Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Négylábú Kalandok - Egy kis Itáliában

2018. március 03. - BellaItalia

2013 augusztusa volt, másnap éppen Prágába készültem, utolsó rohanós pillanatok közepette, amikor Zuglóban a közlekedési lámpánál rohantam át, nehéz nyári hőségben, mikor is a hatodik érzék súgta – nézz hátra. Ott zilált mögöttem. Szakadt kis nyakörvvel, lábait kapkodta a forró aszfalton és egy ósdi, kopottas hámmal fáradtan futott át az úton. Majdnem a komótosan parkoló troli elé esett be, amikor én felkaptam és magamhoz öleltem. Akkor még fel sem fogtam mi történt, csak meg akartam óvni... ma már tudom, mi történt akkor. Egy családtaggal bővültünk. Maggie az életünk része lett, hozzánk tartozik, Maggie - azóta - a mi kutyánk. 

maggievel_autoban.jpg

Egy pillanat műve volt. Zörgő kis csontjai azonnal belesimultak az ölelésembe. A chip leolvasás nem segített, mert nem volt neki. Hirdetésekkel, és ahogyan csak lehet igyekeztem megtalálni a gazdáját és - mivel a lehetőséget meg kellett adnom, - bár fájt a döntés, de arra a bizonyos 14 napra az Illatos úton volt és tudom, hogy mennyire várt rám, amíg az esetleges - eredeti gazdit kerestem. Aztán ahogy letelt a végtelennek tűnő időszak, nyitáskor ott álltam az Illatos úti telep ajtajánál és arra vártam, hogy újra magamhoz öleljem. Fejét szorosan belefúrta az ölembe, szemeivel rám nézett és azt mondta: "Köszönöm" 

Azóta pedig atyaég, mennyi közösen megtett sok ezer kilóméter, élmény és történet van mögöttünk, mert a mi kutyánkból bizony nagy utazó lett, s az utcai életet átváltottuk egy igazán mesés történetre. Így született meg a Négylábú Kalandok - Egy kis Itáliában Facebook oldal is, ahol Maggie kalandjait követhetitek.

utazunk_2.jpg

A  mi foltos, pöttyös, játékos, örökké mosolygós és hiperaktív, javarészt letagadhatatlan Jack Russell Terrier keverék négylábúnk, úgy fut mint akit kilőttek (lehet van benne egy kis agár is:), a család szeretet bombájává vált, szorgos irodai kisegítőnk, örömmel fogadja a tárgyalófeleket és amikor csak lehet jön velünk szinte mindenhová, ha üzleti megbeszélésre megyünk. Ehhez nagy rugalmasságot ad az is, hogy mivel a turizmusban dolgozunk és javarészt sokszor vagyunk úton, Maggie-t már sok helyen ismerik, ahol szintén "kutyafogadtatásban" van része, mert Észak Olaszországban nem nagyon van olyan család, iroda, családi vállalkozás, ahol ne lenne négylábú munkatárs.  Emellett meg kell jegyeznünk, a konyhában remek ízléssel segíti nagyinkat amint főz, és ahogyan az egy igazi olasz családban lenni szokott, helye van az asztalnál is. Jelleme, mióta Észak Olaszországba költöztünk, tény hogy csiszolódott, így rá is hat az olasz stílus egyszerű zsenialitása, így kialakult szép érzéke is, s ha lehetne szerintem színes zokniban járna, sétapálcával a kezében. Kisvárosunkban, Udine-ben már hírből ismerik, s nincs olyen belvárosi kávézó, ahol ne tudnák, ki is Maggie. A mi stílusos négylábú családtagunk.

stilluskutya.jpg

A mi kutyánk, ki most már Észak Olaszországban él, válogat a prosciuotto-k között, tökéletesen ismeri a legjobb sajtokat, imád kirakatokat nézni és hűen önmagához, igazi csajszi, csak és kizárólag designer cipőkre hajt, felismeri a jó minőséget és a rosszat, s megfordul a finom puha merinó pulóverek és szövetek után, sőt otthon is különösen ezekre fókuszál, ha éppen előmaradnak a kanapén, előszeretettel ölelkezik és fekszik rá a finom gyapjú dolgokra. Igazi „olaszkutyalett” négylábú kis csoda, aki az életünk teljes részévé vált. Nyáron a lagúnák között hajózik és a golf pályákon az árnyékból figyeli a számára amúgy unalmasnak tűnő sportot, ősszel a Dolomitokban túrázik, tavasszal pedig a Collio mesés dombjait rójja, ahol miközben mi éppen a borászatokkal és agriturismo partnerekkel dolgozunk, őfelsége kastélyparkokban pihen. Megjegyzem, a golfpályán is csak a néha előforduló kacsák miatt van jelen, hogy jelezze itt is résen van.

hajozik.jpg

hajokutya.jpg

maggie-vel_1.jpg

Ahogy Maggie „befutott” az életembe tudtam minden meg fog változni, hiszen tipikus napi 24 órában dolgozó, cégvezető, menedzser, örökké úton lévő, saját cégemet vezető, EU-s projektekkel foglalkozó, elismert szakember voltam, aki egy héten levezetett sok 100 km-ert, néha ezret is, konferenciákon adott elő, minisztériumokba szaladgált és mellette még feleség is volt, meg sok egyéb apróság, ahogy az az igazi multitasking nőnknél lenni szokott. 

Egy kutya pedig, mint tudjuk kötelesség, felelősség, szeretet és egyértelmű, hogy teljes értékű családtag, haver, pajtás, és minden érzelmünk ismerője, így nem is volt kérdés, hogy Maggie, ahová csak tudott, már az kezdetektől jött velem. Elsőként kutya suliba, meg oktatóhoz, hogy az utcán szerzett félelmek és riadalmak leküzdésre kerüljenek, ugyanakkor harsány természetét és igazi terrier jellemét semmilyen tréning sem változtatta meg. Így hosszas utakon Ő volt az ébresztőórám, a jelzőberendezés miközben az autópályák fehér sávjait számoltam és már majd lecsukódott a szemem, Maggie mindig tudta mikor kell fülön nyalni és ébren tartani engem. Annak idején tudom még alig volt itthon kutyabarát hely, így útközben az autóm belsejében pihent sokszor, kivéve azt a néhány állatbarát ügyfelemet, akik már anno is szívesen látták Maggie-t telephelyükön, vagy irodájukban.

dolgozunk_itazunk.jpg

Ő egy igazi jellem, minden pillantása olyan tiszta és arcvonásai olyan kifejezőek, mint egy emberé. Azóta jelentős lokálpatrióta lett belőle, s mivel az én életem is átalakult és egy új élet számomra Olaszországban kezdődött, nem is volt kérdés, hogy Maggie jön velem. Sokszor hallani, hogy emberek költözés miatt mondanak le kutyájukról, adott körülmények miatt, stb. Természetesen az élet ad furcsa helyzeteket, de egy kutya családtag, és ha boszorkányok is potyogtak volna az égből, valószínűleg akkor is megoldottam volna, hogy Maggie velem jöhessen, még a világ végére is. Én tudtam, hogy az új életem vele folytatódik, és mikor anno az első férjemmel történő fájdalmas válásom folyamata alatt is, amikor arcomról otthon potyogtak a könnyek, Ő volt az, aki odabújt és a vállamra tette a fejét, majd lenyalta a könnyeket, szinte azt suttogta: "Most már csak jó jön, ne aggódj, én pedig Veled vagyok" ... A legehezebb időszakokban is igazi társ volt. Így nem is volt kérdés, együtt Maggie-vel kezdődött az új életünk. És igaza lett :) <3

hajozunk.jpg

tengeri_kutya.jpg

S még hogy nincs karma és sors és véletlenek?! De vannak….Én a sok sok utazásom a világ körül után - valahol ott legbelül, mindig is vágytam arra, hogy Olaszországban éljek, mert alapjaiban nagyhangú, temperamentumos, részletekbe menően és jelentős mértékben gesztikuláló személyiség vagyok, fekete hajjal és mediterrán szemekkel. Na és oldalamon a fehér alapon barna pöttyös kutyámmal….Nem is volt kérdés, hol a helyünk:) S az élet hozta a lehetőséget. Pontosan akkor, mikor már azt hiszem lemondtam mindenről, s amikor azt gondoltam, mi maradunk így ketten Maggie-vel, és jó lesz ez így nekünk. 

Olasz férjemmel, első látásra szerettünk egymásba Bécsben, egy EU-s projekt kapcsán. Megismerkedésünket megelőzte egy rendkívül banális, filmbe illő, olyan igazi csöpögős hollywoodi romantika, amikor egy online LinkedIn projektcsoportban én kiszúrtam az ő szép nevét, miközben Ő már éppen nekem írt üzenetet, hogy milyen szép a nevem. Ebből aztán olyan találkozás lett Bécsben, amit még a görög Istenek sem tudtak volna szebben megrendezni. Olyan energiák találkoztak, melyek ott és akkor megpecsételődtek. Kérdés sem volt, hogy én költözöm kutyástól, giga gardróbbal a tüneményes kis Udine-be. Melyre Ő - a férjem Sebastiano csak bólintott, és azt mondta: "Certo Tesoro", azaz természetesen drágám. Tény, hogy 1,5 éven keresztül ide – oda utazgatós, logisztikailag nem „könnyű” életet éltünk, én jöttem, repültem, vezettem, majd Ő jött, repült és vezetett, de mindig csak egyre fájdalmasabbnak tűnt a nem együtt töltött idő. Maggie és Sebastiano között első látásra egy kék szemű olasz kétlábú és egy pöttyös bundás, barna gombszemű négylábú szerelme bontakozott ki. Első pillanattól kedzve Ők is nagyon szeretik egymást, a kutyánk még plusszban az olasz életet is nagyon szereti. Ez nem is kérdés. Így Ők sokszor ketten, napszemüvegben néha neki indulnak és míg én például az olasz konyha rejtelmeit tanulom, vagy éppen nyelvet tökéletesítem olasz családommal, addig Ők kimennek egyet a dombok közé futkározni. Maggie nagyon szereti a vizet és a tengert, tény, hogy egy ideig ismerkednünk kellett a sós hullámokkal, de hát a hajózás....attól még a pöttyös bundája is oda van meg vissza. 

autoban_szaguldunk.jpg

tengerpart_1.jpg

Maggie, ha bőröndöt lát, alig várja, hogy kinyissam, beleül, tudja utazunk, ahogy pakoltam anno én is, Ő is pakolt velem mindig, hozta a pokrócot, a párnáit, s vigyázban ült az utazótáskák mellett, hogy ott ne felejtsem. Nem tudom elmondani hány ezer km-ert utazott velem Magyarország és Olaszország között, sokszor alig vártuk, hogy vége lett a hétnek, befejeztem Budapesten az irodai munkát, a csomagok már készen álltak, Maggie pedig már ugrott is az autóba és szeltük az autópályát, hogy még éjfél előtt megérkezzünk. 

utazunk_4.jpg

Friuli Venezia Giulia tartomány, ahol élünk, egy kis ékszerdoboz, tele sok-sok csoda kis történelmi várossal az Észak Olasz régióban, mindössze 6 órányira Budapesttől. Szlovénián keresztül, a hegyek között, számos alagutat szel át az autópálya, mikor egyszer csak átérünk Olaszországba, megjelenik a tenger, a kikötők Triesztnél. Ilyenkor mindig kinyitottam az ablakot, Maggie végtelen örömmel lobogtatta füleit, „Ciao Italy, itt vagyunk – megjöttünk.” Már az első benzinkúton együtt csattogtunk be meginni az első igazi kis olasz feketét, Maggie számára mindig azonnal hozták szép fém edényben a friss vizet és mindig volt valami lepottyanó falat, így azóta is, amikor átérünk Olaszországba, itt mindig meg szoktunk állni. Útözben a ciprusok és cédrusok integetnek, és a mesés kis "toszkán" jellegű dombok mellett, a kis kőépületek tövében elhaladva tudtuk, hazajöttünk. 

szaguldozik.jpg

A mi régiónk, sokak számára, csak egy „átutazó” térségként ismert terület, Triesztet még sokan ismerik, aztán picit megszűnik Olaszország, hiszen mindenki csak megy tovább az Északi tengerparti részekre, vagy a síterepekre, vagy Padova, Milánó irányába, és az ismertebb tengerparti üdülővárosok felé. Pedig Friuli régiója egy csoda….tele megannyi mesés hellyel, amit most már éve óta folyamatosan együtt fedezünk fel. 

olaszkutya.jpg

Amikor először elindultunk együtt felfedezni a térséget, olyan érzésem volt, hogy egy „kis Toszkánában” járok. Csodás dombok, teraszos művelésű mesés borvidék, piciny kőházak, kis történelmi városok. Aztán rá kellett jönnöm, Friuli több, nekem legalábbis sokkal több. Emberi, kicsi, érintetlen, vadregényes, tele apró családi vállakozásokkal, romantikus helyekkel és az, hogy a tengerpartról és a mesés lagúnavárosunkból lehet látni a hósipkás hegyeket, nos az a látvány, az mindent visz. Arról pedig még nem is meséltem, hogy mennyi de mennyi magyar történelmi kötődés és örökség található a régiónkban. Na és a tenger…a szépséges tenger, aminek illata, környezete, és a mediterrán fenyvesek susogása nemcsak engem, de Maggie-s is örökre elvarázsolta. A hosszas, végtelen homokfövenyekről és szuper kicsi homokszigetekről nem is beszélve, ami nekünk kétlábúaknak egy kis földi paradicsom, nemhogy egy négylábúnak, aki még ráadásul, mint írtam is Nektek….hajózni is imád!

Nyaranta nagyon szuper felfedezéseket teszünk együtt a lagúnák és a kis szigetek között, ahol néha kikötünk, piknikezünk és Maggie végtelen rohangálását a fel felreppenő sirályok vonulata alapján követjük. Ilyenkor igazi Robinson Crusoe hangulatba váltunk át, és elmondhatatlanul jó érzés látni, hogy az igazi szabadságvágy és korlátlan öröm, hogyan tud egy négylábú kutyusból is ilyen erőkkel előtörni. Mikor legelőször megláttam Maggie-t a parton rohangálni, miután az úszómellény lekerült róla, könnyek peregtek az arcomon…..olyan végtelenül nagyon boldog volt.

mi_ketten_a_parton.jpg

Belvárosi társasházban lakunk, ahol minden emeletre jut legalább 2 kutya. Így alattunk és felettünk és mellettünk is kutyák élnek az Ő kétlábú gazdáikkal. Elegáns ruhakölteményekben vonulnak ki reggelente sétálni, gazdáik mellett kecses lábtartással ülve, mediterrán bájjal kéregetik az apró chipeseket az Aperol Spritz mellől, általában meg is kapják. Maggie, az első hetekben beilleszkedett, s mivel a házunk mellett van egy hatalmas park, ahol a lakók kérésére, mindösszesen pár hónap alatt elkészült egy külön kerített kutyás rész, alapvetően egy mini „kánaán” közepén éreztük magunkat. A kutyafuttatóba azóta már a helyi kis kutyás közösség berendezkedett. Van ülőgarnitúránk szezonális, nyáron lenvászonból, esős időre fémből, itatóedények, sőt friss sajtó is van mindennap, mert mindig valaki hoz valamit. S ha pld. esik az eső, a szomszéd házból valaki odaszalad és mindent betesz egy műanyag zsákba, hogy ne ázzon el az újság. Végtelen ereje van az emberi közösségnek, a segítőkészségnek és a mosolynak. A kutya pedig itt kérem szépen "úr". Méghozzá elég nagy :)

haverok.jpg

piheno_modban.jpg

Az utcákon a boltok előtt mindenhol elegáns az üzlet stílusához illeszkedő kutyaitatók, s az utcákon megannyi olaszosan elegáns kutya sétál, fut, szalad, nézelődik, fekszik, vagy éppen valami finom falatot kéreget. Korosztálytól és nemtől függetlenül a kutyáknak itt a térségben, „kutyajó” élete van. Mindenhová elkísérhetik a gazdit, a legtöbb üzlet, kávézó és étterem abszolút kutyabarát, s az, hogy a női ruhaüzletben a melletted lévő próbafülkéből egy agár dugja ki először az orrát, az teljesen normális. Itt a kutya családtag, társ és jóbarát, és semmilyen megkülönböztetésnek nem része, hacsak nem annak, hogy a kis kávézókban általában mindig a négylábú kedvencek kapják a legfinomabb leeső falatokat.

relax_kutya.jpg

Maggie –ből egy pillanat alatt minden iránt érdeklődő igazi olasz kisvárosi kutya lett, aki a történelmi belvárosban lévő irodánknak mindennapi lakója, jön velünk a megbeszélésekre, sőt ha az irodába érkezik hozzánk vendég, tudja, hogy mire számítson, hogy nagyhangú kutyánk 3-4 percig stabil és kiegyensúlyozott örömét fogja kifejezni számára. Az alattunk lévő ügyvédi irodában egy bulldog „dolgozik” együtt az ügyvéd úrral, Ő ráadásul délben még a harangszóval együtt is énekel, de mindezek a legtermészetesebb dolgok itt a mi kisvárosunkban.

irodakutya.jpg

irodaban_4.jpg

irodaban_3.jpg

A macskaköves kisutcák kérdően néznek rám, ha éppen Maggie nincs velem, vagy esik az eső és a mi négylábúnk inkább az otthoni kanapé kényelmét választja, elnyújtózkodva a szárítóról leszedett 1-1 félpár zoknival, tökéletesen kiválogatva egyet az én egyet pedig a férjem zoknijai közül.

Szerencsések vagyuk, mert csodálatos és nagyon klassz munka az amit csinálunk. Célunk az, hogy Olaszországot az olyan titkos régiók, desztinációk oldaláról mutassuk meg, amely arcát azt gondolom, mindannyian vágyunk látni – ennek a csodás országnak. Emellett szuper térségi projekteket építünk, széles partneri körrel, akik általában nagyon család és kutyabarát szolgáltatók, ami itt nálunk ebben a régióban fontos és  elfogadott tény. Ráadásul nálunk a család is kutyamániás, így ha éppen olyan napunk van, hogy Maggie valamiért nem jöhet velünk, akkor vagy remekül elvan otthon, vagy van 2-3 jelentkező, aki örömmel „elviseli” a kisasszony társaságát. Nagyon jó érzés azt látni itt, hogy az emberek hogyan bánnak az állatokkal, hogy a kutya, cica tényleg családtag, s hogy már a gyerekek kiskoruktól kezdve a természet és állatok szeretetére vannak nevelve, nagyon sokat vannak a szabadban, közösségben, társaságban és ezáltal nagyon nyitottak is mások felé, így az állatok, kis kedvencek felé is. 

venezia_walk.jpg

A házunk alatt például van egy kis bár, ahol nagyon sok fiatal szokott összegyűlni, barátokkal, szülőkkel, vagy nagypapák, nagymamák unokákkal, kutyával, macskával. Társasjátékoznak…Az asztalokon nincs mobiltelefon, de még a kezükben sem. Mosolyognak, nevetgélnek, bambit isznak és ezt olyan jó látni. A kutyák fekszenek az asztalok mellett, alatt, vagy ülnek az ölben és együtt vannak a szeretteikkel. De ha átsétálunk a másik ház alatt lévő pizzériába, a tulajdonos kutyája fog fogadni minket, s mindez olyan normális és elfogadott, mint az hogy a pizzának a megadott hőmérsékleten kell sülnie a kemencében.

Maggie-t mindenki ismeri, a sarki pék, a kis Osteria, a pizzás, a zöldséges, a sarki fűszeres, az üzletfelek gazdaságában a kollégák, a lovak, a kutyák, de még a macskák is, valamint a szálláshelyek recepciósai, felszolgálói, ügyvezetői, a helyi hajóskapitány, a halászok, …stb. Sokszor Ő megy be hamarabb az adott helyekre, s mire mi beérkezünk, Ő már lefetyel, sonka darabokat eszik, vagy mosolyogva ül vigyázban, pontosan azzal az arckifejezéssel, ami azt jelenti: „jajj de nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Veletek”. Ugyanígy az irodánk életének is része, s igaz mi sokszor szombatonként is dolgozunk, amikor sokkal lazábban a teraszon napozva ütjük a klaviatúrát, de Maggie ott is ott van velünk. Szereti az irodánk feletti teraszt, ahonnan a galambok aktivitását kilesheti, ahol elterülhet a meleg, napsütötte kőpadlón, és bedughatja az orrát a karom alatt a laptop irányába, és jól rányalhatja „boldogságát” a monitorra, amikor én is a terasz földjén ülve a nagy nyári takarónkon dolgozom.

igy_dolgozunk.jpg

Amikor utazunk – pihenés kapcsán és éppen nem a munka miatt, Maggie jön velünk, mint útitárs és mivel imád lustálkodni, figyelni a tájat, fotózkodni, finomságokat kóstolni, alapvetően az élményeket vele is megosztjuk, ez nem is kérdés. Magyarország és Udine között szerintem már jobban ismeri az utat, mint sok más utazó, s valószínűleg 100 Smart közül megismeri a miénket, melynek hátuljába olyan sprinttel ugrik be minden alkalommal, hogy azt nem lehet nevetés nélkül kibírni. Nagyon sokat vagyunk Budapesten is amikor a család és a barátok részére járó kötelező örömujjongások mellett nagy boldogsággal járjuk a pesti és budai utcákat, kóstoljuk anyukám finomságait és rácsodálkozunk a mi magyar fővárosunk szépségeire. 

budapest_2.jpg

budapest_1.jpg

Maggie-vel az élet más, egy kicsit teljesen más, s nemcsak azért mert egy kutya sokmindenre megtanít, és rendszert visz az életünkbe, hanem azért is, mert olyan önzetlen szeretetet tudnak adni, amit öröm viszonozni. Maggie boldog családi, kirándulós, felfedezős, úszós és prosciutto evő kutya is, aki a jó pizzát sem veti meg, de elsősorban a mi teljesértékű, szuper olaszosan stílusos négylábú családtagunk, akinek kalandjai kapcsán számos további történet érkezik, itt az Egy kis Itália Blogon és Facebook oldalon is, valamint a Négylábú Kalandok Egy kis Itáliában FB oldalon is. Szeretettel várunk Benneteket, s további négylábú történetekre fel. 

 (A fényképeket és a tartalmat szerzői jogok védik. Mind a fotók és a szöveges tartalom Semperger - Sommariva Kinga tulajdona és alkotásai. Így a képek és a tartalom egészének, vagy akár annak csak részleteinek továbbközlése, megosztása csak és kizárólag az eredeti forrás és link megnevezésével, vagy a szerzőtől kért írásos beleegyezés után történhet. Köszönjük a megértést, A Szerző)

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.