Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

A Bruschetta titka

2020. január 19. - BellaItalia

Vannak napok, amikor nincs kedvem túl nagy dolgokat főzni, de mégis szeretnénk olaszosan élvezni a színeket és az ízeket az asztalon. Szeretem, amikor a friss alapanyagok illata lengi körbe a "cucina" falait otthon, de közben tényleg nem kell hadba vonulnom az olasz főzőtudomány színterén, csak gyorsan szeretnék alkotni valamit.

Nos pontosan ezekre a napokra az egyik legtökéletesebb megoldás a Bruschetta. Nem kell hozzá komplex olasz főzőtudomány, (bár hála istennek, az olasz ételek javarésze abszolút nem bonyolult, a titok a remek és friss alapanyag), nem kell hozzá Pasta szűrő és nagy fakanál sem. Ez a finomság, pontosan olyan, mint az olaszok, - mosolygós, vidám és olyan igazi kellemes atmoszférát teremt már a színeivel is, s ha ránézek, úgy érzem, minden egyes paradicsom és bazsalikom mosolyog rám és azt mondja: MANGIARE! Azaz egyél meg. 

bruschetta_perfetta.jpg

A Bruschetta-ban valahol ott van Olaszország szívem színe, lelke, a zöld és a piros mint az élet és a vitalitás színe, a régiók életenergiája és az emberek mosolya. S ennek a könnyed ételnek, oly sok verziója van, s annyira jó is elkészíteni, nemcsak az egyszerű recept miatt, hanem mert közben csodás mennyei mediterrán illatok keringenek majd körülöttünk. Hiszen velünk lesz a paradicsom, a bazsalikom, egy kis friss könnyebb extraszűz olívaolaj, pár szelet kellemes, lehetőleg savanykás, kovászos kenyérszelet, s egy kis dél olasz fokhagyma! Ezt sose felejtsétek. A fokhagyma olyan pikáns ízkeretet ad majd az egésznek, amitől még inkább Bruschetta rajongóvá válik az ember. S ugye nem véletlen, hogy ilyenkor eszünkbe jut a téli pirítós kenyér és a fokhagyma verziója, s hogy milyen is jó az. Nos a Bruschetta ennek egy olaszos verziója, jókedvet és mediterrán ízeket csomagolva az illatos kenyér felszínére. 

paradicsom.jpg

bazsalikom.jpg

Ennek a roppanós mediterrán ínycsiklandozó finomságnak a neve egy római dialektusból származik, a "bruscare" szóból, melynek jelentése, a pirítani, antik jelentése szerint "szénen sütni". Hiszen egy igazán jó Bruschetta alapja, egy kellemesen, de rendesen pirított jó kovászos kenyérszelet, melyet sütőben, vagy tűz felett egy arra megfelelő serpenyőben pirítunk meg. Nagyon fontos, hogy egy kellemes roppanós felszínt adjunk a kenyérnek és ne pirítsuk túl. Az etruszkok, - kiknek korába vezethető vissza ennek a finomságnak az eredete, annak idején kövön "sütötték", s fontos szabály volt, hogy sosem friss kenyérből, hanem inkább "egynapos" kenyérből csinálták. Amikor megpirult a kenyérszelet fokhagymával kenegették át, és olíva olajat csepegtettek az illatos kenyérillat köré. Mmmm.....belegondolok, most miközben írok Nektek, ismét újra el akarom készíteni ezt a finomságot. 

bruschetta_kenyeren.jpg

Azóta persze, hogy az etruszkok után teret hódított ez a finomság Itáliában, megannyi verziója lett, ahogy a régiók Bruschetta lázban kezdtek égni, mindenhol meglett a sajátos verziója. Így a fokhagymás alap az legtöbbször megmaradt, de van ahol csak a pirítós kenyér és olivás alap a standard. Ugyanakkor a régiók gasztronómiája még erre is rátett, hiszen van ahol prosciutto crudo, van ahol csirkemáj paté, cukkinikrém, vagy például gomba - porcini krém, vagy akár padlizsán, s megannyi féle sajt verzió is kerül a melegen illatozó megpirult kenyérre. Itt nálunk Friuliban mi imádjuk sajttal, prosciutto-val, sokszor például friss stracchino sajt kerül a pirítós kenyér fokhagymás ölelésére és arra érkezik a paradicsom és bazsalikom frissessége. 

A Bruschetta klasszikus sima olívaolajos verziója, Róma mellől származik, mert itt a hagyomány szerint az olíva termesztőknek ez szolgálta a kóstoláshoz az alapot. A friss olajat, mindig pirított kenyérre csepegtették és így ennek megannyi szokása lett, mikor az új olaj kóstolását megkezdték az olívaszüret után a gazdák. 

Toszkánában például azt mondják a helyiek, hogy a friss olajhoz, a legjobb az egynapos kenyérből készült bruschetta, melyhez egy kellemes pohár bor is dukál. Így született az a mondás is, hogy a legjobb az "egynapos kenyér, egy hónapos olaj és egyéves bor" mely a Bruschetta helyi rituáléja lett. A lényeg, hogy Bruschetta így vagy úgy, bármilyen verzióban is, - egy olyan könnyed finomság, amelytől biztosan mosolygós lesz a nap, s ráadásul a konyhánkban sem kell utána nagytakarítást tartani, mert könnyed módon elkészíthető. S jöjjön akkor a recept, ahogy mi szeretjük igazán :) 

bruschetta_nagy_piros_paradicsom.jpg

A Bruschetta mosolygós olasz asztali étek egyik legfontosabb titka a friss alapanyagok. A minél illatosabb bazsalikom, a kellemes aromájú fokhagyma, s a mosolygós friss paradicsom, melyből a legjobb, ha olyat használtok mely kevésbé vizesebb, inkább édesebb, szaftosabb. Én egy nagyobb fogadó tálhoz 3-4 nagyobb paradicsomot szoktam használni, de lehet több kisebb is, van aki kifejezetten "cherry" paradicsomból szereti, a lényeg, hogy ízes paradicsomot használjuk. Fontos lesz egy pici só és bors is, de nem kell sok, mert fontos a paradicsom, a fokhagyma és a bazsalikom tiszta ízének harmóniája. Én nagyon szeretem a nagylevelű bazsalikomot, abból mindig egyrészt 4-5 levelet apróra darabolok és kisebb leveleket pedig majd díszítésnek használok. 4-5 gerezd apróbb fokhagymát használok - fontos, hogy inkább kellemes aromájú legyen a fokhagyma, mintsem erős illatú, mert az el fogja vinni az egyéb zamatokat, de amúgy meg nagyon fontos alkotóelem.

Az anyósom sokszor előre csinál egy kis olíva olajban apróra összenyomott fokhagymával egy kis bazsalikomos alapot és a paradicsomokat ebben "marinálja" így is isteni lehet. 

Nagyon fontos, hogy rendkívül jó minőségű extra szűz olivaolajat használjunk, mert az teszi majd fel a koronát erre a finomságra, amit akár mindennap könnyedén megcsinálhatunk különböző verziókban. 

S amit még érdemes szem előtt tartnai, hogy ha nagyobb a paradicsom, érdemes őket felszeletelni kisebb darabokra, a kisebb "cherry" paradicsomokat én pedig maximum félbe szoktam vágni. Tegyük őket egy tálba ahol a paradicsom leve jól átjárhatja a héjat is, meg is lehet egy kicsit őket nyomkodni, s ebbe a kis paradicsomos tálkába teszem a borsot, és a sót, s az apróra darabolt bazsalikom levelet - s mindig hagyom ezt az egyveleget egy kicsit állni, hogy jól összeérjen. Van aki cseppent bele egy csepp (nagyon picike) citromot is, van aki ebbe tesz még egy kis szétnyomkodott fokhagymát, ezt már ízlés szerint látni fogjátok. Én is mindig máshogy csinálom, de eddig még mindig jól sikerült, valahogy nem lehet elrontani. 

A kenyeret én mindig előmelegítem sütőben, s aztán egy pár pillanat alatt serpenyőben pirítom meg, így lesz szuper kis kérge, és a belseje megmarad finom puhának, általában mindig 1-2 napos kenyeret (kovászos) használok. Mert úgy lesz isteni finom.

Kívánok Nektek így januárban is könnyed olaszos és mediterrán perceket otthon s ha van egy kis időtök, ezekkel az egyszerű kis étkekkel, hiszen amúgy az olasz konyhának pont ez a titka, hogy jó alapanyag és könnyen elkészíthető a finomságok javarésze - teremtsetek Egy Kis Itáliát, a családi asztal köré. 

Jó étvágyat kívánok, szeretettel, Kinga

paradicsom_sozva.jpg