményes anyósom, bizony hatalmas nagy főzésbe lendültek. Anyósom éppen elővett egy pár kesztyűt, hiszen Ő világ életében mindig is vigyázott a konyhai higiéniára, apósom jó „módszertanai” is késztették erre, a mostani időszak pedig még inkább, így a következő gondolatokkal folytatta: 

„Itt vannak például az új éttermi, higiéniai előírások ... Megannyi új szabályozás, elvárások, plussz befektetés és rengeteg olyan kötelező követelmény, mely természetesen befolyásolja majd a "pénzáramot", s a cégeket bizony újabb adósságokba is sorolhatja. Amikor megláttam elsőként a kis éttermi asztalokra "esetlegesen" betervezett plexi üveges elválasztás ötletét, a hajam kicsit égnek állt mondja – hiszen a kellő távolságtartást ennél "emberibb" módon is meg lehet oldani.  Hála istennek, nagyon sok szakmai egyeztetés után, a plexi üveges elválasztásból végül nem lett semmi, viszont most az emberek közötti egy méteres távolság lett az egyik legfontosabb szabály.

Ezt nagyon sok helyen a városok úgy segítik, hogy nagyobb szabadteret, rugalmasan növelhető teraszokat és kerthelységeket adnak át az éttermeknek, így a szabad ég alatt vannak az asztalok, nagy napernyőkkel, sok helyen gyönyörű zöldekkel elválasztva, kényelmesen, kellemesen megoldva. Olyan olaszosan. Természetesen így is van nagyon sok családi kis étterem, az igazi kis "pár négyzetméteres" Osteria-k, akiknek nagyon nagy nehézséget okoz az asztalok közötti nagyobb távolság kialakítása. Ők például nagy erőfeszítést tesznek, designos  és higiénikus megoldásokkal most a házhoz szállítás érdekében, melyre növekvő az igény, csakúgy, ahogy  és az elviteles étkezést is sokan kérik. Mindez a vendégek megtartása kapcsán is fontos." - mondta.

kisbolt_kepe.jpg

"A másik elvárás például most ugye az érintésmentes menük, bevezetése. Amely több új formációban jelent meg. Van ahol QR kódos elérhetőséggel, van ahol műanyag – minden egyes alkalommal fertőtlenített verzióban jelenik meg, de van ahol a falra kiírva találjuk csak meg. Most a fontos, hogy ne legyenek érintések, azaz a „social distancing” a távolságtartás megannyi apró, piciny momentuma valósul meg. Vendégek között most 1 m. Amely így is nehéz pontja az érzelemgazdag olasz konyhának és életnek, hiszen végtelen sok ponton olyan határokat követel meg tőlünk, mely a kultúránkkal is kicsit "szembe megy". De azért, hogy az értékek megmaradjanak, tudom, hogy az olaszok mindent el fognak követni. ....

Most például a büfé reggeli, s az "all you can eat" típusú étkeztetés is megszűnik (ezutóbbi nem igazán jellemző hála istennek Olaszországban - fogalmaz), hiszen jelen időszakban kevésbé lesz "divatos" egymás elől lehalászni a büféasztalról, s egymás után megfogdosni a finomságokat. Majd nevet egyet és mondja, hogy Ő azt mindig is nagyon szerette itt Friuli-ban, hogy a piacon is, a zöldségkereskedőben is megbízva,  itt mi kivárjuk, hogy az eladók rakják nekünk össze a finomságokat, s nálunk valahogy sosem volt az például divat például a piacokon sem, hogy összefogdossuk az árukészletet."

qr_kod_menu.jpg

Aztán apósom folytatta, hogy szakmai véleménye szerint, mi jelenthet hatékony segítséget a jelen helyzetben?: "Az alkalmazottak nemcsak rövidebb, a tavaszi időre szóló állami, kormányzati támogatása, de a későbbiekben is erre irányuló állami források megnyitása. Emellett a 2020-as év adócsökkentései és több adótípus eltörlése, melyekért most nagy lépésekben küzd és lobbizik a szakma. Egy legalább 10.000 Euro összegű vissza nem térítendő támogatás, természetesen a 2019-es árbevételekhez mérten, mely likviditást ad, s nemcsak hagyja, hogy a hitelekben merüljenek el a cégek. Az áfa csökkentése, a jelenlegi 10 %os vendéglátásban használatos áfa mellett 4%-ra. S természetesen azt is hozzátette, hogy azt jó látni és tudni, hogy több ilyen kezdeményezés már elindult, s nagyon sok régió jelentetett meg direkt forrásokat is, a vállalkozások támogatására. A helyzet természetesen sehol sem lesz könnyű és egyszerű." - mondta.

subida_kert.jpg

Aztán sokat beszélgettünk még a számokról, a mikro és makro ökonómiai hatásokról, mert mivel vérbeli statisztikus, így az egész járványt végig modellezte és megjegyzem fej- fej mellett haladt az Ő görbéje a szakmai és egészségügyi szervezetek görbéjével, mert azonnal átlátta, már az elejétől kezdve ezt a helyzetet és értelmezte a statisztika sokszínű nyelvén. Még azt is elmondta, hogy szakmai véleménye szerint, most pontosan azt a szektort kell védeni és segíteni, amely Olaszország gasztronómiájának a lelkét adja. 

Ezek a családi kis éttermek. Amelyekben megbújik a hagyományok és a tradíciók íze. Szakmai véleménye szerint, Ő most Olaszországban 3 évig nem adna ki olyan engedélyt, mely az olcsó, "ipari" alapanyagot használó, láncolatok, "fast-food" éttermek nyitását tenné lehetővé. Mindezt a tradícionális olasz gasztronómia megőrzésének jegyében és védelmében, - vallja. Az igazi értékeket kell most megvédeni, s támogatni őket. Most az olasz családi gasztronómiai hagyományok megőrzése a feladat, azon történelmi értékekkel együtt, mely ehhez a területhez oly sok ponton kötődik. Nagyon egyet értek vele ebben is, s örömmel és nyitott szívvel hallgattam mindazt, ami a hitvallása. 

zoldseges_articsoka_krem_1.jpg

Közben anyósom eltűnt a konyhából, majd az is kiderült miért, régi újságokat hozott, fényképeket, amelyekben, mind - mind apósom szerepelt a címoldalon, cikkekben, mint az olasz gasztronómia élharcosa. Nagyon sokan tanultak tőle, s nagyon sokmindent tett le az asztalra. S az egyik legszebb és félve őrzött fotója pedig, az amelyen éppen, a szakma és szervezetük nevében, a Pápá-nak „szolgált fel ételt”, reprezentálva ezzel az olasz vendéglátóipari szektort, még a Vatikánban is.

Nem volt rajtam kalap, amit megemelhettem volna előtte, de átöleltem és megköszöntem neki a gondolatokat. Legbelül pedig főként azt éreztem, atyaég, micsoda ember, telis tele alázattal, miközben oly sokakért vállvetve küzd és küzdött mindig is. Majd elmondtam mennyire hálás vagyok azért, hogy beavatott a gondolataiba. S azt is elmondtam neki, hogy Ő nekem nemcsak az apósom, de a példaképem is. Komoly inspirációt ad a szenvedélye ... Na jó arról nem is beszélve, hogy mindketten vízöntő jegyben születtünk. Így vagy nagyon egyetértünk dolgokban, vagy remekül szoktunk vitázni is sokmindenben. De csak építő jelleggel, természetesen. 

edi_es_a_papa.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

edi_ujsagban.jpg

(Photocredit: Edi Sommariva)

Szakmai véleménye szerint, melyet én magam is nagyon osztok, az olasz gasztronómiai kultúra, történelem és hagyományok értékei olyan fontos részelemeket tartalmaznak, melyeket nagyon fontos lépések mentén, de „konzerválni” kell, hiszen ezek kvázi „múzeális” és felbecsülhetetlen értékű adottságai ennek a csodás országnak. A középszerűség pedig már így is nagyon sok turista „paradicsomban” felütötte a fejét, mely behozta magával a nem minőségi és nem helyi alapanyagok részben otromba terjedését. Ezt le kell szorítani, amennyire csak lehet., s előtérbe kell mindenhol helyezni a helyi értékeket.

"Ez itt nálunk - mondja Friuli-ban zseniálisan működik, melyről mindig nagyon szívesen beszélünk, mert a régiónk gasztronómiai, helyi élelmiszer és zéró km modelljei remekül zakatolnak". Jó ezt látni, jó ennek a közepén élni. S igazán felemelő ilyen projektekben vele, s a férjemmel is családilag együtt dolgozni, hiszen az alapanyagokat felkutató láncolataink, a helyi történelmi receptekért szóló mozgalmak, a megannyi gasztronómiai eseménysorozatunk, a felfedező gasztrotúráink, a Grado lagúna vidékét körbehálózó frenetikus és különleges kapcsolódó projektek, mind nagyon különleges kezdeményezések. Nem beszélve a Velence és Jesolo feletti lagúnák ízvilágához kapcsolódó együttműködésekről is - melyek csodás projektekben, olyan nagyon szívesen dolgozunk együtt. 

eat_jesolo_projekt.jpg

Közben anyósom antik kis családi tésztafőző lábasai is előkerültek, és míg a két vízöntő nagy szakmai diskurzust folytatott, addig a két "oroszlán" ( mert a férjem és anyósom pedig ebben a csillagjegyben születtek) bizony az egyik legfinomabb és gyors, epresso módon elkészíthető "pasta con pomodoro" alapanyagait készítették elő, melyek vigyázba is álltak ott a konyhapulton.

Apósom mosolyogva félrenézett: „Pontosan erről beszélek - mondta. A családias, hagyományokat őrző konyháról, annak az ízei ugyanis felbecsülhetetlenek. S ezek olyan értékek, melyeket igaz nagyon sok színtéren is tanítunk Olaszországban, de még több és több téren kell. Át kell vészelnünk most ezt a helyzetet, persze valahogy átfogjuk, hiszen olyan még nem volt, hogy Olaszország ne állna fel egy - egy ilyen katasztrófából, bár amit ez az időszak hozott, azt gondolom, olyat még nem nagyon látott a világ. S mindennek ára lesz. S igen. Alkalmazkodni kell, mert most apró kis lépésekkel, de életben kell maradnunk most így kell fejlődnünk, innoválnunk, és ahogy Michelin csillagos éttermek is átálltak zseniális módon és stílusosan például a házhozszállításra, bizony tüneményes megoldásokkal tarkítva és színesítve az emberek négy fal közötti életét, úgy azt gondolom, hogy 2023 –ra talán, az olasz gasztronómia is egyensúlyba kerülhet, visszarázódhat régi önmagába. Sok családi és összekapcsolódó energia kell hozzá, de meg fogjuk csinálni." - mondta. Koccintsunk most erre, javasolta és rám mosolygott. "HIszen egyszer élünk, nem?" 

cin_cin.jpg

S persze a beszélgetésünkből, nem maradhatott ki, hogy melyik az Ő kedvenc étele és kedvenc éttermei, melyek olyan nagyon közel állnak amúgy az egész családunk szívéhez. Hiszen itt a Friuli dombok közepén, több igazi kis csodahely van, ahol a családi tűzhely mellett együtt kevergethetjük a szakácsokkal a ropogó fák felett a rézüstöt, melyben a polenta fő, s ahol reggelente bizony a kávé mellé friss virágokat szolgálnak fel. Nos, de hogy melyek a mi kedvenc családi éttermeink és milyen finomságokat szeretünk itt Friuli-ban, s Itália más tájain így családilag, az legyen egy következő írás témája. Csakúgy, ahogy arról a megannyi gasztronómiai különleges élményről és projektről is nagyon szívesen írok majd, melynek akár Ti is a részesei lehettek, igazi "családi tematikák" által. itt nálunk. Addig is, apósom javaslatára viszont elhoztam Nektek a mi beszélgetésünk alatt készült isteni nagy kedvencünk, mely anyósom egyperces "pasta con pomodoro"-ja, amit mi bizony nagybetűkkel imádunk. Jó étvágyat Nektek! Buon Apetito! 

 

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország, Friuli régió titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga ( valamint a szerző saját Instagram oldalának a Littlebit_of_Italy-nak képei, s egyéb megjelölt képek is)

Az Egy kis Itália Facebook oldalon mindennapi olaszos életképek, életérzések érkeznek. Az Egy kis Itália YouTube csatornán családunk kedvenc olasz receptjei és megannyi finomság található, folyamatosan töltjük - csodás tájak kíséretében. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségeiről találtok fotókat, képeket, ahogyan Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzol most Benneteket, virtuálisan. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, olasz s ahová minden kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal, adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett. 

 

Friuli ízek, Frico csodák, Prosciutto hegyek

.... avagy terülj terülj asztalkám és virtuális gasztroutazás Olaszország csodarégiójában

Ínycsiklandozó ízek kavalkádja, piciny családi Osteria-k leplezetlen bája, friss hegyi sajtok sokasága, s isteni prosciutto sonkák felvonulása ... mindezen apró, ízes életérzések nélkül nem is létezik igazán Itália. Annyi, de annyi finomság köt minket taljánföld megannyi térségéhez, hogy bizony, amikor arról álmodozunk, hogy úgy ennék valami igazán finomat, az olasz ízek, receptek, frenetikus alapanyagok sokasága, megannyiunk előtt, gyakran jelenik meg.

Kacskaringós kis utak a csodás Júlia Alpok tövében, olívafák a teraszos dombok ölelésében, s végtelennek tűnő harsogó zöld táj, borvidékek, antik kőházak, báj, érintetlen vidék, természetes ősi és lüktető energiák. A mai virtuális gasztroutazásunk Friuli régió vidékén repül majd át, mely az első térség Szlovénia után, ahogy Magyarország felől belépünk Olaszországba. E térségen a legtöbben átutaztunk már, híresebb vidékek felé, pedig ha majd az élet úgy engedi, itt lesz az ideje, hogy ne siessünk, álljunk meg és nézzünk bele, ebbe a végtelen kincsekkel teli ékszerdobozba, egy olyan vidéken, ahol megannyi lélegzetelállító, mesehely, s igazi Egy kis Itália vár minket. Mert Friuli gyönyörű, rendkívül sok arca van, ízeiből pedig most ezen írásom keretében csak egy kis szeletet hoztam el. 

tajkep_1.jpg

A hegyek ölelésében, csodálatos rajzolatú lankák között, megannyi piciny kis városka helyezkedik el, s Friuli tájai, természete, vidéke, egy szóban ábrázolva: "meraviglioso". Azaz gyönyörű. Ez az ötödik legkisebb olasz régió nemcsak biztonságos, piciny, kedves és nagyon szerethető, de megannyi ponton kötődik Magyarországhoz is, az Osztrák Magyar Monarchia idejéből, Sissi romantikus történeteiből, de csakúgy már Attila hun király seregei is masíroztak itt. A történelmi kapcsolódásokról sokat tudnék mesélni, ezt majd egy másik írásomban örömmel teszem. Most az ízek, illatok, gasztronómiai különlegességek egy részén a sor, hiszen hosszas oldalak nem lennének elegendőek mindent itt leírni, mert ezt látni és érezni kell majd. Friuli csodás földrajzi adottsága, dús legelői, gazdag termőföldjei, türkiz patakjai, hegyi tavai, dombos részei, tengeri lagúnái, mind mind megannyi kincset, felejthetetlen ízeket, tiszta alapanyagokat és különleges gasztroélményeket adnak majd azoknak, kik megállnak itt nálunk. 

tajkep_2.jpg

zold_mezok_1.jpg

S ha már ízek és alapanyagok. Lássuk csak mit is jelent nekünk olaszoknak az "evés" azaz a "mangiare"? Élvezetes szükséglet, vagy az ízek halmozása, vagy a megannyi finomság kóstolása, amivel nem lehet betelni? Amit én mondhatok, s amit látok és tapasztalok itt Csizmaországban, az nem más, mint az, hogy az olaszoknak az evés ÖRÖM és ÜNNEP. Nálunk, Friuli-ban a terített asztal nyugalmat ad, időt teremt a beszélgetések megéléséhez, az ízek, finomságok élvezéséhez. Szeretünk időt szánni arra, amit eszünk és ezzel megbecsüljük azt is, ami gondos munkák során, az asztalra kerül. Arról nem is beszélve, hogy az olasz családok életében az asztal, a beszélgetés helye, amelyet körbeülve, például a mobiltelefonnak biztos valahol máshol lesz a helye, s készüljünk fel arra, hogy biztosan lesz egy-egy szemfüles Nonna, vagy családtag, aki úgyis kiszúrja azt, ha az asztal alatt másra figyelnénk, nem az ételre, egymásra. Mert nálunk az asztal "szent", s ott az ízes szavaké, a nagy beszélgetéseké a terep, ahonnan igyekszünk kizáró sokmindent a rohanó külvilágból, amennyire csak lehet.

asztal_1.jpg

Ebben a történelemben és hagyományokban gazdag régióban, megannyi dolog társul az étkezés öröm pillanatai köré. Több száz, ezeréves kőfalak suttogó meséi, élre vasalt nehéz abroszok, gyönyörű étkészletek, illatos termek, szalonok, súlyos, szépséges tányérok. Nem hiányozhatnak a dédnagymamák  keményített csipketerítői sem, ahogyan a kézzel írt menüssorok is sok helyen elengedhetetlenek. Elegánsan koccanó krisálypoharak Ribolla Gialla habzóborral teli, télen pedig duruzsoló kandallók várnak minket. Történelmi borospincék, klasszikusan fazonírozott, csodás kastélyparkok, elegáns villák, középkori várak, tüneményes antik konyhák, rézedények, melyek között például helyi neves szakácsokkal főzhetünk, miközben az olasz reggel egy ódon villa, vagy romantikus kőház falai között ébreszt minket, illatosan simogatva a dombok megannyi virágának illatával. 

kohaz_es_edessgek.jpg

A Friuli konyha tele van tradíciókkal és történelmi mesékkel, régi idők isteni receptjeivel, melyeket szorgosan gyűjtök be én is, családunk, s barátaink tradícionális konyháiból. Imádjuk ezeket a konyhai "Friuli" élményeket megélni, s megosztani itt - nálunk - veletek, egy - egy főzés, vagy akár különleges gasztroélmény közepette is, valamelyik kis családi Osteria, vagy birtok megannyi történettel teli konyhájában. Ott, ahol a régi rézedények is még aktív részei a sütésnek főzésnek, vagy ahol például a Nonna-k és Bisnonna-k retro tésztaszűrője is szerepet kap, mert segítségével készül például a "girini", amely egy lágy, picinyke tészta fajta, olyasmi mint nálunk Magyarországon egy kicsiny nokedli, de könnyebb, lágyabb, puhább és isteni amikor friss zöldségekkel, gombával tálaljuk. Lobogó vízben főzzük ki ezeket a piciny kis "galuskákat", s a "girino" szó jelentése  pedig nem más mint "ebihal", mert ezek a kis tészta darabkák, bizony pont úgy néznek ki mint a vízben úszkáló kis "hasonmásaik", melyek elkészítése itt nálunk könnyed liszt alapra épül.  

girini.jpg

Friuli-ban virulnak azok az éttermek, ahol a család, több generáció együtt főz. Friss, könnyed liszt és gabona illatúak a konyhák már hajnalban, ahol a Nonna-k már kora reggel gyúrják a házilag készült tésztaételek "pasta-ját". Igazi sárga, falusi tojás vár arra, hogy készüljön az "uova strappazzate" azaz a tojásrántotta, a birtokokon megszálló, korán reggeliző vendégeknek, akik aztán a fügefák alatt olvasva, nyújtózhatnak el a dombok megnyugtatóan kellemes látványában. Kis Ape-val érkeznek a friss alapanyagok a környező farmokról, s mindenki a családi gazdaság körül sürög és forog.

Autentikus ízlelőhelyek, pici manufaktúrák, igazi "cucina-k" sorai járhatóak be nálunk, ahol régi, poros, nagykönyvekben őrzik a tradícionális recepteket, s ahol mindig megtudhatunk egy-egy  titkot, tradíciót, különleges alapanyag történetet. Kellemes mosolyú szakácsok tüsténkednek, akik reggelente a párás dombok között gyűjtik az aznapi fűszernövényeket, s használják mindazt a helyi alapanyag áradatot, melyek az éttermekhez tartozó saját földeken, a birtokokon és a közelben megterem. Friuli konyhája hű ahhoz, amit a térség ad, s bár tudom sokan nem szeretik a kifejezést, hogy " nulla kilóméteres ételek", de nálunk ami ételnél csak lehet, annak alapanyaga bizony helyben terem, itt is kerül asztalra, mert ezzel is segítjük és támogatjuk azokat, kik megannyian a kiváló és jó minőségű élelmiszerekért dolgoznak nálunk a régióban. Nálunk a receptek és az ízek sokasága a helyire épül, arra a vidékre, amit oly sokan, olyan nagyon és sokféleképpen szeretünk. 

osteria_kohaz.jpg

buzzinelli.jpg

szakacs_2.jpg

landscape.jpg

hazi_teszta_keszul.jpg

Megannyi kisbirtok, Osteria és Trattoria várja a hozzánk érkező vendégeket, színes falakkal, régi kövekkel, palettás ablakokkal, vidám hangulat közepette, bájos mezőkkel, nagy teraszos borvidékkel körbeölelve, amely Friuli-ban mind azt súgja nekünk, hogy "itt egyszerűen csakúgy jó Neked". Nem vagyunk sok, de nem is vagyunk kevés, pont az bennünk a legszerethetőbb, s azt gondolom a legnagyobb érték, hogy olyan emberi az egész. Nem felkapott, nem trendi, nem tömegturista, (nem is tud az lenni), ugyanakkor közeli, csendes, érintetlen, biztronságos s megannyi tekintetben tüneményes az egész. Olyan "Friuli-s" szokták mondani a barátaink, ismerősök, partnereink és üzletfeleink, akik évente többször térnek vissza hozzánk, hogy a hegyektől, a dombokon át, a tengeri lagúnák gyönyörű közelében - végigkóstoljuk és átéljük együtt Friuli ízeit. A frenetikus sonkákat,  a hegyvidék füstölt Speck-jét, a San Daniele--i dombok selymes prosciutto-it, a házi szalámikat, s sziklák között és a föld alatt vászonba tekerve érlelt sajtokat, s a piciny kis házilag sült kenyérkéken elhelyezett apró finomságokat ("tartina-kat"), melyek mellett szüntelen koccintunk, mert Friuli-ban jó egészség, azaz "SALUTE" bizony nincsen is "CIN-CIN" nélkül. 

apetiser.jpg

tartina.jpg

feltekert_prosciuottp.jpg

Friuli-ban megannyi mindent adott nekünk a jó isten. Így a munkákból adódóan is, boldogan és büszkén segítjük és fedezzük fel, a megannyi élelmiszeripari lelőhelyet, a kis helyi és házi termelőket, akik tradícionális körülmények között, családi manufaktúrákban dolgoznak, s ragaszkodva a régi hagyományokhoz nem igatzán használnak vegyszert, és tartósítószert sem, mert helyette ott van a tengeri só, a hegyi levegő és például a disznózsír, melyek önmaguk természetes módján - tökéletesen ellátják sok esetbe a dolgukat, "tartósítás" címszó alatt. A San Daniele-i sonka kiváló minőségét is az emberi munka, a hosszú s gondos érlelés, a "zsírozás" különleges technikái dícsérik, hiszen az ízekért ott a több mint 50 éves családi tradíció a felelős. A hegyek klímája, a friss, szinte gyógynövény illatú levegő, az ásványos zöld folyók és patakok, melyek e vidék megannyi aromáját és ízét teremtik meg, az itt érlelt sonkákban is nem véletlenül érezhetőek.

Mert a San Daniele-i prosciutto bizony különleges selymességű. Természetes, hogy az itteni mesterek között is van sok különbség, mert a leginkább kiváló családi manufaktúrákban évente nem készül több mint 5000-6000 darab, míg a nagyobb üzemek pedig sok tízezres darabszámokkal kerülnek a piacra. Azon piciny manufaktúrákban, melyek mi is szeretünk, a házilag zsírozott, kézzel készült grissinikre tekerve lehet belekóstolni abba, hogy mit is jelent az igazi San Daniele sonka. Nem véletlen, hogy mi a régi, tradícionális családi kis műhelyeket részesítjük előnyben, és szeretünk az Ő színfalaik mögé betekinteni, s örülünk, hogy velük működhetünk együtt.

san_daniele.jpg

grissin_iprosciutti.jpg

S amikor a hegyi barlangokban érlelt sajtokat kóstoljuk a Karniai hegyek között, útközben pedig meglátogatjuk a sokszor még tavasszal is hósipkás csúcsokat és a türkiz tavakat a vidék lankái között, azt hiszem annál nem is kell több, ha az ember friss, lélekemelő, hegyek ölelésére és kellemes ízekre vágyik. Az érzés, mikor beleszippantunk abba a hasogatóan friss és éltető levegőbe, amely ezen a vidéken vesz körbevesz minket minden kis sejtünket megtölti. Arról nem is beszélve, hogy például a tengereinkénél, olyan jótékony hatású a levegő azoknak is, kik asztmás vagy allergiás betegségben szenvednek, hogy orvosi ajánlásra sokan pld. emiatt költöznek ide hozzánk Grado-ba, a tengerpartra a lagúnák világába. 

De most merüljünk csak el egy kicsit hegyek, s a kékes zöld tavak szépségében, s az ízek útján szépen leereszkedünk majd a lagúnák és a tengeri finsomságok világába is. A Karniai Alpok kacskaringós kis útjai, és az ott elérhető megannyi pici zsákfalucskák tündérmeséket kínálnak. Rejtett természetvédelmi zónák, gyönyörű sziklák, mezők, legelők várnak itt minket. Hullámzó és dús legelőkön békésen élnek itt a bocik, a gyógynövényekkel teli füvet legelve nap mint nap, így itt tényleg olyan sajtok "teremnek" s készülnek, hogy csak na. A krókuszokkal telenőtt mezők mellett tavasszal sétálva, a piciny farönkös házikókban, a kézzel készült krumpligombóckák, kerekednek dolgos kezek munkája által  (az igazi hegyi házi gnocci-k). Ezt akár friss hegyi vaj ágyon tálalják majd nekünk, isteni füstölt ricotta sajttal leszórva, vagy éppen a sok órán át főtt mennyei raguval borítva örvendezhetünk majd ennek a tál ételnek, egy kellemes kis vörösbor mellett. Nálunk a "gnocchi" nagyon sokféleképpen készül, lehet édes és sós verziója is, de készül például cseresznyés verzióban is, ahogy fahéjjal és szilvával is nagyon népszerű. 

sauris_to.jpg

 

krokuszok.jpg

hegyek_sajtvidek.jpg

isteni_sajtok.jpg

suaris_haz.jpg

gnicchi_hazilag.jpg

gnocchi_1.jpg

Azt érzem valahol, hogy a jövő vendéglátása, utazásai is azon érzések köré csoportosulhatnak majd, melyek itt Friuliban olyan sok apró, de nagyon fontos körülménnyel vesznek körbe minket. Szerintem egyre nagyobb lesz a vágyunk a kicsi, a csendes, a finom, a bájos, a családias, a biztonságos helyek iránt, melyek egy kicsit máshogy vesznek majd körbe minket, mint az, amihez eddig, a megannyi rohanó utazás által hozzászoktunk. A száguldó sebesség és a "grande viaggi" (nagy utazások - hosszú utak) élményei helyett, azt hiszem, egy kicsit más lesz majd a "trend". A lassulás, a slow-torusim, a családias közeg, a felszabadító természet, s azok a dolgok kerülnek majd előtérbe, amely érzések valahol sokkal több nyugalmat, lecsendesülést, új kitárulkozó értékeket is hozhatnak az életünkbe. 

Úgy gondolom, hogy azokat a helyeket fogjuk keresni, - amikor már majd lehet - , ahol nem lesz tömeg, ahol a gyógyító természet markánsan jelen van körülöttünk, s ahol a kis, eldugott családi éttermekben ott lobog majd a kandallóban a tűz a fogolar (tradícionális Friuli tűzhely) körül, ahol van helye a lelkünknek, a testünknek és ahol szabadabban mozoghatunk, élvezhetjük a kicsit "érintetlent", ami körbevesz. Ahol a kézfogás és a szem mosolya még oly sokat jelent, s ahol lesz terünk majd arra, hogy "átéljük az igazán jóleső lassú, kicsit befelé is tekintő érzéseket". Több lesz a kevesebb. Értékesebb lesz az eddig fel nem fedezett. S mindezzel együtt olyan ízek, érzések és harmóniák léphetnek majd be az életünkbe, amelyek azt gondolom, megannyi boldogságmorzsát hoznak el. Friuli olyan hely, ahol a lelkünk szépen leparkol a repkényes kis házak tövében, s egyszerűen egy részünk csakúgy ott marad. A sokat jelentő régi illatok és kultúrák, melyeket itt nálunk tapasztalhatunk, megannyi láncra fűzve, mint egy csodás régi, féltve őrzött kis családi ékszer kerülnek majd mindannyiszor felszínre, ahányszor visszagondolunk az itteni élményekre. 

trattoria.jpg

subida.jpg

Számos családi és nemzetiségi tradíció kapcsolódik egybe a régiónkban, s mindehhez társul egy precíz, olyan igazán "tiszta udvar rendes ház" régiós tudat, melyhez rendkívül egészséges alapanyagok csatlakoznak. Így a vidék adta,  sokrétű "mennyei manna", a friss zöldségek, a gyógynövények, erdők és mezők zöldjei, nálunk szinte sorbanállnak ahhoz, hogy az asztalunkra kerülhessenek. Csak egy pár különlegességet említve, pld. a "goriziai rózsa" mely egy bordós - fehér saláta típus és isteni az aromája, vagy például mezőink egészséges zöld füve a sclopit, melyből megannyi finomság készül, s még sorolhatnánk a különleges összetevőket, melyeket például a Grado - i lagúnák gyógynövényei adnak a helyi "mindentudó" líkőr esszenciájához, a Santonego készítéséhez, melyet aztán sokféle ételhez, édességekhez is használnak a séfek.

De nem szabad elfedelkeznünk például a vidékünk szőlő ecetéről sem, amelyhet egy különleges szőlőfajtából, a Ribolla Gialla-ból készítenek, mely itt terem. E szőlőfajta amúgy remek borok alapja is. Az ecet pedig, mely hosszas és titkos családi recept alapján, saját kis manufaktúrában, különleges hordós érlelési rendszerben készül egy fantasztikus dolog, melyet mi oly sokat használnunk az ízek fokozásához itt Friuliban, természetesen az olívaolaj és megannyi más balzsamecet, fűszernövények mellett. 

fuszerek.jpg

szolo_ecet.jpg

Mi itt Friuli-ban imádjuk használni és az ételeket és asztalt is díszíteni megannyi apró virággal. Számos féle ehető színes apró kis virág terem, a bájos földeken. De például Friuli egy igazi "Spárga Birodalom is". S a zöld spárga finomsága mellett hangsúlyosan van jelen a különleges fehér spárga is a gasztronómiánkban. Ezt a különlegesen szép és nagy spárga típust itt nálunk a Udine környéki szőlőföldeken kezdték el annak idején a 19. században termeszteni, hogy a növény megkösse a szőlőföldek magas nedvességtartalmát. Azóta pedig ikonikus gasztronómiai alapanyag lett belőle. Tavasszal, mikor például sprága szezon van, hihetetlen választékban érhető el ez a "varázs zöldség" melyet nagy előszeretettel használunk a konyhában, s megannyi spárga fesztivál, rendezvény is tornyosul, a régiónk egyik ikonikus alapanyaga köré. 

A mi egyik kedvenc családi receptünket (amatőr módon, a mi konyhánkban :), a fehér spárgás, vörösboros risotto elkészítését, pedig itt, a YouTube csatornánkon éritek el, mely természetesen készíthető zöld verzióban is, akár egy isteni fehérborral, mely nálunk tradícionálisan, nem is lenne más mint az egyik legkedveltebb fehérbor típusunk, a Friuliano lenne. S ne felejtsük el például az isteni articsóka megannyi változatát sem, amelyből szuper krémek készülnek, de rántva is finom, s a vad édeskömény, melyet oly nagy előszeretettel használunk, megannyi régi, Nonna recept mellé ..... s akkor most még csak pár finomságot említettem.

feher_sparga.jpg

zoldsegek_1.jpg

zoldseges_articsoka_krem.jpg

friuli_doc.jpg

A Friuli konyha sajátosságai között szerepel az is, hogy a szlovén, az osztrák és a magyar gasztro kultúrát is sok ponton ötvözi, tekintettel a történelmi, s földrajzunk által is összekapcsolódó hagyományokra. Nem véletlen, hogy sok tradícionális étel neve kicsit más nyelveket is ötvöz, mint pld. a Pitina, amely, amely kvázi egy szalámi formájú - kecskehúsból készülő finomság ( lágy húsból - így először kvázi húsgombóc formájában készítik ), melyhez több helyen kevernek szalonnát, sertéshúst is. Majd pedig fokhagymával, sóval, borssal és vörösborral összegurigatva, kukorica lisztbe hentergetik. Hegyi fenyőfával füstölt helyen érlelik. Összességében isteni!

pitina.jpg

Friss érlelt szalámi lesz, amit ecettel főzve, vagy polentával tálalva, vagy akár levesekkel együtt is kínálunk. Mennyei eledel, télen különösen jót tesz a léleknek és rendkvül módon tápláló is. Nálunk nagyon sokféle remek húsos és tápláló étel van, melyet a hegyvidékeink tradíciói őriznek leginkább, ahol a "musetto" és a "brovada" történetei is érdekesek. A "brovada" erjesztett fehérrépa, szeletelve vörös szőlőtörkölyben aprítva, mely nagyon hasonlít a káposztára, de mégsem teljesen olyan. A "musetto" pedig olyasmi mint nálunk a hurka, sertéshúsból készül, s a fehérrépa csípős ízével kiegészülve, különleges ízharmóniát teremt, mert a húst remekül egyensúlyozza majd a "brovada" különleges pikantériája. S természetesen egy ilyen tradícionális menü után elmaradhatatlan egy kis "gubana" is, hogy édességekről is essen szó. Ez a finomság egy kalács típusú kelt tészta, mely dióval, mazsolával, fenyőmaggal, citromhéjjal készül. A recept őse az 1409es évből származik, amikor is a pápa meglátogatta vidékünket, s ott városokat szentelt meg. Az ő tiszteletére készítették a helyiek, ezt az ízes kelt tészta szépséget. 

musetto_and_brovada.jpg

gubana_nagyobb.jpg

Nekem két, különlegesen kedves rész is nagyon közel áll a szívemhez, a mi régiónkból. A dombok és a tengeri lagúnék vidéke, ahol mindig nagyon szívesen kalandozunk, gasztronómiailag is. Az dombok vidéke, első látásra volt szerelem, az elegáns, teraszosan művelt szőlőföldek között, ahol igazán különleges ízek harmóniája találkozik a gyönyörű táj szépségével, történelmi tradíciók közepette tálalva. Itt az ízlelőbimbókat, kedves családi kis birtokokon, eldugott villák tövében tölthetjük fel, mindenhol megannyi kulináris és különleges élménnyel. Felpattanhatunk akár egy Vespa-ra is, körbelátogathatunk megannyi kiváló minőségű borászatot, közben isteni falatokat kóstolhatunk itt - ott - amott, s miközben a dombok között tekergünk, a legszebb az, hogy csakúgy jó megállni bárhol, mert a táj olyan gyönyörű, a levegő olyan tiszta és a mezők olyan bájosan ölelnek majd körbe minket, hogy bizony a szívünk része mindig ott marad egy - egy kedves kis agriturismo-ban, családi birtokon, vagy igazán fotogén helyszínen. 

collio_taj_3.jpg

kismotor_jo_1.jpg

Itt, a dombok között megannyi kis élelmiszeripari vállalkozás, piciny farm és kedves szatócsbolt is van, mely a térség finomságait fogja össze, akikkel évek óta keményen és szervezetten dolgozunk azon, egy komoly élelmiszeripari klaszter keretében, hogy Friuli ízei egy helyen - online is, mihamarabb majd otthon, Magyarországon is elérhetőek legyenek. Annyira boldog leszek, ha ez is elindul, mert csodák kerülhetnek majd az asztalaitokra, innen tőlünk. Ez a projektünk is készen áll, s ahogyan a mostani helyzet egy kicsit majd "kiegyenesedik", bizony nagyon sok finomságot, otthonra is meg tudtok rendelni - online, innen tőlünk, tökéletesen, higiénikusan s utazásra készen csomagolva. S tudjátok, hamarosan indul az Egy kis Itália önálló weboldal is, ahol még nagyon nagyon sokmindenre fény derül majd.  

kinalo_tal.jpg

cedrusok.jpg

kisbolt.jpg

A dombok között kihagyhatatlan és azt gondolom abszolút szerelem lesz majd Nektek is, a Frico-k, s a Frittata-k isteni, könnyed világa. A montasio sajtból készülő, roppanós csodák könnyed finomsága és a főételként is sokak kedvenceként készülő burgonyás Frico, mely anno a világháború utáni ínséges időszakot idézve, egyszerű alapanyagokból, krumpliból és sajtból készül - remek konyhai trükkök közepette (valamelyst hasonlít a mi tócsninkhoz, de sokmindenben más, mert a montasio sajt a vidékünk ízharmóniáit, tökéletesen adja vissza). Hagyma nélkül az eredeti, de hagymás verziója is van. A Frittata pedig, egy kétoldalról sütött, magas, vastag, de mégis könnyed "rántotta", melyet mi a régióban, csak zöldséges verzióban készítünk megannyi zöldfűszerrel, illatos és aromás mezők növényeivel és rendkívül különleges fűszeraromákkal, különleges kétoldali sütési technikával - melyről hamarosan érkezni fog a videónk az Egy kis Itália YouTube csatornán. 

frico_1.jpg

frico_montasio_sajtos.jpg

frittata_1.jpg

S bár az írásom végére hagytam, de szívem egyik legfontosabb csücske, a mi gyönyörű lagúna világunk, mely Grado mesés vidékén találkozik össze, a tengerpartjaink homokfövenyeivel. Itt, ahol az érintetlen természet, fonja körbe a Nap Szigetét, ahol a lagúnák között reggelente vadlovak szaladgálnak, s ahol a a tengerben hajnalonként és az esti naplementék fényében, ha szerencsések vagyunk éppen, ugráló delfineket is láthatunk. Ez a vidék is egy mesés része a térségünknek, ahol annyira örülünk, hogy minden kicsi, emberi és "tömegekre" csakúgy alkalmatlan is, mert Grado is pont úgy jó, ahogy van, a vele együtt a partszakaszunkon egybekapcsolódó más lagúna - halászvároskákkal együtt, melyek pld. Muggia, vagy Marano Lungomare - fontos részei a térségi gasztronómiának is.

img-4084.JPG

Grado-ban sok száz évre visszanyúló halászati hagyományok itt élnek velünk együtt, nap mint nap.  A halászok utcájában a reggel, az valami olyan fantasztikus csoda, hogy annak minden rezdülését érezni és látni kell. Amikor a kérges - dolgos kezek, a halászok éneke, a hálók pergése, s a reggeli forró kávéillat lengi körbe ezt a piciny színes helyet, az ember csak leül ott a parton, a kis vízi utcában és nézi a színes forgatagot, a fantasztikus minőségű tengeri fogásokat, melyet a lagúnák világának fenntarthatóan őrzött és szigorúan szabályozott halászati tevékenysége ad. Az itt élők gondosan és nagyon vigyáznak a minket körbeölelő természetre, mert tudjuk, hogy mit is ad nekünk ez a régió. Mindeközben természetesen, nem hiányozhatnak a finom falatokért "kiabáló" sirályok sem, akik külön látványosságai ennek a piciny, vízi utcának.

halaszok_utcaja_3.jpg

capesante.jpg

kikoto_etterem.jpg

Grado tüneményes óvárosában megannyi kis családi étterem található, melyek megannyi vertikumban kínálják a különleges tengeri ételeket, melyek mellől sokszor nem hiányozhat köretként például az oly híres Friuli polenta  sem (főtt kukoricadara, melynek létezik fehér és sárga verziója is). Egyik tradícionális ételünk itt, a "boreto", amely egy igazán ízletes, "halpörkölt", de nekem személyes kedvencem még, a "sarde in saor - azaz a szardíniák savanykásan marinálva ( hagymával, ecettel és mindenféle finomságban). Csakúgy nem hagyhatjuk ki Grado-ban a "scampi alla busara-t" sem, mely fokhagymával, petrezselyemmel, s paradicsommal együtt készülő, különleges scampi finomság.

S mióta itt élünk, végre "korlátlan" mennyiségben ehetem az egyik nagy kedvencem, a "capesante-t" azaz a szent jakab kagylót, amely akár zsemlemorzsával megszórva, kis fehérboros szósszal is isteni a sütőbe dugva. De annyiféle módon készíthető, így tavasszal, akár spárga körettel (fehérspárga) is isteni. Természetesen, akik a fekete kagylót, vagy éppen a "cape lunghe-t" szeretik sem maradnak finomságok nélkül, mert a széles halkínálat mellett, megannyi kagylócsoda is kerülhet az kis asztalokra, a Nap Szigetének kicsiny kis utcái között. Ahol arra is van lehetőség nyaranta, hogy egy - egy szervezett túra keretében, a halászok apró pici szigetére is kilátogathassunk, ahol betekintést nyerhetünk hogyan is készülnek a tradícionális hal ételek, a mesés kis "casoni-k", vízen lévő piciny szigetek halászkunyhócskái között. 

osteria_grado.jpg

tengeri_finomsagok.jpg

ado_kishazak.jpg

Végtelen számú finomságról mesélhetnék még Nektek, mert Friuli-ban tényleg minden adott - azon értékek mentén -, amiért oly nagyon szeretjük Olaszországot. Ez az Észak Keleti mesés kis régió, megannyi dolgot kínál az ideérkezőknek, csakúgy, ahogyan mi akik itt élünk, nem véletlen, hogy miért is vagyunk nagyon hálásak és érezzük magunkat oly nagyon szerencsésnek, hogy itt lakhatunk. Az ízeink, a tájaink, s a történelem mellett, olyan emberi értékek találkoznak és adódnak össze Friluli-ban, mely sokunknak, valami nagyon különlegeset jelent.

Nem véletlen, hogy még a mostani időszakban is azon dolgozunk töretlenül, szenvedélyesen és lelkesen, hogy minél több csodát fedezzünk fel itt Nektek, hogy ha majd már lehet utazni, akkor a partnereinkkel, a régiónkat behálózó történelmi, gasztronómiai hálózatainkkal együtt, minél több mindent megmutassunk Nektek. Mert a "Friuli érzést" minél inkább átérezhetitek majd, úgy fog egyre többet és többet adni Nektek ez a piciny, kevésbé ismert, gyönyörű régió. Addig is egy igazi, a térségünk különleges és tradícionális Friuli nyelvű gondolatsorával búcsúzom, mely így szól: "Vin e Amis - Paradis" - azaz bor és barátok = földi paradicsom. Pontosan így .... Friuli régió tényleg nem más, mint egy igazi kis mesebeli oázis, annak minden ízével, nedűjével, finomságaival, atmoszférájával, s emberi értékeivel együtt. 

dombok_zold_1.JPG

Utóírat: mikor ezeket a sorokat írom, most csak virtuálisan utazhatunk, így idézhetjük fel az emlékeinket, érzéseinket. Természetesen a fotók is archívak. De tudjuk, hogy egyszer eljönnek majd azok a napok is, hogy sokatokkal újra találkozhatunk itt nálunk, - Friuli-ban, s nagyokat koccinthatunk, finomakat ehetünk. Addig is mindenkinek kívánok jó egészséget, sok türelmet, ahogy majd lehet, végre nagy családi találkozásokat, előretekintést, álmodozást, s elmerülést a szuper utazási emlékeinkben. S míg élőben nem lehet, "utazzunk együtt virtuálisan". Köszönöm, hogy egyre többen és többen követtek, ígérem, hogy megannyi színes, ízes szépséget, csodás tájakat, történelmet és különlegességeket hozok el Nektek, az én Egy kis Itália-mból. 

A Friuli régió ízeiről szóló élő adásom, pedig itt hallgathatjátok meg. 

egy_kis_italia_image.jpg

NÉVJEGY: Egy kis Itália - Boldogságmorzsák nap mint nap, - Olaszország titkos vidékeiről 

Szerző / fotók: Sempeger - Sommariva Kinga ( valamint a szerző saját Instagram oldalának a Littlebit_of_Italy-nak képei, s egyéb megjelölt képek is)

Az Egy kis Itália Facebook oldalon mindennapi életképek érkeznek. Az Egy kis Itália YouTube csatornán családunk kedvenc receptjei és megannyi finomság található, folyamatosan töltjük - csodás tájak kíséretében. A Come to Friuli oldalon - Friuli régió bájos szépségeiről találtok fotókat, képeket, ahogyan Grado csodáiról pedig a Come to Grado oldal kalauzol most Benneteket, virtuálisan. 

Az Egy kis Itália zárt csoportban pedig megannyi pozitív információt olvashattok, utazási élményeket, recepteket, programokat. Egy kellemes közösség, ahol az Olaszországot szerető és kedvelő emberek találkoznak, olasz s ahová minden kérdés megválaszolása után, csak és kizárólag létező profillal,  adminisztrátori szűréssel, beléptetéssel lehet bekerülni, a csoport szabályzatainak elfogadása mellett. 

 

 

süti beállítások módosítása