Olaszország egy kicsit másként - életvidám hétköznapok, izgalmas utazások, ízes élet & "dolce vita" - egy magyar lány tollából, Pizzaországról.

Egy Kis Itália

Karácsonyi mese Friuli-ból

2017. december 23. - BellaItalia

Mióta olyan igazán félig „olasz” lettem, s fejest ugrottam a nagyhangú déli létbe és életbe, sokszor, minden ok nélkül magamban is elmosolyodok. Csakúgy.... Ilyenkor ott legbelül, nagyon mélyen azt érzem,  hogy engem titkon a Jó Isten is ide - Pizzaországba teremtett. Azok az energiák, melyek itt délen a mindennapokban "robbannak", a tenger felett szikrázó napsütésből, az Adria kék hullámaiból, a hósipkás hegyek szikrázó fehérjének csillogásából, a teraszos dombok csodás sziluettjéből, s persze az örök Aperol narancsos árnyékában, és a Panettone dombokon is túl, nos bizony azok az energiák azok, melyek az én lelkemmel és szenvedélyemmel együtt lobognak. S akkor a férjem kék szeméről még nem is beszéltem:)

1_grado_beach_karacsonyfa_allo.jpg

Friuli elhozta az életembe azt, amit már oly régen kerestem. Az emberi léptéket, a harmóniát, a nyugalmat, a mindennapi mosolyokat, a letisztult szépséget, egy igazi hangos olasz családot, és a szerelmet. Egy olyan régióban élünk, ahol szinte minden családias léptékű, olyan emberekkel dolgozunk, ahol sokszoros generációk lelkesen és szenvedéllyel építik a családi üzletet, s ahol a mosoly és a nyílt tekintet még számít, jelen van és megmozgatja az emberek lelkét. Friuli egy vadregényes, végtelen kedves régió, őszinte, tiszta és azonnal beírja magát az ember szívébe. Nálunk a karácsony - mondanom sem kell, hogy egy igazi hang és energiarobbanás. Olyan Kingás ... mondanák a barátaim :) Tényleg olyan, nagyhangú, nagyszívű és jóízűen hangos, nevetős, ...olyan olaszos.Olyan Egy kis Itáliás ....

2_me_on_grado_beach.jpg

A karácsony nekünk az egyik legnagyobb boldogságmorzsa, a maga káoszos szervezéseivel, a naponta változó olaszos tényezőkkel, hogy például ki hozza a sonkát San Daniele-ből a tortellini töltelékéhez ( általában mi), ki megy a hegyekbe a friss sajtért (apósom), és ki rendeli az aszalt gyümölcsöket és konfettiket Szicíliából és Nápolyból (anyósom), ki készíti elő a teljes konyhai terepet, gépezeteket a tésztagyúró géptől, a milliónyi tálig (Márta nagynéni)....s ki felügyeli mindezt?????? természetesen Nagyi, miközben Anna néni pedig örömmel és szeretettel készíti a munkafalatokat a dolgozó csapatnak, akik éjjel nappal sütnek főznek. Egyik nap nálunk, aztán másik nap Nagyinál és így tovább.....Külön családi munkabeosztást készül, hiszen nemcsak a létszám, de a már szinte fanatikus étel és élet imádat miatt  is az előkészítés alatt álló családi "ellátmány" legalább 15 verziós étel és ital logisztikája önmagában egy igazi "grande" káosz. Kezdve a nagyüzemi méretű tortellini gyártással, majd egybekötve az olasz régiók összes különlegességeinek, édességeinek beszerzési hadjáratával, melyet Attila királyunk is megirígyelhetné, a mindennapi relaxáló csin-csinek, üzleti és baráti találkozók pillanatáig.

Amikor a frissen sült Arancini-k illatos pisztáciakrémmel vannak töltve, lomha táncot járnak a nagy tálakon, a finom sütőtökös és brokkolis, lazacos társaikkal, s amikor a ricottás sütik vigyázba állnak, s együtt nevetnek a grillezett mandulás társaikkal, persze némi pisztáciát lopva az Arancini-hez készülő alapanyagokból. Egy időszak, mikor az ízek és érzékek mámora ténylegesen a tetőre hág. Amikor előkerülnek a díszes tálak, a fényes tálalóedények, a karácsonyi terítők, a mézédes szőlő, az ananász és a nélkülözhetetlen narancsillat...S mindezen finomságok között keresztbe és kasul, ott az ember, én, Te, Ő, mi, Ti, Ők. Együtt készülnek a dolgok, együtt, minden szeretettel kóstolunk, gyúrunk, szaggatunk, sütünk, főzünk. Ez az időszak, így decemberben az olaszoknál tényleg arról szól, hogy egymásra - és magunkra figyelünk, szeretünk, élünk, nevetünk és együtt vagyunk. Beszélgetünk, családot látogatunk, időt töltünk az idősebbekkel, és együtt játszunk a fiatalokkal. S természetesen nagyokat eszünk, kávézunk, és koccintunk. Azt hiszem a legfontosabb pillanatok az életben....

3_finomsagok.jpg

6_panettone.jpg

5_szaritott_gyumolcsok.jpg

4_aperolos_szicilia.jpg

Az olaszoknak alapjaiban mindennap ünnep, mely érzés karácsonykor sok szinten hatványozódik. Ezt az életfelfogást káprázatosan tisztelem bennük. Ez itt a mi kis régiónkban talán még jobban érezhető, hiszen a családi hagyományok, a nagymamák és a nagypapák szerepe, a hegyi emberek, favágók ősereje és a halászok napsütötte lelke, egybeforr a dombvidék borász családjaival, a történelmi kisvárosok szépkezű idős hölgyeivel, az egyetemisták tiszta mosolyával. Megtanultam tőlük, hogy miként lehet egy szürke reggel napsütötte, s hogyan csalhatunk arcunkra mosolyt a legrohanósabb nap közepette is. Egyszerűen, úgy hogy figyelünk egymásra. Emberi érzéseket adunk - kapunk, s nem rejtegetünk. Udine egy igazi édes - bájos kisváros, ahol az ilyen apró csodák még inkább mindennap előfordulnak. 

A kis sarki boltban a pénztáros hölgyek mindig makulátlan mosolyukkal fogadnak nap mint nap és mindig van 1-2 kedves szavuk az alapvető köszönésen kívül. A parkolóhoz kikísér a biztonsági őr, mert látja egyedül vagy és kedvesen segít hölgyeknek, időseknek, kerekesszékes vásárolóknak. A négylábú kedvencedet elkényeztetik a piciny boltok, hiszen tudják így még nyitottabb szívvel térsz vissza, a kutyádról nem is beszélve, aki szinte húz be a mi kis "corner shopunkba". A sarki sajtosnál finom prosecco fogad decemberben és folyamatos koccintással ünnepelünk minden egyes vásárlásnál, hiszen miért is ne. Az üzletek eladói szinte minden apró darabot karácsonyi díszcsomagolásba öltöztetnek, s mialatt a színes papírok hadába stílusosan öltöztetett csomagokra vársz, addig finom ünnepi csupa csoda papírba tekert csoki finomságokkal kényeztetnek. 

12_edessegek.jpg

A négylábú kedvencek számára minden nyitva áll, a kutyaitatók ünnepi díszben mosolyognak, kis piros szőrrel körbetekerve, vagy fényes tálka mellett mikulás vigyáz a friss vízre, a kis boltok ajtaja előtt – s amikor túl hideg van, a bolt tulajdonosok még arra is figyelnek, hogy kedvenceink nehogy jéghideg vizet kapjanak. A robogó biciklisek, fagyönggyel megrakva, piros szalaggal körbetekert, fehér csíkos masnis kormánnyal szelik, a teliholdtól fényes macskaköves kis utcákat, ahol a picinyke bárok narancsos fényében, üvegpoharak kecses tánca sejlik át, a történelmi épületek ólomüvegeinek ablakán. A parfümboltok előtt fahéjas, narancsos és szegfűszeges parfüm illatot fúj a hideg decemberi szél, míg a kirakatokban elhelyezett fenyves erdőben meseszép illatgyertyák kelletik magukat, szinte – ténylegesen ellenállhatatlan módon.

Minden apró részlet ünnepi hangulatban figyel. A kis folyóparton faház vár, ami ünnepi fotóhelyszín, feldíszítve, ünnepi kis bútorokkal, hatalmas díszekkel varázsol el. Míg a főtéren a hatalmas világító gömb lett a város kis szívmelengető közösségi kuckója, ahol esténként kicsik - nagyok, fiatalok és idősek együtt fotózkodnak, míg kezükben a finom Sangiovese borból készült finom téli meleg finomság gőzölög. Az utcák felett hatalmas világító gömbök lebegnek, mint egy téli mese elvarázsolt kisvárosában, míg a házakon fényes csillagok ragyogják be az éjszakát. A régi piactér épülete pedig egy fényjáték karácsonyi színeibe öltözve kápráztatja el az arra járókat. A sarkon lévő pálmafa is karácsonyi fényeket kap, s a házmester is már felállította a kis Betlehemet és a karácsonyfát a ház földszintjén, mely alá a lakók pici finomságokat tesznek ki a ház közössége részére. Színes cukrok, kézzel készített díszek gyerekrajzok, ilyenkor még a lift is mosolyog, na meg a kutyánk is szeret beülni a fa alá - mindenhol, mindenkor :)

11_maggie_unnepi_diszen.jpg

 

10_utca_fenyekkel.jpg

9_esti_fenyek_gomb.jpg

14_piros_szomyeg_nappal.jpg

8_haz_csillagokkal.jpg

13_nappali_udine_december.jpg

Ebben az időszakban, sokszor ültem ki a mi kis szeretett kávézónk teraszára  még így a csípős decemberi hidegben is, s egyszer sem fáztunk, mert Udine mindenkit olyan erősen körbeölel. A kis ablaknál ülve a székeken csak figyeltük ahogyan kedves családok rohangáltak fel és alá a is utcákban, majd peckes kis skacok éreztek kékes pufi dzsekiben, hozzá zöld bojtos sapkában és a sapka színéhez tökéletesen illeszkedő csizmában, ünnepélyesen menetelve a piros szőnyeg adta ünnepi hangulatban. Aztán ahogy a kirakatban éppen a 6 literes üvegbe csomagolt narancs mennyországgal szemeztem, s a testes kis Aperolos palackban saját magam mosolyát láttam visszakanyarodni felém, jó érzéssel töltött el, csakúgy, maga a pillanat, amire sokszor nem kell magyarázat, hogy Olaszországban éppen miért és hogyan, de olyan jól és szélesen el lehet mosolyodni.

Aztán megláttam: „UNICORN LATTE” …. kék habos csoda integetett az üvegen keresztül, először azt hittem nem látok jól, majd az ünnepi fényekben tágra nyílt pupillám mellett, rendesen pislogtam, mire kiderült, konkrétan a téli szezon valószínűleg legegészségesebb itala az, melyet kedvenc kis kávézónk is árul. A kék színű csoda, -  spirulina algából, maca teából, gyömbérből kókusztejből és ….készül, teljesen glutén és cukormentes, s az illatának fensége ott és akkor magával ragadott. Tudtam, hogy mostantól ez egy kötelező élmény lesz, kiülni a piros szőnyeg fölé, elbambulni az utcák igéző fénysoraiban, hallgatni az olaszok életvidám csacsogását és csak úgy lenni, szeretett kisvárosom kellős közepén. Az ital feltöltött, elbűvölt s azt hiszem picit el is varázsolt, mert bár először azt hittem nem hiszek a fülemnek, de a kávézó kirakat üvege mögött a bártender fiú, olyan tenorral kezdett el énekelni, hogy azt hittem leesek a székről. A járókelők is megálltak, s a teret körbelengte egy kellemes olasz dallam, egy magas fekete hajú fiútól, aki a maga fantasztikus kisugárzása mellett, - elegáns kis fekete mellényben, miközben a koktélokat készítette -, búgó hangon folytatta a körülöttünk lévők által kért dalok éneklését. Udine-ben tényleg mindennapra jut egy csoda :) A kék ital ettől a naptól kezdve, mint egy mágikus kis csoda a mindennapok része lett, mert íze és finomsága a téli időszak tökéletes összhangját adta vissza. 

15_piros_szonyes_kingus.jpg

17_teraszon_a_kek_latte.jpg

16_unicorn_latte.jpg

18_aperol_kek_cucc_es_kirakat.jpg

19_a_mi_kis_kavezonk_hausbrandt.jpg

A másnapi kötelező teendők sokasága szélsebesen megérkezett. Tudtam, hogy iszonyú feszített tempójú nap lesz, így már reggel a zuhany alatt elképzeltem magamnak, hogy ez akkor is egy tökéletes, mosolygós nap lesz. A notebook táska szerény 15 kg-ját magamra aggatva, mint egy igazi irodai karácsonyfa indultam el a Via Gemona hangulatos utcáján, ahol a kávézók között apró pici régiség üzletek, igazi korabeli retro kötöttáru bolt, valamint a széles kínálattal rendelkező zöldséges után, a mi kis templomunk, majd az automatikus és interaktív alkalmazásokkal felszerelt kutyamosoda mellett gyalogoltam. 

Napsütötte reggel volt, az iskola udvaron igazi erőteljes gyereksikolyok tudatták, a suliban éppen szünet van, és a gyerkőcök kint rohangáltak, a decemberi nap D vitaminnal dúsított frissességében. Ahogy az utam vitt előre, a boltok száma csak nőtt és nőtt, arányosan a macskakövekkel. A Via Mercato Veccio-t elérve pedig pontosan rájöttem, hogy mitől lesz még szebb ez a nap. Karácsonyi "WINDOW-SHOPPING" - azaz kirakatnézelődés. Az olasz kirakatok felérnek egy csodával. Valahogy olyan kellemesen női lelket simogató energiák áradnak belőlük. Minden üveg mögött egy igazi kis téli világ elevenedett meg,akár így akár úgy. Hatalmas jégcsapokon lógtak a meseszép gyapjú sálak, arany oszlopokon pedig a legújabb gyöngyökkel díszített "udvari" bársonycipellők. Hiába, az olaszok ebben is fantasztikusak….a kirakataik műalkotások, a legkörültekintőbb részletességgel figyelve a díszletekre és harmóniára. A tél stílusos darabjai így kora reggel csábítóan szuszogtak a hideg üvegek visszatükröződésében és piha puha mivoltukban várták új gazdáikat. Hiába ez a tél valahogy most nagyon én vagyok…. Szőrmék, puha piros, nehéz zöldselyem, bársonyos bordó és megannyi gyöngy, színes kövek, csodás csatok, igazi barokkos kiegészítőkkel, természetesen összhangban és stílusosan egymás részleteiben elmerülve.

32_kek_ruhas_kanape.jpg

Valentino szegecsei a piros bőr táskán fényükkel és eleganciájukkal igazi ünnepi hangulatot varázsolnak, Prada vonalai lenyűgözően egyszerűek és elegánsak, na jó, a bársony téli papucson azért eltűnődtem egy darabig, de el kell ismernem - vízöntőként - imádom a különleges darabokat. Fendi sarkos eleganciája szíven üt, hiszen a szezon táskái fantasztikusak lettek, a kis körben a fordított "F" betás monogram azt hiszem az szezon egyik kedvence. Dolce & Gabbana játékossága a színes kövektől, s flitterek játékán át igazi bolondos darabokat teremtett meg erre a télre. Alexander Mqueen olyan rojthalmazokat álmodott meg, melyek már ránézésre is bonyolult viszonyokat feltételeznek, ugyanakkor pontosan azonnal szembeötlő stílusa miatt, az én figyelmem is megragadta egy mesés fekete táska, piros rojtokkal. Gucci eklektikus, etno stílusa, kicsit népies motívumai vegyülnek a virágok színes kavalkádjával, melyek a télbe színes szívdobbanásokat csalnak, felettébb csodás anyagokkal karöltve, mindehhez elegáns gallérokat megálmodva. A szezon felejthetetlen mindent feldobó darabja, pedig a MASNI, az imádatos bársonyból, gyöngyökből varrt, szőrme díszítéses, csodaszép masnik. Imádom őket, a bojtokkal és rojtokkal együtt. Mert hihetetlenül fel tudnak dobni akár egy egyszerű kedves darabot is. 

20_alexander.jpg

27_gucci.jpg

28_valentino.jpg

 

29_fendi.jpg

30_ysl.jpg

 

21_gucci_es_panettone.jpg

25_bordo_csodak.jpg

A részletek mint mindig az olasz divatban is fontosak, az öltések pontossága, az anyagok minősége, a mesés szabásvonal, s az egyszerű, tiszta elegancia, amely nap mint nap elsétál előttünk, ha Olaszországban vagyunk. Itt a nők szeretik viselni ami rajtuk van és alapjaiban szeretik önmaguk. Büszkén és vidáman teszik fel a legpirosabb rúzst, húznak elegáns kabátot még a hétköznapi rohangáláshoz is, és veszik fel legszebb darabjaikat, a hétköznapok rohanása közben is hiszen igen ....egyszer élünk. A telet felmelegítő bordó, piros, s árnyalataik áthatják az utcákat. Megannyi színes, piros, vörös, bordó csoda vonul együtt elegáns gazdájával, igazi ünnepi hangulatot adva ezzel a kis utcák pislákoló fénye mellett. Szeretem a bordót, s most hogy a műszőrme igazi reneszánszát éli, elengedhetetlen hogy az ember ne szerezzen be alapdarabokat. Szőrme sálak, gallérok, táskadísz, s kiegészítők. Hiszen ezekkel minden alapdarabot remekül fel lehet dobni. Egy szó mint száz az olasz divat, karácsonykor is hódít és mesés darabjainak önmagában már a látványa is beleégette magát a szívembe, így megannyi stílusgondolattal robogtam tovább az iroda felé. 

24_masnis_cipo.jpg

26_twin_set_jo.jpg

.....Éppen ott festegetett aznap is, a tér piciny részleteit életre keltve, csak most karácsonyi hangulatban, színekkel körvonalazva álmodta meg ecsetének apró szálainak a segítségével - Udine történelmi kisvárosának piciny főterét. A kedves idős festőbácsi nyugodt volt, hagyta, hogy arcát finoman érintse a nap. Mostanában nem nagyon láttam, - így egy különlegesen jó érzés szaladt végig rajtam, hiszen Ő ide tartozik, a mi terünk része, mivel alkotásaiban nap mint nap gyönyörködhetünk. Ő egy ikonikus alkat, aki Udine épületeit, kedves tereit, szűk kis utcácskáit lehelli rá a festővászon finom szöveteire. Aznap is csak megfigyeltem, mialatt kedvesen szuszogva forgatta az ecsetet a kezében, keltek életre a házak színes kis ablakai, a fények, a templom ünnepi terasza, a biciklisek hada a macskaköveken és maga úgy az egész mese, ami Udine-ben nap mint nap körbevesz minket.

Ünnepek előtt, után és közben, karácsonykor, húsvétkor, alapjaiban mindenkor....hiszen valahol ez a legfontosabb! Éljünk úgy, hogy legyen egy picit mindennap ünnep, egy picit minden pillanatnak adjuk meg a módját és még a rohanó percek közepette is, figyeljük magunkra, egymásra. Tudjunk szeretni, adni és kapni, s járjunk nyitott szívvel. Minden visszajön és az élet mindezt meghálálja. Csak ki kell nyitnunk a szívünk, egy kicsit jobban mint eddig, és meg kell tanulnunk jobban egymás felé fordulni. Kezdjük azzal, hogy kívánjunk egy ismeretlennek holnap Boldog Karácsonyt, összefűzve egy kedves mosollyal. Én innen a mi napsütötte Egy kis Itáliánkból megannyi szeretetet küldök nektek, telis - tele sok szép gondolattal. Legyen mesés karácsonyotok! 

Nagyon Boldog Ünnepi készülődést kívánok Nektek, csodaszép & Kellemes Karácsonyt kedves olvasóim, Nektek és szeretteiteknek! Minden karácsonyi álom és kívánság váljon valóra :)

festobacsi.jpg

 (A képeket és a tartalmat szerzői jogok védik. Mind a fotók és a szöveges tartalom Semperger-Sommariva Kinga  alkotásai. Így a képek és a tartalom egészének, vagy akár annak csak részletnek továbbközlése, megosztása, csak és kizárólag az eredeti forrás, és link megnevezésével, valamint a szerző beleegyezésével történhet. Ellenkező esetben szerzői jogsértés esete állhat fent, mely jogi következményeket vonhat maga után. Köszönjük a megértést, a Szerző)

 

 

Az ősz színei Friuli-ban

A színek játéka Friuli Venezia Giulia mesés tájain ezen az őszön, teljesen rabul ejtették a szívem. Van a szép, a magával ragadó, a csodálatos, a gyönyörű, s számos kifejezés, de azt hiszem nehéz volt szavakat találnom így októberben arra, ami a „Júlia-Alpok” sokszínű vidékén várt minket. Mert ez az ősz, ez most valahogy mindentől eltért. Magasztosabb, bensőségesebb, átölelő és valahogy, olyan végtelen szívhez, lélekhez szóló. A pillanatok pedig, melyeket a Lago di Fusine tó mellett töltöttünk, újszerű energiákat, új boldogságmorzsákat adtak hozzá – az amúgy is oly erős Észak Olaszország iránti szeretetemhez. S hogy miért is fontosak ezek a pillanatok, melyeken a csillogó kék tavak színe keveredik a barna, sárga, zöld mindenféle komplementer szépségével? Mikor az erdő fordított horizontja egy pillanat alatt – hatalmas, mesés színekkel teli tóvá változik, melynek partján a zöld mohával benőtt fák, első pillanatra nem is igazán tudják feldolgozni a látványt. Ezek a pillanatok hatványozottan beleégnek a szívünkbe, a lelkünkbe, s olyan boldogsághormont szabadítanak fel, melyek biztosan felemelnek a föld felé….Én ezen a napon, mikor e pillanatok születtek, legalább 10 cm-el, de inkább 20-al, biztosan a föld felett fotóztam :) s elkezdtem megérteni, hallgatni a természet minden apró rezdülésére, őszi szuszogására, finom puha illatára. S magával ragadott, egyszer és mindörökre.

zold_es_kek_szinek.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália )

A reggelünk sürgés forgásban telt, a túracipők álmos fűzőikkel, szépen pucolva várták az indulás perceit, Maggie mozdulatlanul ült az ajtó előtt, az őszi pöttyös sétamellényben. Mi még a reggeli híreket hallgattuk, miközben a nappali ablakából mágikus erővel integettek a távoli hegycsúcsok, hívogatva minket egy vasárnapi felfedezésre.  Szikrázóan sütött odakint az őszi nap, a szomszéd teraszán már deres barnásvörös színt öltött a futó vadszőlő. Mindeközben a konyha hideg kövén, finom meleg rénszarvasos gyapjú zokniban csúszkálva igyekeztem poharamba tölteni még egy utolsó korty kávét. A falhoz csatlakoztatva türelmetlenül lógott a töltőn - a fényképezőgép akkumulátora, s már alig várta, hogy a nap folyamán jó szolgálatot tegyen. Ilyenkor, mikor hétvégén nagy kirándulásokat teszünk, a profi kamerám is fontos útitárs, így reggelente mindig megkérem, csakúgy titkon, csakúgy magamban suttogva, hogy segítsen az adott napon is, valami nagyon szépet, valami különlegeset megörökíteni, amit személyesen is átélhetünk, s amelyet így örökre is eltehetünk magunkkal. Mert ugye vannak azok a pillanatok…amelyek elsőként legbelül maradnak meg nekünk, de amelyeket meg kell örökíteni, ahogy csak lehet. 

A kis Smart szélsebesen szelte Friuli piciny kis városai és kacskaringós útjainak napsütötte aszfaltját, letekert ablakokkal, Maggie nagy örömére, a mezők illatával is töltődtünk útközben. A selymes ősz – tavaszi érzelmekkel teli feltöltő energiái, a napsugarak lengedező tánca az őszi szél és az erdők ölelésében, még kedvesebbé, finomabbá tette a táj vonulatát. Az autópálya közepét átszelő fehér csíkok szimultán mozgás közepette reptettek minket az egyre magasabb hegyek irányába, s jól érezhetően a sziklák között ott lebegett a hegyek, fenyvesek komótos, lassú mozgású szellemrajza, átitatva a napsütés szikrázó finom vonalaival, a párás őszi levegőben.

erdo_es_fenyek.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Tarvisio irányába haladtunk, s a táj dimbes - dombos vonulatai, a gyorsfolyású hegyi patakok mentén, folyókkal szegélyezve szépen - lassan átváltoztak hegyekké, sziklás zord vonulatokká, melyek csúcsain a reggeli nap fénye csillogott, közelebb hozva a kék eget és a napfény éltető energiát. Az autópályáról az ezüstös Smart temperamentumos kanyarodásával letérve Tarvisio kedves már téli hangulatú, síparadicsomának apró piciny házai fogadtak minket. A skacok sí sulija, a kis sarki hegyi pipacsos Osteria, a szűken kanyargó kis utcák, az épületek éles sarkai, melyek első ránézésre olyanok, mintha az út egyszer csak megszűnne és a ház falai között Harry Potterként tűnünk el, a 9 és ½ vágánynál. A kicsiny utcák kicsiny teraszain a 70-es és 80-as évek megőrzött, tiszta és jóleső retro hangulata áradt. Kanyargós kis szűk utcák, fagerendás házak, a piros cserepes tetőkön a lasan táncoló füstjelek őszi tánca teszi még szebbé és kedvesebbé ezt a vasárnapot.

A csöppnyi kis utakon tekeregve hamarosan megérkeztünk Fusine mesebeli kis településére, ahol az utcák már olyan szűkek, hogy az az érzésem támad, ugye a mi csoda SMART-unk mindenhol elfér és átjut, s úticélunk nemcsak álom marad csupán. S igen, a Smart szinte a mi kis repülőszőnyegünkként szárnyalva hasított a kis faházak között, az egybenőtt kőépületek ablakai alatt, ahol kíváncsi sütőtökök figyeltek az ajtó előtt, az ablakokban dió és mandula mosolygott, de az őszi nap melegítő sugaraiban a hegyi levegővel ölelkezve száradtak a lengedező, finomra mosott ágynemű huzatok. Nemcsak idilli volt, hanem megnyugtató, mesés és egyben jóleső. Érintetlen, szép és átölelni való. Mindeközben Maggie éppen fültövön nyalt, jelezve, hogy tudja, hamarosan érkezés jobbról és már alig várja, hogy "kirepülhessen" az autóból, férjem pedig mosolyogva szorította meg a kezem, mely már a kameráért nyúlt, ahogy rákanyarodtunk a kis erdei útra. Egy kis útra amely mindig megdobogtatja a szívem, ahol mindig azt érzem, hogy hol van már, lássam már, látni akarom...

A szívem ütemes kattogásával együtt lenyitottam az ablakot, engedtem, hogy az erdő hangja beszálljon az autóba, hogy Maggie beleszagoljon az őszi levegőbe, s hogy az izgatott várakozásban, segítsen "józanul maradni" a hideg hegyi levegő friss fuvallata. S aztán egyszer csak ott volt. Elmondhatatlanul szép eleganciával elterülve a Júlia Alpok lábánál, őszi ruhatárának minden színébe burkolózva, finom ékszerekkel és kiegészítőkkel felvonulva, az évszak kifutójának végtelen horizontján. Alig vártam hogy leparkoljunk, és hogy Maggie önfeledt, a falevelek felett szinte repülő loholásának útvonalát követve, a fenyvesek megnyugtató susogásában és ölelésében, csak mi kettesben andalogjunk a levelek tánca között, karöltve a kamerámmal és ha kell lefekhessek a pihe avar ágyon, elkapva a legjobb őszi, égi, tavi pillanatokat. 

erdo_es_to_reflection.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Vannak azok a percek mikor érezzük, azért élünk, hogy ezeket a pillanatokat megéljük, magunkba szívjuk, s eltegyük a lelkünk piciny kis polcán, oda ahol a legkedvesebb emlékeket tartjuk, szépen becsomagolva. Azt hiszem ennek a napnak, minden pillanata ilyen volt. A fák energiái, a szoros ölelésük, a tó őszinte tükre, az érintetlen sziklák az erdők felett és a kék ég boltíve, teljeset, kereket és egészet alkottak. Ahogy megpillantottam a ringatózó fákat a tó kristálytiszta vizében, az eget a madarakkal együtt dalolva, s ahogy a lábam alatt a mohás fagyökereken járva éreztem az erdő illatát, végtelen energiaáramlatok indultak útjukra. Férjemmel csak álltunk, néztük Maggie örömteli farok csóválását a tavon himbálózó kacsa családokra reagálva, ahogyan lassú mozgásukkal, párhuzamos hullámokkal törték meg a zölden hullámzó végtelen tiszta Fusine tó vizét. 

mohas_fatorzsek.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

maggie-vel.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

kacsak_1.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Ahogy azon tűnődtünk, hogy miként lehet valami ennyire szép, szabályos, mesebeli, egyszerre vadregényes, romantikus és festői, lábnyomunk előtt, a Tó egyre csak újabb és újabb arcát, színeit, hangulatát mutatta meg Nekünk. Igen azt hiszem elkezdtünk együtt "dobbanni" a tó szellemének szívével, s minél mélyebben szívtam magamba a környezetet, az annál mélyebben fogadott magába. Azt hiszem a csodák valahogy így születhetnek, s a "Once in a lifetime" pillanatok pedig így érkeznek meg felénk, mikor kitárul az ajtó, amelyen besétálhatunk. Magasztos és megfogalmazhatatlan érzések keringtek körülöttem, csak fogtam a kamerát és elmerülve a pillanatokban, férjem ölelésében készültek a képek. Azt hiszem egy kicsit megállt velünk a világ, s úgy minden ott a Fusine tó partján és az élettől valami nagyon különleges dolgot kaptunk. Az ősz színeibe csomagolt szeretet minden érzete átsuhant a falevelek felett, ahogyan fejet hajtva annak szépsége és tisztasága előtt, a természet egyre többet és szebbet kezdett átadni nekünk magából. Azt hiszem sosem éreztem még ilyet. De az biztos, hogy ha az ember alázattal és szeretettel fordul a környezete felé, onnan csak jót remélhet, s ezekért a megkapott pillanatokért minden tekintetben, mindennél jobban érdemes élni. Ahogy ezek a gondolatok cikáztak bennem, jóleső érzésekkel karöltve, férjem integetett, s már alig vártam, hogy lássam, amit Ő lát, a zöld minden létező árnyalatát. 

meregzold_viz.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Az avarban hancúrozva, Maggie ugatása törte meg az idilli és elgondolkodtató csendet, ahogy más kutyák érkezése végtelen izgalomba hozta, hogy végre együtt csaholhatnak a kacsa családok "legnagyobb" örömére, kik a tavon zavartalanul élvezték a türkiz ringatózást. A háttérben a hegyek csodás csúcsai nyújtózkodtak az őszi ég felé, elérve annak legtetejét, és boldogan terültek el, az évszak színeinek szőnyege felett. A fenyvesek pedig a természet minden eleganciájával együtt fonták körbe a tó szépségét, mint egy hatalmas nagy tükröt, szépen becsomagolva, bársonyos dobozba rejtve, adták át az odalátogatóknak. Fusine tavának színei, a vízben úszó tükörképek hol mozdulatlan, hol pedig hullámzó látványa varázslatos a szó minden értelmében. Ahogy a partszakasz belesimult a zöldes tó mélységeibe, ahogyan a túlparton lévő kis faház őrizte a titkos pillanatokat, s ahogyan a hegyek őrizték ezt a féltett kis csodát, az egész olyan volt, mintha egy igazi kis földi mennyországban járnánk. Minden pillanat egytől - egyig, feledhetetlen és örök nyomot hagyó emléket okozott. Nemcsak nekünk, de négylábú felfedező hősünk is folyamatos örömujjongásokban tört ki, s csakúgy szaladt és szaladt a tó végtelen elterülő szépsége mellett, képviselve az önzetlen boldogságot. Azt, amit megfogalmazhatatlanul, de mi is rendkívül mélyen éreztünk a férjemmel ezen a napon. Azt éreztem itt maradnék örökre, s akkor is minden percben más és más szépséget látnék. Majd ahogy a szemben csúcsosodó hegyek délceg szikláira irányult a pillantásom, a fák ágán egy didergő kis falevelet láttam, mely a maga szépségében, együtt lengedezett az őszi szél egyre frissebb fuvallataival. 

boldog_kutya.jpg

 (Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

kek_eg_es_hegyek_es_a_to_falevellel.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

Ahogy az óramutató számlapján peregtek a percek, a délutáni őszi levegő úgy kezdett el egyre frissebbé válni, mellyel az arcunk és a bőrünk pedig együtt fiatalodott az eltelő percekkel. Ott legbelül azt éreztem, hogy ez a nap valahogy még erősebbé, gyermekivé és boldogabbá tett, s mikor férjemre néztem tudtam, ez nem csak egy álom. Igenis ott álltunk a hegyek tövében, a Fusine tó ölelésében azok között a színek között, melyek elsőre oly hihetetlennek tűnnek, s a pillanatok igaz valójában lélegeztük be a friss hegyi levegőt. Egy idős házaspár a kis padon ülve figyelte az unokákat, kezükben piciny távcsővel kémlelték a hegyormok szürke árnyalatát és a sasok játékát a végtelen égen. A nap, mint aki jól végezte dolgát, lassan pihenésre készült, s hogy átadja az égboltot a szikrázó csillagokkal teli, hűvös őszi éjnek. Színes sálamba burkolózva, Maggie-vel és az én jobbik felemmel pedig, elindultunk oda, ahonnan ez a nap kezdődött, a fenyvesek között lévő parkolóba. Lassan mentünk, hogy a pillanatok még tovább tartsanak, s hosszú, szép gondolatok között csak néztük a tavat és a környezetet, elmerülve annak a naplementével együtt változó fenséges színáradatában. Igen, akkor és ott is tudtam és éreztem, hogy az ilyen napokért, az ilyen pillanatokért csakúgy egyszerűen, őszintén, végtelen módon, de nagyon érdemes élni. 

zaro_kep_naplemente.jpg

(Photocredit & Copyright: Egy kis Itália)

(A fotókat és a szöveget szerzői jogok védik, így a tartalom és a képek csak és kizárólag az eredeti forrás, valamint a szerző - feltüntetésével együttesen osztható tovább, használható fel. Egyéb igény esetén kérjük a kapcsolatot a blog szerzőjével felvenni. Köszönettel, az Egy kis Itália blog szerzője és fotósa: Semperger Sommariva Kinga)