Egy Kis Itália

Mindig úton vagyok. Vagy négykeréken éppen Magyarország és Olaszország között, vagy a négylábú kutyám mellett loholva - Udine kis utcáin csatangolva, vagy a Dolomitok szikláin kapaszkodva, vagy Olaszország valamely szegletében térkép nélkül barangolva. Közben lett egy olasz családom, kevésbé csendes, mint a magyar vérvonalaim, de annál inkább temperamentumos karakterekkel teli szeretetgombócok.

Az élet megadta, hogy legyen és lett egy új életem, így olyan kalandokra igyekeztem felvértezni magam, amelyek keretei között, igazából már semmin sem csodálkozom. Eljött az idő, hogy egyszerűen csak hagyom, hogy vigyen a Flow, vegyülve az erős olasz-magyar temperamentumom minden apró részletével... Az életem során folyamatosan stresszeltem, munka, magánélet, karrier, egészség, család, maximalista vízióim miatt, mert úgy gondoltam mindennek tökéletesnek kell lennie. ... amikor egyszer, egy nap alatt minden, mint egy palackposta a tengeren, a végtelenbe veszett.

De az üzenet ott lebegett valahol a horizonton, s mind a mai napig ott lebeg a szemem felett: "Élni csakis úgy, hogy mindent megélünk". Azóta máshogy kelek minden reggel és azt hiszem kicsit a világ is megfordult velem. Elfogadtam magam, megtanultam hálásnak lenni, rájöttem, hogy adni sokkal jobb, mint kapni és hogy az életben az érzelmeinket nem zárhatjuk el. Kinyíltam, karakteres és harsány énem egy kicsit megpuhult, mondhatni olaszosan napsütötte lett, de végtelen energiáim száguldó horizontja mit sem nyugodott le. Szeretem a kétlaki életem, szeretem hogy mindig történik valami. Szeretem, - hogy mint egy nagy fa végtelen számú kis fészket rejtő lombja és annak szépséges virágai, úgy vesznek körbe - a család, barátok és megannyi mosolygós ember, ismerős és új és régi üzleti kapcsolat. 

Sokan kérdeztétek már, hogy csinálom? Hogy élek egyszerre két országban, hogy bírom az örökké ki és bepakolást, nem gyötör-e a honvágy megannyi apró fájdalmas kis szúrós tüskéje, nem hiányzik e nap mint nap a gulyásleves és anya főztje, s hogy egyáltalán miként lehet így családot és munkát menedzselni? Hogyan csomagolok és miket viszek mindig magammal...mik azok a dolgok, amik mindig velem utaznak? .... Saját magamban is megannyi volt a kérdés anno, aztán hagytam, hogy az élet, a pillanatok megoldják ezeket a helyzeteket.

Egy nap azonban arra gondoltam, hogy írok Nektek egy kis olaszos - magyaros életstílus beszámolót, egy igazi #nojetlag lány mindennapjairól, hogy miként is működnek ezek a dolgok nálam, hogyan élek kilométerek, távolság, ugyanakkor sokszor könnyek és végtelen ölelések, sokszínű szeretet és érzelmek, nagy nevetések, sírások és általában együttérző kutyaugatás közepette.

A kétlaki lét, akár kicsiben, akár nagyban egy hatalmas kihívás, lehet róla álmokat szőni, bele sem gondolni, de azt gondolom a megtapasztalás a leginkább legfontosabb része, ahhoz, hogy teljesen beleélhessük magunkat. Így minden oldalát, a szépet, a jót, az árnyékot és a napsütést is magunk mellé tudjuk állítani, átélni és belőle tanulni. Mert a kétlaki élet bár számos küzdelemmel jár, sokszor a honvágy még a legjobb Pasta & Pizza kombók közepette is csakúgy másznak és másznak az ember lelkébe, igyekeznek fájdalmat okozni, de persze a szerelem és egyéb más csodák félelmetes energiákkal képesek védekezni ott legbelül. 

A kétlaki élet egy külön életforma, amihez érzelmi és mindenféle egyéb kelléktár kell, sok türelem, erő, kompromisszum, nagy családi energiák, mozgalmas életfelfogás és egy hely valahol félúton, ahol az ember néha egy kicsit megpihen. Én valahogy beleszőttem magam ebbe a létbe, és igyekeztem a jó oldalát megfogni. Mennyit utazhatok, mennyi emberrel találkozhatok minden egyes út egy élmény, tapasztalás, s persze közben sokszor ugyanúgy frizurát romboló és idegtépő rohanás, hosszas és álmos vezetés az autópálya végtelen csíkjai között, búcsúzás, emlékezés és vágyódás, repülés, bechekolás, naplemente és napfelkelte nézés. Közben persze a munka, a gondolatok a teendők és az egész karrierem is utazott velem :)

A lényeg azt hiszem a részletekben rejlik...meg kellett tanulnom türelemmel lenni és szeretni ennek az életformának a részleteit,  szépségperceit. A suhanó fákat az út mellett, a kék horizontot az égen, a színes bőröndök örök jelenlétét, s a folyamatos vágyakozást, várakozást, s a robbanó érzelmeket. Amikor anyu átölel - mikor hazaérünk, amikor anyósom és apósom a szívükkel együtt a legjobb olasz étkeket teszik az asztalra, ha olaszhonba érkezünk. Megtanultunk ünnepelni, minden percet és minden hétköznapot. Mindent mi megadatik...

Budapesten a barátok folyamatos összejövetelt, vacsorákat rendeznek ha otthon vagyunk, vagy éppen mi kuckózzuk be magunkat a budapesti otthonunk falai közé és egész este csak nagyokat beszélgetünk együtt.. A barátnők és férjek és gyerkőceik 3 havonta Udineben ülnek az asztalunknál és közösen majszoljuk a pizzát, s néha peregnek azok a jóleső örömkönnyek. Majd másnap becsenget a szomszéd, hogy éppen almás sütit sütött és látja, hogy vendégeink vannak, így nekik is csinált "con piacere". Adni, kapni, megosztani, megélni, átélni, szeretni. Valahogy így érdemes lenni és élni. 

Ezekre mind megtanít a 2 ország közötti lét. Mikor meglátjuk a tengert Triesztnél és mikor beúszik a szélvédőn a mesés Balaton látványa, majd mikor megjelennek a budai hegyek, s amikor először ittam igazi déli Limoncello-t, majd pedig mikor a férjem az igazi szabolcsi pálinkába kóstolt, "sosem felejtjük" el percek. Villódzó pillanatok itt  és ott. A maguk sokszor keserű és fájdalmas, fárasztó és nappalokból éjszakákba folyó munka folyamatai között, amikor egyik kezünk vasal, a másik tereget, s a klónozott énünk eközben kutyát sétáltat, csomagol, konyhában rendet tesz és a gardrób szövevényes labirintusában igyekszik megtalálni a 2 országra szóló utazó ruhatár azonnali darabjait. A laptop közben már szinte kiabál, mert oly annyira hiányzunk neki és alig várja hogy felcsapjuk okos keyboard-ját. Sokszor ezen robogó pillanatok között a munka remekül kikapcsol. Legyünk bármerre, a laptop is folyamatos útitársunk.

Gyerekkorom óta utazom, azt hiszem valahol ilyen "on the road again" génekkel születtem, hiszen ahogy járni kezdtem, télen mindig a környező országok sípályái felé vettük az irányt, nyáron pedig európai városok és a tengerpart volt a cél. Közben utaztam az iskoláim, kerámiaversenyek, egy jó könyvtár, néptánc fellépések, ODK túrák, diákolimpiák, szavalóverseny és mesemondó vetélkedő kapcsán is, majd az egyetemi tanulmányok, a barátok, és persze a szerelem miatt is. Kiskunfélegyháza bár számomra örökre egy világváros marad, hiszen szülővárosom, de onnan megannyi kilométert tettem meg a céljaimért. Utazva éltem, tanultam, szerettem és  azt hiszem javarészt, mindig mosolyogtam. Otthon is ezt láttam :) így jólesett magammal vinni egy kicsit ezekből az érzelmekből. Oh, s hogy aludni mikor aludtam? 

.....Azt hiszem én gyermekkoromban kialudtam magam az egész életemre, s bár persze nincs is annál jobb, mint elnyújtózni szombat délutánonként a heverőn, miközben Maggie tökéletes pontossággal fészkeli be magát mellém, de én valahogy mindig az aktívabb oldalát kerestem az életnek. Aludni lehetett a repülőn, a mesés tengerpartok horizontját átölelő színei alatt, az autópályák végtelennek tűnő aszfalt csíkjai között, a buszon - úton az egyetemre Melbournben, ahol mindig volt egy jó 1,5 órám, s sokszor aludtam akkor,  mikozben valaki vezetett, mert ha én mentem egyedül, bizony ott óvatosan és odafigyelve róttam a kilómétereket, Maggie kutya ébresztő jellegű fül nyalásai közepette:) 

Az utazások során, miközben eldugott kis szegleteit jártam a világnak, tanulmányaim, ösztöndíjak és munkám miatt, Kanadától - Ausztrálián át, az Usa számos államáig, s miután a kenguruk földjéről az indiánok közé igazoltam magam, jött egy kis Ázsia és a kurkuma illatú éjszakák. Az ember szerintem rengeteget fejlődik, tanul, idomul és lát, kívül és belül útjai során. Nagypapám mindig arra tanított: "Engedd be az életet kisunokám" ... Így tettem minden egyes úton, beengedtem mindent a szívembe és a lelkembe és hosszas éveken át csak ittam magamba a különböző kultúrák dalát. Sosem felejtem el például hogy Ausztráliába úgy jutottam ki, hogy eldöntöttem meg akarom nézni a koalákat és ott akarok tanulni....mindenki teljesen bolondnak nézett anno, a 90es évek végén. Én fogtam magam írtam 54 egyetemnek, hogy hol lenne hely, ösztöndíj egy külföldi diáknak. És válaszoltak, és pár hónap múlva már Malájziában ültem a reptéren éppen az átszállásra várva, és emlékszem hogy milyen nagyon elsírtam magam a boldogságtól. Azt hiszem ott és akkor - nagyon és örökre kiléptem a komfortzónámból. 

Eközben mindig is büszke voltam arra, ahonnan jöttem. Akár a vajaskenyeres időszakokra, amikor anyu végtelen energiákkal és sosem múló szeretettel - egyedül nevelt bennünket, s igen, spórolnunk kellett, s emlékszem én voltam a "turkálók" igazi hercegnője, mivel second hand ruhákban jártunk, de micsoda ízléssel válogatva, mindig a lehető legjobb darabok akadtak horogra. Mindenki mindig kérdezte, már megint új ruhám van? - miközben büszkén meséltem arról, hogy éppen melyik szuper second hand boltban "lőttem" a legjobb darabot. Aztán jöttek az ösztöndíjak sokaságái, a szikláshegység mesés vidékei után, és az indián kultúrában való elmélyedés után, egy tündér nagynéni Ausztráliában, s számtalan dologgal megajándékozott az élet, kinyílt a világ. Mindig megbecsültem azt, ami volt, amit az élet adott, s mindig örülök annak ami van. Megjegyzem, hogy mind a mai napig, egy szelet finom vajaskenyér vagy kifli mindig utazik velem, mert egyszerűen imádom, szeretem és mindig eszembe juttatja az otthont, azokat a napokat, amikor a legtöbb dolog ami az asztalta került - a szeretet volt. Mióta pedig Olaszországban is élek, természetesen egy csomag olíva is folyamatos útitárs és az olaj alatt lévő articsókáról már nem is beszélve....friss kenyérrel mennyei....Ők is mindig jönnek velünk. 

Mikor az élet elsőre teljesen hihetetlen fordulatai Olaszországba sodortak, hónapok kellettek ahhoz, hogy felfogjam, igen, mindez velem történik, igen hidd már el, igen ez létezik, nemcsak egy valóságshow szereplője vagyok. Mindez velem történik, igen és igen és igen :) .... Tény, hogy olasz férjem ősi energiái és végtelen szeretete - szerelme is rengeteget segített abban, hogy végre tudomásul vettem mindezt, s legnagyobb örömömre hipp - hopp olasz feleség lettem, és rájöttem ez nem egy mese, nem egy bollywood-i csöpögős romantika filmre írva, hanem ez maga a valóság. Megtaláltam a másik felem. Feketén -  fehéren Őt, a szerelmem, férjem és társam mindenben, még a sok 2 ország között megtett kilóméterekben is :) Majd berendezkedtem, s azt hiszem pillanatok műve lett, hogy Udine macskaköves kis utcái, az ódon épületek, az árkádos főtér is befogadott, s a megannyi mosoly, amit ettől a várostól kapok. 

Eközben megmaradtam magyar üzletasszony, felelősségteljes munkával, cégekkel, feladatokkal, itthon, otthon, Európában. Projektek jöttek, projektek mentek - s közben újabb és újabb teendők, felkérések érkeztek. Életem egyik fő színhelyei az autópályák lettek és a reptéri kifutók széles és végeláthatatlan csíkjai ismét visszatértek.  Hiszen sem a munka - sem a család nem várhatott sem itt - sem ott, így menni kellett. Elkezdődött a bőrönd élet, a folyamatos ki és be pakolás, szelektálás, mi jön velem, mi marad, kinek mit hozunk haza Budapestre és otthonról mi utazik Olaszországba. Prosciuttok, parmezánok, téliszalámik és kalocsai paprikák füzére, mozarella sajtok, libamáj és olasz finomságok folyamatos árucseréje zajlódott:) ... Egy valaki mindig hűséges kísérőnk volt, Maggie a négylábú sok kilométert futott kutyánk, aki előtt le a kalappal, az ő 10 kg-ja sokszor jobban bírta a huza - vonát, mint mi. Mert nem titkok, nem kevésszer dőltem ki, ájultam be az ágyba Budapesten, vagy Udine-ben, az utazás után, és nem bírtam napokig sem sokszor magamhoz térni. De azt hiszem ilyenkor be kell látnunk, hogy mindenkinek vannak korlátjai, és igenis szükségünk van a pihenésre. 

Amikor hazaérkezünk Magyarországra, a család és barátok ölelése, az együtt töltőtt idő, a hazai finomságok, a végtelen nevetések, a gyermekkori barátok, és az új projektekről szóló üzleti tárgyalások, folyamatosan feltöltöttek energiával, s így mindig ott volt velem egy kis hazai, mikor visszatértünk Olaszországba, ahol a családi nyugalom nagy csendes szigete, anyósom konyhája, a kis történelmi épületben lévő nyugodt irodánk vár, ahol mindig utolérem magam és kinyitottam az ablakot egy másik világra. Egy olyan környezet, ahol szintén számos magyar érzés vesz körbe, hiszen az irodánkat budpesti belsőépítész barátaink rendezték be nekünk, s csoda elképzeléseik által mindig remek érzés bemenni egy olyan helyre, ahol tudom, hogy mindig vár egy kis hazai érzés, szívemhez közeli atmoszféra, barátaink kézlenyomata. Csodálatos belsőépítészeti és egyéb világhíres munkáikat itt tekinthetitek meg: www.varrodesign.hu

Olaszország meghozta azt a nyugalmat az életembe amire valahol titkon mindig is vágytam. Azokat a pillanatokat, amelyekben elmerengve, megláthattam végre az élet azon oldalát, amiben annyi apró szépség, kis csoda rejlik és végre lett időm figyelni magamra, magunkra és a családomra, szeretteimre, barátokra. Magyarország pedig a hazám, ahol az otthon nosztalgiája ölel körül, sokakkal kiket örökre a szívembe zártam és akiket mindig, bármikor végtelen szeretettel látok. S persze ott vola a hazai karrier és a kibontakozódó lehetőségek Itáliában is. Egy régi szerelem, amire mindig is vágytam, hogy a turizmusban, s annak marketing kommunikációs világában elmerülhessek. 

Nem volt kérdés, Olaszország elkezdte átvenni az uralmat ott legbelül a szívemben, és rá kellett jönnöm, hogy úgy kell alakítanom az életem, hogy megtaláljak egy olyan egyensúlyt ami lehet lemondásokkal jár, de amiben boldog harmóniában élhetek magammal, családommal és a munkámmal is -s végre előkerülhet minden ami régóta bedobozolt szenvedély. Így döntéseket kellett meghoznom, és nemet kellett mondanom olyan dolgokra, amik bár otthon a karriert jelentették, de tudtam, az én szívem már valahol Olaszországé. Leültem nagypapa régi írósaztalához és előbvettem a még réges régen a fiókokba rejtett régi kívánság céduláimat, hogy emlékeztessenek igazából mit is szeretnék csinálni. 

Írni, fotózni, vizualizálni  ... mindig is ez volt a nagy vágy, szenvedély és örömforrás. Mikor munkám során az uniós pályázatokat is készítettük a szöveges részeket imádtam megírni, komponálni, vizuálissá tenni mindazt ami fontos és úgy tálalni, hogy az még a nem szakmabeliek részére is összefoglalta az érthető és tuszta információt.  Így az írói vénámat továbbfejlesztve, megcsináltam az Egy kis Itália blog oldalt itt  és a Facebookon is www.facebook.com/EgykisItalia, mely történeteket elkezdtem amatőr fotóimmal megtölteni, Így bárhol vagyok - velem vannak a magyar olvasóim, és a képek által sokan egy kicsit elutazhattok velem ide a mi mesés regiónkba és így egy kis Olaszországot varázsolhatok haza Nektek. Képeimet az Instagram oldalon is megtalálhatjátok: www.instagram.com/Littlebit_of_Italy címen.

Az elmúlt évek kétlaki percei, napjai, hetei és hónapjai, nagyon sokmindenre megtanítottak. Fegyelemre, türelemre és az idegek kötelekbe rendezésére. Mivel persze az utazás szépséges izgalmai, a látnivalók, a sok átbeszélt és levezetett óra,  megannyi konfliktussal, érzelmi kitöréssel, s a honvágy körülöttem tekergő számos színébe öltözve megjelent az életemben. Ehhez pedig az kellett, hogy ott belül mindig tudjam, az új életem egy nagy ajándék, és akár így akár úgy, legyek kompromisszumképes, ne akarjak én rögtön megoldani mindent, s ne én akarjak mindenben az első lenni.

A férjem jó természetének köszönhetően hála istennek Ő remek vita partner és bár a hétköznapokban angolul beszélünk a munkáink miatt, de imádunk olaszul, hangosan veszekedni is. Jót tesz néha kiadni mindent és az asztalra tenni azt ami bánt, ami ott csücsül a lelkünben - főként mindezt jó olaszos temperamentummal. Megtanultam, hogy egy jól működő kapcsolatot folyamatosan és jól építeni csak őszinte mondatokkal, érzelmekkel, sok kommunikációval és sok humorral lehet. Máshogy nem érdemes. 

Emellett pedig lett egy új tudásom a koordinációs - logisztikai képesség, amivel most már pillanatok alatt elkészülünk egy-egy útra. Ami anno hosszú napok és órákba telt, az most már maximum 1 órán belül teljesítésre kerül. Az elmúlt évek egyik kirívó eredménye, hogy most már becsukott szemmel is 15 perc alatt pakolok, folyamatában mindig összekészítek mindent, a laptop-al megbeszéltem, hogy útközben minél több energiával rendelkezzen, és az eddigi 6-8 táskaverzió és 15 pár cipő egy hétre rémálom helyett elkezdtem praktikus megoldásokat használni.

Számos csoda dolgot ismertem meg időközben, amelyek megannyi szervezésben és rendezésben segítik a pakolást, így a Bright Me táskarendező lett az egyik kedvencem, így itt és ott és útközben is szépen és rendezetten utaznak a dolgaim, s így a táskák belsejét sem kell órákig pakolni, hanem csak a táskarendezőt  - flamingós könnyedséggel átemelem egyik táskából a másikba és már készen is vagyok. Szó sem róla a férjem is imádja, mert így legalább nem kell órákig keresni a dolgokat a táskámban:) Csodás dolgaikat amelyek utazáshoz nélkülözhetetlenek, itt érhetitek el: www.brightme.eu 

Egy olasz család mikor útnak indít,azt úgy kell elképzelni, hogy mindennel felpakolnak, mert attól félnek, nehogy éhen halj,útközben - de már akkor sem mikor útnak indulsz. Így egy igazi kis olasz sarki közért is utazik velünk folyamatosan. Persze ha megérkezünk Magyarországra, ott ugyanez történik csak pepitában, ugyanúgy örülünk anyósom kardhalas tésztájának, mint anyu gulyáslevesének, a sok finom olasz gyümölcs mellett, a finom otthoni alma ízének, s amikor átlépjük az olasz határt, a kávé illatának. Én aki eléggé édesszájú vagyok - mindig kell valamilyen kis apró finomság, hogy a táskámban, kis dobozban velem - velünk jöjjön, mert hát a férjem sem veti meg a jót:) 

Így Budapestről elmaradhatatlan útitársunk a SweetDelight Budapest mindenkor egészséges kekszei, tortái, süteményei, amelyek cukor és lisztmentesen édesítik az életem, és útközben mindig mosolyt csalnak az arcunkra,  természetes finomságukkal. Dóri barátnom fenséges és mesés receptjei alapján készült csodákat itt tekinthetitek meg, és itt lehet rendelni is: www.facebook.com/SweetDelight.muffin  

Mesés munkánk miatt, Olaszországban is dinamikusan szeljük a kilómétereket. Nincs olyan hét, hogy ne fedeznénk fel újabb és újabb desztinációkat, mikro térségeket, turisztikai partnereket és szolgáltatókat. azért hogy összekapcsolva őket, újszerű partnerségeket, tematikus regionális együttműködéseket építsünk, s így segítsük a kevésbé ismert olasz régiók megismerhetőségét. Szállodákkal, éttermekkel, turisztikai szolgáltatóhelyekkel és frenetikus kis családi vállalkozásokkal dolgozunk, hogy a lehető legautentikusabb oldalát lássuk ennek a mesés országnak. Férjem és családom vállalkozásának egyik legfontosabb szempontja, hogy az együttműködések közepén az olasz családok álljanak, akik őszinte finom ízekkel, végtelen vendégszeretettel, és napbarnított mosollyal várnak mindenkit szeretett régiójukban. Friuli valahol pont ezért is lett nekem azonnal nagy szerelem. Itt az emberi érzések és gesztusok tisztasága, a folyók mezők, tenger és hegyek szépsége valahogy visszarepíti az embert az ősi erők titkos öleléseihez. Én kijelentem:), elvesztem ebben az ölelésben és azt hiszem sokáig szeretnék így maradni. 

Mesés és titkos térségek turisztikai lehetőségeit tárjuk fel, igyekszünk olyan tematikus és jól pozícionált együttműködéseket kialakítani, amiben a hely, a régió adottsága, annak hagyománya és történelmi háttere is összhangban és harmóniában van az emberrel, a tájjal és annak minden értékével. Ezért komplexen gondolkodva, leginkább kisebb térségek lehetőségein dolgozunk, így felfedezve Itália kevésbé ismert, megannyi gyönyörű arcát, olaszos hangulatban, olaszos életérzéssel karöltve, középpontba helyezve a helyi embert, vállalkozásaikat, a mesés agriturismok világát és a "0" km ételek, alapanyagok végeláthatatlan sokaságát, számos remek turisztikai programmal, lehetőséggel karöltve. 

Cégünkről és tevékenyésgünkről, valamint utazásainkról és projektjeinkről olvashattok  a Facebook oldalunkon is, ahol szintén szeretettel várlak Benneteket: www.facebook.com/VisionandMissionItaly

S hogy milyen egy temperamentumos olasz férjjel együtt dolgozni. Hmmmmmmm, ...... végtelen kihívások tengere, megannyi pozitív ütközéssel az éterben, amiből újabb és újabb építő energiák születnek. Ugyanakkor mivel mindkettőnknek kellő humorérzéke van, így ez persze sokat segít a helyzeten. Mindketten nagyon erős és karizmatikus emberek vagyunk, sokoldalú akarattal, maximalista és eredményorienált természettel, sosem elfeledve mindezek közepén az embert és azt, hogy az élet szép és meg kell élni mindent, mint megadatott. Ebből adódóan többször van egy nap nálunk ősrobbanás, hangos olaszos veszekedés és remek együttműködés is. S ez pont ettől jó, eredményes, dinamikus és boldog. A férjem remek élethelyzet "mester", igazi olasz, aki minden pillanatnak dedikál valami pozitívzot és nem hagyja, hogy a percek darálva, szürkén, szomorúan vagy üresen peregjenek. Alapvetően egy remek természetű, kiegyensúlyozott ember. Ő és a családja is úgy vélik és azt gondolom nagyon igazuk van: hogy " Minden perc egy ünnep! Az élet ünnepe".... 

S mint minden olasz férfit, Őt is nagyon sok dologgal le lehet venni a lábáról. Ebben Nonna - családunk nagyija is sokat segít nekem. Apró kis titkai, életigazságai egy külön könyvet megtöltetének, de szavai mindig ott peregnek előttem. "Semmi más dolgod nincs, csak mosolyogj, légy mindig csinos, nyílt szívű és főzz jól":) ...majd megjegyezte, "mellesleg az unokám odavan az édességekért is, imádja a macaront" :) Így az első dolgom,mikor Budapesten vagyunk, hogy elviszem az én olasz férjem egy kicsit a mennyei hazai édességek közé és így a Gerbeaud történelmi falai között, mindenféle macaront és finomságot megrendelik neki. Az a mosoly, nos az megfizethetetlen. Szeretjük a Gerbeaud finomságait, ahogyan az ottani club sandwich például az én nagy kedvencem! Mondhatni isteni! A tradícionális és újszerű finomságokról, valamint az ebben az évben 160 éves Gerbeaud-ról és egyéb csodákról bővebben itt olvashattok: www.gerbeaud.hu

Olaszországban élve - a ruházatom, s a velem utazó ruhatár is átváltozott. Az olasz nő stílusa világraszóló és érzékük az apró finomságok kapcsán lenyűgöző, azt hiszem kicsit tanulható is, de tény, inkább velük született elem. A megannyi ruhámból, egyszerre lett kevesebb, egyszínűbb és sokféleképpen variálható, remek alapanyagú darabok. Szeretek játszani a kiegészítőkkel, a kendőkkel, twilllykkel, és igyekszem követni az olaszos eleganciát, a mindennapi üzleti életben. Egy olasz nőnek egy gyengéje van, amiben sajnos nem sikerült legyőznöm önmagam:) az a táska és a cipő:) mert, hogy ez a repertoár még mindig tetemes és bár igyekszem csökkenteni mennyiségük, de hát minden outfit remekül feldobható egy jó táska és cipő kombóval, mellé egy színes rúzs, csilineglő karkötő, napszemüveg és már mehetünk is. No de erről azt hiszem - külön kell majd írnom egy tavaszi stílus repertoár keretei között, hogy milyen is az idei olasz divat :) 

Az utazótáskám szépségcsomagjának belső tartalma is megváltozott, kevesebb  lett - de mégis több :) és így férjem nagy örömére is - igyekeztem olyan dolgokat beszerezni magamnak, amely logisztikailag is remekül pakolhatóak, valamint állatkísérlettől mentes termékek (nálam ez fő szabály) s ugyanakkor teljesen természetesek és egészséges is. Így lett az egyik kedvenc termékem a SweetYou Premium Bath & Beauty természetes komzemtikumai, amelyek bárhol legyek tökéletesen kikapcsolnak, kényeztetnek, s mindezt a hazai mezők, erdők finom illatával és a természetes erejével teszik. Isteni kis csodák vannak ezekben a kis fiolákban, a termékekről itt találtok bővebb infót: www.facebook.com/SweetYou.Bath.Beauty  

Utunkon mindig jön velünk egy kis hazai fenséges bor is, leginkább a Gere Pincészet válogatásából, mivel nekem Villány valahogy olyan, mint egy kicsi harmadik otthon. Nemcsak a dombokat és a szőlőtőkék mesés sorát szeretem, de az embereket is akik ott élnek. Azok az ízek és illatok, melyek ezekben a borokban ott vannak, mindig azt jelenti, hogy egy kicsit a hazai föld ízeiből kortyolgathatok. Így főként leginkább a hegyekbe szeretem magunkkal vinni az Ő derűs rosé-jukat, amelyek finoman és jéghidegen hűtve, mindig az otthoni dolgokra emlékeztetnek, még akkor is, ha a Dolomitokban éppen adott napra zord ídőjárást jósoltak:) A Gere Pincészet csodás választékáról, a komplex borélményről, valamint a mesés új birtokról itt is olvashattok: www.gere.hu 

Az úton - vezetés közben számtalanszor Rúzsa Magdi dalai szólnak, mert hangja által mindig otthon és közel érzem magam a barátaimhoz, lelkükhöz, és így Magdi mosolyához is. Mindig ott van velem nagynéném utazókat védő kis szent medálja, és az a 20 dolláros is, melyet anno New Yorkban egy ATM automata adott ki, azzal a szöveggel kézzel írva a papírpénzre, hogy "Te aki a kezedben tartod ezt a papírpénzt, sose válj meg Tőle, mert így mindig gazdag maradsz" . Azóta mindig magamnál tartom és sose felejtem el azt a pillanatot ahogy a 5th Avenue-n egyszer csak kezembe vettem ezt a pénzdarabot, mekkorát mosolyogtam.

Bár függetlenül a 20 dolláros mágikus történetétől, alapjaiban elégedett és gazdag embernek tartom magam. S azt hiszem ez nagyon fontos dolog, hogy meg tudjunk elégedni azzal, amit az élet adott és büszkék legyünk arra, amit alkottunk, létrehoztunk, bárhol is legyünk kerek e világon. Mert a sok sok dolog mellett sose felejtsétek - hogy mi - sajátmagunk számára is milyen fontosak kell hogy legyünk. 

Bátran állíthatom, hogy az egyik legnagyobb kincs az életemben az a sok csodálatos emberi érték és családi szeretet mely körbevesz itthon és otthon, s akár Olaszországban, akár Magyarországon vagyok, mindenhol érzem, s hagyom hogy körbefogjon a szeretet, mosoly és jó energiák. Hiszen ahol ezek jelen vannak,  ott az ember szívesen bekuckózza magát. Még akkor is, ha ezért le kellett mondani dolgokról és át kellett alakítani az életem, mégis olyan energiákat kaptam, amelyekért örökké hálás leszek, akár éppen pizzatésztát gyúró #italiangirl vagy éppen gulyáslevest főző #hungariangirl vagyok. A kalandokra és kihívásokra pedig mindenhol egyaránt késznek kell lenni és el kell hinnünk, hogy igenis létezik a lehetetlen :) 

"Otthon pedig ott leszünk ahol szeretnek és szerethetünk"

(A fényképeket és a tartalmat szerzői jogok védik. Mind a fotók és a szöveges tartalom Semperger - Sommariva Kinga tulajdona és alkotásai. Így a képek és a tartalom egészének, vagy akár annak csak részleteinek továbbközlése, megosztása csak és kizárólag az eredeti forrás és link megnevezésével, vagy a szerzőtől kért írásos beleegyezés után történhet. Köszönjük a megértést, A Szerző)