Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Pizzaország titkai...1. fogás

2016. október 01. - BellaItalia

A mi kis olasz családunk imád enni. Ez hangozhat olyan normál olasz sztereotípiaként, de ha az ember úgy igazán beleveti magát ezen élvezetek mélységeibe, akkor konkrétan elég könnyen átadja magát ennek a csábításnak. Nálunk a "jót enni" az mindenek felett áll. Jót és jól, mosolyogva, ez családi törvény. Olaszországban a fogyasztói társadalom elég komoly választékkal néz szembe az üzletek és boltok polcain és végre egy ország, ahol a kis sarki hentes, a sonkás, a sajtos, a szalámis, külön külön kis kánaán és a minőségi étel és ital bizony hatalmas választéka áll rendelkezésre.

kolbaszos_kisbolt.jpg

Pizzaországban az ízek teljesen mások. A napsütés és azt gondolom az emberek hozzáállása is rengeteget hozzátesz ahhoz, hogy Olaszországban az ételek, ízek, végtelen és talán mondhatom azt, örök harmóniában állnak egymással. Itt az emberek szeretnek enni, nem szégyellik ha jót és nagyokat esznek és jót enni, itt teljesen mást jelent. Itt az evés öröm, kikapcsolódás, felfedezés, közös nagy családi élmény, amibe bekapcsolódni minden pontjában isteni dolog. Barátaink, akik itt jártak, járnak nálunk a régióban mindig azt mondják, velünk olyan jó együtt enni. Mert mi örömmel eszünk, jót és szeretjük ezt az élményt megosztani. Az evés itt élmény, nem pedig csak alapvető szükséglet. Élmény arra, hogy ízlelj, hogy élvezd a pillanatot és hogy megoszd ezt másokkal. Ahogy általában az olaszok szeretik megosztani a vidámságot, a kedvességet a jó dolgokat és az élet boldog apró pillanatait. Mert szeretnek élni. S ehhez nem kellenek nagy dolgok, önmagában elég az, ha a család, barátok együtt főznek, együtt nevetnek, így az ételek is jobbak, finomabbak lesznek. Az ételek elkészítése a jó alapanyagok miatt sokkal egyszerűbb, frissebb könnyebb s egy kedves kis gnocchitól kezdve az oly végtelen bonyolultnak tűnő, de mégis maximum 20 perc alatt elkészülő tésztákig a vertikum nagyon széles akár még a hétköznapokon is, mikor itt is az élet maga diktálja a tempót. Itt is rohan a világ, az ebéd mégis szent. Ahogyan a vacsora is nagy családi esemény. 

gnocchi.jpg

Családunk tagjai egytől - egyig napokig tudnak ízesen és változatosan ételekről, alapanyagokról, frenetikus receptekről beszélni és felidézni elmúlt generációk félelmetes konyhatitkait. Az elején mikor beszélgettem velük, azt hittem ez náluk valami különleges szenvedély, aztán rájöttem, nem, ez konkrétan velük született szenvedély, a vérükben van a vendéglátás, a főzés, a jó ízlés és vonzódás a jó ételek iránt. S megjegyzem nemcsak beszélnek róla, hanem napi szinten "művelik" is ezt a mesterséget, s mikor egy igazi olasz birtokba veszi a konyhát, nos ott kő kövön nem marad. Ott bizony hangoskodás, tésztaszűrők összecsapása, friss bazsalikom levelek harca az olíva olajjal bizony alapvető esemény. Az ételek kapcsán a tettek mezejére lépni, nálunk kötelező és végtelen örömteli családi esemény.  Mióta belecseppenten az olasz létbe, számos alkalommal hallom, hogy na a pizza, meg a paradicsom, meg a citrom, meg a tészták, meg uhhh meg minden, na az dél Olaszországban mennyire más, külön világ, összehasonlíthatatlan azzal mint amit eddig a tudatom elraktározott itt a "Gasztro" paradicsomban.

teszta_del_bevezeto.jpg

Hm...nem mondom, hogy Észak Olaszországban olyan rosszakat ennénk :) mert hát családunk mindenféle titkos kapcsolatokat mozgat meg briliáns, különleges és számomra eddig nem is ismert alapanyagok ügyében. Így a friss ricotta-tól, a fantasztikus farm tojásig, a Friuli Venezia Giulia szépséges mezein termő saláta alapanyagoktól, a házi scamorzáig, a hegyek gyógynövényillatú friss tejecskéjétől, az igazi friss ropogós, tejes tésztából készülő reggeli fior di latte zsemléig, tényleg minden rendelkezésre áll, de ha az én érdeklődésem valami felkelti, nos azt fel kell fedezni :) ....Például a pizza nem a legjellegzetesebb étel Északon, így itthon házilag már megtanultam a tésztát elkészíteni. Ugyanakkor folyamatosan ott volt a fejemben, hogy hát azért egy igazi pizzát milyen jó lenne megkóstolni. Így tehát az a kis rejtett érdeklődés, izgalom és kíváncsiság a fejemben folyamatosan ott zizegett.... ezek után történt az, hogy ezen a nyáron felpattantunk Olaszország leggyorsabb vonatjára és elindultunk Dél Olaszországba. 

A férjem gasztro és turisztikai vonalon ráadásul remek partner, így közös örömérzés közepette vettük célba Dél Olaszország egy picinyke csücskét és családunk egyik ismerősének segítségével belevetettük magunkat a Vezúv oly szigorú de mégis elegáns felügyelete alatt álló mesés régióba. Számtalan felfedezést tettünk, melyek során mind emberileg, mind pedig az ízlelő bimbóink nagy örömére olyan történeteket kell majd itt megírnom, mely remélem mindenki örömére szolgál. Legyen ez a mai kis írásom csak egy bevezető, s remélem már Ti is érzitek a friss bazsalikom illatát a képeken át. S mivel az élvezetek akkor jók, ha sokáig tartanak, az ízek és illatok, selymes naplementék további történetei pedig hamarosan jönnek - mivel Pizzaország még sok sok fogást tartogat nektek. 

(A képek a szerző tulajdonát képezik, felhasználásuk csak és kizárólag a szerző írásbeli engedélyével történhetnek. A tartalom csak és kizárólag a blog, vagy az oldal megjelölésével osztható tovább. Köszönöm!)

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.