Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

A blog szerzőjéről

2017. április 09. - BellaItalia

Mindig is a szenvedélyem vezetett. Az életem minden pillanatában a belső hang oly erősen diktálta az ütemet, hogy sosem késlekedtem, csak követtem azt, ami onnan legbelülről jön. Ez a blog is úgy született meg, hogy a szívemre hallgattam és éreztem, meg kell osztanom azt, amit kapok az élettől, mert ezzel csak jót tehetek.

Megosztani pillanatokat és perceket, melyek hatalmas energiákkal övezve rengeteg mindenre képesek. Megosztani saját pillanat fotókat,  történeteket, melyek nekem is utat mutatnak és továbbvezetnek. Motiválnak, mosolyt csalnak az arcunkra, szomorú pillanatok között jókedvre derítenek, de lehet, hogy szimplán csak jó érzéssel töltenek el, emlékeztetnek arra, hogy honnan jöttünk és merre tartunk, vagy akár éppen csak a kedves szavakat, történeteket olvasva jobban érezzük magunkat...

Szeretek adni, s úgy gondolom adni jó. Aki megtanul adni, az rengeteget kap. A legszebb dolgok pedig az apró pillanatok, szavak, egy mosoly, egy kézfogás, amelyek a rohanó hétköznapokat is megszínesítik. Így, a mindennapok pillanataiból, melyek hatványozottan vesznek körbe itt az Észak Olasz meserégióban - úgy gondoltam tovább adok azoknak, akik olvasnak engem, s akik velem tartanak egy úton, ahol javarészt süt a nap. 

Semperger Sommariva Kinga vagyok, egy 43 éves, alföldi születésű magyar lány, és boldog olasz feleség. Nemzetközi közgazdász és marketing menedzser szakon végeztem, hazai magániskolában, majd Kanadában és Ausztráliában ösztöndíjakkal tanultam és fedeztem fel a világ rejtett, titkos sarkait.

Az utazás, a felfedezés és az új megismerése - mindig is lételemem volt. Büszke vagyok arra, hogy sosem vártam arra, hogy a lehetőségek az ölembe hulljanak, mindig én mentem eléjük és kerestem őket...az sem tartott vissza, amikor 54 egyetemnek küldtem levelet Ausztráliába, mert tudtam, valahol ott a kenguruk földjén szeretnék ösztöndíjas lenni. Sikerült :) mert hittem magamban és abban amit megálmodtam. Amikor Kanadában a Sziklás hegység egyik téli resort-jának írhattam marketing tervet, emlékszem a könnyeim is potyogtak olyan boldog voltam. Mindig a cél lebegett a szemem előtt és sosem az akadály. Úgy éreztem, ha valamit az ember el szeretne érni, azért bár nagyon sokat kell tenni, de nincs lehetetlen. A szenvedély pedig csak ott dübörgött folyamatosan bennem, így csak vitt és vitt előre az utamon. 

40 évesen egy váratlan, de annál mélyebb és jelentős magánéleti válság után, teljesen újragondoltam az életem, s a talpra állás után, ismét belevágtam az újba és ismeretlenbe, de az értékrendem átalakult. Sikeres vállalkozónőként, pályafutásomat turizmus ágazatban kezdve, majd a média iparban folytatva  - végül az Európai Uniós projektek szépségében leltem meg. Az elmúlt 15 évben több mint 2000 sikeres projektet készítettünk elő, menedzseltem le és felügyeltem az Ügyfelek projektjeinek előrehaladását, fenntartását. Elnyerve megannyi díjat, az Év vállalkozójától, az Ernst&Young üzleti Oscar "Jövő ígérete" üzleti díjon át, beválasztva a TOP 25 legsikeresebb női vállalkozó közé, bizony én is egy válaszút elé kerültem. Sikeres EU-s projektmenedzserként, több vállalkozást, projektet vezetve, az élet feladta a nagy leckét. Belevágok-e újra az ismeretlenbe egy új szerelem szárnyán, s az egész életem felforgatva, teljesen új életet kezdek, vagy a szeretett munkám mókuskerekének ritmusában haladok előre, a megszokott életem kikövezett útján...

Döntöttem. Belevágtam abba, aminek akkor még nem tudtam mi lesz a vége, de ugyanazt az energiát, szenvedélyt és erőt éreztem magamban, mikor annak idején elindultam Kanadába egy ösztöndíjjal, majd Ausztráliába továbbtanulni. Újra 22 évesnek éreztem magam, s amikor megláttam Őt, aki ma már a férjem, kérdés sem volt, Irány Észak Olaszország. Igen, első látásra szerelem volt Ő is és a régió is ahol él - élünk. Már az első napon, mikor megérkeztem ide tudtam, nekem itt dolgom van és Olaszország lesz az a hely, ahol végre kiteljesedhetek. Mindehhez nagy elhatározás, döntések sorozata, egy év logisztikája, és a "határtalan" szeretet állapotának elfogadása kellett a barátaimtól, cégtársamtól és családom részéről, akik úgy engedtek el az utamra, hogy tudtam, mindig velem vannak. Ez mind a mai napig is hihetetlen energiát ad, mindamellett, hogy lett egy frenetikusan szerethető, végtelen módon szórakoztató és nagyon, de nagyon olasz családom. <3 

Az életem apró történeteit, érzéseit és pillanatait örökítem meg a blogon keresztül. Emellett végre elkezdhettem fotózni, amit már oly régi vágyam volt, s ehhez Olaszország megannyi lehetőséget és megörökítendő pillanatot is nyújt. Az olasz mindennapok apró kis rezdüléseit, boldogságmorzsákat, melyeket édes dolog csipegetni, az olasz családom összetartó erejét, a mosoly perceket, s mindazt, amitől oly nagyon szeretek én is itt élni. A megannyi élményünket, az utazásokat, a hatalmas nagy csajos csevegéseket a nagyinkkal,a közös főzéseket anyósommal, az olasz városok macskaköveinek zenéjét, a kötelező déli harangszóval együttes Aperol Spritz koccintásával. Az oldalamon, az olasz mindennapok általam megélt perceiről olvashattok, átadva ezzel egy kis szeletét annak az életérzésnek, melyből azt gondolom mindannyian sokat tanulhatunk. Meseszép tájak, az életünk és a munkánk, családunk fergeteges pillanatai elevenednek meg, úgy, hogy azokból olyan momentumokat, szokásokat, érzéseket adjak át, melyekből merítve talán picit "olaszosabb" lehet az életünk, bárhol is élünk kerek e világon. Számomra nagyon fontosak az apró szépségek és az élet apró örömei, s ez itt Olaszországban végre újra megadatott nekem. Úgy gondolom, hogy ezek azok az érzések, amitől az ember lelke megújul. Visszatérve a "gyökereimhez" , itt Észak Olaszországban a férjemmel a turizmus egy különösen szép ágazatában dolgozunk, kiegészítve ezzel az otthoni projektmunkáimat, így lett teljes az életem. Leginkább vele, aki a másik Felem és akivel csak megyünk előre a terveink alapján, a férjemmel, akivel minden megváltozott az életemben. 

Titkos, eldugott és mesés desztinációkat fedezünk fel, és turisztikailag is segítjük őket élettel megtölteni, ha már a történelem, a természet, és a helyi emberek megtöltötték megannyi apró csodával ezeket a mesés térségeket, piciny történelmi falvakat, vidékeket. Célunk, hogy olyan együttműködő hálózatok, turisztikai klaszterek szülessenek ezekben a térségekben, melyek által ezen picit "elfeledett" térségek szereplői újat, teljesebbet és még vonzóbbat tudjanak teremteni, az odalátogatóknak. Friuli Venezia Giulia régió pedig bővelkedik az ilyen apró, érintetlen csodákban. Én pedig nagyon szerencsés és hálás vagyok, hogy ebben a fantasztikus régióban élünk. 

Itt a Blog.hu oldalon a hosszabb írásaim olvashatjátok, míg az Egy kis Itália nevű Facebook oldalon pedig napi történeteket osztok meg, saját fotóimmal illusztrálva mindezt, hogy a mindennapok pillanataiban is legyen mindig egy kis történet, mely az olasz életérzést adja át Nektek. 

Egy kis espresso, pasta bolondulásig, Nonna bölcseletei, anyósom konyhatitkai, nagycsaládos utazások, Dolce & Vita és megannyi mosoly, napsütés és sok sok finomság, melyet ez az oldal idevarázsol. S mivel Egy kis Itália frenetikus hangulata engem szinte nap, mint nap elvarázsol, ezt öntöm sorokba, szavakba és pillanatokba, hogy mindennek Ti is részesei lehessetek. Köszönöm, hogy itt vagytok velem. <3 Szeretettel Kinga 

kinga_2.jpg