Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

A zöld folyó titkai ...

2017. június 05. - BellaItalia

 A mi kis régiónk útjai és karakterei kifürkészhetetlenek és sosem tudhatod, mikor hasít el Veled szemben egy cseresznye piros oldtimer Fiat 500-os, vagy éppen mikor haladsz el gyors folyású türkiz kék folyók felett, s mikor lép ki eléd az útra Giovanni bácsi a járókeretével, végtelen mosollyal és tüneményesen integetve, megköszönve, hogy átengedted, majd a tinédzserek vitalitásával lecsüccsen az út túloldalán lévő kis bár-ba és már ki is rendelte a délutáni Aperolt.

Friuli Venezia Giulia egy ékszerdoboz, egy tüneményes kis vidék, tele meglepetésekkel, csodákkal, melyekről nem szólnak az útikönyvek. Itt számos élmény és csodahely egyszerűen csakúgy belép az életedbe, mikor időkorlát nélkül a nyakadba veszed a régiót, annak apró pici kis településeit, kastély útvonalait, a magyar történelemhez és akár Attila királyunkhoz kapcsolódó emlékeit. A lényeg - Friuliban igazi nagy csavargásokat érdemes tenni, mert minden kisvárosnak megvan a maga szépsége és a mezők mögött pedig fergeteges történelmi helyek bújnak meg. Sokáig igyekeztem online gyűjteni, hogy mit és hogyan érdemes megnézni, aztán rájöttem, hogy Friuli-ban be kell ülni az autóba, vagy rá kell pattanni a kis Vespa-ra, vagy akár kerékpárra és el kell indulni. A hosszú kanyargós utakon és figyelni kell a kis barna táblákat, melyek néhol néhol eldugva jelzik, hogy mi is lapul meg egy egy domb mögött, egy egy kis mező közepén lévő település köves utcácskáján.

vespak.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália )

Mikor elkezdtem felfedezéseimet a régióban, Maggie-vel és a férjemmel, hihetetlen vonzást éreztem a "vizek" iránt, mivel Udine-ben is ahol élünk, számos kis történelmi villa tövében, a belváros kockaköves árnyékos kis lugasa alatt, jéghideg patakok és kis folyamok csörgedeznek, ezzel is kellemes mikroklímát adva a kisvárosunknak. A minket körbevevő hegyekből megannyi kis ér, hegyi patak és vízesés tart a tengerek irányába, így Friuli-ban szinten mindenhol körbevesznek minket friss és hűsítő energiájukkal. Arról nem is beszélve, hogy vízöntő lényemnek egyik elengedhetetlen eleme a víz, amely lehet jéghideg, meleg, zöld vagy kék, a lényeg, hogy lubickolni lehessen belőle, vagy akár csak bokáig belesétálni, oltsa a szomjat és csillogó hullámaiban meg lehessen mártózni.

zold_folyam_1.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Május azon meseszép időszakok közé tartozik, amikor az egész régió kinyílik, virágba borulnak a nagy mediterrán rózsák, a jázminbokrok fehér apró virágai művészi szőnyeget fonnak a házak falai körül, elrejtve minden télen keletkezett repedést, és a magnólia fák bimbóiból kinyíló fehér virágok, a sötét zöld levelekkel hívogatnak utunkra minket. A régióban igazi "földi paradicsomban" érezheti magát az ember és túl sokat nem kell tennünk, csak mennünk előre, akár amerre az orrunk visz, mert így is apró kis csodákra bukkanhatunk. Friuli-ban amúgy a felfedezés mámora hatalmas, mert akárki aki eddig idejött, s akikkel remek programokat, és különleges túrákat szerveztünk, mindenki csak ámult és bámult, hogy ez itt van? Így? Itt és most? Itt Észak Olaszország ezen vidékén? .... Igen, itt, a mi szívünkbe már teljesen beleszőtte magát ez a szépséges térség, s reméljük, hogy egyre több mindenki láthatja mindezt saját szemével és érezheti át ennek a régiónak, a hosszan tartó, igazán kedves olasz ölelését. 

jazmin_1.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália )

Ilyenkor májusban mindig nagyon sok kedves barát és ismerős is meglátogat minket, csakúgy mint máskor is, de a májusi túrák különösen a virágok és mezők illatának jegyében is játszódik, s mint olyan - fantasztikus élmény. Ez a májusi szellő a gyerekkori barátnőimet repítette el ide hozzánk, akik most már régóta visszatérő vendégeink, s elmondhatatlan az az érzés, milyen szeretettel jönnek ide, már otthon érzik magukat, s mikor megérkezésük napján jön tőlük az üzenet: "mi már itt vagyunk, mint a helyi őslakosok beültünk a MAZE-ba"...

Nekik Udine mindig a kiindulási pont, és az egyik sonkázó, proseccos hely, amit szeretnek, ahová a megérkezésük után, éhes magyar utazóként most is beugrottak. Imádom bennük, hogy már tudják és ismerik az én kis városomat, ahogy felfedezték és felfedezik a legjobb helyeket velünk és hogy milyen érzékük van az igazi olasz életérzés kiválasztásában, ételek, borok, na és persze ruhák terén is, mert az ilyen kiruccanások, mindig legalább 1 nap "csajos" időtöltést is tartalmaznak. Természetesen a jó öreg espresso elmaradhatatlan, csakúgy az a program, amikor így együtt kiülünk a Piazza San Giacomo-ra Udineben és csak ülünk és vegyülünk és koccintunk és nevetünk, bolondulásig :) ...persze a titkos ruhalelő helyek és cipő rengeteg sem maradhat el ilyenkor, s az ezzel együttjáró röhögésből fakadó könnyek, hisztik és virulások, amiket ilyenkor különös nagy szeretettel imádunk elkövetni :) 

udine_ter_kave.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Eddig alapvetően a lányok jöttek kikapcsolódni, nagyokat csacsogni, espresso-zni, fagyizni, s persze shoppingolni, gyerkőcök és férjek nélkül, de ez a mostani út kicsit más volt. A férjek teljes hada felvonult Friuli úttalan útjain, s mi a fogadó oldalon a férjemmel elhatároztuk, hogy egy komplex történelmi, természeti és ehhez kapcsolódó gasztro felfedezést készítünk elő a csapatnak, nem mindennapi programokkal és látnivalókkal fűszerezve barátaink látogatását, aki nagy élvezettel álltak elébe e javaslatnak és mély nyugalommal beletörődtek, hogy egy dolguk van ez alatt a pár nap alatt - követni minket az autójukkal. 

Mikor elindultak a fejünkben a gondolatok a férjemmel, hogy merre és hová vigyük őket, már akkor ott volt bennünk az érzés, hogy kell egy olyan hely, egy nagyon olyan élmény, ahol igazán libabőrösek lesznek és ami valahogy olyan más lesz mint a többi. Tény, hogy Friuli-ban nagyon sok helyen libabőrös lesz az ember, s jó értelemben feláll a szőr az ember hátán, mert az apró váratlan kis csodák száma végtelen és egyértelműen fokozható - bolondulásig. Ahogy beszélgettük a férjemmel, hogy hol és merre fogunk enni - mert az utazóink részére a gasztro és kulináris élvezetek elmaradhatatlanok, s mivel az én férjem családja alapvetően egy gasztro klán, így az étel, a "cibo" elmaradhatatlan része az idelátogatók programjainak. Imádjuk azokat a családi, jól kipróbált és bevált helyeket, ahol az egész család ott dolgozik,mindenki otthon érzi magát, miközben vendégek vagyunk és teljesen elmerülünk az ízek, illatok útvesztőjében. S miközben az egyik reneszánsz kastély étterméről beszélgettünk, bevillant, a hely...ahol lesz libabőr és minden, villámcsapás, boldogságkönny és ámulás és bámulás .... Egy kisváros,mely egy sziklaszirten áll, s mely alatt bizony ott folyik a térség legzöldebb folyója, olyan áttetsző vízzel, melynek látványa elsőre szinte hihetetlen és olyan mintha belecseppennénk egy meseszép természetfilm forgatásba.

a_zoldfolyam_meseszep.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

a_zold_folyo_csoda.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Egy kisváros, itt Friuli-ban a mezők közepén, mely első látásra, ki sem látszik a farmerek házai közül, egy kisváros, melynek olyan lelke van, mellyel egy hosszasabb séta után az ember egybeolvad és nehezen tér innen haza. Egy kisváros, ahol érkezésünkkor egy 22. századi űrközpont fogad, a város nagy parkolójánál, mely teljeskörűen olyan mint egy tájseb, de hát a bankok hatalma Olaszországban végtelen, így itt a város szélén ez az épület nemcsak csúnya, de abszolút beitta már magát a meghökkentő látványok sokaságába. Sőt, naplementében egész érdekes sziluettet ad ...

bank_epulete.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Egy kisváros, mely UNESCO védettség alatt áll, egy kisváros, ahol a zöld folyó partján a fehér homokon a végtelenségbe szaladhatsz és a jéghideg hegyi folyó zuhatagában fürödhetünk, s megkóstolhatod a régió legfinomabb bodza finomságait. Egy kisváros, ahol apró csodák, titkos helyek és észak olasz romantikus sétákra leginkább alkalmas tüneményes utcácskák várnak. 

kis_utcak_3.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Miután leparkoltunk és az űrközpont jellegű épületet magunk mögött hagytuk, a történelmi villák és házak  közé vettük utunkat, mely kis utcák a 60-as 70-es évek épületeinek eklektikus formáit is magába olvasztja, ugyanakkor csodaszép kis kertek, a régi városfal olvad egybe a csodaszép villákkal, s történelmi városkapu kísér be mindenkit a városközpont felé. A kisváros nem egészen 12.000 lakosú, igazi kis tünemény. Mindenhol meseszép kertek, a történelmi városrész darabjainak felújított, szépen karbantartott épületei, kisebb paloták, igazi nagy macskaköves szűk kis utcák kísértek minket, színes palettákkal övezett utcákon keresztül, a nyári szellőben lengedező jó illatú textíliák árnyéka alatt. Az apró templomok és kisházak mentén haladva, hosszasan meséltem a kisváros történelmi hátterét, mivel a csajok és férjek megannyi kérdést tettek fel. A történelmi városka a római birodalom részeként ("roman municipium"), Julius Caesar által került megalapításra, így a római történelem nyomdokában haladva mindannyian kicsit meghatódva éreztük magunkat, de erről a látvány is tett.

szpeseges_kis_kert.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

A központ felé közeledve, a szépen vágott fák és parkok mentén számos kis Osteria és Trattoria várja az idelátogatókat és nem szabad elfelejteni,hogy Cividale nemcsak az aranyművesekről és csodaszép ékszerekről híres, de az édességek és a fagylalt is fantasztikus itt, a zöld folyó ugyanis bőségesen gondoskodik arról is, hogy a környék földjein értékes gyümölcsök teremnek, a folyóparton lévő bodzafák pedig egyenesen fantasztikus termést adnak.

A már 8. században alapokkal rendelkező, majd a 15. században teljességgel  megépült, tekintélyt parancsoló, velencei gótikus stílusban épült dóm tövében, igazi olasz kisvárosi élet vár minket. Muskátlis teraszok, jázmin bokrok, kellemesen gőzölgő, frissen őrölt fekete kávé, kutyáikat sétáltatóidős hölgyek, kockás zakós olasz bácsik, a kötelező színes zsebkendőkkel. Itt mindenképpen muszáj megállni és csak magunkba szívni azt amit minden egyes olasz kisváros oly fergetegesen ad az idelátogatóknak, egy mágikus vonzerővel rendelkező atmoszférát, amit nem akarunk otthagyni, csak folyamatában átélni, szeretni és részesei lenni. A dóm épülete mellett a hatalmas téren a Nemzeti Archeológiai Múzeum gyűjteményeit is megcsodálhatjuk. 

templom.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Az utunk azonban az ellenkező irányba vezetett, oda, ahol a titok, és egy apróbb csoda várt minket. Kellemes kis szűk utcácskán mentünk tovább, kedves kis boltok és árusok mellett, amikor egyszer csak a csodaszép színes és kőházak véget érnek és kitárul előttünk az Ördög hídja. A "Ponte del Diavolo" keskeny kis útján egyszerre csak egyirányú forgalom mehet, ez az a híd, mely ezt a kis ékszerdoboz városkát összeköti, s melynek legendája a kis városkában számos helyen velünk szembe jön. 

cividale_hid_modositott.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Cividale del Friuli városkájában nagyon sok a macska, sőt külön kis macskaotthon és macskabár is van, s a helyiek mindenhol kis itatókkal és falatkákkal gondoskodnak a városka kis "szentjeiről", hiszen egy ősrégi legenda szól arról, hogy miként is vált fontos szereplővé egy bizonyos fekete macska.

Az ördög hídját nem véletlenül hívják így, hiszen két éles szikla között kellett annak idején a 15. században összekötni a városka 2 részét, mely hídépítés, a mélység és a kiálló sziklafalak miatt, elég bonyolult feladatnak mutatkozott. A kis falu lakói úgy gondolták, az ördögöt hívják segítségük, aki ezt az "ördögi" feladatot szívesen vállalta, egy feltétellel. A híd kialakítása utáni reggelen - az első élőlény aki átjön a hídon, az Ő áldozata lesz. Az ördög persze valamilyen takaros kis olasz menyecskére gondolt, míg a helyiek egy macskát küldtek, aki mivel ugyanúgy élőlény volt dobogó szívvel és vérrel az ereiben, az ördögnek nem lehetett kifogása....a rafinált kis olaszok túljártak az eszén. A legenda több verzióban létezik, van aki úgy tartja, a macska - kutya volt, stb. de tény, hogy valamiért a városkában a "macska" kultusz nagy rajongásnak örvend és a fekete macska szimbólum is nagyon sok helyen visszaköszön. 

hid.jpg

(Photocrtedit & Copyright: Egy kis Itália)

Miközben a kis híd meseszép kövein lépdeltünk, és én a történetet meséltem, mindenki megállt, mikor a híd közepéhez értünk, mert innen egy olyan csoda tárult elénk, mely a lélegzetelállító kategóriába sorolható, s örökre velünk maradó élmény volt. A zöld minden árnyalata, a türkiztől, a sötétzöldig, a kéktől, az áttetsző víz kékig, minden színben üdvözölt minket és a kisebb és nagyobb sziklákon lévő harsogó mohák, virágok és zöld növények, vadregényes ölelést fontak a gyors folyású "Natisone" folyóban örökül helyet foglalt sziklákból. A víz színe és a magaslatból előtűnő szikrázó víz tisztaság lenyűgöző volt, mert a folyó medre teljeskörűen átlátható volt. A pillanat ahogy mindenki arcán a csodálkozás összes rezzenése megjelent, felejthetetlen volt, és aztán előjött a megannyi elégedett mosoly és az, amit minden vendégünk, barátunk arcán szeretek látni, az érzés, hogy igen, szeretünk itt lenni, jó itt lenni, köszönjük, hogy itt vagyunk. Ezek a pillanatok azok, amik talán a legtöbbet jelentik nekünk. 

hid_templommal.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

mi_harman_csajok.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

hidrol_3.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Miközben a zöld folyó hűs levegőt hozó folyama felett a tájban gyönyörködtünk, elénk tárultak a meseszép épületek, tüneményes, elegáns, igazi olaszos hangulatot idéző teraszai, virágokkal megrakott ablakpárkányai, a romantikus Velencét idéző kis teraszok, s a sziklákon álló mesebeli mézecskalács házikók hívogató mosolya, kertjeik, melyekben hintaágy pálmafák, frissen nyírt fű tárult elénk. Az egész tényleg olyan volt mint "Alice Csodaorszgában". Tudom, hogy sokszor használtam már ezt a hasonlatot erre a térségre, de itt tényleg minden kicsi, kedves, emberi léptékű, nagyon sok esetben igazán cuki, jó értelemben szívbe markoló és a boldogságfaktor keretei között mély nyomot hagyó. Egy szóval felejthetetlen <3 

masik_oldal_hidrol.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

hazak_oldalt.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Mivel még nagyon sok minden várt ránk, az ámulatból kicsit felocsúdva ballagtunk vissza a városközpont felé, mivel mint a barátnői édes szájára is gondoló barátnő, egy a főtéren lévő kis cukrászdába is el kellett, hogy vigyem a csapatot, mivel minden kisvárosban meg vannak és meg is kell,hogy legyenek azok a helyek, melyek szívünkhöz közel állnak és ahová egyedül, barátokkal, édes kettesben, bármikor , de annál nagyobb örömmel tér vissza az ember. Nekünk az egyik ilyen hely Cividale-ban a "Zuckerfrei" kis tüneményes kávézó és cukrászda, ahol a vidék legfrissebb gyümölcseiből teljesen natúr dzsemek, fantasztikus préselt gyümölcslevek, isteni fagylalt és fergeteges kis édességet készülnek.

Ohhh.....az ilyenkor virágzó bodzából készült fantasztikus szörpöt el ne felejtsük, hiszen enélkül nem is ér a látogatásunk Cividale-ban. Kedves ismerősünk és barátunk, aki ezt a kicsiny,de annál több finomsággal teli kis "édesség barlangot" vezeti és koordinálja, végtelen mosollyal várt minket az ajtóban és azt látni kellett volna, ahogy mi csajok beszabadultunk a helyre, és amit a szem és száj megkíván, mindent elkezdtük kikérni. A fiúk egy ideig bírták a rohamot, majd lassan és észrevétlenül inkább leültek kint a teraszon, míg a "fehér nép" bent az édességek teljes repertoárját tálcákra tetette és frissen facsart dzsúzokkal együtt - nyugtával dicsérve az édesség vadászatot, mi is kimentünk a fiúk után és izgatottan vártuk felszolgálót, mely egyértelműen ott és akkor a mennyei mannának is megfelelő édességhalmazt jelentette, amiért azt hiszem abban a pillanatban ölni tudtunk volna.

Tény, ami ezután következett, az egy olyan íz, illat és különlegesség kavalkád volt, melyről az ízlelő bimbóink talán még többet tudnának mesélni, de beszéljenek a tények, az itt látható mennyiség, nem egészen 4 perc alatt tűnt el a tálcákról. Ismét nem csalódtam a barátainkban, imádom őket, hogy imádnak élni, enni, mosolyogni és szeretik az igazi "dolce vita-t". A hangulat már csak akkor ért a tetőfokára, amikor is kedves ismerősünk 2 tállal jelent meg, melyen a ház különleges kis kekszei mosolyogtak vissza ránk, félelmetes csábítóerővel....nem akartunk és nem is tudtunk ellenállni. A kekszek is záros határidőn belül fogságba estek, édes fogságba :) 

edesseg.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

Tekintettel a finomságok könnyedségére és a természetes alapanyagokra, nyugtáztuk a történteket, hogy szinte nem is ettünk semmit, így a kicsit későbbre tervezett ebéddel sem lesz gond. Ugyanakkor mivel láttam magam körül a lyukadó oldalakat, hogy mit tudunk még felfedezni ebben a tüneményes kis városkában, jeleztem a csapatnak, hogy ideje továbbállnunk, mert még megannyi csoda vár ránk.

Utunk pontosan a Zuckerfrei melletti kis utcácskában, s az azzal majdnem szemben lévő, apróköves kis sikátorban vezetett tovább, ahol piciny kis kézműves üzletek sora kínálta apró portékáit, a designer ékszerektől, a gomb üzletig. A szűk utcácskákon tovább ballagva, Cividale igazi óvárosába érkezünk, amely a Natisone folyóval párhuzamosan, azon az oldalon helyezkedik el, ahová a parkolóból érkeztünk. Az óvároska olyan mint egy filmforgatási helyszín, rózsa árkádok, zöld ablakok színes virágokkal, kihajtott palettákkal bűvölik el az erre járókat. Betértünk a kis "levendulás" házba is, ahol egy tipikus "Friuli style" kőépület keretei között látogatható meg egy régi családi ház, mely szemlélteti számunkra, hogy annak idején, a 15. század magasságában, mikor Cividale elkezdett kiépülni, hogyan és milyen körülmények között laktak az emberek. A lenti szinten volt a tároló helység az élelmiszereknek, bornak és a szárítandó gyógynövényeknek, majd felette volt a hálószoba, és legfelül a konyha, hiszen így volt leginkább biztosított a kémény és a nyílt tűzből eredő füst elvezethetősége. Természetesen ki kellett próbálnunk a hitvesi ágyat :) mely oly picikének és aránytalannak tűnt, de aztán azt is megtudtuk, hogy a Friuli típusú férfiak nem a magasságukról voltak híresek, ahogyan az asszonyok sem, így elég volt nekik a picike ágy. A kis kőházak belsejében tüneményes belső udvar gondoskodott a friss fűszernövényekről, és a hűs árnyékról. 

kohaxzak.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

rozsabejarat.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

kohaz_is.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Az utcára kiérve éppen egy kedves német csoportnak mesélte olasz akcentussal az idegenvezető az összes történelmi adatot,és "szürke tényeket",miközben mi gyors léptekkel tovább is álltunk és utunkat, a meseszép kőházkból álló, igazi antik óvárosba vettük. A városka ezen része, kicsit Provance-i, kicsit dél Olasz, de minden tekintetben fantasztikus hangulatú. A mediterrán színek itt tobzódnak, a tégla terrakotta színe, a hozzájuk különleges érzékkel kiválasztott virágok és hangulatuk teljes összhangban vidítják fel az erre járók lelkét és úgy mindent. Ez egy olyan igazi, kis andalgós, sétálgatós rész, ahol érdeme meg megállni és felnézni a kis házak ablakaiba, egyik helyen kis kerámia madarak lógnak dekorációként, máshol egy piros Vespa parkol az ablak alatt, vagy éppen egy elkényeztetett macska nyújtózik nagyot, a finoman meleg macskaköveken. 

 piros_vespa_1.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

 

piros_kis_haxzak.jpg

(Photocrediy & Copyright: Egy kis Italia)

A perzselő májusi nap csak fokozta a kedélyeket,s ahogy sétánk során közeledtünk a folyópart mellé, ahonnan fantasztikus kilátás is nyílt, mindannyiunkban egy dolog kezdett el megfogalmazódni, hogy meg kell mártóznunk a mi zöld folyónkban. A felfedezés vágya, hogy milyen kis útvesztőn keresztül és hogyan juthatunk le a folyó selymes partjaihoz, mindannyiunk szívét megdobogtatta. A fiúk mentek is előre, mi lányok még gyönyörködtünk a csodás kis templomban és a mellette álló színes házakban, valamint a sziklákon álló kis kőházakhoz tartozó szinte függő kertek meseszép látványában...addig már azt láttuk, hogy a fiúk megtalálták...a lépcsőt,mely meredeken vezetett le a folyóhoz. Tény, hogy nem magassarkúra szabott kis kőlépcső volt, de még csak nem is lapos gumi flipp flopp papucsokra volt kitalálva, így a legegyszerűbb volt mezítláb elindulnunk lefelé, a meseszép zöldes árnyak, és egy távolból vízesés hangját hallató dallam felé. A lefelé menet oly szinte volt festői, hogy mesebeli fényképen készültek, majd pedig elénk tárult az, amely azt gondolom - mint emlék - örökre összeköt majd minket. Egy fehér homokföveny, ahol rajtunk kívül nem volt senki, balra a sziklákból előtörő vízesés és az olyan szinten zöldeskék folyam, amelyből akár egy hableány is, bármikor előléphetett volna. 

folyopart.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

vizeses.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

csajok_a_parton.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

parton.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

kacsak.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

A lépcső végénél a vízszint még alacsonyabban volt, s csak a vízen keresztül csobbanva lehetett elérni a fehér homokszigetet. Mi sem kellett, nadrág szárak feltűrve, barátnőm férje azonnal átvedlett úszónadrágba, a csajszik a lépcső végében lábat lóbáltak, míg én elindultam a kis sziget meghódítására. Olyan lisztszerű, selymes homokot tapintott meg a lábam, mintha a Maldív szigeteken lettem volna, és bár a szépséges folyamú Natisone zöld habjai friss hőmérsékletűek voltak, ott és akkor annyira jól esett, hogy el sem tudom mondani.

A zöld folyó rabjai lettünk, ott és akkor mindörökre sokáig ott maradtunk még és csak gyönyörködtünk a sziklák fantasztikusan ívelt formáiban,a fekete és fehér hattyúk ying és yang energiáival körbevéve, s egy dolog ott és akkor eldőlt, egyszer és mindenkorra, hogy ezek azok a pillanatok és élmények, amelyek összekötnek, s amelyekért mindennél inkább érdemes élni, s melyeket unokáinknak is a lehető legnagyobb szeretettel fogunk mesélni, s alig várjuk majd a pillanatot, mikor azt kérik: - mi is látni akarjuk! 

csajokkal.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

Cividale Del Friuli-t meglátni és megszeretni nem egy pillanat műve, hanem annak töredéke...s akkor még nem is írtam Nektek a kis vízimalomról, melyet egy másik napon fedeztem fel, amikor egyedül tértem ide vissza, mert a fehér homokos part olyan vonzerővel bírt, hogy nem bírtam ellenállni a csábításnak. Egy jó könyv, egy kis pléd és a legfrissebb bodza szörp, némi házi készítésű "biscottini" - valamint a zöld folyó és mi....ennél nem is kell több, mert ezután már csak a csoda az, mi folytatódik. 

tajkep.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Italia)

mi_kletten.jpg

 ( A fényképek és a szöveg a Blog szerzőjének saját szellemi tulajdona, a tartalom és a fényképek felhasználása csak és kizárólag a hivatalos forrás megjelölésével és az Egy kis Itália Blog szerzőjének - Semperger Sommariva Kingának - az engedélyével alkalmazható )

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ange1946 2018.10.28. 10:01:09

Gratulálok kedves Kinga! Nagyon szépen megszerkesztett leírás - elmesélése a természet csodálatos világának és az emberi szeretetnek. Irén