Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Aki a virágot szereti...

2016. szeptember 29. - BellaItalia

Ezen a nyáron azt gondolom még mélyebben megfogalmazódott bennem az, hogy a környezetünk milyen mélyen képes befolyásolni a lelkünket, fizikai mivoltunkat és a mindennapi mosolyunkat.

Az olasz emberek természet és növényszeretete köztudott, hiszen olaszhonban bármerre járunk úton útfélen csodás égetett kerámiákban lévő szebbnél szebb színes virágokat látunk, hosszasan egymásba fonódó mediterrán növények járják át a szépséges kovácsoltvas kapukat, és a parkokban a magnóliák olajos leveleinek mély zöld színe, szinte beleég a retinánkba. Az olaszok szeretik a színeket, a zöldet, a virág illatát, s Ők tényleg úgy tartják, hogy ha egy növénnyel törődsz, az a növény mindennap valami csodát tartogat Neked.

Itt reggelente teljesen normális, hogy a közterületeken a nyugdíjasok beszélgetnek a virágokkal, locsolgatják őket, szépre vágják, és büszkén mesélik a halpiacon, hogy Ahhh a Via Rosalindán az új leander bokor milyen csodaszép hajtásokat hozott. Egyszerűen örülnek a szépnek, a mindennapok pillanatainak. Nekünk oly sokszor távolinak tűnik ez a nagy rohanásban, pedig csak gondoljunk bele, mennyivel szebb lenne, lehetne mindennap, ha ezekre a dolgokra is megtanulnánk odafigyelni. Pedig Olaszországban is megy az élet, Allora van minden percben és Andiamo, mert hát itt sem csak napoznak és Aperoloznak az emberek, pusztán a lelkesedésük és a szívélyességük az apró szépségekre is kiterjed.

A nyáron a Dolomitokban jártunk a családommal, mely helyről még több írásom lesz, mert mind a mai napig nem tudok betelni az Óperenciás tengeren túli fantasztikus üveghegyekkel, ahol a levegő a tüdőnket is áthasítja a frissességgel és a látvány pedig oly pazar, hogy mintha nem is ezen a bolygón lennénk. Egy szó mint száz a Dolomitok megannyi kis falucskájában kószálva találtam rá erre a kis földi paradicsomra, mely egy kis eldugott hegyi falu végében található, egy kellemes kis családi bed & breakfast, melyet egy házaspár vezet. Ez volt az a hely, ahol úgy éreztem, hogy a nyugalom és a szeretet olyan harmóniában volt egymással, melyet szavakba önteni nem lehet. Minden a helyén volt. Minden apró kis cserép, a szív alakú szélcsengők, a kis fából készült az ajtók elé állított sündisznó forma, minden....Egytől egyig....S igen, rá kell jönnöm egyre inkább, hogy igenis létezik harmónia, az ember igenis alapvetően jó energiákkal születik és arra hivatott, hogy újabb csodákat teremtsen....

fornesighe_2_kisebb.jpg

Ahogy továbbsétáltunk a férjemmel a mosoly kis falucskájában éreztem magam. Minden házról, minden kis utcából, a porosnak tűnő, ámbátor fényesre takarított kis macskakövekből....mindenhonnan a mosoly, a tisztaság és a szeretet áradt. Az emberek kint ültek a padokon, az egyik néni éppen zöldborsót fejtett, a másik közben az utcára kitett virágos ágyásokat tette rendbe, míg a bácsik a fészerekben vágták a fát , az őszre és a télre előkészülve. Ebben a piciny ékszerdoboz kis falvacskában minden a helyén volt.

Minden perc, pillanat és minden mosoly. De olyan mosoly, amely ismét megértette velem azt, hogy itt minden nagyon rendben van a lelkekben, a fejekben és a szívekben. S jó ezt látni, megélni, hogy igenis van ilyen. Semmi más nem kell hozzá, csak a döntés a szívünkben, a lelkünkben, és a hozzáállásunkban. Megálltunk beszélgetni a nénikkel, akik megkínáltak minket házi készítésű dzsemekkel, mert éppen azt főzték a nyár gyümölcseiből és elmesélték, hogy télen őket nagyon sokszor ellepi a hó, sokszor napokra, de úgy, hogy nem jut ide fel senki. Tudják, hogy Ők itt egy kis közösség, ezért az teljesen normális, hogy az egyikőjük ad a másiknak fát, ha éppen elfogyna, vagy ha át kell vágni a hófalat, akkor a fiúk mennek és segítenek, és hát Ők nagyon büszkék a meseszép virágaikra és arra, hogy minden nyáron megszépül a kis település, sőt a templomba is mindennap visznek friss virágot, mert azt úgy illik.....A néni azt mondta: "Kedveském, nekünk a természet, a virágok annyi mosolyt adnak, amit magácskának elmondani sem tudok. Nézze csak rájuk kell nézni, hogy mosolyognak Ránk, persze hogy mi is visszamosolygunk".....Könnyes lett a szemem....És visszamosolyogtam. Megköszöntük a kedvességet és a finom falatokat, közben már a kutyánkat simogatta a fél falu és persze Ő sem maradt ki a finom falatokból...majd elindultunk sétálva az autónkhoz.

Fejünk felett a csodaszép alpesi házak teraszairól rogyadoztak a frissen ápolt muskátlik, tökéletes harmóniában lengedeztek a szellővel. Olyan szín és illatár tárult elénk, hogy meg kellett álljunk. Mert ilyen tényleg csak a mesében van.....de Olaszországban a mesék valóra válnak. Ezért is indítottam ezt a blogot, hogy ennek a mesének Ti is a részesei legyetek <3. 

fornesighe_1_kisebb.jpg

(A szöveg és a képek a szerző saját jogtulajdonába tartoznak. A képek csak és kizárólag a szerző írásos engedélyével használhatóak fel a továbbiakban. A szöveg és a blogbejegyzés természetesen megosztható, amit nagyon köszönünk is - a hiteles és eredeti forrás megjelölésével )

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pillelány 2017.02.22. 08:32:32

Kedves Bellaitalia, varázslatosak ezek a képek! Ha kirándulni indulunk, (majdnem) mindig azt az érzést, azt a harmóniát, nyugalmat, szépséget keresem, amiről írsz. Elárulod, melyik településen jártatok? Vagy ha azt is szabad, akkor a bed&breakfast nevéért is hálás lennék. :) És remélem, sokáig olvashatunk még hasonló írásokat! Köszönettel, Pille

BellaItalia 2017.02.26. 16:41:24

@Pillelány: Nagyon szépen köszönöm soraid :) A dolomitok világa rabul ejtő, és az összes pici falu mesélni tudna, mert minden házikó annyira mesebeli, hogy én mikor először jártam ott, csak ámultam és bámultam. A településrész (mert több kicsi részből áll) egy egybefüggő kis eldugott völgyben van egy abszolút nem ismert, a világtól teljesen távoli helyen :) Mivel a férjem rokonsága a térségből való, egyik nyári csavargós napunkon jutottunk el ide, amikor a hegyekben voltunk a családdal. A részletekről örömmel írok Neked, csak itt kevés a hely és mivel az egész kicsivel több magyarázatot érdemel, ha nem haragszol, akkor az email címedre írok is nagyon szívesen :)

Pillelány 2017.02.26. 21:26:19

Nagyon örülök a válaszodnak Bellaitalia és nagy örömmel várom további soraidat az elixir78@gmail.com címen. :)