Ínycsiklandozó ízek kavalkádja, piciny családi Osteria-k leplezetlen bája, friss hegyi sajtok sokasága, s isteni prosciutto sonkák felvonulása ... mindezen apró, ízes életérzések nélkül nem is létezik igazán Itália. Annyi, de annyi finomság köt minket taljánföld megannyi térségéhez, hogy bizony, amikor arról álmodozunk, hogy úgy ennék valami igazán finomat, az olasz ízek, receptek, frenetikus alapanyagok sokasága, megannyiunk előtt, gyakran jelenik meg.

Kacskaringós kis utak a csodás Júlia Alpok tövében, olívafák a teraszos dombok ölelésében, s végtelennek tűnő harsogó zöld táj, borvidékek, antik kőházak, báj, érintetlen vidék, természetes ősi és lüktető energiák. A mai virtuális gasztroutazásunk Friuli régió vidékén repül majd át, mely az első térség Szlovénia után, ahogy Magyarország felől belépünk Olaszországba. E térségen a legtöbben átutaztunk már, híresebb vidékek felé, pedig ha majd az élet úgy engedi, itt lesz az ideje, hogy ne siessünk, álljunk meg és nézzünk bele, ebbe a végtelen kincsekkel teli ékszerdobozba, egy olyan vidéken, ahol megannyi lélegzetelállító, mesehely, s igazi Egy kis Itália vár minket. Mert Friuli gyönyörű, rendkívül sok arca van, ízeiből pedig most ezen írásom keretében csak egy kis szeletet hoztam el. 

A hegyek ölelésében, csodálatos rajzolatú lankák között, megannyi piciny kis városka helyezkedik el, s Friuli tájai, természete, vidéke, egy szóban ábrázolva: "meraviglioso". Azaz gyönyörű. Ez az ötödik legkisebb olasz régió nemcsak biztonságos, piciny, kedves és nagyon szerethető, de megannyi ponton kötődik Magyarországhoz is, az Osztrák Magyar Monarchia idejéből, Sissi romantikus történeteiből, de csakúgy már Attila hun király seregei is masíroztak itt. A történelmi kapcsolódásokról sokat tudnék mesélni, ezt majd egy másik írásomban örömmel teszem. Most az ízek, illatok, gasztronómiai különlegességek egy részén a sor, hiszen hosszas oldalak nem lennének elegendőek mindent itt leírni, mert ezt látni és érezni kell majd. Friuli csodás földrajzi adottsága, dús legelői, gazdag termőföldjei, türkiz patakjai, hegyi tavai, dombos részei, tengeri lagúnái, mind mind megannyi kincset, felejthetetlen ízeket, tiszta alapanyagokat és különleges gasztroélményeket adnak majd azoknak, kik megállnak itt nálunk. 

S ha már ízek és alapanyagok. Lássuk csak mit is jelent nekünk olaszoknak az "evés" azaz a "mangiare"? Élvezetes szükséglet, vagy az ízek halmozása, vagy a megannyi finomság kóstolása, amivel nem lehet betelni? Amit én mondhatok, s amit látok és tapasztalok itt Csizmaországban, az nem más, mint az, hogy az olaszoknak az evés ÖRÖM és ÜNNEP. Nálunk, Friuli-ban a terített asztal nyugalmat ad, időt teremt a beszélgetések megéléséhez, az ízek, finomságok élvezéséhez. Szeretünk időt szánni arra, amit eszünk és ezzel megbecsüljük azt is, ami gondos munkák során, az asztalra kerül. Arról nem is beszélve, hogy az olasz családok életében az asztal, a beszélgetés helye, amelyet körbeülve, például a mobiltelefonnak biztos valahol máshol lesz a helye, s készüljünk fel arra, hogy biztosan lesz egy-egy szemfüles Nonna, vagy családtag, aki úgyis kiszúrja azt, ha az asztal alatt másra figyelnénk, nem az ételre, egymásra. Mert nálunk az asztal "szent", s ott az ízes szavaké, a nagy beszélgetéseké a terep, ahonnan igyekszünk kizáró sokmindent a rohanó külvilágból, amennyire csak lehet.

Ebben a történelemben és hagyományokban gazdag régióban, megannyi dolog társul az étkezés öröm pillanatai köré. Több száz, ezeréves kőfalak suttogó meséi, élre vasalt nehéz abroszok, gyönyörű étkészletek, illatos termek, szalonok, súlyos, szépséges tányérok. Nem hiányozhatnak a dédnagymamák  keményített csipketerítői sem, ahogyan a kézzel írt menüssorok is sok helyen elengedhetetlenek. Elegánsan koccanó krisálypoharak Ribolla Gialla habzóborral teli, télen pedig duruzsoló kandallók várnak minket. Történelmi borospincék, klasszikusan fazonírozott, csodás kastélyparkok, elegáns villák, középkori várak, tüneményes antik konyhák, rézedények, melyek között például helyi neves szakácsokkal főzhetünk, miközben az olasz reggel egy ódon villa, vagy romantikus kőház falai között ébreszt minket, illatosan simogatva a dombok megannyi virágának illatával. 

A Friuli konyha tele van tradíciókkal és történelmi mesékkel, régi idők isteni receptjeivel, melyeket szorgosan gyűjtök be én is, családunk, s barátaink tradícionális konyháiból. Imádjuk ezeket a konyhai "Friuli" élményeket megélni, s megosztani itt - nálunk - veletek, egy - egy főzés, vagy akár különleges gasztroélmény közepette is, valamelyik kis családi Osteria, vagy birtok megannyi történettel teli konyhájában. Ott, ahol a régi rézedények is még aktív részei a sütésnek főzésnek, vagy ahol például a Nonna-k és Bisnonna-k retro tésztaszűrője is szerepet kap, mert segítségével készül például a "girini", amely egy lágy, picinyke tészta fajta, olyasmi mint nálunk Magyarországon egy kicsiny nokedli, de könnyebb, lágyabb, puhább és isteni amikor friss zöldségekkel, gombával tálaljuk. Lobogó vízben főzzük ki ezeket a piciny kis "galuskákat", s a "girino" szó jelentése  pedig nem más mint "ebihal", mert ezek a kis tészta darabkák, bizony pont úgy néznek ki mint a vízben úszkáló kis "hasonmásaik", melyek elkészítése itt nálunk könnyed liszt alapra épül.  

Friuli-ban virulnak azok az éttermek, ahol a család, több generáció együtt főz. Friss, könnyed liszt és gabona illatúak a konyhák már hajnalban, ahol a Nonna-k már kora reggel gyúrják a házilag készült tésztaételek "pasta-ját". Igazi sárga, falusi tojás vár arra, hogy készüljön az "uova strappazzate" azaz a tojásrántotta, a birtokokon megszálló, korán reggeliző vendégeknek, akik aztán a fügefák alatt olvasva, nyújtózhatnak el a dombok megnyugtatóan kellemes látványában. Kis Ape-val érkeznek a friss alapanyagok a környező farmokról, s mindenki a családi gazdaság körül sürög és forog.

Autentikus ízlelőhelyek, pici manufaktúrák, igazi "cucina-k" sorai járhatóak be nálunk, ahol régi, poros, nagykönyvekben őrzik a tradícionális recepteket, s ahol mindig megtudhatunk egy-egy  titkot, tradíciót, különleges alapanyag történetet. Kellemes mosolyú szakácsok tüsténkednek, akik reggelente a párás dombok között gyűjtik az aznapi fűszernövényeket, s használják mindazt a helyi alapanyag áradatot, melyek az éttermekhez tartozó saját földeken, a birtokokon és a közelben megterem. Friuli konyhája hű ahhoz, amit a térség ad, s bár tudom sokan nem szeretik a kifejezést, hogy " nulla kilóméteres ételek", de nálunk ami ételnél csak lehet, annak alapanyaga bizony helyben terem, itt is kerül asztalra, mert ezzel is segítjük és támogatjuk azokat, kik megannyian a kiváló és jó minőségű élelmiszerekért dolgoznak nálunk a régióban. Nálunk a receptek és az ízek sokasága a helyire épül, arra a vidékre, amit oly sokan, olyan nagyon és sokféleképpen szeretünk. 

Megannyi kisbirtok, Osteria és Trattoria várja a hozzánk érkező vendégeket, színes falakkal, régi kövekkel, palettás ablakokkal, vidám hangulat közepette, bájos mezőkkel, nagy teraszos borvidékkel körbeölelve, amely Friuli-ban mind azt súgja nekünk, hogy "itt egyszerűen csakúgy jó Neked". Nem vagyunk sok, de nem is vagyunk kevés, pont az bennünk a legszerethetőbb, s azt gondolom a legnagyobb érték, hogy olyan emberi az egész. Nem felkapott, nem trendi, nem tömegturista, (nem is tud az lenni), ugyanakkor közeli, csendes, érintetlen, biztronságos s megannyi tekintetben tüneményes az egész. Olyan "Friuli-s" szokták mondani a barátaink, ismerősök, partnereink és üzletfeleink, akik évente többször térnek vissza hozzánk, hogy a hegyektől, a dombokon át, a tengeri lagúnák gyönyörű közelében - végigkóstoljuk és átéljük együtt Friuli ízeit. A frenetikus sonkákat,  a hegyvidék füstölt Speck-jét, a San Daniele--i dombok selymes prosciutto-it, a házi szalámikat, s sziklák között és a föld alatt vászonba tekerve érlelt sajtokat, s a piciny kis házilag sült kenyérkéken elhelyezett apró finomságokat ("tartina-kat"), melyek mellett szüntelen koccintunk, mert Friuli-ban jó egészség, azaz "SALUTE" bizony nincsen is "CIN-CIN" nélkül. 

Friuli-ban megannyi mindent adott nekünk a jó isten. Így a munkákból adódóan is, boldogan és büszkén segítjük és fedezzük fel, a megannyi élelmiszeripari lelőhelyet, a kis helyi és házi termelőket, akik tradícionális körülmények között, családi manufaktúrákban dolgoznak, s ragaszkodva a régi hagyományokhoz nem igatzán használnak vegyszert, és tartósítószert sem, mert helyette ott van a tengeri só, a hegyi levegő és például a disznózsír, melyek önmaguk természetes módján - tökéletesen ellátják sok esetbe a dolgukat, "tartósítás" címszó alatt. A San Daniele-i sonka kiváló minőségét is az emberi munka, a hosszú s gondos érlelés, a "zsírozás" különleges technikái dícsérik, hiszen az ízekért ott a több mint 50 éves családi tradíció a felelős. A hegyek klímája, a friss, szinte gyógynövény illatú levegő, az ásványos zöld folyók és patakok, melyek e vidék megannyi aromáját és ízét teremtik meg, az itt érlelt sonkákban is nem véletlenül érezhetőek.

Mert a San Daniele-i prosciutto bizony különleges selymességű. Természetes, hogy az itteni mesterek között is van sok különbség, mert a leginkább kiváló családi manufaktúrákban évente nem készül több mint 5000-6000 darab, míg a nagyobb üzemek pedig sok tízezres darabszámokkal kerülnek a piacra. Azon piciny manufaktúrákban, melyek mi is szeretünk, a házilag zsírozott, kézzel készült grissinikre tekerve lehet belekóstolni abba, hogy mit is jelent az igazi San Daniele sonka. Nem véletlen, hogy mi a régi, tradícionális családi kis műhelyeket részesítjük előnyben, és szeretünk az Ő színfalaik mögé betekinteni, s örülünk, hogy velük működhetünk együtt.

S amikor a hegyi barlangokban érlelt sajtokat kóstoljuk a Karniai hegyek között, útközben pedig meglátogatjuk a sokszor még tavasszal is hósipkás csúcsokat és a türkiz tavakat a vidék lankái között, azt hiszem annál nem is kell több, ha az ember friss, lélekemelő, hegyek ölelésére és kellemes ízekre vágyik. Az érzés, mikor beleszippantunk abba a hasogatóan friss és éltető levegőbe, amely ezen a vidéken vesz körbevesz minket minden kis sejtünket megtölti. Arról nem is beszélve, hogy például a tengereinkénél, olyan jótékony hatású a levegő azoknak is, kik asztmás vagy allergiás betegségben szenvednek, hogy orvosi ajánlásra sokan pld. emiatt költöznek ide hozzánk Grado-ba, a tengerpartra a lagúnák világába. 

De most merüljünk csak el egy kicsit hegyek, s a kékes zöld tavak szépségében, s az ízek útján szépen leereszkedünk majd a lagúnák és a tengeri finsomságok világába is. A Karniai Alpok kacskaringós kis útjai, és az ott elérhető megannyi pici zsákfalucskák tündérmeséket kínálnak. Rejtett természetvédelmi zónák, gyönyörű sziklák, mezők, legelők várnak itt minket. Hullámzó és dús legelőkön békésen élnek itt a bocik, a gyógynövényekkel teli füvet legelve nap mint nap, így itt tényleg olyan sajtok "teremnek" s készülnek, hogy csak na. A krókuszokkal telenőtt mezők mellett tavasszal sétálva, a piciny farönkös házikókban, a kézzel készült krumpligombóckák, kerekednek dolgos kezek munkája által  (az igazi hegyi házi gnocci-k). Ezt akár friss hegyi vaj ágyon tálalják majd nekünk, isteni füstölt ricotta sajttal leszórva, vagy éppen a sok órán át főtt mennyei raguval borítva örvendezhetünk majd ennek a tál ételnek, egy kellemes kis vörösbor mellett. Nálunk a "gnocchi" nagyon sokféleképpen készül, lehet édes és sós verziója is, de készül például cseresznyés verzióban is, ahogy fahéjjal és szilvával is nagyon népszerű. 

Azt érzem valahol, hogy a jövő vendéglátása, utazásai is azon érzések köré csoportosulhatnak majd, melyek itt Friuliban olyan sok apró, de nagyon fontos körülménnyel vesznek körbe minket. Szerintem egyre nagyobb lesz a vágyunk a kicsi, a csendes, a finom, a bájos, a családias, a biztonságos helyek iránt, melyek egy kicsit máshogy vesznek majd körbe minket, mint az, amihez eddig, a megannyi rohanó utazás által hozzászoktunk. A száguldó sebesség és a "grande viaggi" (nagy utazások - hosszú utak) élményei helyett, azt hiszem, egy kicsit más lesz majd a "trend". A lassulás, a slow-torusim, a családias közeg, a felszabadító természet, s azok a dolgok kerülnek majd előtérbe, amely érzések valahol sokkal több nyugalmat, lecsendesülést, új kitárulkozó értékeket is hozhatnak az életünkbe. 

Úgy gondolom, hogy azokat a helyeket fogjuk keresni, - amikor már majd lehet - , ahol nem lesz tömeg, ahol a gyógyító természet markánsan jelen van körülöttünk, s ahol a kis, eldugott családi éttermekben ott lobog majd a kandallóban a tűz a fogolar (tradícionális Friuli tűzhely) körül, ahol van helye a lelkünknek, a testünknek és ahol szabadabban mozoghatunk, élvezhetjük a kicsit "érintetlent", ami körbevesz. Ahol a kézfogás és a szem mosolya még oly sokat jelent, s ahol lesz terünk majd arra, hogy "átéljük az igazán jóleső lassú, kicsit befelé is tekintő érzéseket". Több lesz a kevesebb. Értékesebb lesz az eddig fel nem fedezett. S mindezzel együtt olyan ízek, érzések és harmóniák léphetnek majd be az életünkbe, amelyek azt gondolom, megannyi boldogságmorzsát hoznak el. Friuli olyan hely, ahol a lelkünk szépen leparkol a repkényes kis házak tövében, s egyszerűen egy részünk csakúgy ott marad. A sokat jelentő régi illatok és kultúrák, melyeket itt nálunk tapasztalhatunk, megannyi láncra fűzve, mint egy csodás régi, féltve őrzött kis családi ékszer kerülnek majd mindannyiszor felszínre, ahányszor visszagondolunk az itteni élményekre. 

Számos családi és nemzetiségi tradíció kapcsolódik egybe a régiónkban, s mindehhez társul egy precíz, olyan igazán "tiszta udvar rendes ház" régiós tudat, melyhez rendkívül egészséges alapanyagok csatlakoznak. Így a vidék adta,  sokrétű "mennyei manna", a friss zöldségek, a gyógynövények, erdők és mezők zöldjei, nálunk szinte sorbanállnak ahhoz, hogy az asztalunkra kerülhessenek. Csak egy pár különlegességet említve, pld. a "goriziai rózsa" mely egy bordós - fehér saláta típus és isteni az aromája, vagy például mezőink egészséges zöld füve a sclopit, melyből megannyi finomság készül, s még sorolhatnánk a különleges összetevőket, melyeket például a Grado - i lagúnák gyógynövényei adnak a helyi "mindentudó" líkőr esszenciájához, a Santonego készítéséhez, melyet aztán sokféle ételhez, édességekhez is használnak a séfek.

De nem szabad elfedelkeznünk például a vidékünk szőlő ecetéről sem, amelyhet egy különleges szőlőfajtából, a Ribolla Gialla-ból készítenek, mely itt terem. E szőlőfajta amúgy remek borok alapja is. Az ecet pedig, mely hosszas és titkos családi recept alapján, saját kis manufaktúrában, különleges hordós érlelési rendszerben készül egy fantasztikus dolog, melyet mi oly sokat használnunk az ízek fokozásához itt Friuliban, természetesen az olívaolaj és megannyi más balzsamecet, fűszernövények mellett. 

Mi itt Friuli-ban imádjuk használni és az ételeket és asztalt is díszíteni megannyi apró virággal. Számos féle ehető színes apró kis virág terem, a bájos földeken. De például Friuli egy igazi "Spárga Birodalom is". S a zöld spárga finomsága mellett hangsúlyosan van jelen a különleges fehér spárga is a gasztronómiánkban. Ezt a különlegesen szép és nagy spárga típust itt nálunk a Udine környéki szőlőföldeken kezdték el annak idején a 19. században termeszteni, hogy a növény megkösse a szőlőföldek magas nedvességtartalmát. Azóta pedig ikonikus gasztronómiai alapanyag lett belőle. Tavasszal, mikor például sprága szezon van, hihetetlen választékban érhető el ez a "varázs zöldség" melyet nagy előszeretettel használunk a konyhában, s megannyi spárga fesztivál, rendezvény is tornyosul, a régiónk egyik ikonikus alapanyaga köré. 

A mi egyik kedvenc családi receptünket (amatőr módon, a mi konyhánkban :), a fehér spárgás, vörösboros risotto elkészítését, pedig itt, a YouTube csatornánkon éritek el, mely természetesen készíthető zöld verzióban is, akár egy isteni fehérborral, mely nálunk tradícionálisan, nem is lenne más mint az egyik legkedveltebb fehérbor típusunk, a Friuliano lenne. S ne felejtsük el például az isteni articsóka megannyi változatát sem, amelyből szuper krémek készülnek, de rántva is finom, s a vad édeskömény, melyet oly nagy előszeretettel használunk, megannyi régi, Nonna recept mellé ..... s akkor most még csak pár finomságot említettem.

A Friuli konyha sajátosságai között szerepel az is, hogy a szlovén, az osztrák és a magyar gasztro kultúrát is sok ponton ötvözi, tekintettel a történelmi, s földrajzunk által is összekapcsolódó hagyományokra. Nem véletlen, hogy sok tradícionális étel neve kicsit más nyelveket is ötvöz, mint pld. a Pitina, amely, amely kvázi egy szalámi formájú - kecskehúsból készülő finomság ( lágy húsból - így először kvázi húsgombóc formájában készítik ), melyhez több helyen kevernek szalonnát, sertéshúst is. Majd pedig fokhagymával, sóval, borssal és vörösborral összegurigatva, kukorica lisztbe hentergetik. Hegyi fenyőfával füstölt helyen érlelik. Összességében isteni!

Friss érlelt szalámi lesz, amit ecettel főzve, vagy polentával tálalva, vagy akár levesekkel együtt is kínálunk. Mennyei eledel, télen különösen jót tesz a léleknek és rendkvül módon tápláló is. Nálunk nagyon sokféle remek húsos és tápláló étel van, melyet a hegyvidékeink tradíciói őriznek leginkább, ahol a "musetto" és a "brovada" történetei is érdekesek. A "brovada" erjesztett fehérrépa, szeletelve vörös szőlőtörkölyben aprítva, mely nagyon hasonlít a káposztára, de mégsem teljesen olyan. A "musetto" pedig olyasmi mint nálunk a hurka, sertéshúsból készül, s a fehérrépa csípős ízével kiegészülve, különleges ízharmóniát teremt, mert a húst remekül egyensúlyozza majd a "brovada" különleges pikantériája. S természetesen egy ilyen tradícionális menü után elmaradhatatlan egy kis "gubana" is, hogy édességekről is essen szó. Ez a finomság egy kalács típusú kelt tészta, mely dióval, mazsolával, fenyőmaggal, citromhéjjal készül. A recept őse az 1409es évből származik, amikor is a pápa meglátogatta vidékünket, s ott városokat szentelt meg. Az ő tiszteletére készítették a helyiek, ezt az ízes kelt tészta szépséget. 

Nekem két, különlegesen kedves rész is nagyon közel áll a szívemhez, a mi régiónkból. A dombok és a tengeri lagúnék vidéke, ahol mindig nagyon szívesen kalandozunk, gasztronómiailag is. Az dombok vidéke, első látásra volt szerelem, az elegáns, teraszosan művelt szőlőföldek között, ahol igazán különleges ízek harmóniája találkozik a gyönyörű táj szépségével, történelmi tradíciók közepette tálalva. Itt az ízlelőbimbókat, kedves családi kis birtokokon, eldugott villák tövében tölthetjük fel, mindenhol megannyi kulináris és különleges élménnyel. Felpattanhatunk akár egy Vespa-ra is, körbelátogathatunk megannyi kiváló minőségű borászatot, közben isteni falatokat kóstolhatunk itt - ott - amott, s miközben a dombok között tekergünk, a legszebb az, hogy csakúgy jó megállni bárhol, mert a táj olyan gyönyörű, a levegő olyan tiszta és a mezők olyan bájosan ölelnek majd körbe minket, hogy bizony a szívünk része mindig ott marad egy - egy kedves kis agriturismo-ban, családi birtokon, vagy igazán fotogén helyszínen. 

Itt, a dombok között megannyi kis élelmiszeripari vállalkozás, piciny farm és kedves szatócsbolt is van, mely a térség finomságait fogja össze, akikkel évek óta keményen és szervezetten dolgozunk azon, egy komoly élelmiszeripari klaszter keretében, hogy Friuli ízei egy helyen - online is, mihamarabb majd otthon, Magyarországon is elérhetőek legyenek. Annyira boldog leszek, ha ez is elindul, mert csodák kerülhetnek majd az asztalaitokra, innen tőlünk. Ez a projektünk is készen áll, s ahogyan a mostani helyzet egy kicsit majd "kiegyenesedik", bizony nagyon sok finomságot, otthonra is meg tudtok rendelni - online, innen tőlünk, tökéletesen, higiénikusan s utazásra készen csomagolva. S tudjátok, hamarosan indul az Egy kis Itália önálló weboldal is, ahol még nagyon nagyon sokmindenre fény derül majd.  

A dombok között kihagyhatatlan és azt gondolom abszolút szerelem lesz majd Nektek is, a Frico-k, s a Frittata-k isteni, könnyed világa. A montasio sajtból készülő, roppanós csodák könnyed finomsága és a főételként is sokak kedvenceként készülő burgonyás Frico, mely anno a világháború utáni ínséges időszakot idézve, egyszerű alapanyagokból, krumpliból és sajtból készül - remek konyhai trükkök közepette (valamelyst hasonlít a mi tócsninkhoz, de sokmindenben más, mert a montasio sajt a vidékünk ízharmóniáit, tökéletesen adja vissza). Hagyma nélkül az eredeti, de hagymás verziója is van. A Frittata pedig, egy kétoldalról sütött, magas, vastag, de mégis könnyed "rántotta", melyet mi a régióban, csak zöldséges verzióban készítünk megannyi zöldfűszerrel, illatos és aromás mezők növényeivel és rendkívül különleges fűszeraromákkal, különleges kétoldali sütési technikával - melyről hamarosan érkezni fog a videónk az Egy kis Itália YouTube csatornán. 

S bár az írásom végére hagytam, de szívem egyik legfontosabb csücske, a mi gyönyörű lagúna világunk, mely Grado mesés vidékén találkozik össze, a tengerpartjaink homokfövenyeivel. Itt, ahol az érintetlen természet, fonja körbe a Nap Szigetét, ahol a lagúnák között reggelente vadlovak szaladgálnak, s ahol a a tengerben hajnalonként és az esti naplementék fényében, ha szerencsések vagyunk éppen, ugráló delfineket is láthatunk. Ez a vidék is egy mesés része a térségünknek, ahol annyira örülünk, hogy minden kicsi, emberi és "tömegekre" csakúgy alkalmatlan is, mert Grado is pont úgy jó, ahogy van, a vele együtt a partszakaszunkon egybekapcsolódó más lagúna - halászvároskákkal együtt, melyek pld. Muggia, vagy Marano Lungomare - fontos részei a térségi gasztronómiának is.

Grado-ban sok száz évre visszanyúló halászati hagyományok itt élnek velünk együtt, nap mint nap.  A halászok utcájában a reggel, az valami olyan fantasztikus csoda, hogy annak minden rezdülését érezni és látni kell. Amikor a kérges - dolgos kezek, a halászok éneke, a hálók pergése, s a reggeli forró kávéillat lengi körbe ezt a piciny színes helyet, az ember csak leül ott a parton, a kis vízi utcában és nézi a színes forgatagot, a fantasztikus minőségű tengeri fogásokat, melyet a lagúnák világának fenntarthatóan őrzött és szigorúan szabályozott halászati tevékenysége ad. Az itt élők gondosan és nagyon vigyáznak a minket körbeölelő természetre, mert tudjuk, hogy mit is ad nekünk ez a régió. Mindeközben természetesen, nem hiányozhatnak a finom falatokért "kiabáló" sirályok sem, akik külön látványosságai ennek a piciny, vízi utcának.

Grado tüneményes óvárosában megannyi kis családi étterem található, melyek megannyi vertikumban kínálják a különleges tengeri ételeket, melyek mellől sokszor nem hiányozhat köretként például az oly híres Friuli polenta  sem (főtt kukoricadara, melynek létezik fehér és sárga verziója is). Egyik tradícionális ételünk itt, a "boreto", amely egy igazán ízletes, "halpörkölt", de nekem személyes kedvencem még, a "sarde in saor - azaz a szardíniák savanykásan marinálva ( hagymával, ecettel és mindenféle finomságban). Csakúgy nem hagyhatjuk ki Grado-ban a "scampi alla busara-t" sem, mely fokhagymával, petrezselyemmel, s paradicsommal együtt készülő, különleges scampi finomság.

S mióta itt élünk, végre "korlátlan" mennyiségben ehetem az egyik nagy kedvencem, a "capesante-t" azaz a szent jakab kagylót, amely akár zsemlemorzsával megszórva, kis fehérboros szósszal is isteni a sütőbe dugva. De annyiféle módon készíthető, így tavasszal, akár spárga körettel (fehérspárga) is isteni. Természetesen, akik a fekete kagylót, vagy éppen a "cape lunghe-t" szeretik sem maradnak finomságok nélkül, mert a széles halkínálat mellett, megannyi kagylócsoda is kerülhet az kis asztalokra, a Nap Szigetének kicsiny kis utcái között. Ahol arra is van lehetőség nyaranta, hogy egy - egy szervezett túra keretében, a halászok apró pici szigetére is kilátogathassunk, ahol betekintést nyerhetünk hogyan is készülnek a tradícionális hal ételek, a mesés kis "casoni-k", vízen lévő piciny szigetek halászkunyhócskái között. 

Végtelen számú finomságról mesélhetnék még Nektek, mert Friuli-ban tényleg minden adott - azon értékek mentén -, amiért oly nagyon szeretjük Olaszországot. Ez az Észak Keleti mesés kis régió, megannyi dolgot kínál az ideérkezőknek, csakúgy, ahogyan mi akik itt élünk, nem véletlen, hogy miért is vagyunk nagyon hálásak és érezzük magunkat oly nagyon szerencsésnek, hogy itt lakhatunk. Az ízeink, a tájaink, s a történelem mellett, olyan emberi értékek találkoznak és adódnak össze Friluli-ban, mely sokunknak, valami nagyon különlegeset jelent.

Nem véletlen, hogy még a mostani időszakban is azon dolgozunk töretlenül, szenvedélyesen és lelkesen, hogy minél több csodát fedezzünk fel itt Nektek, hogy ha majd már lehet utazni, akkor a partnereinkkel, a régiónkat behálózó történelmi, gasztronómiai hálózatainkkal együtt, minél több mindent megmutassunk Nektek. Mert a "Friuli érzést" minél inkább átérezhetitek majd, úgy fog egyre többet és többet adni Nektek ez a piciny, kevésbé ismert, gyönyörű régió. Addig is egy igazi, a térségünk különleges és tradícionális Friuli nyelvű gondolatsorával búcsúzom, mely így szól: "Vin e Amis - Paradis" - azaz bor és barátok = földi paradicsom. Pontosan így .... Friuli régió tényleg nem más, mint egy igazi kis mesebeli oázis, annak minden ízével, nedűjével, finomságaival, atmoszférájával, s emberi értékeivel együtt. 

Utóírat: mikor ezeket a sorokat írom, most csak virtuálisan utazhatunk, így idézhetjük fel az emlékeinket, érzéseinket. Természetesen a fotók is archívak. De tudjuk, hogy egyszer eljönnek majd azok a napok is, hogy sokatokkal újra találkozhatunk itt nálunk, - Friuli-ban, s nagyokat koccinthatunk, finomakat ehetünk. Addig is mindenkinek kívánok jó egészséget, sok türelmet, ahogy majd lehet, végre nagy családi találkozásokat, előretekintést, álmodozást, s elmerülést a szuper utazási emlékeinkben. S míg élőben nem lehet, "utazzunk együtt virtuálisan". Köszönöm, hogy egyre többen és többen követtek, ígérem, hogy megannyi színes, ízes szépséget, csodás tájakat, történelmet és különlegességeket hozok el Nektek, az én Egy kis Itália-mból. 

A Friuli régió ízeiről szóló élő adásom, pedig itt hallgathatjátok meg.