Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Treviso Titkai ...

avagy hogyan hódította meg a szívem egy zöld folyó, és egy üzenőfal <3

2016. november 03. - BellaItalia

Egy igazi finomságot, különlegességet ígértem Nektek ma estére. Finomabbat mint egy édes „siciliana cannoli”, édesebbet, mint egy titkos panna cotta recept. Amennyiben éppen arra gondoltatok, hogy ma este egy újabb titkos recept jön anyósom repertoárjából – nos ígérem a héten hozom a szezonális sütőtök gnocchi receptet is, de előtte egy kicsit más jellegű vonzódás titkát szeretném megosztani Veletek. Azt, hogy vajon miért szeretjük Olaszországot, mi ennek az „általános” szerelemnek az eredete?

Tudjuk, hogy olaszok vérében van a vendégszeretet, a kedvesség, az udvarlás, a szépség, a mosoly, a stílus és a harmónia, s még sorolhatnám. De valahogy, mégis minden sztereotípia nélkül - olyan magával ragadó ez az egész. Sok barát és ismerős mondta már, hogy ahogy átlépik a határt, mindenkinek elkezd mosolyogni a lelke, az első benzinkútnál pedig adhatnak bármilyen kávét, akkor is az lesz a legfinomabb, mert már eredeti olasz.

Számos városkában járva - kelve, mint titkos kelet európai megfigyelő, nagyon sok apró dolgot fedeztem fel, hogy mitől is működik ez a hihetetlen pozitív kisugárzás, az a finom átölelő érzés, amit itt Olaszhonban, a mi Itáliánkban, olyan impulzív módon érzünk.

Felfedezésem első észleléseit, Treviso kis ékszerdoboz városkájában tapasztaltam meg. Ahol rájöttem arra, hogy egy közösség, egy város, egy életközeg akkor működik igazán, ha a benne élő emberek, az ott élő természeti erők és a város fizikai épített közege egymással is harmóniában van. Biztosan hallottatok már negatív kisugárzású helyekről, melyekről a Feng Shui is olyan sokat vélekedik, s hogy miként lehet ezeket ellensúlyozni. A túl sok szögletes ház, a, szürkeség a sok beton, a világosság és levegő nélküli, agyon nyomott városi életterek. S még sorolhatnánk az ilyen energiavámpír életközeget. Azok a városok pedig, ahol jelen van a zöld, a víz, az ég, a hegyek és a történelem, mindig sokkal életképesek, és jobb energiákat árasztanak magukból.

kisvaros_folyok.jpg

Nos Olaszországban a természetes – „A” természetes. Itt az emberek számára a zöld, a virágok, a folyók, tavak, az állatok az éltető és lüktető energiák alapvető elemei - az életkörnyezet építő, szerves elemei. Nem beszélve arról, hogy a történelem által feltárt minden érték javarészt szépen restaurálva, megóvva, felújítva fut győztes versenyt, az idő vasfogával.

Trevisoban, a városközpont felé vezető főút mellett, a központban van az a parkoló, ami máshol vagy a föld alatt, vagy egy betonrengeteg közepén van elrejtve a belváros előtt, vagy önmagában csak egy nagy betonmező….ahol általában nyomakodnak előre a kocsik, mert nem lehet elférni.

Trevisoban, a folyó nyomvonalát követve egy sétányszerű parkolót alakítottak ki, ahol már maga a parkolás is élmény, mert szabadon járkálnak a vadkacsák, a hattyúk, csodaszép folyóparton lehet megállni. Természetes, hogy Treviso méretét tekintve nem egy nagyváros, így az is nyilvánvaló, hogy jobban van tér és hely, de azt se felejtsük el, hogy ezeknek az olasz kisvárosoknak viszont általában a teljes városközpontja sétáló utca, onnan minden kiszorul,  így Ők is építhettek volna betonparkolókat, emeletes parkoló dobozokat ide oda, de mégsem tették. Természetes, hogy kivétel erősíti a szabályt és sok városban a mélygarázsok, emeletes garázsok nyelik el az autókat, de pld. Padova-ban a garázsok teteje is sok esetben zöldfelület, vagy például Udine-ben, a központi mélygarázs egy csoda ahol parkolás közben relaxációs madárcsicsergés hangja szól, ha éppen az erdő részen parkolsz, de ha a tenger övezetet választod a parkolóban, akkor tenger hangjait hallod, miközben a szürke betonfalakon a régió turisztikai szépségeiről készített profi fotókban gyönyörködsz. Mert hogy így is lehet…

De térjünk vissza Treviso-ba, ahol kvázi a természet lágy öle az, ami üdvözöl és már a parkolásnál hogy is mondjam – be akarod kebelezni az egész várost, ahová, csakúgy mint Velencében kis hidakon kell átkelni. Olyan zöld folyót, mint itt, sosem láttam még. Amikor az olajzöld bársonyra a nap néhol éles szikrákat szór és türkizzé válik a csillogás, körülbelül olyan színorgia részese voltam… kristálytiszta zöld selyem felett lépdeltünk át, ez biztos, mert víz ilyen színű nem lehet….

zold_folyo.jpg

A macskaköves utcák alapvető „első látásra szerelem” kellékek az olasz kisvárosokban, mert a színes házfalakkal és az ódon antik stílusban és színekben pompázó palettákkal együttesen, tényleg olyan, mintha egy kis mézecskalács városkában járnánk. De ehhez jön még ráadásul az a hihetetlen precízen gondozott, tiszta utcakép és élettér, mely a közterületek minden kis zeg zugára is érvényes Észak Olaszországban. Mindenhol ott érezni a helyi lakosok érintését, szorgosságát és azt, hogy a település, ahol laknak, az az övék. Büszkék rá, gondozzák, dédelgetik és mindez látszik a növényeken, a frissen felsepert utcaköveken, a tisztán csillogó ablakokon. Az utca és az élettér itt közösséget épít együtt – egymásért. Nem kérdés, hogy a szomszéd előtt felseper néha a másik szomszéd, mert a következő nap, a másik majd úgyis visszaseper. Mert itt az adok – kapok az teljesen normális emberi elveken működik. Az élettér, a közeg pedig, melyben a mindennapok mennek, visz magával, előre, miközben mindenhol úgy érzed, szívesen megpihennél és csak magadba szívnád a hely energiáját. 

szines_hazak.jpg

A piciny kis utcák között bandukolva, sokszor az ember hiányolja a színes teregetett ruhákat az ablakokból, hiszen azt úgy megszoktuk az olasz filmekből, miközben a Monica Bellucci sziluettje elsuhan a templom előtt és a kis utcákban a kis lapos sarkú kopogó fekete lakkcipőt felülről a kiteregetett ruhák szélben úszó tánca követi. Nos, északon a teregetett ruha, mint „városkép” jellegű szimbólum kevésbé látható, azt meghagyták a közép és déli régiók népszerűsítésére. Északon a virág, a zöld, a burjánzó mediterrán növények hada az, amely városkép jelleget ad, karöltve a történelem által itt hagyott megannyi nyommal, freskóval, néha kicsit töredezett falakkal, míves címerrel a falakon, megteremtve ezzel egy a hagyományokat tisztelő, de mégis zöldellő szigetet az ott élőknek.

A falakon kúszó mediterrán akác, a macskakövek között a semmiből kinövő jázmin bokor, és a sok sok agyag, kő, valamint márvány amfórában elhelyezett növény uralja az élettereket. A zöld körbe ölel mindenhol, s figyelemmel kísértem, hogy a „zöld” foglalkoztatja is az embereket. Az idősek szabadidejükben szeretettel foglalkoznak a közterület növényeivel, leszedik a száraz levelet, felsepernek, kis unokáknak megmutatják, hogy melyik növény micsoda, hogyan gondozzuk. A nemzedékek együtt nőnek fel az őket körülvevő környezettel és annak friss virág illatot adó érzésével.

zoldello_teraszok.jpg

A boltok színesek, az üzletek kirakat hihetetlen érzékkel megtervezett, visszafogott, de mégis stílusos, inkább kevesebbet mutat, de végtelen eleganciája miatt, azonnali „STOP” tábla villan az ember fejében, mert az olasz üzletek javarészében egyszerűen azt érezzük, hogy be kell mennünk. Az eladók kedvesek, nincs erőszak, de szájhúzogatás sem, tény, hogy a kisebb boltokban nem nagyon szeretik, ha mindent összefogdosunk és leveszünk és megnézünk, viszont ahogy belépünk bárhová, azonnal lesz valaki a segítségünkre akit nem fogunk tehernek érezni. Hiszen a jó eladó, amennyiben már önmagát eladta nekünk – az általa kínált árucikket is sokkal nagyobb szeretettel vesszük meg tőle. Az üzletekben arra lettem figyelmes, hogy nem az azonnali, rapid „ELADÁS” ténye a lényeg, hanem az, hogy beszélgessenek Veled, megismerjenek, személyes kontaktus alakuljon ki. „Honnan jöttél, miért vagy itt, ismered e a márkát, a terméket, kóstold meg, próbáld fel, hova is lenne kiegészítőnek, ez jó lehet, ez nem, ezt inkább ne, inkább azt, hmmmm, ez szuper, hmmmmm igen ez lehet nem a Te stílusod, de akkor tudod mit menj át a szomszéd boltba, mert Ők tuti a Te stílusod lesznek, stb….” Nincs félelem, nincs irigység.

S így történt, átmentünk egy másik boltba, mert éppen szép poharakat kerestünk és az egyik hely nem a mi stílusunk volt, s miután a másik (szomszéd) boltban megtaláltuk amit szerettünk volna, az előző üzlet tulajdonos mosolyogva integetett nekünk az Ő üzletéből, s éreztette, hogy örül, hogy megtaláltuk amit kerestünk….Tudjátok mi járt a fejemben, hogy basszus. Mennyire értenek az Olaszok az „emberek” nyelvén. Mennyire tudják azt, hogy ha segítesz, mindenféle erőszak, nyomulás nélkül, az úgyis visszaér Hozzád. Hiszen ahogyan eljöttünk a másik bolt előtt is, és üdvözöltük a tulajdonost és köszöntük a jó tanácsait, egyfolytában azon gondolkodtam, hogy a családban kinek tetszene az üzletéből valami ….persze, hogy 1,5 óra múlva, ahogy az egyik megbeszélésünk véget ért, már mentünk is vissza s igaz kicsit korán, de csodaszép karácsonyi ajándékot vettünk.

szines_boltok.jpg

Így működik ez, adunk, kapunk….ez a körforgás kiegyensúlyozottan működik itt, olyan precíz, matematikai finomsággal hangolva, amit megtervezni nem lehetne.

A csúcspont egy kis Osteriában ért minket, amelyre csak úgy ráakadtunk és olyan finom „pannino”-k mosolyogtak az ablakból, valamint remek sült zöldség, sajt és egyéb finomságok, hogy muszáj volt betérnünk.

a_kis_bolt.jpg

Ahogy beléptünk, a figyelmem a finom illatokról, és a pultban lévő megannyi finomságról a hely falaira irányult. Minden tele volt névjegykártyákkal, üzenetekkel, melyek között volt szerelmes üzenet, eladó kerékpárt kínáló hirdetés, magándetektív névjegykártyája, de helyi gáz és vízszerelő kitett üzleti kis brossúrája is. Ez a hely egy IGAZI antik & retro Facebook volt – nem virtuálisan létezett, hanem a maga valójában. A kis hely maga volt a kapcsolatteremtés mekkája, valamint a régi mobiltelefonok múzeuma, ahol képletesen de kvázi "a falat használták mobiltemetőnek" jelezve ezzel azt, hogy itt ragadj tollat, ceruzát, beszélj, nézz, olvass....a mobilodat meg tűzd ki a falra. Ide nemcsak a finom falatok miatt mentél be, de azért is ha kerestél valamit, valakit…És ez a kis hely úgy működött, mint egy fizikai yellow pages, ahol miközben majszoltad az isteni finom kis szendvicsedet, illatozva mellé a helyi pörkölt friss kávét, lehet éppen arra találtál rá, amit már régóta kerestél. Folyamatosan böngésztem a kis falat, a csuda üzeneteket. Miközben elgondolkodtam, azt hiszem én megtaláltam amit egész életemben kerestem. Megtaláltam a harmóniát. A kellemes mosolyú pultos fiútól kértem egy tollat, és az üzenőfal egyik kis szegletében én is hagytam egy üzenetet, amit oda fentre küldtem, az angyalkáimnak, azoknak, akik mindennap lenéznek ránk, akik segítenek, akik szeretetükkel támogatnak: „Köszönöm, hogy itt lehetek – Kinga Magyarországról”

uzenet_fal.jpg

A szerelmem elmosolyodott, kézen fogott, majd a család részére is felpakoltunk pár finomságot és ballagtunk tovább Treviso giga energiái között, amelyet azóta is jól elraktároztam magamban.

(A szöveg és a képek a szerző saját jogtulajdonába tartoznak. A képek csak és kizárólag a szerző írásos engedélyével használhatóak fel a továbbiakban. A szöveg és a blogbejegyzés természetesen megosztható, amit nagyon köszönünk is - a hiteles és eredeti forrás megjelölésével )

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

...elmúlik... 2016.11.05. 13:20:45

Jó az írás, tetszik. Szívem csücske Olaszország. Treviso eddig kimaradt, de sort kerítek rá. Felcsigáztál :)

BellaItalia 2016.11.05. 14:23:17

Köszönöm szépen a sorokat! Nagyon Örülök :) pontosan azt szeretném ha az olvasóim megismernék Itália rejtett szépségű, kevésbé látogatott városait, régiót. További felcsigázásra felkészülni :) Számos élmény érkezik :)

...elmúlik... 2016.11.06. 11:23:47

@BellaItalia: Köszönöm, várom. Addig is olvasom az előzőeket :)