Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Téli fagyi, Nyári hó - Dolomitok és Holle Anyó

.... avagy hogyan lett egy nap alatt tél így augusztusban Olaszország egyik legszebb hegyvidékén

2018. augusztus 29. - BellaItalia

Éjjel történt, egy hosszú, fekete felhőkkel teli éjjel, mikor a Durán Hágó felett összegyűltek a morcos égi habcsókok és lecsapott a rendületlen világvége. Özönvízszerű eső hullott a mi völgyünkre, s a hegyi patak hangja már már óceáni viharhanggal vetekedett, miközben én téli hőmérséklethez is tökéletesen illeszkedő hálózsákban , kezemben a fotómasinámmal a teraszon lestem a cikázó, játszadozó villámokat. Aztán persze azt gondolták magukról, hogy túl járnak majd az eszemen és nem sikerül elkapni őket, de bizony akkor is mefogtam a pillanatot. A lesújtó sistergő égi mérget, mely pillanatok alatt közel 20 fokos lehülést hozott így egy éjszaka, s tombolása kitartóan tudatta, nem tágít, itt marad és egész éjjel feszegeti égi erejét. Olyan felhők vettek körül, hogy azt hittem egy pillanatra az északi boszorkány is megérkezett, s elhozta a tényleges világvégét. Majd pedig, mivel a villámok csóvája egyre közelebb ereszkedett, s alattunk megrémült őzek robogtak erdei rejtekük felé, én is beljebb húztam magam a teraszon. A vihar szelei közben már olyan kegyetlen sikítással csapkodták az terasz minden apró zeg zugát, hogy eljött az ideje - a teraszról védettebb helyre menni. De a villám meglett, nem menekült, elkaptam, s íme a fotó is, ami az egyik kedvencem erről az éjről, mely gyökerestől megváltoztatta a másnapot.

villam.JPG

Zakatoló szívvel keltem fel hajnalban, mert tudtam, az éj hangjai, a vihar színei és úgy minden nem maradhatott nyom nélkül, s szinte már magam előtt láttam a kidőlt fákat, a mellettünk lezúduló kis utcában a hordalékot az erdők mélyéről, s a vihar utáni csend képét, s mikor a fa spalettákat kinyitva a szemközti hegytetőről, valami szinte hihetetlen mesebeli fehérség csillogott, az éppenhogy pislákóló, s minden erejével ébredező nap fényében, a szívem és a szám is kinyílt és nem tudtam betelni a látvánnyal! WOW! A vihar olyan szélsebes erőkkel ereszkedett alá, hogy bizony már a télre készülő Holle Anyó párnáiból is idefújta a pihe puha hócsillámokat, melyek végtelen nyugalomban terítették be az előttem, szinte festményként elterülő hegyek nyugodt reggeli pilledő hangulatát. 

reggeli_ho.jpeg

A szívem majd kiugrott a helyéről, Maggie szinte őzikeként ugrott ki a teraszra, s a fülei is azt mondták "aztaaaa", az éjjel sokat dolgozott kamera pedig azonnal töltőre téve, s én pedig piros fehér pöttyös téli zokniban robogtam a férjem felé és harsányan ébresztettem, hogy "BUONGIORNO" - most és azonnal mennünk kell fotózni, hegyet mászni, magunkba szívni a nyári tél momentumait, s belelépni a friss hóba, a hóba, mely nekem valahol mélyen mindig is nagy szerelem maradt. S melyet bár az időjárás kissé bohókás mivolta űzött ide most így augusztus végén a Dolomitokba, mely jelen annak is, hogy a földanya valahol mélyen mérgesen háborog, hisz ha ilyenre képes a természet így nyár végén, akkor mindannyian tudjuk, ott valami nincs helyén, s földanya, mindig figyelmeztet...., ugyanakkor azt is tudtam, hogy nekem erről most fotóriportot kell készítenem. Mert ez valami "irtózatosan" különleges, nyári  - téli csoda. 

coldai_szinek.jpeg

uton_a_havas_hegyek_kozott.jpeg

A kis csapat az autóba dobva magát gyorsan a hideg levegővételek által beszívott mély, oxigéndús lökettel együtt, elindultunk a mesés Monte Civetta és a Monte Pelmo felé, ahol a szikrázóan mesés szinte túlzottan is tökéletes éggel együtt, valami félelmetes szépség tárult elénk. A levegő kékje olyan színekben pompázott, hogy elvakította az embert, miközben a sziklák csúcsain, méla nyugalommal a reggel pihent még rezzüléstelen arcával, csak a didergő havas csúcsok integettek csendesen. A finom kristályos hó pedig, csak délcegen szemlélte a csúcsokról, hajnali szuszogással karöltve az ébredező völgyben lévő házak színes kis alakzatait.

Már akkor elhatároztuk a férjemmel, hogy nekünk ma másznunk kell, nincs mese, ha csúszik, ha havas, ha jeges, nincs ami visszatartson minket és már akkor tudtuk, talán ez lesz a nyári szezon egyik legszebb lehetősége, az amúgy is megannyi hegyi csoda között. 

cimlapkep_szerintem.jpeg

Völgyről - völgyre, tüneményes kisvárosok között vitt az utunk, mert egy pillanat alatt akartam látni mindent. Igen....én ilyenkor telhetetlen vagyok. Az összes csúcsot, az összes kis fagerendás ház mosolyát meg akartam örökíteni ezen a reggelen. Egy reggelen, amikor mindent újrafestettek a hegyi tündérek, mert a színek csakúgy vakítottak a völgyben. A házak kicsiny faablakai csakúgy pislogtak a vakító napsugár felé, miközben az égről minden felhő elúszott, s kitárult a lég, a természet maga önzetlen szépségében engedte meg, hogy egy kicsit így lássuk. Friss, zöld mezőkkel együtt, harsogó, harapós és süppedős zöld színekkel, zord sziklákkal és a havas csúcsokkal, valami olyan csoda tárult elénk, melyet szavakban lefesteni még most is nagyon nehéz. 

karacsonyi_hangulat.jpeg

Minden egyes kis útszakaszon meg akartam állni, mert egyik csoda után jött a másik, s az egy pillanat alatt kialakult karácsonyi hangulat keretei között, még az útszéli fenyvesek is mosolyogtak és szinte lehetett látni rajtuk, ahogy selymes zöld palástjukat gyors, friss mozdulatokkal készítették elő a hirtelen jött ünnepi napokra.

Ahogy egy kis templom tövében megálltunk mert gyönyörű kilátás nyílt egy csodás völgyre, ahogy kattogott a fényképezőgépem, egy fiatal, zöldillatú fenyő apró érintése zavarta meg az egyik pillanatot. Aztán ahogy megfordultam, hogy kicsit arrébb rendezzem selymes tüskéit, tudtam, csak szólni akart bájosan, a természet nyelvén, megérintve a hátam....hogy forduljak meg, mert egy igazi csodát, így az ölelésében láthatok majd. A kis fiatal fenyő tüskéi között, a UNESCO örökséggel büszkélkedő csodás Monte Pelmo díszelgett téli köntösében, éppen a felhőkkel kávézott, kezében a habos latte macchiato-jával felém kacsintott, én pedig szinte könnyesen boldog szemekkel lőttem a pillanatokat, a kamerám lelkének mélyére. A férjem csak átkarölt és tudatta, ez ma az én napom, így csak hajrá :) ami belefér, azt fotózzam nyugodtan. Ott és akkor is tudatosult bennem, boldog ember vagyok, hálás és szeretettel telt azért, amit az élettől azokban a percekben is kaptam. 

havas_taj_es_napozo_szekek.jpeg

A télen mesés kis síszállók udvarának kellemes retro hangulata között, az augusztusi napsütés finom érintését magukon viselő nyugágyak dideregtek, s a havas csúcsok alatt arra vártak, hogy valaki gyorsan betakarja őket. Egy nap alatt lett ugyanis 25 fokból 5, így én is gyors ütemben ugrottam ki és be az autónkból, a tervezett photo - stop-ok helyszínén. Maggie kutyánk az autó melegét élvezve, az utazó dobozában a takarók között kucorgott, ugyanakkor rendkívül módon érdekelte, s így gyors mozdulatokkal szaglászta az ablakon beosonó hideg "illatot". A hegyeken egyre inkább fel-felszálló felhők pedig tudatták, hamarosan itt az idő, hogy még így délelőtt mászhassunk, de addig is még a kamerával a nyakamban gyalogoltam előre a megszokott kis fotóhelyekre, hogy minél több havas pillanatot Veletek is megoszthassak. 

Smink nélkül, csakúgy ahogy felketünk, egy gyorsan összekapott hajnal pillanatai között indultunk el fotózni, még a reggelek kora hajnalán, s így kócos hajamat is csak gyorsan összekötve szinte hunyorogva álltam, a hegyek és a felhők közül feltörő nap - első nagyon erős sugarai alatt. Miközben a háttérben a morcos öreg sziklák fagyoskodtak, addig a szemem előtt már a legtöbb hegycsúcson sziporkázó napsütés landolt, a szirti sasok legnagyobb örömére, hiszen így már az őszre készülő dús tollas szárnyaikat a sziklák felett elegáns csapásokkal melegíthették, a magasban mosolygó nap örömére. 

hegyek_szines.jpeg

Nem telt el pár pillanat és meg is érkeztünk oda, ahová mindig is szerettünk megérkezni, a Civetta hegyvonulat tövébe, a Palafavera sípályáihoz, ahonnan mesebeli túrák indulnak. Arról nem is beszélve, hogy "frenetico" a helyi kávé is és ahogyan a virágok nyári vidámsága harsogó színeivel törte meg, az egy nap alatt megérkező téli csoda csendjét, ez még inkább arra ösztönzött, hogy gyerünk és másszuk meg mihamarabb a háttérben lévő vonulatot, mert onnan a kilátás biztosan lenyűgöző lesz. Gyorsan cipőt cseréltünk, hiszen a reggeli rohanásban csakúgy beleugrottam egy nyári valamibe és így legalább azt is be tudom mutatni, hogy milyen is volt zokni nélkül az 5 fokban havat taposni, most 2018. augusztus végén. Igen, abszolút priceless, miközben a hegyi bocik pedig egyértelmű hangon adták a tudtomra a közelünkben lévő "Malga" istállóiból, hogy bizony, az elmúlt napokhoz képest, Ők most jobban vannak odabent, mert kicsit fáznak :) Én az izgalomtól és az örömömben csak ugráltam a hóban, mint egy kisgyerek :) 

hoban.jpeg

Percek alatt átöltöztünk, felkerültek a spéci hegymászó bakancsok, közben a didergő négylábút hazavittük, aki se perc alatt kucorodott be anyósom mellé, a frissen pattogó tűz jóleső melegével átölelkezve. Anyósom Maggie részére azonnal elkészített pár finom falatot, egy kis prosciutto-t hegyi sajttal, majd  mind eközben éppen babot pucolt egy finom délutáni leveshez. Ahhhh, micsoda bájos meleg volt bent a mi kis hegyi házunk konyhájában, s a frissen felvágott fa illata, még most is itt van az orromban. Magunkhoz kaptunk egy kis kenyeret, meg mortadellát, meg hegyi "formaggio"-t, s már el is indultunk vissza, a szikláink tövébe, hogy lássuk azt, amit látni kell. 

monte_pelmo_havasan.jpeg

Az ózondús levegő jóleső súlya, mintegy nagy csomag fészkelte be magát a tüdőnk belsejébe. A Palafavera felvonóval felérve a hegyi túránk kiindulási pontjához megálltunk egy pillanatra, mert a háttér, bár olyan volt mint egy poszter, de egy #nofilter fotó kapcsán mindenképpen megörökítettük a háttérben lévő tejszínes fagylaltként díszelgő hegycsúcsot, hiszen jö öreg Pelmo havas szikla teraszai félelmetesen gyönyörűek voltak. A környező kis csúcsok csak szemlesütve nézték a nagy öreget, aki tekintélyes szikla oszlopaival a környék egyik legrégibb darabja. Így havasan pedig, valami félelmetes erővel ragadta magához a figyelmet.

A sziklákkal tűzdelt úton haladva, a mezők virágai dermedten mosolyogtak, ahogyan a Rifugio Coldai felé vettük az irányt, ahová minden évben ilyenkor augusztusban többször felmászunk, mert a színek, a kilátás és a testedzés élménye ezen a helyen valahogy felejthetetlen emlék marad - minden egyes alkalommal. Arról nem is beszélve, hogy útközben csakúgy, ahogyan sokan a pisai ferdetornyot, mi itt nyaranta a Pelmo több mint 3000 méteres kis szikláit simogatjuk :) - a távolból, mint a hegyek felett szálló madarak :) 

monte_pelmo_csucs.jpeg

hegyek_zoldek.jpeg

A zöld, a kék és a lég találkozása olyan energiákat mozgattak meg ezen a napon, ami azt hiszem az elkövetkező egy évre feltöltöttek, s nincs az a dolog, ami ezután megállítson a rögös úton. A hegyek ereje félelmetes, szinte érezni itt az őserők tobzódását, a természet erejének ölelését és azt a sok sok pozitív energiát, amit a növények, a kövek, a fenyvesek ontanak felénk. Férjem gyermekkora óta végtelen tisztelője és része ennek a vidéknek, én pedig immárom 4. éve járom velük így nyaranta ezt a mesevidéket.

A Dolomitok ezen része egy különleges kis világ, ahol összeér a föld és az ég, miközben a sziklák hullámos kis játéka festi tüneményesre az eget, mutatva, hogy ki itt bármerre nézel, vedd tudomásul, hogy a végtelen üveghegyek akár így, vagy úgy örökre a lelkükbe zártak. Útközben a sziklaszirtekre kiülve a mormoták csipogása mellett, a sasok, ölyvök lengedező légi tánca kápráztatja el az embert, s ha éppen szerencsénk van, a sziklákon mászó zergéket is szemlélhetünk csendben, lélegzetvételünket visszatartva. Mert ez itt tényleg egy csodavilág. Itt nincs tömeg, nincs zsúfoltság, itt a természet van maga, ki elvárja tőlünk a felé irányuló tisztelet minden lépcsőfokát, s ha ezt vállaljuk, akkor a legszebb arcát mutatja meg nekünk.

hegymaszos_kingus.jpeg

A Rifugio Coldai egy mesés hegyorom, amelynek tetején egy kedves kis menedékhelyen sok finomságot is kóstolhatunk és nem elég hogy felértünk a csúcsra, egy plussz kihívás még eg döntés alapján vár mindenkit. A menedékhely feletti szurdok között egy gyönyörű "tengerszemet" közelíthetünk meg, melynek mindig más színe egy különleges csoda és körbevéve a védelmező sziklafalak erődítményszerű mivoltával, ez a hely olyan, mint egy nagy templom a felhők felett. Igaz, hogy az utolsó szakasz a menedékhelyre edzett hegymászó erőnlétet igényel és az út a tengerszemhez sem a legegyszerűbb túra, de ha az ember egyszer felér ide, akkor minden erőfeszítés eltűnik, a lélek megnyugszik és a szívünk pedig szabadon és végtelen örömmel dobog e helyen. 

Ahol csend van, áldás és nyugalom. Ahol zakatol a szív, mert oly közel vagyunk az éghez, s ahol szinte megfoghatjuk a felhők habos gallérját, mert egyszerre minden ami csoda - az így itt ezen a helyen, elérhető. Itt csak leül az ember, vagy áll az augusztusi hóban, s mereng a természet erején, de az biztos, hogy az érzések sokszínűsége, még a hidegben is mélyen zakatol majd ott legbelül. S egy ilyen helyen aztán azonnal ráébredünk, hogy mennyire kis porszemek vagyunk, a természet méltóságteljes energiái és erejéhez képest. Mennyire apró piciny kis részecskéi vagyunk az univerzumnak, s hogy mindennap hogyan kellene leemelnünk a kalapunk a természet tiszta, őszinte erői előtt, s megköszönni azt, hogy mindennek közepén, egyáltalán létezhetünk...aztán miközben gondolkodtam és a férjem pedig edzett lépteivel leindult a mi tavunk szépséges sziluettjéhez, egyszercsak a nagy sziklafalak között úgy éreztem, a lehető legjobb helyen vagyok. 

Majd csak néztem magam elé, a hegyi "yetim" minden biztos lépését követve, figyeltem a zöld tó mozdulatlan tükrét, a messzeség kékségét, s felnéztem oda, ahonnan Holle anyó mosolygott le rám, s csendben, alázatosan megköszöntem azt is, hogy így és itt lehetünk, így - együtt, tanulva és látva a természet csodáit és tisztelve a hegyek által adott, sohasem elmúló - örökérvényű energiákat. Grazie Mille Dolomiti! <3 

hoban_maszva.jpeg

lago_di_coldai.jpeg

coldai_szep.jpg

sziklak_kozott.jpeg

coldai_kingus.jpg

teto.jpg

(Photocredit & Copyright: A szöveg és a képek az Egy kis Itália blog szerzőjének: Semperger Sommariva Kingának szerzői jogtulajdonába tartoznak. Az oldalon saját fotók és a szerző képei találhatóak. A kép/képek és a szöveg további felhasználása csak és kizárólag a szerző engedélyével, beleegyezésével, vagy a jelen forrás hivatalos megjelölése mellett, teljes tartalomként osztható meg, közölhető tovább. Köszönjük a szerzői jogok tiszteletben tartását! )

 

Egy kicsit valami más, mint az olasz tengerpart?

...irány egy mesebeli ékszerdoboz Veneto tartományban

A csíkos napernyők lágy szellővel karöltve lengedeznek a parton, az olasz nap minden erejével kitesz azért, hogy az igazi "estate" minden ízével és illatával beleírja magát emlékeink könyvébe. Az olasz nyár káprázatos, kötelező élmény és elmaradhatatlan. Szívünkhöz nőtt, gyerekkorunktól kezdve és a tengerpaton majszolt első pizza élménye óta csak minden évben jött és jött. A színes napernyők sora, a forró és hosszú homokfövenyek, a pisztáciás gelato frissítő íze és a tengerparti sziklákon ülve, a lopva elkapott naplemente fényében fotózott első romantikus képek, melyek az olasz tengerpart atmoszférájáról sok érzéssel beszélnek. Mert az olasz nyár kötelező elem, feltölt, átmelegít, magához vonz, csacsog, vidáman mutogat, flip flip papucsban rohangál, homokvárat épít, kagylót gyűjt, spaghetti alla vongola-t majszol, s szeplős mosolyával integet a tömöttt kis köves utcákon, ahol a színes kockás nyári kendővel a fején Vespa-ját támasztva ott áll majd GianLuca, ki ízes fagylaltjait prezentálja nekünk. Az olasz nyár kell, zene a szívünknek és része a lelkünknek, slágerekkel, dalokkal, napsütéssel, tengerparti viharokkal és úgy mindennel együtt. 

tengerpart_3.jpg

De vannak azok a napok, mikor egy kicsit másra vágyunk. Mikor jólesik pihentetni a napsütötte arcunk, mikor csakúgy bandukolnánk valamerre, vakon mesés épületek között, s csakúgy jól esne egy kis történelem, olaszos kisvárosi hangulat, csendben, meghitt környezetben, ott ahol az árnyékban freskókkal festett árkádokat fedezünk fel, s ahol maga az utca egy élő történelem. Ilyenkor jönnek az olasz kisvárosok, amelyekben elveszni nyáron is, több mind csodálatos, mert magával ragadó bájuk, árnyas mediterrán akácos utcáik, a vastag vászon napernyők sokasága a folyóparton, és a napszívta mediterrán kopottasan festett falak látványa egy pillanat alatt szerelemmé válik. Kisvárosok, melyek a tengerhez közel, de eldugva várnak ránk, csendes kis macskaköveik kíváncsian várják a látogatót, s a kerékpáros helyiek mosolya pedig töretlenül a legjobb kávézókhoz vezet, melyek küszöbén leülve, megpihenve érezhetjük át, a nyáron kiüresedett, de mégis mesés olaszos kisvárosok varázslatosan ütött - kopott, tündéri hangulatát. 

treviso_utcacska_kopott.jpg

Egy ilyen kisvárost hozok el Nektek a soraim által. Egy helyet, ahol türkiz folyók, kecses hidak és elegáns sziluettben ringatózó épületek vesznek körbe minket, s ahol a hattyúk és a parton csücsülő kacsa családok is olaszos eleganciával lépdelnek, sikkesen, rúzzos szájjal ahogy kell, visszamosolyogva ránk, a kristálytiszta hegyi folyamok - folyókká duzzadt romantikus partján.  Ahogy megérkezünk ebbe a tüneményes ékszerdoboz kisvárosba a Sile és Botteniga folyók által szelt megannyi vízi út és igazi kis vízi paradicsom vár minket. Tény, hogy szerintem itt van Észak Olaszország egyik legszebb saját "kilátással" rendelkező parkolója, ahol a folyóparton, akár azonnal le is csücsülhetünk pikinikezni. Egy kisváros, ahol a hattyúk, kacsák egy kisebb mennyországot kapva, boldogan élik életüket, s a mesés velencei és lombárd vagy sokaknak úgy ismerős, hogy longobárdok hangulatot idéző árkádos épületek pedig már az első pillanatban elvarázsolnak minket.

turkiz_vizek.jpg

kis_utcak_4.jpg

treviso_folyopart.jpg

Treviso egy igazi felfedezetlen kis gyöngyszem. Egy sikkes kisváros az Észak Keleti régióban, ahonnan oly sokminden ered, s mégis oly keveset tudunk róla, pedig Trevisoban az utcák folyamatosan beszélnek. Mondják történetük és mesélnek és mesélnek, minél jobban elveszünk bennük. Ez a közel 90.000 olasz kisvárosi hangulatú település nem véletlenül varázsol el minket első pillanatban. Eleganciája és stlusa a múltból ered, miközben a modern idők divatjának több márkáját és fémjelzi Treviso neve. A Benetton, a Sisley, a Stefanel, a Geox, a Diadora, valamint a Lotto Italia márkák központja itt található, valamint a fantasztikus Pinarello kerékpár márka hazája is Treviso-hoz köthető.

Ez a mesebeli utcácskákkal, egyedi design elemekkel tűzdelt, virágos villákkal, sármos szépségekben természetesen buja kisváros megannyi más finomságot is tudhat magáénak, szépséges mivolta mellett.  Treviso híres még a "radicchio di Treviso"-ról, a gyöngyöző prosecco-ról, mint Veneto finom italáról és egyben a tiramisu otthona is. Így ezeket itt Treviso-ban mindenképpen ki kell próbálnunk és mindez jól is fog esni, mert arra nagyon készüljünk fel, hogy a szemünk hatalmas munkát fog tenni ebben a kisvárosban, a kameránkról nem is beszélve. 

treviso_utcak_meses.jpg

nyuszik.jpg

 

viragok_villak.jpg
A városka szépséges kis eldugott utcái sétálva egyszerre érezhetjük magunkat Velencében, Padova-ban, s a longobárdok által megannyi nyomott hagyott Cividale hangulatban is. Árkádos passage-ok, eldugott múzeumok, de még napoleoni hangulatot is idéző emlékek ütik fel fejüket itt, a hangulatos épületek, hidak, vízi utak között. Álmosan pislogó ódon villák, vállunkra omló mediterrán virágcsodák és bűvöletes zöld kollekciók figyelnek a színes ablakok sokaságából, melyek alatt végtelen eleganciával rendezett üzletek, bárok és éttermek várják az idelátogató vendéget.

Több helyet is kipróbáltunk Treviso-ban, javarészt mindenhol családias vendéglátás, isteni helyi és őszinte ízek és turistamentes atmoszféra fogadott. A helyiek nagyon kedvesek, ebédhelyünkre, Minket egy tüneményes hölgy kalauzolt minket, akivel csakúgy olaszosan és kedvesen szóba elegyedtünk a színes házak, szűk utcácskák és csakúgy a szívünkre szállt Treviso hangulat között. S a kávé....Trevisoban a kávé igazi mennyei élmény, mert vagy 5 helyen megálltunk, s mindenhol jót ittunk, kedves volt a kiszolgálást és a tulajdonosokkal mindenhol egy keveset csacsogtunk. A mi olasz nagyink azt vallja, hogy a napi 5 kávé kell a szívnek - s mivel Ő 92 éves, nos hihetünk neki - így Trevisoban mi Nonna tanácsai által kipóráltuk a legjobb kávésokat. Egy élmény volt....

treviso_omlo_viragok.jpg

 arkadok_1.jpg

tortenelmi_epuletek.jpg

 S hogy a design, a színek és a stílus városa is ez a kis gyöngyszem, arról bizony minden apró részlet tanúskodott. Fergeteges porcelán és lakberendezési boltok, különleges ékszerek, design kiegészítők, és az olasz márkák fellegvára fogadott Bennünket. Treviso maga a stílus, minden apró kis rezdülésében és az benne a legszebb, hogy akármerre kanyargunk a kisváros szívében, mindenhol valami olyan részlet jön felénk, amely előtt azonnal megállunk, magunkba szívjuk és úgy megyünk tovább, hogy a nyári nap onnan fentről mosolyogva néz le ránk.

Treviso lelke valahol a vizek és növények körforgásában a szépség tiszta és őszinte erejében rejlik, mert ennek a kisvárosnak jól állnak a rendezetlen ráncok az épületen, a sikkes velencei módon púderezett szépségpöttyök, s még a kopogó kis utcai kövek is, melyek között, a kis résekben is virágok kandikálnak, kedvesen figyelve és marasztalva minden erre járót. Oh.....és Csipkerózsika cipellőjéről nem is beszélve, merthogy ebben a mesebeli kisvárosban, még ezt is megtaláltuk, a többi mesés részlettel, ámulatba ejtő design üzlettel és szépséggel együtt <3 

dior_cipo.jpg

treviso_uvegek.jpg

(Photocredit & Copyright: A szöveg és a képek az Egy kis Itália blog szerzőjének: Semperger Sommariva Kingának szerzői jogtulajdona. Az oldalon saját fotók és a szerző Instagram oldalának képei - Littlebit_of_Italy képei találhatóak. A kép/képek és a szöveg további felhasználása csak és kizárólag a szerző engedélyével, beleegyezésével, vagy a jelen forrás hivatalos megjelölése mellett osztható meg, közölhető tovább. Köszönjük a szerzői jogok tiszteletben tartását! )