Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

9 + 1 ünnepi hangulatú boldogságmorzsa

2018. december 08. - BellaItalia

Apró örömök nélkül nem élet az élet, s mondjuk ki, az olaszok ezekben az apró dolgokban igazi művészek. A lelkünknek pedig így karácsony előtt, az ünnepi hangulatban nagyon fontosak azok a kis finomságok, amellyel a készülődés, a hangulat, a pihe puha forraltboros esték még inkább átitatnak és felmelegítenek minket szeretettel, kitárulkozással. Ezek az apró pillanatok, érzések, rezdülések oly sokszor ott vannak a mindennapokban velünk, néha elrohanunk mellettük, nem éljük meg őket. Most, hogy közelednek az ünnepek, legyen ilyen apró pillanatokból, boldogságmorzsából még több Nektek is, higyjétek el, lehet ezen percek nélkül élni, de összességében nem érdemes. Jöjjenek hát az én itáliai hangulatú kis morzsáim, melyektől az elmúlt időszakban új energiákat kaptam, s melyekből remélem, Ti is merítetek majd itt  - velem - a blog oldalon. 

1. Kicsiny olasz terek, pici ablakok, ünnepi fények

Az olasz kisvárosok esti ünnepi fényeinek van egy különleges, dús, szeretettel teli hangulata. A poharak tompa koccanása a karácsonyi vásárban, a kisutcák fénye, a gyerekzsivaj átölelő vidámsága, hangosan köszönő barátok nagy ölelése, a dolomitokból érkező fenyők sudár sziluettje és a kis színes ablakok szeretet fénye. A színek és muzsika kavalkádja, olaszos eleganciája, egy olyan erő, melynek közepén úgy érzed forog Veled a világ, meg sem áll, de Te nem is szeretnél kiszállni belőle, mert ez bizony úgy jó, ahogy van. Mindeközben a lábad alatt, szőrős kisdzsekiben ül az irodaszomszédunk kutyája és mered rám nagy gombszemekkel, hogy tényleg nem kaphat abból s szelet sonkából, ami éppen kikandikál a kis tramezzinim belsejéből. Dehogynem kaphat...S ahogy a kutyakoma elégedetten csóvált egyet, a kis bár tulajdonosa, már hozta is az új nagyobb tál prosciutto-t, úgy, hogy ebben a körben már a négylábú kis kedvencnek is jusson egy kisebb - nagyobb falat. 

1_olasz_kis_terek.jpg

2. A vanília 

Egy illat, melynek eleganciája megkérdőjelezhetetlen és nekem az ünnepek egyik alkotóeleme. Imádom, ahogy sejtelmesen belopódzik a napjaimba, teret nyer magának és hódít és vele együtt elhozza az ünnepi hangulat apró finomságait. A minap rájöttem, hogy a vanília micsoda sokrétű része az életemnek. Ösztökél arra, hogy az illattól elvárható kecsességgel, az elegancia része legyen a mindennapjaimnak, előkerültek mostanában a gyöngysorok és a fehér és arany mintázatú kendőim sokasága, mert a vanília diktál.

Megköveteli a stílust és az eleganciát. Az egyik kedvencem, amitől ez a téli szezon még inkább vaníliásabb lett a Helan Biokozmetikumok mesés  "Vaniglia Kashmír" bioparfümje, testápolója és kézkréme, amitől a téli napok zord hideg lehellete egy pillanat alatt mediterrán déli napsütéssé változik. S amikor ez a két csoda eggyéválik, a vanília eleganciája, a kashmír meleg energiái. Ezeket a mesés olasz termékeket azért is szeretem, mert állatkísérletmentesek, natúr, vegán és bio minősítéssel rendelkezve ráadásul semmilyen allergén anyagot sem tartalmaznak. Különös szeretettel ajánlom őket, a Facebookon itt találjátok meg őket: www.facebook.com/HelanBiokozmetikum oldalon valamint az ÖKO Abc - www.okoabc.hu webshopon.

2_vanilia.jpeg

3. A helyi kis üzletek

A kis sarki bonbonos bolt, a kirakatba varázsolt téli meseország, s maga a tudat, hogy az olaszok többsége, legalábbis itt a mi régiónkban előnyben részesíti a helyit, a kézművest, azt ami itt készül, amit itteni emberek termelnek, készítettek, dolgoztak meg vele. Mesterséges, melyek fennmaradhattak, mert megbecsült szakmái a térségnek, melyet generációk visznek tovább. Kis sajtos bolt, kis zoknis üzlet, kis kézzel készült papucsos, kis szatócsbolt, mesés hímzett törülközők, kerámiák és még sorolhatnám. Az, hogy itt helyben - helyit veszünk, nem is kérdés. Itt Friuli-ban ezért nálunk virágzanak a kisboltok, a mini kis birodalmak, amelyek megannyi szépséget, stílust, illatokat és finomságokat ontanak felénk.

S hogy különösen mit szeretek ezekben a kis üzletekben, azt, hogy mindig ott van a tulajdonos, vagy egy családtag, sokszor több generáció, akik mindig teli szívvel és szeretettel mesélnek a saját portékáikról. Mindig mindent meg lehet fogni, kóstolni, mindeközben mesés családi történeteket lehet hallani arról, ki, hol, miért és hogyan kezdte és neki éppen miért is olyan nagyon fontos az amit csinál. S észre sem vesszük, de időközben a fél boltot már megvettük, mert minden finom, illatos, szép, mesésen csomagolva, végtelen megelégedéssel térünk haza és ott csücsül a vállunkon az ünnepu érzés, hogy ma mi is hozzáadtunk valamit ahhoz, hogy egy család, dolgos kezek munkája megtérül, örömet hoz a házba és velünk lesz ...egy darabig :) mert a helyben készült olasz csokik zseniálisak, a szárított gyümülcsökről ne is beszéljünk, így a készlet erejéig marad ami marad egy pár napig :) .... aztán irány a következő kis ékszerdoboz üzlet, ahol valami újat fedezhetünk fel. 

3_kis_uzletek.jpg

kisbolt.jpeg

4. A piros teremtő ereje 

Mert a pirosban van valami különleges, van valami ami azonnal arra ösztönöz, hogy a piciny kis energiarészecskéink összetartsanak és velünk együtt robbanjanak fel, valami új kihívás, boldog pillanat kellős közepén A piros életet, diktál, fegyelmez, tartást ad, új dolgokra sarkall, s nem utolsósorban olyan elegáns, hogy csak na. Az olasz nőket ha megfigyeljük, előszeretettel viselik - s hogy tudják viselni -  a piros rúzst, a sálakat, a mágikus vörös cipellőt és mindent ami ennek a lüktető színnek a mesés árnyalata. A szív, a szerelem, a szeretet színe nem maradhat ki az ünnepi morzsákból, főként már csak azért sem, mert annyi mesés illat, íz és élmény fűződik a piroshoz.

Az adventi koszorún megcsillanó mesés fények, a fürdőben ránk várakozó gránátalmás finomságok, melyekben nemcsak elmerülni, de úgy szimplán lenni jó. A belvárosban leterített piros szőnyeg, mely nemcsak ünnepi hangulatot teremt, de így decemberben a puha vörös szőnyegen vonulni az irodába, az külön kiváltság és ezt látni kell. Látni a sok sugárzó arcot, hogy mindenki hogy örül ennek, hogyan találkoznak a mosoly pillanatai, a koccintásokkal, a beszélgetésekkel a kis utcákban, s hogyan kerül ünnepi hangulatba az egész város, ez így egy különösen jó dolog. Ebben az évben Udine igazán kitett magáért, csodaszép a díszítés és a hangulat, s úgy az egész kis ékszerdoboz.

S ha már a pirosnál tartunk, nem tudom elfelejteni, azt a nyakláncot, amit most decemberben Budapesten láttam meg Dóri barátnőm jóvoltából, aki bemutatott a www.facebook.com/babbonekszer tulajdonosának Andinak, akinek alkotásait mér régóta csodáltam. S most végre így decemberben beszereztem magamnak is ezekből a mesésen festett színes fagömbökből, amiből ez a piros, pöttyös és csíkos, az egyik legnagyobb kedvencem. 

piros_szonyeg.jpeg

granatalma_es_adventi_koszoru.jpg

baboon_ekszer.jpg

 5. A színes reggelik hangulata

Nálunk a reggeli, az ebéd és a vacsora is egy kötelező rituálé. Olasz ember kávé nélkül nem kezdi és nem fejezi be a napot, csakúgy, ahogyan a reggeli rituálék színes játéka, örömteli csacsogással kezdi a napot, a vacsora pedig általában családi asztalnál telik. Fontos, apró momentumok ezek, melyek megtöltik a rohanó napot egy kis idő nélküli utazással, amikor beszélgethetünk, amikor nincs mobil telefon, amikor válthatunk pár szót a bárban, a pultnál, amikor összetalálkozik a város apraja - nagyja itt ott amott, egy jó fekete mellett, s amikor még a színes kis tvintage áska is elfér az asztalon, mert a reggel így teljes, csicsergős és ünnepi. Azok a percek, amelyeket más emberekkel tölthetünk, ismerkedhetünk, beszélgethetünk, teljesen máshogy indítják a napot. A férjemmel mi előszeretettel reggelizünk sokszor otthon, de a kávézás az mindig kötelező "fouri" élmény, azaz annak valahol az Udine-i, vagy éppen más olasz város kávédzsungelében kell megtörténni.....s ha már tejeskávé :) Nálunk itt északon még csak csak kiadjék 12 előtt is a habos, tejes csodát, de ahogy megyünk egyre inkább délre, ott bizony a cappuccino hallatán délután - furcsán néznek majd ránk. 

reggeli_hangulat.jpeg

6. Adni jó...

Az ünnepek élménye kapcsán, nekem az "Adni jó" gondolata mindig ott dalol a fülemben. Mert szeretettel, jósággal és odafigyeléssel adni, igenis nagyon jó. Adni azoknak, akiknek máshogy alakult az élete, adni azoknak, akik nem olyan szerencsések mint mi, adni azoknak, akik általában nem kérnek. Nekik adni jó. Mindig szoktam figyelni hogy hol milyen lehetőség van arra, ahol el lehet juttatni olyanok részére élelmiszert, ruhát, akiknek szüksége van rá. De ugyanígy szoktam segíteni hazai állatmenhelyeket is, mert nemcsak a kétlábúaknak, de bizony az utcán lévő négylábú barátainknak is nagy szüksége van a segítségre.

Nem olyan régen éppen a Spar-ben volt gyűjtőnap, amikor mindenki elvehetett egy sárga táskát, melybe azoknak vásároltunk, akiket bár nem ismerünk, de nagy örömmel fogadják majd azt, amit kapnak. Nem kell elmondanom, mindenkinél ott lógtak a sárga táskák, s bizony került bele megannyi sok finom dolog. Nem is volt olyan ember a kasszánál, aki nem vett volna valamit, majd pedig önkéntesek gyűjtötték be a dolgokat nagy dobozokba válogatva, eljuttatva majd megfelelő helyre, családokhoz, idősekhez. Tudom, hogy sokszor vannak nehéz napok, helyzetek és pillanatok, engem az élet arra tanított, hogy ha ilyenkor adunk az sokszorosan visszajön majd hozzánk. S néha ha máshogy nem megy, elég csak egy mosoly, vagy egy szó, vagy egy ölelés. Adjatok sokat most így az ünnepek előtt. adni_jo.jpeg

7. Ünnepi illatok és angyalok

Mindig is szerettem a különleges, de tiszta illatokat, az esti szeánszokat, amikor gyertyát gyújtunk egy jó könyv mellett, vagy éppen az illatpálcikák finom aromái lengedezik körbe a lelkünket. Ez az az időszak, amikor végre reggelente lesz időm arra, hogy jógázzak, amikor nem hajnali 5-kor kell kelni mindennap, hanem elég csak 8-kor és amikor jó érzéssel lépek be a fürdőszobába reggelente, a nagy karácsonyi mamuszomban, amiben biztos nem fagy le a lábam, mert hiszen egy a hegyekből származó kék szemű herceggel együttélni, bár hatalmas nagy csoda, de az én uram bizony szereti a hideget :) méghozzá elég komolyan. Így én tüsténkedve igyekszem megválogatni a melegítő illatokat, és aromákat az ünnepi szezonra. 2 kedvencem is lett most, amiket nagy szeretettel ajánlok Nektek is, az egyik a Helan Biokozmetikumok Tonkababos, rózsaborsos mesés illatpálcikája, mely kellemesen megbújó, rendkívül játékos, frissítően melegítő illat, amit még az én angyalkám is nagyon szeret, aki reggelente rám mosolyog a kis miniatűr szekrényke fogantyújáról. Ezt az illatcsodát és több más nagyon klassz finomságot itt értek el, az olasz Helan Biokozmetikumok világából: https://okoabc.hu/termekkategoria/helan-natur-illatositok/  

 A másik nagy kedvencem a gyertyák fénye, melyek körbelengik a téli éjszakák osonó hangulatát, amikor lassú léptekkel figyeljük, mikor érkezik már Santa, a kéményen keresztül, vagy akár az ablakon bemászva, és a pislákoló gyertyfénye mellett bóbiskolunk a rénszarvasos zokniban a nappaliban csak várva és várva :) A gyertya fényének ünnepi hangulata kinyitja a szívünk és érzékeink kapuját is és a fény mellett beengedi az illatok reperotárját is. A téli időszak kedvenc gyertyája nekem, a teljesen természetes alapanyagokból készülő www.facebook.com/RebaCandles lett. Mesés illatok, csodás kis csomagolás, tündéri az egész úgy ahogy van, nem beszélve arról, hogy hazai kézműves termék, ami nekem külön fontos volt. 

tonka_pepe_rosa.jpeg

 reba_candles.jpg

 8. Dóri barátnőm mindenmentes süteménycsodái

Volt egy időszak az életemben, amire ilyenkor, a karácsony előtti nagy készülődésben mindig visszagondolok. Egy időszak, amikor sokmindent ki kellett hagynom, mert a szervezetem némileg felborult, a stressz és sok negatív hatás sajnos olyan dolgokat művelt, amikor sem a tej, sem a cukor, sem semmilyen színezék, glutén és semmi sem hiányzott. S aztán mivel az élet mindig "úgy hozza" a dolgokat, főleg, ha kinyitjuk azt a bizonyos ajtót, akkor csakúgy elkezdenek besétálni az életünkbe új és számunkra fontos emberek. Így találkoztam Dórival, akivel azóta barátnők lettünk és fontosak vagyunk egymás számára.

Dóri pedig megalkotta nekem, a mindenmentes édes mennyországot. Édesebbé tette azokat a napokat is, amikor nem igazán ehettem sokmindent és süteményeivel, kekszeivel, alkotásaival végtelen örömet okozott. Most már nemcsak nekem, hanem sokunknak, kik étel vagy alapanyagallergiával, tartósítószerek okozta problémákkal küzdöttünk...Dóri egy új világot mutatott meg nekem, hogy bizony "mindenmentesen" is milyen szuper gyönyörű dolgok lehetnek az életünk részei, az édességek terén. Finomságai mennyiek, garantáltan csodásan egyediek és Dóri csakúgy jön, berepül mindenki életébe és aztán Ő úgy ott marad, mint egy jótündér, aki figyel ránk és mindig átölel. Finomságai megrendelésre is készülnek, torták, sütik, kekszek és mindenféle finomságok formájában. Keressétek Őt bizalommal, ha egészségesen és fantasztikus alapanyagokból szeretnétek "mentes", de mégis édes életet. Dóri oldala és elérhetőségei itt találhatóak: www.facebook.com/SweetDelight.Muffin 

dori_sutik_3.jpg

dori_sutik_2.jpg

dori_sutik.jpg

9. Egy önfeledt mosoly

Amikor úgy érezzük, hogy nehéz napokon van túl és már minden kötél szakad és konkrétam azt sem tudjuk már, hogy miként jutunk el a tus alól az ágyba, nos az én férjem azt mondja, ilyenkor kell egy igazi széles mosolyt adni a másiknak, mert egyrészt felébred a lelkünk, másrészt pedig azonnal máshogy fogjuk magunkat érezni. Az olaszok alapvetően sokat mosolyognak, még akkor is ha baj van, mert a Nők azt mondják, ha "kiteszed a gondot" az arcodra, csúnyán fogsz megöregedni - ezen annak idején hahotáztam, de amúgy a mondás nagyon igaz, hiszen ha sokat ráncoljuk a homlokunk és bizony lefelé kerekedik a szánk, az nem tesz jót a szépségnek.

Plussz, hát nem jobb mosolyogva megoldani dolgokat, feladatokat, mint idegbetegen rágódni azon, amit egyszer valami, valaki, vagy akár magunk úgyis megold majd? Nagyon szeretem az olaszokban azt az életfelfogást, azt az élni akarást, azt a sok önzetlen adok-kapok érzést, amellyel a normál hétköznapokat is megtöltik. Hogy megkérdezik hogy vagy? Hogy rádköszönnek a kisvárosok utcáin az idegenek, és ahogyan már a reggel máshogy indul, ahol beállsz a kis bárban a sorba, a kávéra várva, mert az újságok sárga lapjai között mindig megbújik egy aznapot indító mosoly. Mióta itt élek, reggel a tükörbe is máshogy nézek már, merek belenézni, és tudom, ha kinyitom a szívem, egyre több mosoly vár. Nevessetek sokat, jót tesz a lelkünknek, szívünknek :) 

kingus_seba_mosoly.jpg

10. Budapest fényei

Az én magyar fővárosom fényei lenyűgöztek most is, így decemberben. Egyrészt mivel a kellően megtervezett napjainkba azért akadt némi gikszer és kaptuk a fejfájást okozó pillanatokat jobbról és balról, de hát ugye ezek mind azért vannak hogy megoldjuk őket, így esténként kiszellőztetve a fejünk, hatalmas nagyokat sétáltunk a férjemmel és Maggie-vel. Most valahogy különösen nagyon élveztük a várost. A Duna fagyos csillogása, a Parlament fényei, s a Budai Vár mesés kompozíciója minden apró részletével rendkívüli hatással bír, most így december elején. Egy kis pompa, egy kis ünnepi megvilágítás keretei között mindjárt máshogy érzi magát az ember, a fények hatásai csodát tudnak tenni még azokon a napokon is, amikor úgy érezzük mindennek vége, mert már olyan fáradtak vagyunk, hogy nem akarunk előre látni. Mert hogy persze az élet milyen, mindig adja a feladatokat és nincsenek egyforma napok. Egyik nap fent, a másikon pedig lent. Ez teszi mozgalmassá a napokat és az életet, megadva annak minden szükséges ritmusát. Emlékszem, hogy azon a bizonyos estén, a dunaparti fák halk susogása, a kőoroszlán tekintete és mi és Maggie tökéletes harmóniát alkottunk, ott, és úgy késő éjjel Budapesten, ahová mindig nagyon jó "hazamenni". 

budapest_fenyei.jpg

(Photocredit & Copyright: A szöveg és a képek - kivéve melyek külön jelölve vannak - az Egy kis Itália blog szerzőjének: Semperger Sommariva Kingának szerzői jogtulajdonába tartoznak. Az oldalon saját fotók és a szerző képei találhatóak. A kép/képek és a szöveg további felhasználása csak és kizárólag a szerző engedélyével, beleegyezésével, vagy a jelen forrás hivatalos megjelölése mellett, teljes tartalomként osztható meg, közölhető tovább. Köszönjük a szerzői jogok tiszteletben tartását!)

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.